Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-22 / 166. szám

1911 julius 16 DÉLMAGYARORSZÁG 13 Ház holnapra halasztotta. (Zaj.) Következik a napirend. (A napirend.) Bemutatja a csongrádi népgyűlésnek a katonai terhek emelése ellen hozott határozatát. (Éljenzés a baloldalon.) A katonai javaslatokkal együtt a többi hasonló tárgyú kérvénnyel fogja a Ház tárgyalni. Lukács László, a kereskedelmi minisztérium vezetésével megbízott pénzügyminiszter beterjeszti a Japánnal és Portugáliával vaió kereskedelmi forgalom ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. Lukács László mint kereskedelmi miniszter két törvényjavaslatot terjeszt be a japánországi és a portugáli kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről. (Napirend.) A ház áttér a napirendre, a melynek első pontja: névszerinti szavazás Vertán Endre sza! dságolása tárgyában. Az Elnök előbb az ülést felfüggesztette. A szünet után megkezdték a névszerinti szavazást, melynek eredménye szerint a Ház megtagadta a szabadságot. Következett a névszerinti szavazás Ábrahám Dezső szabadságolása tárgyában. A Ház Ábrahámnak sem adott szabadságot. Következett Kovács János szabadsága dolgában a névszerinti szavzás. A képviselőház többsége a szabadságot megtagadta. Az elnök javaslatára a szombati napirenden még egy névszerinti szavazás lesz, azután folytatják a véderőjavaslat tárgyalását. Az ülés délután két órakor ért véget. Uédekezés a tejkufárok ellen. Tejellenőrzés a magyar városokban. (Saját tudósítónktól.) Pécsett már megalakult az ország ötödik tejellenőrző egyesülete, mint a Baranyamegyei Tejszövetkezetek Szövetségének Szakosztálya. Az alakuló közgyűlésen képviselve volt a földmivelésügyi kormány is Köerfler István dr miniszteri titkár által, valamint az OMGE Murányi Nándor országos törzskönyvvezető utján. Az egyesület egyelőre hatszáz tehén ellenőrzését vállalta. Ez a pécsi tejellenőrző egyesület méltán gondolkodóba ejtheti a szegedi lakosságot is. Ha mi mindent utánozunk, mondhatni, minden rossz szokást meghonosítunk, igazán üdvös lenne, ha végre valami üdvös dolgot is utána csinálnánk más városoknak. Azt hisszük, senki sem mondhatja, hogy tejtermelésünk terén s a tejpiacunkon valami ideális állapotok uralkodnak. A mi teheneink csak épen jól vagy rosszul tejelő tehenek, mint a pécskörnyékiek, a tejárusaink pedig épen olyan tejárusok, mint akár a a pestiek. A mi tejárusaink sem jobbak és semmivel sem rosszabbak, mint más tejárusok s ugyanazon az elvi alapon állanak, mint mások: kis forgalom, de nagy haszon. A mi tejtermelőink és árusaink szintoly jól tudják a nagy titkot, mint más kereskedők, hogy: az eredeti és valódi tejet a tehén szolgáltatja, de azért mégis belekontárkodik a tehén tudományába, nem azért ám, hogy jobbá, szebbé vagy fehérebbé tegye a tejet, hanem liogy nagyobb hasznot húzzon ki belőle. Igaz, hogy a hamisitott tej nem táplálék, hanem méreg, de mit törődik ezzel a tej-üzér, a fő, hogy neki meglegyen a mindennapos profitja. Elvégre, ha a közönség megeszi a vizzel mésszel s miegyébbel hamisitott tejet, hát mért ne tenné. Hanem a fogyasztó közönségnek is van beleszólása abba, hogy hajlandó-e beleegyezni a ,megmórgeztetésóbtí s ha igen, hogy miként s hogyan mérgezzék meg. Kisebb vagy nagyobb részletekben, avagy egyszerre akar-e megmérgezve lenni. Minden száz csecsemőből meghal évente huszonegy. Érdekes tanulságos statisztika lenne kiszámítani, hogy mennyit ölnok meg ezekből a tejárus Urak a hamisitott tejjel ? Szegeden ae eddigi rendszer mellett lehetctten a piac-ellenőrzés. Az