Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-14 / 159. szám

ESTI LAP. II. évfolyam, 159. (9) szám 1911, péntek, julius 14 negyedévre. R 6"— egy hónapra Reggeli lap ára 4 fillér TELEFON-SZÁM: =3 Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 1911. julius 14. Több cikkben foglalkoztunk utóbb azokkal a sajnálatos téve­désekkel, amelyekbe a tanács — tudjuk, jóhiszeműen — a város kormányzásának komplikált mun­kája közben esett. De a jóhisze­műség nem menthet teljesen egy téves rendszert, mert Szeged Mőbb-utóbb utolsó tesz a városok között, ha itt jóhiszeműen csinál­jak rossz kövezetet, rossz aszfal­tot, ha jóhiszeműen nem terjesz­tik ki a vízvezetéket, ha jóhisze­műen nem csatornáznak, ha jó­hiszeműen kavarnak föl olyan Port az utakon, hogy az ember e&y becsületes séta után gyomor­mosást kénytelen alkalmaztatni. Ugy halijuk, liogy a Vásárhelyi­sagárut lakói például hinni sem akarták, hogy a városi hatóság­tól érkezett hozzájuk az az irás, amely a kőfal&s és vasrácsos ke­rítés építését elrendelte. Mi ez ? — kérdezgették. És ha válaszokat is adogattak önmaguknak, azok min­den bizonynyal ilyesfélék lehettek: — Hiszen nekem házam sincs. Vagy ház ez a négy — fehérfalas épületke, amelyben három szoba, egy konyha és még a legszüksé­gesebb mellékhelyiség van. Az egész házamat odaadom négyezer koro­náért az istenfáját és most más­félezer koronás kerítést építsek eléje, az istenfáját. Vagy: Por, por. