Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-23 / 167. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1911 július 23 A képviselőház ülése. — Andrássy Gyufa napja. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki vitarendező-bizottság a szombati ülésnek az első felére korlátozta a technikát, hogy az ülés második felében szóhoz juthasson Andrássy Gyula gróf. Az ellenzék folytonos viharos éljenzéssel és tapssal kisérte a beszédet, amelyben Andrássy Gyula gróf határozottan és élesen állást foglalt a kormány katonai politikája ellen. Mikor Andrássy befejezte beszédét, az egész baloldal üdvözlésére tódult. Apponyi Albert gróf gratulálta elsőnek, Justh Gyula másodikul, aztán Károlyi József gróf, Tóth János, Désy Zoltán, Mezőssy Béla: mindenki a Justli-pártból, a Kossuth-pártból, a néppártból és a pártonkívüli függetlenségiek közül, aki csak hozzájuthatott. Öt percbe telt, amig-Andrássy Gyula gróf kijutott a folyosóra. Tapsvihar fogadta, amerre ment, utána tódultak az ellenzéki képvislők, éltették és tapsolták. Andrássy kissé fáradtan, de kipirult arccal mosolygott és szivesen fogott kezet az üdvözlőkkel. A munkapártot nagyon meglepte Andrássy éles állásfoglalása. Ügy tudták itt, hogy Andrássy beszédében, ha teljes hévvel száll is sikra a nemzeti álláspont mellett, viszont elitélőleg fog nyilatkozni a technikai obstrukcióról is. Szenzációként hatott", hogy Andrássy egyáltalában nem tett ily értelmű nyilatkozatot, sőt, azt mondotta, hogy ez a harc előrelátható volt és hogy ez kikerülhetetlenül el fog kövekezni, azt ő már annak idején mondotta minden illetékes tényezőnek A jobboldali folyosón igen éles megjegyzések is hallatszottak Andrássy ellen. Egy nagy csoportban idősebb Erdély Sándor volt miniszter igy szólott: — Andrássv egy hipnotizált politika. Íme, megint falnak akarja vinni a nemzetei. Hire kel, hogy Tisza Isván gróf visszatér Budapstre s hétfőn válaszolni fog Andrássynak és Apponyinak. . Ez a fiir nagy örömet keltett a munkapártban. Tisza István fróf csakugyan beszélni fog hétfőn. Vojnits István báró megkérdezte az ellenzéki vitarendező bizottságtól, fölfüggeszti-e hétfőre a technikát, hogy Tisza beszélhessen? A válasz igenlő volt, amiről rögtön értesítették Tiszát. A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Návay Lajos, aki elparentálja Jekelfalussy Lajos volt honvédelmi minisztert. Nemzetének hü és lelkes fia volt (Ugy vau !), királyának önzetlen, odaadó katonája, aki katonai kötelességét összhangzásba tudta hozni a Bemzet érdekeivel. Javasolja, hogy a Ház Jekelfalussy Lajos elhunyta fölött jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét és erről értesítse az elhunyt özvegyét. (Helyeslés.) (Andrássy beszéde.) Andrássy Gyula : Két részből áll a beszédé: először megindokolja, hogy iniórt nem szavazza meg a törvényjavaslatot, bár a múltban megszavazta. Beszéde második részében foglalkozni fog azokkal az érvekkel, amelyeket a nemzeti követelések ellen fölhoznak. Szükségesnek tartja, hogy a véderó're nézve kiráty és nemzet között ne legyen nézeteltérés, hogy a véderő kérdése ne l^yen politikai küzdelem tárgya. Szükségesnek tartja, hogy a magvar katona otthon érezze magát a hadseregben. (Éljenzés.) Tévedett, amikor azt hitte, hogy az könnyen lehetséges. Vázolja a koalíció alakulását, majd a katonai vívmányok keresztülvitelére hoz föl érveket. A magyar nyelv államnyelv, a többi nem az, igy tehát közjogilag is más helyzete van, mint a többinek. (Helyeslés.) A dualizmusból nem lehet föderalizmus. (Éljenzés ós taps.) A hadseregnek és a nemzetnek egyet kell érteni. Modern háborút nem tud elképzelni, ha a hadsereggel nincs összeforrva a nemzet. (Ugy van! balról.) A mozgósítást tulajdonképen polgárok végzik. S ha nem érzik, hogy kockán van