orvosok a saját gyakori panaszos kijelentéseik szerint képtelenek a tejet és tejtermékeket ellenőrizni. A piac oly szétszórt, oly nagy területre terjed, hogy azt keresztül-kasul bejárni s tüzetesen ellenőrizni lehetetlenség. Az élelmiszerárusok a mi piszkos, poros piacunkon oly szétszórtan, egymástól mértföldnyi távolságokon helyezkednek el, hogy lehetetlen még magát a tejárut is rendesen ellenőrizni, annál kevésbé terjedhet ki orvosaink figyelme magára a tejkezelésre, az edények tisztántartására s miegyébre, amelyek mind tartozékai a tejellenőrzésnek. Szükséges ezen a bajon sürgősen segiteni, mert ez igy tarthatatlan állapot. Első sorban is a tejpiacot kell centralizálni s azután, de minél előbb meg kell valósítani Szegeden is a tejellenőrző szövetkezetet, melynek hatáskörébe kell, hogy tartozzék a tejtermelés ellenőrzése a kezdet kezdetétől, vagyis már a legelőtől s a tehenek ellenőrzésétől — egész az utolsó piaci kofáig. Törvényt sértő vármegye. — Fegyverrel őrzik Kintzig Bélát. — Zárt ajtók előtt Arad város küldöttei. — (Saját tudósítónktól.) Az aradi városházán most egyébről sem beszélnek, mint arról a sértésről, melynek szereplői a város hivatalos küldöttségének tagjai, passzív szereplői pedig Arad város. Ugyanis a város hivatalos küldöttsége azzal a hihetetlen hirrel érkezett haza Gömörmegyéből, hogy az egyik magyar társtörvényhatóság megtagadta egy olyan határozat végrehajtását, amelyet az aradvárosi törvényhatóság által alkotott, a főispán elnöklete alatt álló közjogi testület hozott és amely határozat szigorú törvényes betartása mellett a magyar országgyűlés állal alkotott és a király által szentesitett törvény alapján jött létre. Azt hiszsziik, hogy ez az eset egyedül és példátlanul áll a magyar közigazgatás törénetében és valószínű, hogy még igen sok bonyodalomra fog okot adni és komoly következményekkel fog járni. Az a bizottság, amely a nem mindennapi visszautasításban részesült, Aradváros gyámügyi felebbviteli bizottágának kiküldötteiből állott. Azt a végzést, amelynek alapján a küldöttség eljárt, Urbán Iván főispán és Varjassy Lajos, Aradváros árvaszékének elnöke irtak alá. Ennek a bizottságnak az lett volna a feladata, hogy az elmebeteg Kintzig Bélát szanatóriumba szállítsa, de ebben, mint említettük, megakadályozták és mikor Gömörvármegye alispánhelyettesét, Formet Gyula dr-t aziránt^ keresték meg, hogy az aradi közigazgatási bizottság határozatának végrehajtására fegyveres erőt bocsásson rendelkezésre, a legridegebb elutasításban részesültek. (Az elmebeteg milliomos.) Az előzmények, amelyek ezt a közigazgatási konfliktust előidézték, rendkívül érdekesek. Lapunkban már több izben foglalkoztunk Kintzig Béla ügyével. Megirtuk, hogy néhai Kintzig Ferenc özvegye jánosii (Gömörmegye) kastélyában hat év óta ápolják Konopnak urát, a többszörös milliomos Kintzig Bélát, aki gyógyíthatatlan elmebetegségben szenved. A nagy beteg gondnoka, Kintzig Géza aradi nagybirtokos azonban nem találta megfelelőnek a jánosii kastélyt a beteg számára. Nem látta biztosítottnak gondnokoltja egészségét, mert sem megfelelő bánásmódban, sem megfelelő ellátásban nem részesül. Arra kérte tehát Aradváros árvaszékét, hogy a beteget távolítsa el onnan és helyeztesse el szanatóriumban. Az árvaszék Kabdebó György dr, Issekutz László dr és Kintzig Géza gondnokból álló bizottságot ki is küldte Jánosiba. A bizottság el is járt a megbízáshoz hivon és az árvaszékhoz beterjesztett jelentésében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a tapasztalatok szerint Kintzig Béla