Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-20 / 164. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 jtiltas 20 1911 j tén névszerinti szavazást kértk, de az ellen­zék kívánságára az ügyben a szavazást hol­napra halasztották. Negyedkettő volt már, mikor az elnök to­vább folytathatta napi előtrjesztéseit. Egry Béla a tegnap este megalakult pár tonkivüli függetlenségi csoport nevében szó lal föl, hogy szóvá tegye az ellenzék ellen a munkapárt részéről elkövetett sértéseket. Tisza Kálmán más véleményen volt az el­lenzék harcáról, mint a fia, Tisza Kálmán gróf. Felolvassa Tisza Kálmánnak egyik el­lenzéki beszédét, melyben az obstrukciót bi­zonyos esetekben szükségesnek mondotta. E beszédből azt következteti, hogy a házsza­bály alapján törvényes eszközökkel minden sérelmes törvény megalkotását meg lehet akadályozni. Mádi-Kovács János: Menjen ki az elnöki tanácsos a képviselői padokból! Nem képvise­lő! Menjen ki onnan! (Nagy zaj. Lázár Ist­ván elnöki tanácsos föláll a képviselői pad­ról.) Egry Béla szerint Antal Géza is megsér­tette az ellenzéket. Tiz éve van a Házban, de «oha senki sem merte állítani, hogy az ellen­zék küzdelme nem komoly. Az ellenzék most is konzekvens, amikor a katonai követelések ellen küzd. (Zaj jobbról.) Antal Géza most mégis tisztességtelennek mondotta (az ellen­zék küzdelmét. (Óriási zaj jobbról.) Az elnök: Sem Tisza, sem Antal nem éltek a tiszteségtelen kifejezéssel és nem mondták tisztességtelennek az ellenzék küzdelmét. Egry Béla: A király nyilatkozata szerint a katonai javaslatok nem kerülnek a Ház elé, amig a választói x-eformot el, nem intézik. (Zaj.) Véletlenül nála van a trónbeszód. (Nagy derültség jobbról.) Abból látja, hogy a választói reform sürgősebb. A pártonkí­vüli függetlenségiek nevében kijelenti, liogy az ellenzék harcát jogosnak ismeri el, min­den eszközzel küzdeni fog a katonai javasla­tok ellen és meg fogják akadályozni azoknak törvényre való emelését. (Éljenzés balról.) A jegyző jelenti, hogy tiznkét interpellá­ciót jegyeztek elő. Az elnök tekintettel az előrehaladott időre, megállapítja a holnapi napirendet. Következtek az interpellációk. Ivánka Imre az albán forrongás dolgában interpellálta meg újra a miniszterelnököt. Az albán forrongásért szerinte Aehrenthal külügyminiszter a felelős. A többi interpelláló elállott a felszólalástól. Az ülés vége két óra után. A munka párt nyugodt. Fővárosi tudó­sítónk megkérdezte ma Perczel Dezsőt, a munkapárt elnökét, hogy neki s pártjának mi a véleménye az obstrukcióról. Aa elnök -válasza ez : — A nemzeti munkapárt teljes nyuga­lommal és türelemmel nézi az eseményeket és ez a türelem ós hidegvér az ellenzék minden számítása dacára nem fogja el­hagyni. Nézetem szerint különben az ellenzék taktikája az ő szempontjából sem túlságos - szerencsés. Tapasztalati tény, hogy minden színdarab, amely az első felvonásban már elhasználja a harmadik felvonás nagy jele­netének slágereit, megbukik és minden éne­kes, aki rögtön az elején vágja ki a magas c-ét, bereked. Külföldi lapok a helyzetről. A kül­földi lapokban most naponként hosszabb cikkek jelennek meg, amelyek Magyaror­. szág politikai helyzetét tárgyalják. A Kölnische Zeitung azt mondja, hogy a kormánypárton nyugodtan Ítélik meg a parla­menti heiyzetet és nem tartják kizártnak az obstrukció hirtelen letörését. Egy másik he­gyen konstatálja a lap, hogy téves az ellenzék­nek az a számítása, hogy a korona elveszti türelmét és elejti a kormányt, mert a király kifejezetten helyeselte a miniszterelnök amaz