Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-16 / 161. szám

4 DELMAQYARORSZÁO 1611 julius 13 — Szó nélkül faképnél hagyott. Visszatértem Oxfordba. [Nyomorúság vámszedői.) — A londoni éjszakához hasonlót csak akkor láttam még egyszer, mikor magyar kivándorlókkal mint födélzetközi utas mentem Amerikába a Cunarcl társaság Szlavónia gőzösén. Ez a gőzös eredetileg nem is személyszállításra volt berendezve, hanem lovakat szállitott a feur háború idején Tratisvalba. Képzelheti, milyen állapotok voltak ezen a hajón, melynek négyszáz magyar litása volt. A társaság egyáltalán nem tartotta megr á magyar kormánynyal kötött szerződést. Az üregekben, melyekben aludtunk összezsúfolva, mint a heringek^ a levegő oly romlott volt, hogy ez magában tengeri betegséget okozot t. A helyzet a tengeri betegség föllépése után még sokkal rosszabb lett. Számtalanszor ébredtem föl vackomon ugy, hogy ruhám undoritóan mocskos volt a felettem fekvő utas betegsége következtében. A padozat leirhatatlauul mocskos volt s a mosdásnál 1500 uta3 rendelkezésére csak néhány mosdó s hihetetlenül hangzik, de tény, hogy mindössze két törülközőkendő állott rendelkezésünkre ! — Sokszor voltam nehéz helyzetben, de annyit, soha nem koplaltam, mint- a hajón. A társaság sem szolgáltatja a kikötött mennyiséget az ételekből, de azt a keveset, amit kaptunk, még a pincérek is megdézsmálták. El" vették az étel javát s aztán drága pénzen adtál megint el a kiéheztetett kivándorlóknak. . A legénység és a pincérek sápot szedtek a betegektől „ápolás" cimén. A magános nőutasokat kéjvágyuk zsákmányának tekintették. Fölháborodva fordultam az orvosokhoz és a főnökhöz, hogy csináljanak rendet. Ezek látható indolenciával meghallgatták panaszaimat, de nem tettek semmit. Azzal fenyegettem meg a kapitányt, hogy följelentem a dolgot a magyar kormánynál, de az vállat vont: — Ha. akarja — mondotta megteheti, se nem árt, se nem használ. Van ott már följelentés halomszámra. Eggyel több, vagy kevesebb, az már úgysem számit I — Midőn láttam, hogy nem használ semmi, elkészítettem a memorandumot. Leírtam a szörnyű állapotokat. Gyűlésre hívtam a magyar munkásokat s fölolvastam a memorandumot. Valamennyien helyesolték, sőt ugy vélték, hogy enyhítve irtam le az állapotot. A memorandumot háromszázan rögtön aláírták s kimondották, hogy hat példányban készítjük el s különböző hazai hatóságoknak küldjük el. Ettől kezdve hihetetlenül kellemetlenkedtek nekem a hajó alkalmazottai ahol csak lehetett. Egy izben egyik kivándorlót, kinek valami ügyes-bajos dolga volt, felkísértem a pénztárhoz, hogy tolmácsoljam szavait. A pénztáros iszonyú dühbe gurult, mikor meglátott. Szidalmazni kezdett, az asztalt csapkodta s fölemelt ököllel nekem rohant. Alig lehetett visszatartani a verekedéstöli Mégis megboszulták magukat rajtam a Cunard emberei. Még be sem értünk a newyorki kikötőbe, elkülönítettek a többi utasoktól. A partraszállásnál a bevándorlási biztosok Jogiak eL — Ön többnejű V Ez volt az első kérdés, melyet hozzám intéztek. Meglepődve néztem, de jöttek még vadabb kérdések is. — Igaz, hogy azért jött át Amerikába, hogy az elnököt megölje V Egészen elképedtem. — Mit képzelnek az