Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-15 / 160. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 160. szám 1911, szombat, julius 15 Központi szerkesztgséfl és kiadóhivatal Szeged, •="•3 Korona-utca 15. szám t=u Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., •=3 Városház-utca 3. szám t=> REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . R 12negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér . REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28'— félévre. . . R 14 — (ycúti mv • ia *u * » • •• negyedévre. R V— egy hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 305 a Riadóhivatal 83Í Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Érdekes dokumentum a sorrend kérdésére. Érdekes és okulást nyújtó munka kronologikus rendben követni mindazt a rendszertelen és sokféleképen niianszirozott változást, amelyet a választójog és a véderőreform problémái a maguk fejlődésében ugy különkülön, mint egymáshoz való viszonyukban elénk tárnak. Ha követjük a mai ellenzéki Pártoknak és a politikusoknak e nagy problémák körül kifejtett taktikázását, hova-tova arra a konklúzióra jutunk, hogy e kérdésekben alig van álláspont, amelynek az ellenkezőjét is ne vallották volna ugyanazok a pártok és ugyanazok a személyiségek. Szinte csábit bennünket annak az aktaszerű kimutatása, mikép fejlődött Arufrássy Gyula, a „Babilongróf" a nemzeti vivmányPolitikának legélesebb harcosává, vagy hogy miképen vállalták a kormányzást az általános választójog alapján azok a pártok és személyek, amelyek a Fejérváry-kormány idején az általános választójogot szóban és írásban, mint a nemzetrontás kárhozatos eszközét bélyegezték meg az ország előtt. Ezúttal az ellenzéki pártoknak egy másik keservesen aktuális taktikázására akartunk fényt deríteni; arra, amelyet a választói jog és a véderőreform elintézésének sorrendje körül folytatnak. Justh Gyula és pártja a sorrend kérdését valósággal alapjává tette a küzdelemnek. Kiindulási pontja az, liogy alkossa meg a mai törvényhozás a parlament reformját, a véderőreformot pedig bízzuk az általános választójog alapján majdan egybegyűlő uj képviselőházra. Nos hát ez sem volt mindig igy. Volt idő, amikor a függetlenségi oldalon sem igy, hanem épen ellenkezőképen gondolkoztak! A Khuen-Hcderváry-minisztérium első idejéből a függetlenségi nyilatkozatok egész sorozatát tudjuk felmutatni, amelyben a mostani küzdelem céljául megjelölt sorrend ellen a legnagyobb aggodalmakat nyilvánították és vádolták Héderváry grófot, hogy azért akarja megcsinálni a választójog reformját, mivel reméli, hogy az általános választójog alapján nemzetietlenebb parlament fog összeülni, mely vívmányok hiján is megajánl több pénzt és több katonát. Nincs arra terünk, hogy az ilyen értelmű függetlenségi nyilatkozatokat itt bokrétába kössük. Egyet a sok közül azonban leszögezünk, mert igen előkelő helyről és igen előkelő fórum előtt hangzott el, mintegy kifejezője az egész akkori ellenzéki felfogásnak és mivel ezt a nyilatkozatot Khuen-Héderváry grófnak érdekes refleksziója követte, amely már akkor bejelentette a két javaslat .sorrendjét s akkoriban megnyugvást is keltett. A nyilatkozat, amelyre itt célozunk, Mezőssy Béla a 48-as Kossuth-párt alelnöke tette, kissé deplazirt módon, mert olyan fórum előtt, ahová ezek a kérdések egyáltalán nem tartoznak: a magyar delegációban. Beszédének, amelyben éles hangon vetette szemére a kormánynak a"két reform közül a választójog rettegett elsőségét, végső konklúziója szószerint igy hangzott: „Levonom a mondottakból a konzekvenciát. Az én fölfogásom szerint az vj véderőjavaslatot a hadsereg biztonsága és a két állam biztonsága érdekében ennek a parlamentnek kellene megcsinálni." (A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság naplója, 1910. november 10-én.) íme ezt követelte alig egy esztendje ugyanaz a Mezőssy Béla, aki ma együtt harcol azokkal, akik az általa olyan erős szavakkal megbélyegzett célért küzdenek, hogy a véderőreform az általános választói