Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-28 / 170. szám

julius 28 ím alapján martaiban. Levélbeli válaszolunk, ha elve van. Iványnval is lehet er könnyen elfér, a kiadóhivatal CA 15. SZÁM. ikák alapos etéivel együtt imexin-nel eszc. A Cimexink az élő polospetók is nyomtulnak. Á Cipiszkit, foltot, a hagy. Moly üli biztos szer. rt mindenütt Sraktár: Meák íesváry József,, írak és Vajda ;eriájában Szeírer gyógyszeI ó k és az imséjj fijiyeliaedeckerek a i d e n részérőt íagy választék, rasmányokban. leszállított . Arvay Sántvkereskedéséecl, Kárász-u. o=.tiV-,r.. • ESTI LÁP. II. évfolyam, 170. (21) szám 1911, péntek, julius 28 ecsii minden és dísztárgy, ontos időhöz szer- és órásisárolunk. Arigyen és béroheiner Samu >ged, Kárásztlamely test?y használja a ;er-féle kipróÜvegje 60 61ató Leinzinger árában Szeged, őr. :i jemm* • ^kponti szerkesztőség és kiadóhivatal Síeged, ^ Rorona-utca 15. szám zzz* Budapesti szerkesztőség és kiadcíiivaial IV., 1=3 Városház-utca 3. szám r=j REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egesz évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre ... R 14 — negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér telew-sza^ Szerkesztőség 305 ra Riadóhivatat S3« Frrtetwbiir S35 ó Budapesti szerkesztőség tel fon-száma' 28- |J íta 14ta.) torozott szoba ám, II. em®' 11 óráig. 1911. julius 28. Kecskemét város tanácsának egy Onddal kevesebbje van, mint volt a*nak a bizottságnak, amely a ^sonló szerencsétlenségtől sújtott kesszina számára közvetítette az Emberiség segitő részvétét. Mert ^esszinában, emlékezhetünk rá, az törtónt, hogy a világ minden ré®2éböl annyi pénz gyűlt össze a károsultaknak, hogy — már nem ptak vele mit csinálni. Az emjóság, részvét, könyörület alakította a rettenetes kalasztrófa mérlegét, hogy ez — lei'mészetesen csak az anyagiakon ! _ fölösleggel záródott. A Kegitséget közvetitő bizottságnak ^marább elfogyott a tennivalója, ^'Dt a pénze, az eszköze. Szegény Kecskemét tanácsának ^zzeg nem kell a fejét törnie, '/^y mit csiáljon a — fölösleggel. '' ert az egész summa, amit a lelkek megmozdult részvéte odahoríott a boldogtalan város omladozó falai közé, nem több, mint 'mennyi még fölöslegnek se sok 'enne. Szükségesnek meg nyomorúságosan és szégyelletesen kev'és. Azon a százezer koronán ki>01, amit az ez alkalommal is vadban legelső magyar ember, a király küldött, összesen kilencvenkótezer korona érkezett az egész Szagból abba a városba, amely házak ezreit roppantotta ösz' emberek ezreit tette hajlék— *'anná és juttatta nyomorúságba irtózatos elemi szerencsétlenig. ez a szörnyűséges statisztái adat alkalmas lenne rá, hogy földrengést érezzünk a leiekben. Egy földrengést, amely , /győződések és reménységek, lzalom és az illúzió ragyogó dönti romba, mint ahoromba döntötte az a másik g . Wulás Kecskemét házait. Megvédésünket, hitünket és bizala magyar szivnek, a ^s8yar jóságnak ós testvéri órnek ama nagyszerű erejében, *éKelynek meghatott gyönyörűlét^ annyi szamta,an csoda" kötelet láttuk. Amely már annyi ^ yet fölszántott, annyi sebet L^Wgyitott, annyi esendőt föleit, hí >ádtan kérdezzük:' ez az erő hová lett? Ez is összeomlott volna a földrengésben vagy jéggé fagyott a kánikulában? Messzináig el tudott érni arannyal tele segitő keze: Kecskemétig el nem ér? Kecskemét talán messzebb esnék a magyar szivektől, mint Messzina? Vagy annyira megkeményített volna már bennünket tagadhatatlanul sok nyomorúságunk, hogy a más még nagyobb bajával akkor se törődünk többé, ha ez a más a tulajdon édes testvérünk? Iszonyú föltevés. Nem akarjuk, nem szeretjük, nem tudjuk elhinni. A magyar szivben való rendületlen hit nagyobb kincsünk, semhogy képesek lennénk egy fekete látszat prédájául engedni. Hogy ezúttal és egyelőre ennyire néma maradt, ennek valami különös okának kellett lennie. Itt valami tájékozatlanság, valami félreértés ejtett követ a sinekre. Kecskemét büszke szemérme torkára fojtotta a szót, mikor a katasztrófa odalökte a világ részvéte elé. Se olyan hangosan jajgatni, amekkora a fájdalma, se oly szivrehatóan könyörögni, amekkora a vesztesége, neth tudott. E dolgos, módos, büszke városnak nincs iskolázottsága a kérésben, panaszkodásban, könyörgésben. Nem született esdeklésre. De ez néni ok arra, hógy magára hagyják és ne is segitsenek rajta. Sőt ellenkezőleg. A jóságnak oly nobilisnak kell lennie a segítésben, amilyen nobilis Kecskemét a tartózkodásban. SÉTA SZEGEDEN. — Egy ítélet mutatébá. — A képviselőhz ülése. — Saját tudósítónktól. — A képviselőházban pénteken Berzeri'czy Alber elnökölt. A jegyzőköny hitelesítése után a szabadságkérésekre került a sor. Az elnök tiltakozott az ellen, hogy azok a