Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-19 / 163. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 19. szám 1911, csütörtök, julius 20 Központi szerftfüzfös*" ' =3 Korona ' c Budapesti szerkesztése* - livaíaí ta Városház-utca . ..m. . c-_ RE66EM ÉSPJf J Lí - PJ ' egész évre . K 24'— . félév negyedévre. R fe'—• <yy ÍSesgcli ég*': ívre nesytóévre lap . R 28-— félévre . . . R 14-— . R 7-— egy hónapra 5t 2-40 Esti lap ára 2 fillér yj-t J^JJ-f terhes •tőség 305 cr% snicrurbár Budapesti szerkeszt".seg te! '•hivatal 83ö : zárna 128—12 Az ütköző pont Tudvalevőleg most is a hadügy a politikai porondon az ütköző pont. S ma is, akár évekkel, évtizedekkel ezelőtt, nincs könnyebb ellenzéki szereplés, mint a hadügyre vonatkozó bármely reformot önkényesen magyarázni és megtámadni. Hazai Samu honvédelmi miniszter összefoglalta most, elmondott beszédében a véderő reformjait. Előadása mint retorikai mü, elvontan a küzdelmes alkalomtól s a politikai céloktól, melyekért sikra szállt, a legkiválóbbak közül való, amik országgyűlésünkön valaha elmondattak. Mint vitázó és harci eszköz, tulnyomólag defenzív álláspontot foglalt el, honnan minden támadást mesterileg kivédhet s hóditó tudásával, összhangzatos energiával ép oly lefegyverző, mint lekötelező volt ellenfeleire. De e beszéd egész fölépítése, eszmemenete és hangneme arra vall, hogy a szónok ezúttal csupán egy bevezető aktust kivánt teljesíteni, midőn a nagystilü véderővita ötödik napján a kormányjavaslatok képviseletében a csatatéren fényes fegyverzetével megjelent. Ki is jelentette beszéd közben, hogy e campagne alatt lesz még elég alkalma, élni is fog velük felelős állásánál fogva, hogy a mérkőzésből Kivegye részét bőven, mikor majd a konkrét támadásokkal végez. Midőn a katonai reformok ügyét magasabb állambölcseleti, történet- és társadalom-filozófiai szempontok megvilágításával állította be, egyik intenciója az volt, hogy a kérdést kiemelje a kicsinyes elfogultságok, az egyoldalú pártfelfogás, a demagóg frazeológia köréből arra a magaslatra, mely azt az értelmes, hazafias és loyális birálattól a magyar törvényhozásban feltétlenül megilleti. Másik törekvése, s ez főleg közjogi ellenzékünknek szólt, hogy a hadsereg-problémáknál kialakult ellentétek közt az a felfogás, mely a közjogi nacionalizmus zászlain lobog, a kérdésnek nem a gerincét jelenti, hanem csak egy epizód a világszerte folyó vitában. Hazai miniszter szónoklata általán minden antimilitárista irányzattal fölvette a küzdelmet. Egyaránt szólt ugy a vlágbéke utópistáinak, mint a szociálizmus katonaellenes és a nemzeti sovinizmus merev formákhoz kötött tanításainak. A békéltető korszellemmel szolidaritást vállalt, de nyiltan kimondotta, hogy előbb a háborút kell eltörölni és csak azután a katonaságot. Mert ameddig az emberi érdekellentétek a kulturállapot különbözőségében, a gazdasági és politikai uralomra való versengésben vagy a népfajok nemzeti egység után vágyódásában nagy feszültségeket idéznek elő, amiket csak robbanás szüntethet meg, addig a háború veszedelme állandó és az erős hadsereg nélkülözhetetlen. Kivált nézve, kik világhelyzetünknél fogva a jövő politikai földrengéseiben könnyen epicentrummá válhatunk. Hazai miniszter a- ténybeli adatok tömegével bizonyította be, hogy a kormányjavaslat Magyarország nemzetközi biztosságát szolgálja komoly veszedelmek megelőzésére, vagy elhárítására, de számot vet a nemzet teherbíró képességével is. Amh tartozásokban rá ró, azért megfelelő előnyöket és könnyítéseket nyújt neki. A mérleg a nemzet előnyére lényegesen javul a múlthoz képest véderőnk jelenlegi reformja által. Igaz, hogy a békelétszámot emelni s az ujonclétszámot némileg növelni fogjuk, de oly mérsékelten, hogy áldozataink messze mögötte maradnak a legtöbb európai állam erőfeszítéseinek s ha összemérjük katonai szükségleteink fejlődését összes polgári terheink evolúciójával az utolsó negyven év alatt, amott az emelkedés 62 millióról 220 millióra, emitt 245 millióról 1335 millióra rug s mig most negyven éve a katonai