jog parlamentjének tartassék fenn! Emlékszünk rá, hogy Mezőssy Béla az országos bizottság előtt ezeket a sorrendre vonatkozó aggodalmakat olyan emíázissal ejtette ki, hogy Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök szükségét érezte a függetlenségi delegátus aggályait még ott, a delegációban eloszlatni, holott a választójog pertraktálására az országos bizottság nem épen illetékes fórum, amit a kormányelnök ott menten ki is fejezett. Héderváry gróf ez alkalommal a következőket mondotta: „Teljesen egyetértek a t. bizottsági tag úrral akkor, amikor azt fejtegeti, hogy a katoVulkánok földit. Nápoly, julius 11. Nápoly tengerparti útjáról a homokhegyek felé kanyarodtunk. A tájék eleinte üem látszott szépnek. Két oldalt szőlővel beültetett hegyfalak takarják el a kilátást. Amikor ismét kijutottunk a szabadba, tágas völgykatlan terül elébünk. Ennek a darabka világnak régi története van. Krisztus előtt 3000 esztendővel ugyanion a helyen hatalmas kráter emelkedett, "folynék számtalan kitörései egészen átalakították ezt a térséget, melyet később óriási tó "ütött el. Évszázadok után 1870-ben, csator"ákkal lecsapolták, kiszárították és dúsan termő szántóföldekké változtatták át. És a búzatermő talajon csoda terem csoda "tellett. Vállalkozók társasága világfürdőt készül létesíteni. E tervről ma még kevés hatelt a nyilvánosság elé, de a sikerben ugyaniak hízhatnak, mert huszonöt millió lirát bánnak a befektetésre. Kilencven fokú hőforrások bugyognak, hideg forrósok tőszomszédságában. A tagiból iszonyú mennyiségű forró levegő — bem vízgőz — száll föl és lehetővé teszi a ró"'ai izzadó fürdők berendezését, melyek már ókorban is hiresek valónak, •rípnoHo-nak nevezik ezt a csodás helyet, ahol azonkívül még vas s alkali tartalmú források is bugyognak. De a legsajátságosabbak azok az ősrégi természetes barlangok, melyeknek megsemmisítő és jótékony erejét már Horátins is fölismerte: Ez a „Grotta del Morto" vagy „Grotta Amoriaca" arról nevezetes, hogy talajából rengeteg szénsav ömlik. Közelében van a „kutyabarlang", melynek falai viszont mérgesgázokat lehelnek ki. Régebben kutyákat kergettek be, liogy rajtuk demonstrálják a gázok gyilkos hatását. Ezért adták neki a „Grotta del Cane" elnevezést. Innen az ut a „kis Vezuv"-hoz vezet. Rétek mögött furcsa, domblánc emelkedik, melynek sok helyütt repedezett falai veresessárga kéntartalmú kőzetet mutatnak. Ebben a „Solfatara"-ban egész nap dolgoznak és a levegő forró, éles kénszagu párákkal van telítve. A kráter négy év óta ismét működik; az idén is több kitörés volt és minden pillanatban megtörténhetik, hogy lépteink alatt szétnyílik a föld s befogad izzó, forró keheiéhe. Pozznoli falucskát elhagyva, a tengerparthoz visszakanyarodott az utunk. Balról egyre jobban alászállt az országútja a viz tükréhez, jobboldalt pedig lávafalak meredeznek Monté Nouvo, amely iszonyú vulkanikus megrázkódás következtében, egy nap alatt támadt; Monté Barbara, mely a misenoi öbölig kisért, csodálatos formációkat mutat. Közel az ut széléhez, Julius Caesar nyaralój a, Horátius, Cicero villái . . . romfalak, melyeket ezredéves repkény sző be. Meseországba jutottunk. A lávafal egy pontján parányi nyílást pillantottunk meg. Ügygyel-bajjal átbujtunk. Odabenn az üreg lassanként alaguttá tágult s Agrippina börtönében álltunk. A füstölgő kövekbe ajtókat, lépcsőket vágtak. Számtalan termek váltják föl egymást. Ablakaiból végtelen tenger látszik. Ezt követi egy meglepő titok „Nero szanatóriuma". A hegy magvát ugyanis folyosó övezi, melynek nincs se levegője, se világossága. A falakból sajátságot gázok ömlenek ki. Férfimagasságban a hőség elviselhetetlen, alul pedig — a talaj fölött — a levegő majdnem jéghideg. Épen ellenkezője az ag- 1 nanói kutyabarlangnak. A cicerone menyreföldre esküdözik, hogy Nero ebben a „szanatórium"-ban használt soványító kúrát. A félemeletes falak közül istenáldotta kertbe léptünk. Babér- és citromlombok takarják el Bajac falucska közelében azokat az ókori templomokat, amelyeknek kocka-