urak? — kérdeztem. Végül kiderült a rejtély. — Ön "föllazította az utasokat a hajón! — mondották. Tehát a Cunard-társaság dolgozott ellenem! Aznap nem engedtek partraszállani, uanem az Ellis Island-on őrizet alá helyeztek, _ Másnap Semsey. a nemrég elhunyt magyar kivándorlási biztos segítségével kiszabadultam. Az öreg Semsey, ki még Kossuth-ta! emigrált Amerikába, aztán elmondotta, hogy azért tartóztatták le, mert Chester budapesti amerikai főkonzul aláírásával egy kábel érkezett, mely veszedelmes anarkislának irt le engem. Megjegyzem, hogy Choster-t. személyesen ismertem, sőt nagyon jóban voltam vele s kizárt dolognak tartom, hogy ő küldte volna a kábeltelegrammot. A memorandumot Amerikából elküldtem Kossuth Ferencnek, ki akkoriban az ellenzék vezére volt. De a kapitány igazat mondott, a memorandum nem használt. Sötétedett György dr fölkelt helyéről s búcsúzni kezdott. llárom könyvet, a kivándorlásról szóló tanulmányait, nyújtotta át nekem. — E könyveimből — mondotta — íészletesen megismerheti a kivándorlás kérdését. Hiába cikkeznek, hiába irnak erről a kérdésről 'könyveket, csak a hit mélyéből eredő emberbaráti szeretet oldhatja csak meg ezt a problémát tökéletesen. Az emberi szeretet! Ez György dr ideálja. És tényleg, ha mindenki oly türelmes volna, mint ő...? Szőregtől a milliókig. — Másféimiiliós bukás a tőzsdén. — (Saját tudósít ónktól.) Milliós bukás történt szombaton délelőtt a tőzsdén. Olyan bukás, aminőre öreg tőzsdelátogatók is alig emlékeznek és amely annyira fölizgatott mindenkit, hogy a tözsdenyitást délre halasztották el. A nagy fejetlenségben egymásnak rohantak az emberek és olyan jelenetek játszódtak le, amelyeket csak a nagy bukás magyaráz meg eléggé. Az történt, hogy Rosner Dávid, a Rosner és Faludi cég főnöke, aki valóságos királya volt a tőzsdének, elutazott a fővárosból és másfélmilliós differenciáját a társa nem tudta kiegyenlíteni. Tüneményes karriért csinált ez az ember. Néhány esztendővel ezelőtt Szegeden volt szerényfizetésü hivatalnok, majd Szőregre került, ahol gabonavásárlója lett egy szegedi cégnek. A cég közben elbocsájtotta szolgálatából és Rosner Aradra ment raktárosnak a Neumann-malomba. Aradról Budapestre utazót föl, ahol rövidesen nagy ur lett belőle. A tőzsdére került, az eleven eszű fiatalember hamar föltalálta itt magát. Kedvezett neki a szerencse, de ismerte a helyzetet is. Százezreket, milliókat szerzett a tőzsdén, de a végzete utóiérte őt is. A tözsdespekulációnak az áldozata lett. Houssra spekulált folyton és ez lett a végzete. Óriási veszteségek után, bukottan menekült a fővárosból, de bukásával magával rántott másokat is. A tőzsdén ma csak késégbeesettt emberek szaladgáltak fej nélkül. A Rósner Dávid bukása sok embert tönkretett. A szenzációs tözsdebukásról ez a tudósításunk számol be: Szegetírő! az Uporig. Rosner még néhány esztendővel ezelőtt Szegeden a Strasser és König cég hivatalnoka volt. Később Szőregre került és ott Strasser és König részére kötött üzleteket, de miután szabálytalanságokat követett el, a cég megvonta tőle a megbízást. Akkor Aradra ment a Neumann-malomba bevásárlónak. Innen Budapestre került és első útja az Upor-kávéházba vitte. Ott észrevétlenül