Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-02 / 149. szám

í9ü julius Í DÉLMÁGYARORSZÁÖ kár pedig, oly szép volt .Élten* mint ahogy a pesti ember él: Laktam kávéházban, mulat­tam esténkint, húzta a cigány, nőtt az adós­ság, nőtt, amig nőhetett s nyargaltam váltó­kon, mig a „humánus" pesti pénzintézetek, mipt szövetkezetek s a kedves uzsorás bácsik humanizmusából tellett. S mikor aztán már nem tellett, kénytelen voltam „belátni, hogy lehetetlen Magyarországon megélni". Arra persze csak nem gondolhattam, hogy az élet­módomon változtassak! Hogy képzelhető az, hogy kicseréljem a barátaimat, mikor ugy szerettem őket;- hogy egyszerre ne ismerjem a társaságomat, mikor nem volt okom hara­gudni reá; hogy ne legyek táncrendező, mi­kor az oly élvezet; hogy ne menjek nyáron a Balaton mellé, mikor Pesten senki sincs, csak a rekkenő nagy kánikula! Nem, azt nem le­het! Nem lehet, mert melyik pesti fiu lenne képes ily önsanyargatásra s azután a tör­vényszabta határokig letiltott évi 1000 K, azaz egyezer koronából, mondd 500 forinthói nem is telik. Minden pesti, de meg szegedi ember is be­láthatja, hogy nem volt más választásom, ki „kellett,f vándorolnom a dollárok hazá­jába. Minden emberben él a lelke mélyén vala­melyes kalandvágy. Hallottam én Ameriká­ról sok rosszat is s tudtam, hogy ott nem re­pül senkinek szájába a sült galamb s hogy ott sem hevernek a dollárok a földön s mégis va­lami titkos ösztön, a vágy egyre sarkalt, hogy hátha . . . Biztam magamban, hogy én nem vagyok olyan, mint más. Benső, komoly elha­tározás érlelődött meg bennem, hogy dolgozni fogok. Akármit, bármi nehezet, hiszen ott nincs szégyen. Minden munkát megbecsül­nek s a munkás az én tudásom szerint Ame­rikában ép olyan tisztelt egyén, mint a mil­liomos gyáros. Igy szentül megfogadva, hogy dolgozni <v fogok, anélkül, hogy alapos fogalmam lett volna arról, hogy voltakópen mi is az a mun­ka. Mit tudtam én, hogy az verejtéket kuz az arcra, hogy jól ápolt, manikűrözött kezeim­re kérges hólyagokat kuz, hogy testet-lelket ölő, rettentő fáradságos dolog a munka. Mindezt nem tudtam. A munkát s a munkást csak irodalmi megvilágitásból ismertem. Pedig hát szó sincs róla. Volt s van is munkás Magyarországon elég. Hanem én csak ugy látásból ismertem őket, anélkül, hogy tudtam, ismertem volna a munka lénye­gét. Nem érintkeztem munkásokkal soha. Ók más társadalmi klasszisba tartoztak s a barátaim nem közülök körűit ki. Igy a szent elhatározással s azzal a jóleső sejtéssel lelkemben, hogy hogy imponál majd az az elhatározás a társaságbelijeimnek s tetszelegve magamnak az akaraterős és szi­lárd férfiú szerepében, végleg eltökéltem, hogy átrándulok az óceán túlsó partjára. . Súlyos megpróbáltatásokat ért hitelem végső kétségbeesett megszorításával csak összete­remtettem az útiköltséget s „tanulmányut" einién útlevelet váltva, Rotterdamban hajóra szálltam, uj életet kezdeni. Az uj élet nem a hajón kezdődik. Sőt Ame­rikában is csak akkor kezdődik, ha már