képviselők, akiket tegnap a Ház elutasított, kérésükkel ma újra jelenkeznek. Ráth Endre közbeszól: Most már nincs kétség, líogy az obstrukció folyik. Ráth Endre után Justh Gyula emelkedik szólásra. Óriási zaj keletkezik. Perczel is beszélni akar, de Justh leinti: — ön kegydijas, hallgasson! Justh a nagy lármában befejezi beszédjét. Közbeszóltak Holló Lajos és Ábrahám Dezső. Az elnök polemizál a képviselőkkel, hogy ő pártatlanul járt el. Csermák indítványára megkezdik a névszerinti szavazást. És a Ház szavaz. „Egy itélét mutatóba" cimen cikket közöltünk csütörtökön délután, ameíyré vonatkozólag König Salamon, a Munkaadók Szövetségének titkára a következők közreadását kéri: Egy ítélet: mutatóba felirattal jelent meg 111a délután egy közlemény becses lapjában, amelynek tendenciája a munkásoknak felheccelése és az iparhatóságnak lekicsinylése. Én, mint aki a viszonyokat ismeri és teljesen párton kivül állok, igenis restellem, hogy egy oly tekintélyes napilap, mint a „Délmagyarország", egy a városban történt eseményről nem olyan irányban tájékoztassa az olvasóközönséget, amint az megtörtént. A „Szegedi Hir adó" ós a „Sze gedi Napló" még tegnap foglalkozott a Duseliák-féle ipartelep és munkásai között előállóit gazdasági szempontból eléggé sajnos ésettel. Az iígynék megvilágítása és félrevezetésének helyreállítása és az igazSág érdekében van szerencsém a következőkről értesíteni és felkérni, hogy soraimat egész terjedelmében közölni szíveskedjék. 1. Nem fedezi a tépyt, hogy a munkásoknak 2 heti felmondásuk volna; nem fedezi a tényt, hogy akárcsak 1 munkás is felmondott volna, és nem fedezi továbbá a tényt, hogy Fddor Jenő iparhatósági kapitány a munkásokat 2 heti felmondási idő ledolgozására szőri totta volna. Ellenben a munkások a megszokott szakszervezeti terrorral rákényszeríteni akartak néhány szervezeten kiviili munkást a szakszervezeti hetenkénti 66 fillér megfizetésére, mivel a munkások tiltakoztak az ellen, hogy őket ilyen kiadásokra kényszerítsenek, mert néni azért dolgoznak, hogy a szakszervezeti hóbort ingyenélőit keresményük megrövidülésével hizlalják, magát a mestert szólították fel szoinbatoű este, hogy a nevezett szervezeten kivül álló munkásokat, ha azok a hetidijakat befizetni vonakodnának, bocsássa el. Ugy, amint a mester semmit sem törődött azzal, hogy kik, hányan és mily összegeket fizetnek á szervezethez, és ép ugy éinbertelensógnek tartotta, hogy inúnkásait egy oly adónak fizetésére szorítja, amely alól ők minden áron .szabadulni kjvánkoznak. < Hétfőn reggel a munka ipegkez-1 dése előtt, amidőn a szakszerve-1 zeti munkások arról győződtek meg, hogy a munkaadó nem hajlapdó kérelmüket teljesíteni, előbb kisebb, majd pedig az izgatók terrorizmusa folytán nagyobb csoportokban kivonultak és esak, azok maradtak vissza, akik a munkát megbecsülik és nem azópositották magukat a terroristákkal, A jelen esetben szó sem lehet sztrájkról, hanem egyszerűen öszszebeszélés folytán beállott munkamegtagadásről, mert sem bér, sem egyéb viszonyok okot nem szolgáltattak sztrájkhoz. A festömünkások ós munkaadók ez év tavaszán oly értelmű szerződést kötöttek, hogy sem a munkás, sem a munkaadó nem köteles felmondással élni s jogos a munkás és munkaadó a hétnek utolsó munkanapján a munkaviszonyt megszüntetni, igy tehát az állítólagos i'ehnoudúsról mint azt b. lapja közötte, szó sem volt és nem js lehetett;, hanem igen is kötélesék létték volna a munkások e héten még 'dolgozni a telepen. Ezt szabúlyalaúul ós jogtalanul tagadták meg a munkások, mely okból a npinkaadó a munkások munkakönyveit oly kérelemmel adta át az iparhatóságnak, hogy a munkások' és munkaadók között fennálló egyezség alapján a munkát megtagadókat a telepre visszavezettesse, ajcnély kérelemnek az iparhatóság kötelességszerűen igyekezett volna eleget tenni, ámde a munkásoknak esak egy igen csekély hány adat volt képes feltalálni és, plőáUitani, mert, jól ki, oktatva, az idézést kézbesitő rendőr elől elbujdostak; — egyesek pedig, akik munkába állottak, munkaadóiknál vették át a kézbesítéseket. Csodálatos az a hang, amelynél a Duschák-féle üzemzavart a nagyközönséggel tudatta h. lapja. Csodálatos azért, mert mint helybeli elsőrendű napilap, nem lett volna szabad az erre vonatkozó és a hatóságnál lévő iratok betekintése nélkül oly hireket világba kürtölni, amelyek nyomán az értelmétlerieblv' .munkásosztály: önmagát és a társadalmi osztályt megkárosító tévútra vezetni, — hanem inkább arra kellett volna figyelmeztetnie a piestereket. hogy munkakönyvek nélkül munkásokat nem alkalmazhatnak és ha ezt mégis, (megtennék, a törvéuyes következményeket maguknak tulajdonítsak. Ez a valódi tényállás! ! KÖnig Salamon.