Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-02 / 149. szám

4 DÉLM AQ Y ARORSZÁö 1911 julius 2 ner Károly ós fia Szeged, asztalos és fapadozat 49,036, Fischer J. és fia Szeged kőfaragómunka 134,600, Vajda Béla Szeged, villamvilágitás 20,818, Kecskeméti Antal Szeged, lakatosmunka és vas 167,000, Pick Ede Budapest, redőnyök 1245 82, Stall Arad, lakatosmunka 42,000, ifjabb Walla József Budapest, cement 33,223, Petesi F. Arad, asztalosmunka 41,000 koronával. Az összmunkára beadott ajánlatok: Fónagy Sándor Budapest 1,092.000, Robelly Aladár Budapest 1,073.000, Fodor és Reisinger Arad 3 százalók engedmónynyol 1,173.437, Ottovay és Winkler Szeged 1,068.831, Ligeti Béla Szeged 3 százalók ráfizetéssel 1,085.208, Pick és Tóbiás Szeged 1,245.829 ós Müller Miksa Szeged 977.194, 1,100.00 korona. Az ajánlatok közül a legolcsóbb az Ottovay és Winkler szegedi cégé, de az is 268,000 koronával drágább az előirányzatnál. Erre a kétszázhatvannyolcezer koronára ezidő szerint nincs födözet. A város a szerződésben kikötött nyolcszázezer koronánál többet nem hajlandó adni, az állam szintén nem adhat semmit, mert az állami költségvetésben erre a kiadásra nincs födözet. Beszélnek arról, hogy ugy oldják meg ideiglenesen a kérdést, hogy az idén az egyik épületrészt nem építik föl és annak a fölépítéséről akkor gondoskodnak majd. ha lesz pénz. Lehetséges, hogy az állam 1912-ben fog födözetről gondoskodni. Szegednek azonban érdeke, hogy minél előbb elintézze ezt a fontos kérdést, mert felsőipariskola építését tovább halasztani nem szabad. „Protekciós áramlatok." — Egy dísztelen diszlet-ügy. — (Saját tudósítónktól). Annak a közgyűlésnek, amelyet Szeged város törvényhatósági bizottsága június 30-án tartott, megvan a maga nem épen csinos botránya. Hamarosan, sebtében történt az egész, — hogy nagyon modernül fejezzük ki: röptében — pont a közgyűlés hétfőre halasztása előtt, hat órakor. Tehát olyankor, mikor már csak kevés bizottsági tag volt a közgyűlési teremben, mikor a botrányon föltünés nélkül lehetett keresztülesni, ugy, hogy a sápadtfényű lámpák mellett is majdnem sötétben maradt az egész incidens. Pedig nem kisebb dolog történt ott, mint hogy Almássy Endrének nyolcszáz koronáért eladták azt a színházi diszlettárt, melyért maga Almássy már előzőleg ezer koronát ígért, s amelynek az eladása egyszerűen a fölbecslés kísérlete nélkül ós — dacára, hogy közvagyonról van szó, — minden versengés kizárásával történt. Ez ellen az érthetetlen ós törvénytelen eljárás ellen Wimmer Fülöp bizottsági tag a miniszterhez fölebbezett, kérve a határozat megsemmisítését. Fölebbezóse, amely frappánsul megvhágitja a határozatot, annak hátterét és törvénytelenségét s mely födi a szinügyi bizottság fölfogását is, igy hangzik: Tekintetes Városi Tanács! A junius 30-án tartott közgyűlésnek a színházi diszlettár eladására vonatkozó határozata ellen ezennel tisztelettel felebbezek és a következő indokok alapján kérem e határozat megsemmisítését és a köztörvónyhatóságnak utasítását arra, hogy a város tulajdonát képező színházi díszletek eladását törvényes úton-módon ós a város érdekeinek szem előtt való tartásával eszközölje. A határozat törvényellenes, mivel semmi néven nevezendő lépés nem történt oly irányban, hogy az erre hivatott közegek az eladandó díszletek értékéről még csak megközelítőleg is informálódjanak. Sőt, amint ezt a szinügyi bizottságban elnöklő tanácsnok ur konstatálta és bevallotta, senki