minden, a hadsereg nem képzelhető el, hogy mindenki gyorsan, pontosan végezze a dolgát. A háború pedig sokszor a mozgósítás sikerén múlik. A háború sikeréhez három tényezőt tart szükségesnek : a külpolitikának olyannak kell lenni, hogy az ne csináljon háborút a nemzet érdekével, a másik, hogy ne legyenek politikai válságok a nemzet életóbn, a harmadik, hogy teljes harmónia legyen a hadsereg és a nemzet között. Az orosz-japán háború tanulságairól beszél. A japánoknál az egész vonalon lelkesedés volt, úgyannyira, hogy akadtak anyák, akik öngyilkosok lettek, mert a fiaik nem mehettek el a zászlóval. Oroszországban megfordítva volt: ott á rezorvisták rossz szellemmel vonultak be, megmételyezve antimilitarista tanoktól. Kttropatlcin a háborúról irván, nagy súlyt vet arra is, hogy szép egyenruhájuk legyen a tiszteknek, hogy a legjobb szociális körökben is szivesen lássák őket és hogy apróságokkal is fokozzák bennük a lelkesedést. És mikor Kuropatkin kis dolgokra is nagy súlyt vet, annyira fontosnak tartja háborúban a lelkesedóst, akkor igazán csodálatos, hogy a magyar nemzet ne vessen súlyt arra, hogy a magyar katonát magyar nyelv fogadja a hadseregben. Nem éppen a kommandó fontos, hanem az, hogy a hadseregben az egész nyelv német. A német nyelv pedig nem közömbös a magyar nemzet előtt, mert a legtöbb attentátumot a német nyelvvel vezették ellenünk ós a német nyelv az, amelytől a magyar nemzet legtöbbet szenvedett! Foglalkozik a választások eredményével ós hangsúlyozza, hogy bár Khuen-Héderváry Károly többséget kapott, ez nem jelenti, hogy a magyar nemzet beleegyezett a katonai kérdések kikapcsolásába, vagy hogy felhatalmazást adott volra neki a véderőreform megalkotására. Ha a munkapárt a többség abszolút jogainak érvényesítését követeli, akkor mindig szemben fogja magát találni a mi ellenvetésünkkel, hogy hát amikor mi voltunk többség, miért nem respektálták a mi jogainkat? Ez magában elég arra, hogy erőtlenné tegye a mostani többség követelését, hogy az ellenzék most viszont az ö jogait ismerje el. (Nagy taps balról.) Van-e olyan vakmerő ember, aki állítani merné, hogy más uton is kivívhatjuk jogainkat, mintha a katonai követelésekkel szemben föltóteleket szabunk? Ezt részünkre törvények biztosítják: a katonai követelésekkel szemben a mi követeléseink nem akármilyen közjogi, hanem katonai téren mozognak. Adóra is szüksége van a nemzetnek, de oly nemzet még nem született, mely örömmel adózott volna. Egész természetes, hogy amikor a katonai követelést teljesítjük, ezért viszontszolgáltatást is kérünk. Amikor a kilénces bizottság programját megcsinálták, ait hitte mindenki, hogy annak megvalósítása megegelőzi a létszámelelést. Megdöbbentő tünetet lát a katonai javaslatok, forszirozásában. Az ember azt hinné, hogy meg akarják büntetni a nemzetet, mert hiszen a katonai terheket emelték emberben is, pénzben is. De a szóló tudja, hogy nem büntetni akarják a nemzetet, hanem azt mondják fönn, a kormánynak nagy többsége van, csinálja meg most a dolgot. Kétségbeesve és na*, y aggodalommal látja az uj parlamenti küzdelmet és attól tart, hogy az ujabb félreértést fog kelteni a király és a nemzet között. A javaslatot nem fogadja él. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) (,Szünet után.) A szünet után B&tthyányi Tivadar gróf a szegszárdi internátus dolgában interpellálja meg a kultuszminisztert. Zichy János gróf knltuszminiszter kijelentette, hogy jóindulattal intézi el a dolgot. Az ülés kettedfél órakor ért véget. Marokkó kóriil. El Kszarból jelentik : Sylvester ezredes levelet iutózett Boisset francia konzuli ágenshez, amelyben sajnálkozását fejezi ki a város kapujánál törtónt incidensen. — A Havas-ügynökség jelenti El Kszarból : Amidőn Thirriert hadnagyot a Buznahban