Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-20 / 164. szám

W.'P. l... * 8 DELMAGYARORSZÁG Aki a fővárosi haziurak miai! jött Szegődre. — Saját tudósítónktól.— Intelligens arcú, levert iparos­munkás jelentkezett ina szerkesz­tőségünkben. — Közérdek, amit mondani fo­gok, mert sok szegény ember nyögi azt a kálváriát, amely ne­kem is kijutott, — kezdte. — T. István vagyok, Budapestről jöt­tem Szegedre, és látom, hogy nem igen volt érdemes, mert Szegeden is azok a bajok kisértenek már amelyek a fővárosban tűrhetet­lenné teszik az élqtet. Elmondom rögtön. Budapesten a legtöbb ember­nek", kisiparosnak, kiskereskedő­nek, kisliivatalnoknak, munkás­nak és a többinek a helyzete ez: Amikor a házbéruzsora már min­dent lenyúzott rólad, amikor néni marad más rajtad, mint az anyajegy a bal karodon, akkor eszedbe jut, hogy nini, hiszen nem muszáj neked cim eres ház­bérkupecek poloskás odúiban szo­rongani egy tucatnyi családod­dal, hanem mehetsz te tisztessé­ges városi lakásba, mert hiszen ugy olvastad az újságban, liogy Éárczy polgármester ur kapja magát és egy szép reggelre véget vetett a fővárosi lakásnyomoru­ságnak: városi lakásokat építte­tett a szegény emberek részére. Rohansz, hogy a legközelebbi fertályra már városi kislakásban pihenhesd ki a házbér uzsora fá­radalmait, rohansz, lefoglalózni. Hohó, ilyesmiről szó sem lehet. Ha van ismerősöd a városházán, ha van, aki beajánl városi kis­lakénak, aki éjjel-nappal nyakán csüng a polgármesternek vagy a kislakások ügyét kezelő városi íiatalamasságnak, kkor eléred azt, hogy előjegyeznek városi kis lakórjelöltnek és ha a szerencse kedvez, ha időközben valamelyik fiadból városi tanácsos vagy ve­zérigazgató lesz, vagy ha az uno kádat a polgármester veszi fele­ségül, akkor tán elérsz annyit, hogy évtizedek multán bejutsz városi kislakónak. Igy bizony, felebarátom. Most pedig csodálkozol, hogy hát ak­kor a városi kislakok ,most mind a polgármester apósai vagy miként áll a dolog! Ugy áll, hogy a vá­rosi kislakók mindenesetre szeren esés emberek, akik — mondjuk — Aránylag kevés lakbérért tisztes­séges lakást kapnak. Már most olyanok-e ezek a lakók, amilye­nekről Bárczy polgármester ur álmodott, amikor a városi kisla­kásokat megszülte, az kérdés. Azért kérdés, mert kisült, hogy a Hungária-köruti egyik városi kislakásban Grünbaum Mór la­kik 350 koronáért, az a Grün­baum Mór ur, akinek az Utász-ut­eSban is, a Várna-utcában is, -ésetleg máshol is háromemeletes bérkaszárnyái épülnek ^egyszobás zuglakásokkal és azzal a szent céllal, hogy ezek 12—15 percentes jövedelmet hoznak és ezekben nyuzattassék azoknak a bőre, akiknek nem jut olyan városi kislakás, amilyenből például té­ged az okos háziúr, Grünbaum Mór ur, kiszoritott. A városházán, a kislakások ügyének az intézője azt mondja, hat ott, ahol ezer és ezer lakóval kell bajlódni. Egyébként Griin­baumnak kiteszik a sziirét és a szerencsétlen háziurat arra kény­sziretik, hogy valamelyik három­emeletes palotájában húzza meg magát. Az igaz, liogy" ez kegyet­len bosszú lesz, de azért nem ár­tana, ha a fővárosi háziurak kö­zött razziát tartanának és kisüt­nék, hogy hány bújt el a maga lakása elől más tisztességesebb helyre, hány háziúr csapott föl fő városi kislakónak?! Ez a lieyzet van Budaesten, emiatt szöktem Szegedre, mert hirdették, bogy itt sok a lakás, olcsó is, sok épült, sok épül ez­tán is. Mondhatom