sem bir megközelítő tájékoztató tudomással a diszletek száma, mennyisége ós minősége iránt, mivelhogy e tájékoztatás „sok munkába kerülne Ép ezért a szinügyi bizottság egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy közvagyonról lévén szó — ezt igy suba alatt eladni és quasi, az uj igazgató kezére játszani nem szabad, hanem javasolta, hogy a város tudassa a temesvári, aradi, nagyváradi és debreceni színigazgatókkal, hogy saját díszleteit eladni kívánja és szólítsa föl őket azok megtekintésére és esetleg ajánlattételre. A szinügyi bizottság tárgyalásakor tudomásra jutott azon jellemző eljárás is, hogy Almássy igazgató egy, az illető tanácsnokhoz intézett levelében kezdetben ezer koronát ajánlott föl a díszletekért és csak később — ismeretlen körülmények és befolyások alatt — licitálta le önmagát nyolcszáz koronára. Valószínűleg, mivel már ismerte azt a szándékolt eljárást, hogy a diszletek eladásánál nemcsak a nyilvánosságot, de minden versenyt is kivárni kizánnak. Ezzel az eljárással szemben a színigazgató fölszólítandó lett volna, hogy ezen nyolcszáz koronás ajánlatával szóban maradjon, mig a város a diszlótek megközelítő értéke felől tájékoztatta volna magát. Megemlítendő még, hogy csak három-négy óv előtt selejtezte ki egy kiküldött bizottság egy fél napi alapos munka alapján mindazon díszleteket, amelyeknek jó használhatóságáról nem győződött meg ugy, hogy bátran mondhatni, hogy az, ami akkor és igy megtartatott, tényleg használható jó diszlet, amelynek eladásába a bizottság csak azért ment bele, mert a kétféle diszlet tartásának rendszere, hogy tudniillik a város is, az igazgató is díszletekkel rendelkezzék, — fölöslegesnek mutatkozott. Hogy most már a tek. Tanács, a »zinügyi bizottság oly egyhangú állásfoglalásával szemben — amelynél a törvényességre hivatkozva, a suba alatti eladásnak törvényellenességét kimutatta — miért fogadta el mégis az előadó tanácsnok javaslatát a törvényellenes, minden versenyt kizáró eljárásra és miért ajánlotta ezt a közgyűlésnek, amelyen akkor már a gyűlés végén csak nagyon kevés bizottsági tag ur volt jelen, csak bizonyos protekciós áramlatokkal magyarázható, de kétséget nem szenved, hogy ezen törvényellenes, kényelmes, a könnyelműségig felületes eljárás egy nagyon veszedelmes praecedenst alkotna a törvényhatóságok közvagyonának értékesítése ügyiben. Első sorban tehát ezért, valamint az előadott többi indokeknál fogva kérem a határozat megsemmisítését és a város közönségének utasítását, hogy a szinügyi bizottság körültekintő javaslatát a diszletek értékesítésénél kövesse. Teljes tisztelettel Wimmer Fülöp. íme, a fölebbezés elmond mindent. Nekünk ezek után nem marad más, mint konstatálnunk, hogy amikor súlyosan erkölcstelennek tartunk minden protekciós áramlatot, mely atyafiak, vagy jóbarátok hajóját futtatja „óhajtott révbe" a közvagyon rovására, akkor ilyennek kell minősítenünk ezt az eklatáns példát is. És nem világosságot követelünk az ügyben — mert hiszen ez az ligy csak elég világos, —hanem az illetékes fórum egyetlenül, kizárólag lehetséges lépését: a törvénytelen vásár föloldását, megszüntetését. Szeged városatyáiról egy pillanatig se legyen szabad föltételezni, hogy a törvény megkerülésével végzik funkciójukat ; a városházát egyetlen hullámcsapása nem érheti protekciós áramlatoknak. Amely hullám pedig erre kísérletet tesz, annak a kísérlete törjön meg. Nincs viz Szegeden. — Panaszok a lakosság körében. — (Saját tudósítónktól.) Ne tessék megijedni, nincs senki sem rosszul, de lehet. Tüz -sincs, tehát nem is locsolásra kell — bár arra is kellhet. A vízvezetékbe, a vezető csapokba kérünk vizet, mert nincs. Nem tudjuk mórt nincs, csak egyszerűen nincs. Este tiz után nincs viz. Hiába nyomjuk, csavarjuk a vízvezeték csapját, hiába káromkodunk, hiába áldjuk a vizi-ügyosztályt, nem erednek meg a vízvezeték csatornái. Ez pedig nincs rendjén. A vizre éjjel is szükség van. Hátha a hőségtől álmatlanul forgódó szegedi polgár friss íürdővel akarja magát iehütnni?! Vagy ha a kis fiuk szomjazik s nem adhatnak neki pezsgőt. Aztán ne adj' Isten, beteg is lehet valaki s ez éjjel is előfordul, akkor viz helyett még sem adhatunk neki ricinus olajat! Nem tudjuk, spórolni akar-e az illetékes hivatal a vizzel, vagy hogy más okból nem adja, de tény az, hogy ez igy tarthatatlan állapot. Hiszen ugy is eleget spórol, mikor viz helyett porral hintik az utcákat, legalább ne vonja el a szánktól azt a pohár vizet. Ha tovább tart ez a viztelensóg, ugy nem marad más hátra, minthogy búcsúra kelljünk, s könyörögjünk az egek urához, hogy nyissa meg számunkra a vízrendészeti ügyosztály bölcs belátását s lásson el bennünket éjjel is ivó és mozdóvizzel. Amen ! * A mai napon ezt a panaszos levelet kaptuk: Tekintetes szerkesztőség ! Sajnos tudjuk, hogy az a korbács, amelynek a suhogtatását érezzük, végigver az egész városon. De nekünk a ránk mért ütések fájnak jobban és a magunk baját siratjuk legelőbb. A locsolásról van szó instálljuk, vagyis hogy a nemlocsolásról. Tiszaparti háztulajdonosok és lakók vagyunk, a Kass mögött fölépített bérpaloták tulajdonosai ós lakói. Mikor a város ezeket a telkeket eladta, kikötötte, hogy rajtuk palotaszerü külső és belső erkélyekkel ellátott díszes bórházák építendők, tekintettel a Stefánia-sétány kibővítésére, melyet két közgyűlési határozat rendelt el. Hát itt állanak az utasítás szerint épitett paloták, de a kibővített Stefánia helyett egy szemétlerakodótelep disztelenkedik előttünk. A tanács fumigálja a közgyűlést és a mérnökség fumigálja a tanácsot. Szóval teljes a harmonikus együttműködés. Nem tudná a tisztelt szerkesztőség megmondani, hogy néz ki egy vizeslajt? Mert mi nem tudjuk. Sőt egyik szomszédunk bat éves kis fia kijelentette, hogy ő már mindent látott, csak tehenet és vizeslajtot nem. Ellenben port sokat fogyasztunk. Nem aszpirint ! Speciális hamisítatlan, valódi homoki port. És utóvégre ez is valami. No meg aztán jogunk van kiülni a rendelésszerüen készült külső és belső erkélyekre, kinek ahova kedve tartja és törülgethetjük a port távcsöveinkről, melyeken át az első vizeslajt megérkezését lessük. Több háziúr és még több lakó. A Reiclisratli összehívása. Bécsi értesülésünk szerint a Reichsrathot csak julius tizenötödikére hivják össze. A Neue Freie Presse azt jelenti, hogy a kormány mindjárt az összehívás után beterjeszti a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot,. de ennek tárgyalását ősz előtt aligha kezdhetik* meg. \ Nikolics, az uj szerb miniszterelnök. Még csak tegnap délután mondott le a Pasics-kormány, de a szerbek már tudják, ki lesz az uj miniszterelnök. Belgrádi jelentésünk szerint ugyanis Nikolics Andrea, a szkupstina elnöke van kiszemelve Pasics utódául. Nikolics volt már párisi követ ós volt már belügyminiszter is ós ha tovább nem, legalább az őszi választásokig megbízást fog kapni a kabinet vezetésére.