beleelegyedett a prémium üzletekkel foglalkozók közé. ö maga is kötött igen kis prémiumüzleteket és mindjárt kezdetben bizonyos jártasságot és ügyességet árult el a börzeüzletekben. Ekkor Náthán Mór értéktőzsdei ügynök cége alatt bevonult a gabonatőzsdére, hol batáridőügyleteket kötött. A megbízói az TJporkávéházban ülő kis spekulánsok voltak. Két esztendővel ezelőtt már az egész kávéházi spekulációt Rosner igazolta. Igy aztán sokat szerepelt a teremben, nagy forgalmat csinált, mire észrevették őt a batáridőpiacon. A szerencse fia. Kiartó szerencsével dolgozott. Közben maga is több ezer koronát szerzett és a saját pénzével is játszott. Rosner állandóan haussera spekulált. És különös véletlenség, hogy az utóbbi két esztendőben a börzén — kevés kivétellel — hausse-irányzat uralkodott. Rosner ezt a tendenciát alaposan kihasználta. A Rosner név jóhangzásu lett a börzén. Megbízói közül többen kapacitálták arra, hogy önállósítsa magát és ekkor társascéget alapított. Faludi Ferenccel, aki azelőtt a Budapesti Banknál kisebbfizetésü hivatalnok volt. Faíudit azért bocsátották el a bankból, mert rájöttek, hogy spekulál a börzén. A társaságcéget ilyen néven jegyezték be: Rosner és Faludi. A cégtársak munkája két részre oszlott. Faludi az értéktőzsdén, Rosner a gabonatőzsdén képviselte a céget. 1910-ben nagy veszteségek érték a céget az értéktőzsdén. Akkor úgynevezett kényszerlebonyolitásokat eszközöltek ellenük, miért is bitelük kissé megrendült. De miután a cég az értéktőzsdeügyletet föladta, a bizalom ismét helyreállt. Faludi is bevonult az árutőzsdére, ahol Rosner legfőbb hadsegéde lett. A zabring. Ez év elején Rosner a Riviérára utazott. Akkor is meglehetősen nagy hausse-érdekeltsége volt gabonában. Akkor hirtelen haza kellett jönnie, mert erősen szorongatták a batáridőpiacon. Akkor egy látszólagos megakadás állott be Rosner ügyleteiben ós erősen aláhanyatlott a bitele. Ebből a bajból a zabring mentette meg. Áprilisban tudvalevőleg egy konzorcium 8 és fél koronáról 11 és egy negyed koronára hajtotta föl a zab árát. Ennek a konzorciumnak egyik legaktívabb outsider résztvevője Rosner volt, aki idejekorán megtudta a Szacelláry-csoport terveit és olcsó áron rengeteg mennyiségű áprilisi zabot vásárolt össze és a megszorított kontremin fedezéseinek során ezt a rengeteg mennyiséget bárom-négy koronával magasabb áron volt kénytelen lebonyolítani. Ekkor Rosner sikereinek a tetőpontján állott. A szerencsés embert a milliomosok közé iktatták és ő ugy is élt, mint egy milliomos. Drága gépkocsit vásárolt és egyszerre több szépségnek udvarolt. Valóságos tekintély lett a börzén. A legnagyobb cégek főnökei is bemutatkoztak neki, mert üzleti érdek volt Rosnerrel jó barátságban lenni. Még a tőzsdetanácsosok is bizonyos tiszteletettel köszöntek neki, sőt szívesen vacsoráltak vele. Fizetésképtelen. Délelőtt féltizkor derült ki és tízkor publikálták hivatalosan a Rosner és Faludi-cég inzolvenciáját. A Rosner és Faludi cég részéről Faludi öccse jelent meg ott és 30.000 korona forgalmat csinált. Ekkora összeg volt nála és ennyit pontosan ki is fizetett. Körülbelül 40.000 korpna volt még az az összeg, amit fizetnie kellet volna. Ellenben nem volt