álláspontját,, hogy az ellenzék akciójával szem­ben a nyugodt várakozás taktikáját kell .követni. A Frankfurter Zeitung azt mondja, hogy a két függetlenségi csoport egyesítésére vonat­kozó agitáció még mindig tart. A lap informá­ciója szerint a kormány végső esetben fon­tolóra fogja venni, ne fo!yamodjék-e az uj vá­lasztások fegyveréhez, amely választások jel" szava volna a házszabályok revizi íja. Az elűzött sah hazatért. Teheránból jelen­tik : Mohamed Ali Mirza, volt sah, perzsa föl­dön kikötött. Partraszállása a Kaspi-tenger mel­lett levő Gunesztepenél. Asztrabad közelében történt, még pedig orosz hajón, Mohamed Ali az ottan élő turkománokkal már hosszabb idő óta érintkezett. A mult évben Hussein Kuli kán volt külügyminiszter ez intrika miatt komoly lépéseket tett Nagy-Britannia és ^Oroszország követségeinél, ezek azonban nem törődtek ezekkel a lépésekkel. A perzsa kormányhoz ér­kezett és a két követséggel közölt hir szerint a volt sah az utóbbi időben mind erősebben intrikált a mostani kormány ellen. Kedvelt embere, Muialanesz, aki 1909-ben Oroszország­ban védelmet nyert, most hirtelen Aszerbejd­san tartományban a sahszeviinok között föl­bukkant ós ezeket lázadásra izgatja. A sah más hívei nagy lövőszerkészletekkel Bakuban kötöttek ki és a perzsa kormány többrendbeli közbelépése ntán is engedelmet kaptak, hogy Petrovszkba menjenek, hol tárgyaltak a turko­mánok főnökeivel. A parlament és a sajtó azt a reményüket fejezik ki, hogy a volt sah nem lesz^képes a turkománokat és a sahszeváno­kat fölkelésre bírni. Khuen nyilatkozata a politikai helyzetről. (Bécsi tudósítónk telefonjelen­jelentése.) A Neue Freie Presse csütörtök reggeli számában gróf Khuen-Héderváry Károly mi­niszterelnöktől nyilatkozat jele­nik meg. Még pedig a magyar politikai helyzetről mondja el a miniszterelnök ezeket: A magyar kormányt teljesen hidegen hagyja az ellenzék technikai obstrukciója. Annál is inkább, mert a kormány és a több­ség tudatában van annak, hogy nem köve­tett el semmi olyat, mely a technikai obstruk­ciót indokolná. Most olyan követelés teljesíté­sét kérik, amely súlyosnak vélt sértés követ­kezése lenne, holott nyilvánvaló, hogy ez a sértés messze elmarad azok mögött, ame­lyeket az ellenzék a kormánypárt ellen nem egyszer használt. Az ellenzék követelésével semmire sem megy. Mi szigorúan a házszabályok mellett maradunk. A megindított technikai obstruk­ció nem tart örökké, — az országnak a bi­zalma pedig még határozottabban ki fog alakulni. Már csak emiatt is a legcsekélyebb okunk sincs arra, hogy siettessük a fejlemé­nyeket. Annyi bizonyos és ez a fontos, hogy: a türelmünket nem fogjuk elveszteni. Mi nyugodtan be fogjuk várni, mig az obstrukció önmagától össze nem omlik. Nagy megelégedéssel hangsúlyozom, hogy a több­ségben a legegységesebb szellem, a leghig­gadtabb, példaszerű fegyelem uralkodik. —Ez a harc csak az ellenzék vereségével végződhetik! Mert se paktumra, se meghát­rálásra nem lesz képes bennünket rászorí­tani. Bizonyos, hogy mindvégig, változatla­nul meg fogunk maradni a törvény szerint való védekezés mellett. — Hiszem, hogy az ellenzék magaviselete és technikai obstrukciója fel fogja nyitni az ország szemét. De az itélet még inkább két­ségessé teszi az ellenzék sorsát és jóhiszemű­ségét. — Ha a megindított harcnak következmé­nye lenne, hogy a delegációk nem működ­hetnek a tervezett időben s az államköltség­vetést se tárgyalhatjuk le kivánt időben, ugy ez a helyzet csak a választási törvényterve­zetnek elhalasztását jelentené, mert — is­métlem — a parlament