egészsége a kastélyban tényleg veszélynek van kitéve és a szanatóriumba való szállítása feltétlenül szükséges. Az ügyben azonban hamarosan komplikációk merültek fel, mert özvegy Kintzig Ferencné viszont dr Moravcsik orvosprofesszor, továbbá Gömörvármegye főorvosának és tiszteletbeli főorvosának véleménye alapján tiltakozott a beteg szanatóriumba való szállítása ellen ós megfelebbezte az aradi árvaszéknek azt a határozatát, amely kimondotta, hogy Kintzig Bélát szanatóriumba kell elhelyezni. Az aradvárosi közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli albizottsága julius 7-én tartott ülésén az árvaszék határozatát jóváhagyta és egyszersmind kimondotta, hogy Kintzi Béla még karhatalom igénybevételével is eltávolítandó a jánosü kastélyból. Megkereste egyut:. tal Gömörvármegye alispáni hivatalát, hogy a szükséges karhatalmat bocsássa majd a beteg elszállítására kiküldendő bizottság rendelkezésére. Az árvaszék Joó Bála árvaszéki ülnököt, Kintzig Géza gondnokot, Issekutz László és Kabdebó György orvosokból álló bizottságot küldte ki határozatának végrehajtására. („Egy névtelen jóakaró") Hétfőn, julius 16-án utazott el a bizottság Aradról és kedden reggel érkezett meg a jánosii állomásra, ahonnan megállás nélkül tovább utaztak Rimaszombatba, hogy az alispánnal érintkezésbe léphessenek. A jánosii állomáson azonban egy rendkívül érdekes és titokzatos epizód játszódott le. Az állomáson felszállott a kupéba egy ismeretlen ember, aki névtelen levelet kézbesített Joó Bélának, majd nyomtalanul eltűnt. A bizottság tagjai mindössze annyit tudtak meg a levél kézbesítőjétől, hogy az özvegy Kintzig Ferencnének egy elbocsátott alkalmazottja. A névtelen levél tartalma nem kis meglepetéssel szolgált a bizottág tagjainak. A névtelen levélíró arról értesítette a bizottságot, hogy hiábavaló a fáradozásuk, mert elhatározott dolog, hogy Gömörvármegye meg fogja tagadni a karhatalom kirendelését, a beteget pedig karhatalom nélkül lehetetlen lesz elszállítani. Elmondta a Ievéliró azt, hogy az a!isj)án, aki hajlandó lett volna a karhatalmat kirendelni, hirtelen szabadságra ment és igy helyettese Formet Gyula dr. főjegyző fog intézkedni, akinek felsőbb helyről az az utasítása van, hogy ne legyen segítségére Aradváros árvaszékének. A levél aláírása mindössze ennyi volt: „Egy névtelen jóakaró." (Törvényt sért a főjegyző'.) A bizottság természetesen a levél tartalmának tudomásul vétele után is folytatta útját Rimaszombatba, ahol Joó Béla haladéktalanul jelentkezett az alispáni hivatalban. Itt aztán hamarosan meggyőződött arról, hogy a levél minden sora megfelel a valóságnak. Az alispánt nem találta hivatalában, az még vasárnap szabadságra ment s helyette Formet Gyula főjegyző fogadta az árvaszéki ülnököt. A főjegyző nyugodtan végighallgatta a kérelmet, majd a következő kijelentést tette: — Nekem tudomásom van arról, hogy a véghatározatok ellen felülvizsgálati kérelem van beadva a magyar királyi belügyminiszterhez és addig, amig a belügyminiszter nem dönt, a karhatalom kirendelését megtagadom. A nem várt kijelentés meglepetéséből felocsúdva az árvaszéki ülnök a törvényre hivatkozott, amely elrendeli, hogy az egyik törvényhatóság nem bírálja föliil a másik törvényhatóság határozatait, hanem ha annak végrehajtása iránt megkeresik, kötelessége segédkezet nyújtani, Meg akarta győzni a főjegyzőt arról, hogy eljárásával nemcsak a bizottságot és a megbízó Aradvárost sérti, hanem jelezte azt is, hogy állásfoglalása nagy anyagi felelősséggel jár, aminek a következményeit viselni tartozik.