kiadások több mint husz százalékát tették az összbudgetnek, ez idő szerint amazok arányszáma emezek 14 százalékára csökken. A miniszter hatalmas érvekkel mutatta ki, mennyi előnyöket biztosit majd a reformált hadsereg az országnak és népességnek a katonai szolgálat egyszerűsítésével, s mennyi gazdasági, etikai, sőt népnevelő erkölcsi tőkét képvisel majd nekünk az a fegyveres erő, mely a hazafiság és humanizmus szellemében szervezkedik, hogy a besorozott katonáktól Spanyol orfeumok. Madrid, julius 11. A hírhedt bika- és kakasviadalok mellett a Varieté is alkalmas arra, hogy a spanyolok gyönge idegeit megerősítse és a;z erőseket kielégítse. Nálunk, ugy mint Franciaés Németországban, az orfeumok műsora megtűri,, sőt megköveteli az akrobaták, egyen súlyozók, az amerikai bohócok, az angol táncosnők, a bécsi komikusok, a rekedt énekesnők keverékét, minden magasabb művészi színvonal ambicionálása nélkül. Ellenben a spanyol varieté, különösen zenei tekintetben sokkal válogatósabb. Művészibb, de erkölcsi tekintetben sokkal fesztelenebb, vagyis — hogy őszinték legyünk — jóval illetlenebb, mint Európa egyéb részeiben megszoktuk. Csakhogy — jól ide tessék figyelni! — nem azokról a madridi, barcelonai és sevillai termekről beszélek, melyek leginkább idegenforgalomra számítanak és , amelyekben öt pezetáért szelídített és európaias nivót találunk és ahol nem láthatjuk a népszellem hamisítatlan képét. A spanyol varieté viszont teljesen népies jellegű s a lakosság olyan lelkesedéssel és olyan sűrűn látogatja, hogy legkevésbbé se kénytelen a külföldiek ízlésével törődni s úrra számítani. Az utikönyvek nagyrészt óvják az utasokat a spanyol varieték látogatásától, különösen benszülöttek kísérete nélkül. Pedig a valóság ugy fest, hogy — még a sevillai Café Novedadesben is — a publikumot anynyira leköti az, ami a színpadon történik, hogy az idegenek jelenlétét észre se veszi. Az előadások gyors egymásutánban, csak egy óra hosszat tartanak, még pedig este hét órától éjfélután egy óráig ismétlődve. Az is igaz, hogy minden ujabb ismétlődésnél gyes hozzáadások, fokozások, finomítások teszik változatosabbá a programot, nehogy a falánk tömeg már az első számok után beteljék. De amikor „Rodrigo Sanchez, a gitár hires mestere" csak 11 órakor lép föl és a „szép Carmelita, Andalúzia csillaga" csak éjfél után kezd a közönség szemeláttára levetkőzni, türelmesen várnak órákig a bejáratok előtt, bogy azt az ismétlést kiböjtöljék, mely az idegeiket kellemesen csiklandozza. A zenei követelményeket nemzeti viseletbe öltözött énekes vagy énekesnő kielégíti, akik többnyire Zarzuela (operette) népszerű nótáját adják elő. Ezek az énekszámok spanyol népdalok, melyeket közvagyonnak tekintenek s amelyek Bizet Carmen-jére emlékeztetnek, amennyiben az is a spanyol népies zenéből merittetett. Nem szükséges, bogy az énekesnő szép legyen. A fő, liogy énekelni tudjon s hogy dalait élénk arcjátékkal s taglejtések kel kisérje. Sevillában — a többek közt — láttam egy már nem fiatal és meglehetősen rut hölgyet, akinek tiszta és lágy hangja, valamint elragadó előadása a tömegre olyan mély benyomást tett, bogy szinte lázba'estek és tombolva újra meg újra a lámpák elé vissza hívogatták. Leginkább Délspanyolországban honosak többi spanyol zenével semmi közösségben nem állanak, egészen mór jellegűek és csupán kecses, majd pajzán, majd bánatos arabeszkekből állanak, hasonlatosan azokhoz, melyek az alhambraoszlopot diszitik. Az énekesnő, kinek sárgás arcbőre a cigányleányt árulja el, egyszerű öltözékben a függöny előtt ül. Mellette a gitárnak úgynevezett tanára foglal helyet s keresztbe font lábakkal, behunyt szemmel s nagy virtuozitás sal pengeti hangszerét. Az énekesnő tulajdonképeni bevezetés s befejezés nélkül trillázik, stakkatózik, fiorituázik, hol kicsapongó vigan, hol fájdalmasan. A közönség áhítatosan követ minden hangot. Tékozló a tetszésnyilvánításban, de jaj a kicsikének, ha kissé gikszerezik. A műértő közönség kérlelhetetlenül lehurrogja s nem türi, hogy ismét a szeme elé kerüljön.