mindaddig nem tár­gyalhatja a választójog kérdését, amig az állam legszükségesebb követeléseivel nem végzünk. Különben ezt az álláspontot egyszer már az ellenzék is elfogadta. . . — Nyugodtan várjuk az obstrukció végét, amely sokkal közelebb jön el, mint azt hin­nék. Olasz tüntetés Ausztria ellen. Firnzebó'l jelentik : A Romanticismo cimü dráma előádasán zajos tüntetés volt Ausztria ellen. A közönség, amely egészen megtöltötte a színházat, már az előadás elején pisszegett és lármázott. Egyszerre egy garibaldista aggharcos fölemelkedett páho­lyában és beszédet mondott. Azt mondta a többi közt, hogy a garibaldisták még elég erőt ós bátorságot éreznek magukban, liogy az utolsó darab még föl nem szabadított olasz föl­det elragadják Auztriától, Beszédét percekig tartó viharos taps és helyeslés követte és az egész ház ezt kiáltotta : Evviva il Trento ita­liano ! Evviva il Trieste italiano ! Evviva Ga ribaldi! Kegyelem Szalma Istvánnak? — A Kúria kegyelmi ajánlása. — (Saját tudósítónktól.) Mi lesz Szalma Ist­vánnal ? Lesz-e akasztás Szegeden ? — Ez a kérdés izgatja már hetek óta a közvé­leményt. A szegedi király törvényszék még májusban halálra itélte a fiatal makói rabló­gyilkost, — ellenben királyi döntés még ma sem történt. Illetékes körök ebből azt ma­gyarázzák, hogy a Kúria kegyelemre aján­lotta ő felségének Szalma Istvánt. Ö felségét nyári üdülésében nem akarják felesleges iz­galommal megzavarni és ezért a kegyelmi fölterjesztéssel őszig várnak. Ha nem ez len­ne a Kúria intenciója, akkor a döntés már hetekkel ezelőtt megtörtént volna. Igy volt ez a legtöbb esetben. Aminthogy nem is képzel­hető az, hogy egy halálraítéltet hónapokig várakoztassanak meg az itélet végrehajtá­sában. Szalma Istvánnak tehát valószínűleg meg­kegyelmez a király és elmarad a szegedi szo­morú szenzáció: nem lesz akasztás a börtön udvarán. Jogászkörökben szintén általános a véle­mény, hogy ily hosszú idő multán a halálos itélet végrehajtása szinte alig hihető. Rei­niger Jakab dr. védő eddig semmi értesitést nem kapott. A börtönben már több mint egy hónapja nem látogatta meg Szalma Istvánt, minthogy ennek semmi szüksége nem mu­tatkozott. Meg van győződve arról, hogy Szalmát nem akasztják fel. Ebben az eset­ben valószínűleg az illavai fegyházba szál­lítják. Ez a börtönigazgatóság véleménye. Kérdést intéztünk a börtönigazgatósághoz, hogy viselkedik cellájában Szalma István ? Azt a választ kaptuk, hogy a lehető legnyu­godtabban tűri a sorsát. A legkisebb fegye­lemsértést sem követte el, ami okot szolgál­tatott volna megrendszabályozására. A fog­ság teljesen megtörte, beesett az arca. Táp­lálékot csak keveset vesz magához. Az utóbbi időben betegeskedett. Nem tudja, mi lesz a sorsa. Szomorú óráiban a börtön lel­késze nyújt neki vigasztalást. Szalma Istvánnal szemben tehát kegyel­mesek voltak a biróságok. Ha vannak bí­róságok, amelyek egyáltalán nem tréfálnak a halálos Ítélettel, a magyar biróságok két­ségtelenül azok. Emberségesebb, liberálisabb és megértőbb törvényellátás aligha van még egy olyan a világon, mint épen a magyar bí­rósagoknál kifejtett praxis. Ezért kétségte­len tehát, hogy maguk a biróságok tettek meg első sorban mindent arra, hogy Szalma Istvánt megmentsék az akasztófától. Nyil­vánvaló, hogy elsősorban az elmebeli állapo­tai is megvizsgáltatták. De mit tehet a mai törvényszéki orvostudomány ? Déplacé óva­tossággal kénytelen dolgozni és még nyilván­valóan kétségbeesett esetekben is legfeljebb a „csökkent beszámithatóság"-ig megy el.. -

Next

/
Thumbnails
Contents