táborozó serifi csapatok instruktora, mikor a városba lovagolt, hogy egy csekket beváltson, a Lekhous folyó gázlójánál a spanyol őrkatona feltartóztatta és kényszeríteni akarta, hogy leszálljon a lóról. Miután a hadnagy vonakodott megtenni, egy szakasz lovasság kivont karddal és egy szakasz gyalogság feltűzött szuronynyal körülfogta ós lapos ütéseket mért rája. Ezután Thierriert hadnagyot a spanyol táborba vittek, ahol Svlvester ezredes gyalázásait kellett eltűrnie. Egy óra múlva bocsátották csak szabadon. — Párisból jelentik : Caillciux miniszterelnök délután tanácskozott az angol nagykövettel. — Teneriffából jelentik : A Panther német cirkáló ideérkezett. Az Eder ágyúnaszád még mindig itt horgonyoz. Egy huszárszázados balesete. — Átlőtték Thomka Zoltán karját. — (Saját tudósítónktól.) Súlyos baleset érte tegnap délután Thomka Zoltán huszárszázadost, a kiváló távlovaglót. A százados látogatóban volt Gutzjáhr Mihály földbirtokos aradmegyei villájában. A társaság a villa kertjében üldögélt és beszélgetett. Szó került a különböző rendszerű revolverekről s eközben többen elővették fegyvereiket, hogy szerkezetinek előnyeit megmagyarázzák. Egyszerre közvetlen egymás után két lövés dördült el s Thomka százados ijedt kiáltással megtántorodott. Barátai rögtön odaugrottak és hamarosan konstatálták, hogy a kapitány bal karján két sebből is vérzik. A társaság egyik tagjának revolvere érthetetlen okból kétszer egymásután elsült és mindkét golyó a százados kissé fölemelt bal karján hatolt keresztül. Az egyik golyó a karon áthatolva a jobb melléhez ütődött, de teljesen erőtlenül, ugy, hogy sebet nem ütött rajta. Thomka százados a baleset után azonnal bérkocsiba ült és behajtatott Aradra, a megyei közkórházba, ahol Birkenhauer Mihály drkórházi orvos vette kezelés alá. Kimosta és bekötözte a sebeket, amelyek nem súlyosak. A kapitány a szerencsétlenségről azonnal jelentést tétetett ezrodparancsnokságának, mire hamarosan megjelent a kórházban Konyi dr ezredorvos több huszártiszt kíséretében. Miután Thomka elég erősnek érezte magát, kocsit hozatott és Valérián -huszárfőhadnagy kíséretében lakására hajtatott. Aradi tudósítónk fölkereste Thomka Zoltán honvódhuszárkapitányt, aki ágyban fekve a következéket mondta el a balesetről: Látogatóban voltam kinn" Gutzjahréknál a villájukban. A kertben voltunk lenn az egész családdal. Revolvereket nézegettünk, s a különböző tipusu Browning-revolvereket vizsgálgattuk. Miközben igy nézegettük a revolvereket s azok előnyeit vitatgattuk, barátom kezében elsült az egyik Browning kétszer egymásután, s mind a két golyó a balkaromat átlőtte. A sebesülés jelentéktelen, mert a golyó sem csontot, sem izületet nem ért s csupán a húson hatolt keresztül. Az egész eset nem valami nagy dolog, s magam sem tulajdonitok valami nagy jelentőséget a megsebesülésemnek. Birkenhauer Mihály kórházi orvos, aki a sebesült századost első segélyben részesítette, a következőket mondotta: — Thomka Zoltán százados fél öt óra tájban bérkocsin jött a kórházba, előadta, hogy mi történt vele és én azonnal megvizsgáltam a sérüléseit. Bal karján, közvetlen a könyök alatt négy seb volt. A sebek két golyótól származtak, amelyek a kar külső részén hatoltak a testbe és az egész alsó kart keresztül fúrva a mellső részen jöttek ki. Ezenkívül a jobb mellén is konstatálható volt kisebb ütéstől eredő sérülés. Valószinü, hogy az egyik golyó, amely karját átfúrta, fáradtan ütődött jobb melléhez, de sebet rajta nem ejtett. Miután feltehető volt, hogy valamelyik golyó a karcsontokat is megsértette, Röntgra-sugarakkal azonnal megvizsgáltam a százados karját. Szerencsére azonban a golyók utja a karcsontok mellett haladt el és a csontok teljesen épen maradtak. Erre kimostam a sebeket és bekötöztem. A sebek