Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-25 / 167. szám

1911 julius 25 DÉL-MAGYARORSZÁG seti forrás rendelkezésére nem áll, de nem is vehetne igénybe, mert azt a törvény tiltja. Támaszkodva a közölt számadatok szomorú valóságára, a sok csalódás után bizalommal várjuk a felsőbbség segítő kezét, mert azt nemcsak a sok ezer család létérdeke, hanem a közszolgálat, tehát a közjójjgy az ország érdeke is megkívánja. A képviselőház ülése. — TÍSÍ a diadalmas napja. — (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf mai beszéde hatalmas lendületet adott a véderővitának, melyet az ellenzék most már nehezen fog visszalökni az obstrukció mocsarába, hacsak nem akarja provokálni a nemzet felháborodását. Tisza beszéde három irányban hir döntő súllyal. Mindenekelőtt "etn tette meg a mai többség ellenségeinek azt a szívességet, hogy az obstrukciónak hadat üzent és mint ahogy várták a házszabályrevizióval fenyegette volna meg, ellenkezőleg, feltétlenül elfogadta KhuenHéderváry gróf miniszterelnök módszerét és annak a sikerében való hittel, alávetette magát. Ezzel minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá lett hogy a kormánypárti tábort az érzésnek és a meggyőződésnek azonossága tartja össze . . . Olyan faktor ez, mellyel az ellenzéknek számolnia kell, mert a kellő pillanatban a helyzetre döntő befolyást fog gyakorolni, másodsorban teljesen tisztázta a hadsereg "yelvi kérdését. Kimutatván, hogy Apponyival egy malomban őröl, mikor a magyar tisztképzés haladásától várja a hadsereg magyar részének nyelvi átalakulását, de ő nem nz eszközök megtagadásával akarja a fejlődést megakasztani, hanem épen a magyar nemzeti érzésnek áldoz akkor, amikor a nagyhatalmi állás megszilárdításához és minden külső bonyodalom és meglepetés ellen való védelem céljaira megszavazza a költségeket. Harmadik kiemelő része volt a beszédnek Andrássy legújabb pálfordulásának kíméletlen, bár formára nézve igen elegáns kritikája. 'Amikor szemére veti, hogy őt: Tiszát Andrássy tavaly kész lett volna nyíltan támogatni, holott tudta, hogy Khuennal teljesen azonos az ő katonai programja jSj _ most pedig Khuent támadja és ellene még az obstrukciöt is erősiti. Mindenki érezte, hogy itt Andrássy veszedelmes sebet kapott. Még nagyobb volt a hatás, mikor Tisza ráolvasta Andrássyra a hatvanhét ellen elkövetett hibáinak vezeklő beismerései egy beszédből, melyet az alkotmánypárt feloszlásakor mondott és megdöbbenésének adott kifejezést, hogy ime most megint a hatvanhét létérdeke ellen támadókkal látja együtt Andrássvt egy táborban. ... .. A véderő javaslatot illetőleg ramutatott arra, milyen súlyos politikai hiba belevonni a koronát akár a választójogi reform, akar a véderőreíorm cime alatt a parlamenti vitába. Aí alkotmány egyik íaktoranak a maikra nem szabad pressziót gyakorolni egyik vagy másik reform erdekében. Justhra kisütötte Tisza, hogy o 1909-ben azt mondotta, hogy hagyjuk a katonai ügyeit a jövő nemzedékre, most csak a bankKai törődjünk. Végül megdönthetetlen erekkel kimutatta, hogy a koalíciót a nemzetül saját gyengesége és tehetetlensege buktatta meg, 'főképen az, hogy programjából semmit sem tudott megvalósítani. Oriasi hatása volt. mikor azt mondotta, hogy az egész fagyai- századnyelv abból állana: bitté goh°rsamst. melde gehorsamst: — ilyen sem[B'ség kedvéért ö nem segit felbontani a helyzetet, dc habozás nélkül megad minden a'áozatot. hogy a fejlődési processzust a "adseregben is előmozdítsa. Elsőnek Khuen üdvözölte Tiszát; a folyosón pedig olyan ovációk voltak, amilyent a parlament rég 'atott. A mai ülés negyedtizenegykor kezdődött. Elnök : Kaöós Ferenc. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy Bosnyák Géza és Báth Endre képviselők szabadságot kérnek. Fölkiáltások jobbról : Nem adunk ! Eitner Zsigmond kéri az elnököt, hogy külön-külön rendelje el a szavazást. Elnök : Húsznál több képviselő a névszerinti szavazás elrendelését és a szavazásnak holnapra való halasztását kéri. (Helyeslés.) Következik a névszerinti szavazás Csuha István képviselő szabadságidő engedélyezése tá-gyágyában. A szavazást E betűvel kezdik. A szavazás befejezése után az elnök kihirdeti az eredményt: igennel szavazott 21, nemmel 117 képviselő, igy a Ház Csuha Istvántól a kért szabadságidőt megtagadta. Következik a névszerinti szavazás Mandorff Géza szabadságidejére. Elnök • A szavazás eredményeképen kihirdeti, hogy igennel szavazott 17, nemmel 119 képviselő s igy a Ház 102 szavazattöbbséggel nem adott szabadságot Mandorff Géza bárónak. Következett a névszerinti szavazás Beck Lajos szabadságkérésére. A szavazás eredménye : a Ház 104 szótöbb éggel elutasította Beck Lajos szabadságkérését A negyedik névszerinti szavazás Ostffy Lajos kérelme tárgyában volt. Mielőtt a szavazásra került volna a sor, Ostffy Lajos viszavonta a szabadságidőre vonatkozó kérelmét. (Tisza István beszéde.) Tisza István gróf: Fölszólalásomban csupán a szőnyegen fekvő törvényjavaslat és az azzal kapcsolatos katonai kérdésekkel szándékozom foglalkozni, mellőzöm ezúttal a hozzá szorosan fűződő események tárgyalását, igy a technikai obstrukció kérdését is. Csak néhány szóval reflektálok reá. Nem adtam föl a reményt, hogy nem azzal a végletekig menő elhatározásai fogtak ebbe a munkába, amely a nemzeti ügy annvi nagy értékének lerombolásával járhat. (Éljenzés a jobboldalon, ellentmondások balról.) Remélem, meg fognak állani ezen a végzetes lejtőn. Hibát követnék el, ha azzal a kérdéssel behatóan foglalkoznám, rábieom hazafiúi belátásukra. (A katonai kérdés.) Áttér a katonai javaslatokra. Azt mondják, hogy a nemzet nem döntött a legutóbbi választásokon az ujonclótszám fölemeléséről. Be ismerem, hogy a választáson erről nem sok szó esett, de tudta mindenki, hogy ez fog következni, csak arról volt szó, hogy bizonyos engedményekkel-e, vagy a kilences bizottság programja alapján. (Zajos helyeslés jobbról.) Én a kilences bizottság programmján tul nem követelek semmit. Az ujonclótszám felemelése fölött a nemzetnek nem kellett döntenie, mert azt az egész nemzet tudta, hogy az ujonclótszám elkerülhetetlenül szükséges. Azt azonban hangsúlyozza, hogy a nemzet, mikor már a munkapártnak többséget adott, ezzel eldöntötte a kérdést abban az irányban, hogy az ujonclétszámemelést nemzeti koncessziók nélkül hajlandó megadni, megelégedvén annyival, amennyit a kilences bizottság megállapított. Azt is hangsúlyozni meri, hogy a nemzet a mostani választáson az obstrukció ellen döntött, mert épp a Justh-pártot tizedelte meg, viszont a Kossuth-pártból sokan csak azért jöttek be, mert választások előtt az obstrukció ellen foglaltak állást. Még nem adja fel a reményt, hogy a hazafiúi belátás győzedelmeskedni fog és az obstruálók megállanak vészes utjukon. A maga részéről időt kiván engedni a meggondolásnak, teljes bizalommal viseltetik a miniszterelnök (Éljenzes) körültekintésében, hidegvérében és akaraterejében és cirkulusait zavarni nem fogja, A hadügyi helyzet. Ezek után áttér a katonai kérdés részleteire és elsősorban azzal a kérdéssol foglalkozik, szükségünk van-e nekünk nagyhatalmi pozícióra. Szembe száll azokkal, akik erre nemmel felelnek s részletes történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, annak igazolására, hogy ezt az országot fegyveres erővel kellett védelmoznünk ós hogy erről a védelemről ma sem mondhat le. A monarchiának az a hivatása, hogy gravitacionális központja legyen a Balkánnak. Miért van az, hogy a monarchia a balkán népek között nem tudja ezt a helyet elfoglalni ? Nem mernek hozzánk csatlakozni, mert nem tartanak bennünket elég erősnek. Hát beléjük neveljük azt a hitet, hogy a mi fegyveres erőnk a megfelelő nivón áll és ezzel a legnagyobb szolgálatot tesszük a nemzeti békéuek. (Hoszszantartó zajos éljenzés és taps.) (A király és a helyzet.) Tisza István gróf : Mindenkor kerülni kell a király nevének belevonását a törvényhozás munkájába. De különösen nagy hiba a felség adott szavát hangoztatni. Ha valaki szen nek tartja a szavait, a szóló bizonyosan. A király mindig alkotmányosan uralkodott és nem tett, nem tehet másra Ígéretet, mint arra, hogy alkotmányos jogait miképen fogja gyakorolni, de ezentúl nem inehet. (Nagy tetszés jobbról.) Nem is tételezheti löi, hogy a kiráiv rá akarjon kényszeríteni a nemzetre, vagyis a törvényhozásra valamely reformot. (Zajos taps és éljenzés jobbról, ellcnmondá-i balról.) A király kívánhatja valamely meglévő törvény kiegészítéséi, vagy pótlását, de soha uj reformot nem presszionál. A korona iránt való lojalitással sem egyeztethető meg az, hogy pressziót akarna gyakorolni a korona a nemzetre valamely reform dolgában. Éppen igy nem lebet és nem szabad pressziót gyakorolni a királyra a véderő kiegészítésére, illetve reformálására szükséges törvényjavaslat tárgyalása alkalmából. A kérdés az, hogy a mi most a katon ú engedmények terén történi?, megfelel-e a nemzet törvényeinek és szabad-e most ujabb bonyadalmakat előidézni király és nemzet között ujabb katonai engedményekért'? Ő igenh föltéllenül szükségesnek tartja az ujonemegajánlás jogát, de ha csak kissé is irányító parlamont akarunk ienui, akkor magyar nemzeti, állami és katonai érdekből nem szabad licitálni akkor, mikor a föltétlenül szükséges nemzeti védelemről van szó. (Tetszés, taps jobbról.) (A két Andrássy.) Ha a fölemelt létszámra szüksége van a nemzetnek, akkor magamnak szavazom meg és nem kérek ellenszolgáltatást. És itt reflektál Andrássynak a junktimról mondott megjegyzéseire. A szóló a junktimpolitikát most is helyteleníti és kérdezi az ifjabb Andrássytól, hogy vajon az idősebb Andrássy Gyula IbSíl-iki beszédében volt-e egyáltalában junktimpoütika? (Tetszés és taps jobbról.) Andrássy a kompromisszumos tervnek egy részét ismertette a minap. A szóló a maga részéről helyeselte a katonai kompromisszumot és tőle telhetően támogatta is. Minden lehetőt elkövetett erdőkében, de a kompromisszum nem sikerült. Hogy miért nem sikerült, annak egyik oka, mint Andrássy mondotta, az volt, hogy a másik függetlenségi párt, a Justh-párt, kijelentette, hogy neki nem katonai engedmények kellenek. Holló Lajos: Nem igaz! Nem igaz! (Nagy zaj. Fölkiáltások jobbról: Rendre! Rendre!) Tisza István gróf: Igaz-e, vagy nem igaz, nem tudja, végezzék el Andrássyval, ő mondotta. (Tetszés jobbról.) De van még egy klasszikus tanuja: Justh Gyula, aki 1909-ben Nagylakon azt .mondotta, hogy a katonai követelés hatvanhetes mesterkedés, a katonai kérdéseket pedig intézze el a jövő nemzedék. (Nagy derültség és tetszés jobbról.) Fölolvassa Andrássynak azt a beszédét, melylyel az alkotmánypártot föloszlatta. Mikor a szóló e beszédet olvasta, föllélegzett, mert jól esett tudnia, hogy Andrássy is belátta, hogy nem szabad rést ütni a hatvanhetesek között. De ez fátuma volt már Andrássynak és most is, fájdalom, rést üt a hatvanhetesek közé, mikor azokat támogatja, akik a hatvanhétnek nyilt ellenségei. (Taps, éljenzés jobbról.) x\ndrájssytól humoros dolog volt, hogy a függetlenségiek veszekedésében látta a jelenlegi kormány választási győzelmét. Az ellenzék ne.n a civódás miatt, hanem azért a végtelen gyöngeségéért bukott meg, hogy programjából semlinit megvalósítani nem tudott. Mi kaptuk a nemzettől azt a megbízást és parancsot, hogy végrehajtsuk a mai katonai programot. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) (.1 befejezés.) A magyar nyelv terjedését a magyar tisztképzés fogja biztosítani, példa rá a huszárezredek. Ha a magyar nyelv elterjed, a századnyelv nem lesz egyéb, mint hitte gehorsamst, melde gehorsamst, ez a négy szó az egész századnyelv, amiért föl akarják forgatni a helyzetet. (Zajos derültség és taps a jobboldalon.) A korona és nemzet között való harmóniát mi fogjuk megteremteni. Ennek