félrevezettek, sőt becsaptak. Mert nincs sok la­kás, nincs elég se, — kis ember számára nincs tudniillik. Mert emeletes palota tényleg sok ké­szült, de kis lakás alig. Egy szo­bás, konyhás vagy kétszobás, konyhás lakás alig van. Még se épülnek ilyen berendezésű házak! Tudja ezt mindenki, még a házi ur is. Azért srófolták föl ugyr az ilyen kislakások árát, ugy, hogy Szegeden az egyr szobás lakás ára majd annyi, mint a három­szobás uri lakásé. Szóval jaj a szegény embernek, ha kénytelen sok gyerekével egy szobás odú­ban tengődni. Erre gondolnának már egyszer. életének java részét a börtönben töltötte. Legutóbb két évvel ezelőtt Sár­kereszturon már tyúklopásra vete­medett az erdők rettegett haramiája, aki előtt régebben az arhnynak sem volt becsülete. Hat hónapot kapott két tyúk eltulajdonításáért. Bünte­tését a székesfehérvári ügyészség fogházába ülte le, de már akkor mutatkoztak rajta az elmebeteg tünetei. Most aztán teljesen elborult az elméje, dühöngővó lett. Az asszo­nyokat és leányokat üldözte, ha találkozott velük, rögtön gyilkolni akart. Mint közveszélyes őrültet beszállították a Szent György-köz­kórházba, Ez Dombi Mihálynak, a vén betyárnak tragédiája. ISII julius 20 A vén betyár tragédiája. — Saját tudózitónktói. — Tegnap délután egy öreg, össze­töpörödött, y0Zna kis emberkét szállítottak be a fehérváii Szent György-kórházba. Dombi Mihálynak hivják, 63 éves ós hogy a kórházba került, annak elméjének elborulása az oka. Közveszélyes őrültté lett az öreg, aki valamikor félemeletes zsi­ványa volt a Duaántulnak, mint a hires rabló kapitány, Savanyu Józsi bandájának egyik tagja. Amikor Savanyut a Bakony ren­getegében halálra sebezték a német zsandárok golyói, bandájának tagjai részben elmenekültek részben zsan­dárkózre kerültek. Ez utóbbiak kö­zött volt egy délceg, fiatal legény is, akit vasárnaponkint epedve vár­tak táncba három vármegye fal­vainak szép leányai, asszonyai. Ha közeledő porfelhő kerekedett az uton, lobogó ingujjal, panyókára ve­tett dolmánnyal, övében kivert agyú pisztolyokkal, [megremegett a sok fehérnép szive : Dombi Miksa tán­colni, mulatni akart, Szép ós büszke legény volt Dombi. Mikor elfogták ós a vasas németek kapitánya elé vezették, ez felaján­lotta neki, hogy kegyelmet eszkö­zöl ki számára, ha beáll katonának. — Nem leszek én szolgája még a császárnak sem. Zsivány voltam, az is maradok — válaszolt hetykén Dombi. Négy évi várfogságot ült nehéz vasban a büszke legény. Amikorra kiszabadult, megváltozottt a világ. A Bakonyból kiirtották a betyáro­kat, az Alföldről a szegény legé­nyeket. Dombi sehogyse tudott be­letalálni az uj rendbe, folytatni akarta, ahol elhagyta, lopott, lovat hogy bizony az ilyesmi előfordulná tött el, de mindig elfogták ós Szökés a javiió-iníézetböL — Saját tudósítónktól, — Bcnde Sándor és Ónozó Mihály egy évvel ezelőtt még Szegeden za­varták a csendet. A szegedi rend­örségnek a két vásott fiúval igen sok baja volt. Alig pnilt el nap, hogy a két jó madár ne lett volna a rendőrség vendége. Bendét és Onozót a sok kihágás miatt a szé­kesfehérvári javitó-intézetbe szállí­tották. A szép karrier elé néző mákvirá­gok egy ideig békésen tűrték a szigorú felügyeletet, de később megérlelődött bennük a szökés terve, mert nagyon is unalmasnak találták az örökös felügyelet mel­lett való életet. Szerdán éjjel, mikor már a ja­vitó-intézet falai között minden csendes volt, a két fiu a megbe­szélt tervükhöz hiven kiosontak a javitó-intézet udvarára.