min­den óhazai „mony" elfogyott. Hajóutazásom nagyon kellemes volt. Jó társaság verődött s a tenger, rajt egy uszó, körülhatárolt kis társadalom olyan kien­gesztelő, fölmelegítő érzést varázsol a szi­vekbe. Mindenki bizalmas a hajón. Elmondja kiki múltja történetét, föltárja jövője iránt érzett sejtelmeit, boldog reménykedéssel biz­tatják egymást s szentül hiszik, hogy előbb­utóbb ugy lesz, beteljesül. Igy tart ez addig, mig a hajó Newyork ki­kötőjébe ér s feltűnik messziről a felhő-, karcolok ködbe vesző sejtelmes silhuetjei, mig a tenger ködéből határozottan domboro­dik ki a hatalmas Liberty-statue (Szabadság­szobor). Newyorkban az I. és II. osztályú utasok minden különösebb kalamitások nélkül es­nek tul a bevándorlási hivatal tisztviselői által gyakorolt formalitásokon. Aki egészsé­ges s 25 dollár készpénze van, az mehet, sza­bad az ut, boldoguljon, ahogy tud. Forrigner. Iskola-hegedük L!;"; öreg- és mesterhcgedilk 24 koronától, harmonikák, trombiták és egyéb hangszerek olcsóbban, mint bárhol kapható BABOS SÁNDOR hangszerkészítőnél Szegeden, Iskola-utca ö-ik sz. Kvinttiszta, tartós és olcsó hurok. Hangszerek javítására kiváló gond fordittatik. Schaumburg-Lippe Herceg == Beremendi ==*= portlandcement-és mészmüvei Kereskedelmi igazgatóság: PÉCS, Indóház-utca 42. Müvek: BEREMEND. Kitűnő minőségű ós páratlanul szép szinü = portlandcemení = és fehérmész gyártása, valamint géppel zúzott kavics és nyers mészkő előállítása. Évi termelés: 500,000 q portlandcement, 120,000 q fehérmész :-: 800,000 q kavics. Portlandcementünk kiváló minősége mindenütt a legnagyobb elismerést vivta ki. — A hivatalos szabványokat messze felülmúló minőségért szavatolunk. Pontos és gyors kiszolgálás! ártassággal biró fiatalember vagy kisasszony azonnal felvétetik fix fizetés megjelölésével, Ajánlatok „Biztos" jelige alatt a kiadóhiva> talba kéretnek. •ajánlat VÉGH SÁNDOR szőlőnagybirto­kos CZEGLÉD (Pestmegye) ajánl­ja „VÉGH-TELEP" vasútállomás­sal ellátott 200 holdas szőlőtele­pén termett zamatos borait 1910-es termésű kadarka 48 kor., kövi­dinka 50 kor., ezerjó 50 kor., rizling 52 kor., szerémi zöld 54 kor., 1908-as ter­mésű kadarka 56 kor., kövidinka 58 kor., ezerjó 60 kor., rizling 64 korona hektoliterenként. Kivánatva árjegyzéket küld ingyen ée bér­mentve. a tt « H n u m • « H R ii BASA ZOLTÁN | MÜBUTOR-ASZTALOS SZEGED, ORGONA-UTCA 1 ' Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: háló-, ebédlő-, uriszoba és szalon­:: berendezéseket. :: Tervekkel és kőitségvetés­= sel készséggel szóigI. =s bobi^onyithavS­lag a jobb t'ííb. ta-gi'nüsas QümMl­küWnUtf**­„OLLA SiJMMIT több mist 2 ! erru mint a iBgfnigblihst: » bat ajánlja. 8 évi jétái; i minden dafriblrt. Raktér. ?! iiiliiu RIIIILL tói ISíCT''-'" •3 B ts t£ B B ÍV' K W • » Kirakatok rendezését az összes divatáru szakmákban elvállalja STERN, Berzsenyi-utca 2. : ü n Kj Minden szerdán Nagy Tombola-Est Naponta mozgó­a Kossuth-kávéházban. === fénykép-előadás

Next

/
Thumbnails
Contents