és ott terep szemlét tartottak. Rövid szemlé­lődés után, először egyik, azután meg a másik mászott keresztül a kőfalon. A javitó-intézeti igazgatóság csak késő reggel vette észre a szö­kést. Azonnal értesítette a rendőr­séget, honnan az ország minden részébe küldöttek köröző-levele­ket. Személyleirásuk : Bende Sán­dor : 170 cméter magas, vézna, hosszú arcú, fekete hajú és szemű, szentesi születésű, 19 éves, magya­rul beszél. Ónozó Mihály 170 cméter ma­gas nyúlánk, hosszú arcú, barna hajú, zöldes szemű, feje búbján ü­tés helyén hajhiány, 18 éves, csak magyarul beszél. Mindkettőjük ru­házata kék csikós vászon ujjas és nadrág, szalma kalap és bakancs. A székesféhérvári rendőrség azt hiszi, hogy a szökevények Szeged felé vették utjokat. Ertjeklődik a kaíonasag. - Saját tudósítónktól. ­Különös, sohasem látott irások érkeznek mostanában Szeged vá­ros katonai ügyosztályához. Kü­lönböző ezredparancsnokságok ér­deklődnek kadetőrmestereik er­kölcsei felől. Ugy tapasztalták ugyanis, hogy a tiszti kard bojttal, már mint a tartalékos tiszti kard­bojttal igen sok érdemetlen em­bert tüntetnek ki s hogy ezt megelőzzék, jóelőre érdeklődnek a kadet urak életéről. Igy szólnak ezek az érdekes irások: Cs. és kir. 46. sz. gyalogezred. Nr. 1837. Adj. A Tekintetes Városi Tanácsnak Szeged. Szeged, 1911. julius 12. Az előléptetési szabályzat a cs. és kir. hadsereg személyi szakasza (1 melléklet) értelmében a tiszti (tar­talékost iszti) rendfokozatba való elő­léptetéshez feddhetlen előélet köve­teltetik. Miért is megkeresem, szívesked­jék tudomásomra hozni, hogy a jelen­leg tényleges szolgálatban álló sze­gedi illetőségű N. N. egy évi önkén­tes ezen feltételeknek megfelel-e, illetőleg, hogy előéletében miféle megrovásra méltó dolgot köve­tett el. (Aláírás.) A városi katonai ügyosztály a tudakozódó átiratokat átteszi a rendőrfőkapitánysághoz, ahol a detektiveknek osztják ki jelentés­tétel végett. Eddig több mint har­minc kadet előéletének makulát­lan tisztasága felől érdeklődtek a különböző ezredparancsnokságok s a detektívek kivétel nélkül mindegyikről a legjobbat jelentet­ték. Még egy sem akadt a sze­gedi kadetőrmesterek között, akit a tiszti kardbojtra ér­demtelennek ítéltek volna — a detektívek. Hogy ez tényleg igy van, ebben már igazán nem ké­telkedhetünk. Valószínűleg a ka­tonai hatóságok sem fognak s a legközelebbi csillaghullás nem fogja elkerülni a szegedi kadétokat. Hirdetéseket felvesz a ki­adóhivatal, Korona-u. lő Kétes exiszíenciák. - Saját tudósítónktól. ­Minden nagy városnak megvannak a maga parazitái s Szeged, ha nem is olyan igen nagy város, szintén eldicsekedhetik vele, hogy vannak élősdijei fölös számban. Ha a kor­zón jársz, ha a kávéházban ülsz a napi feketéd mellett, ha bárhol vagy, ahol mások is vannak, ahol az emberek közlekednek, mindenütt látsz egy-egy otthonosan viselkedő úriembert. Kíváncsi kisvárosi ember vagy s persze megkérded a szom­szédodat egy nyájas oldalba figyrí" meztetóssel, hogy: te, ki ez az alak? Ő is csak vállvonítással felel, hogy nem tudom, de már láttam többször. Hogy mi a foglalkozása, ki ö tulaj­donképen, azt senki sem tudja biz­tosan. Ismerünk itt Szegeden egy „gimná­ziumi tanárt", akiről egész biztosa0 tudjuk, hogy nem tanár. Egyik gi01~ náziumban, sőt egyik vrosi iskáola-

Next

/
Thumbnails
Contents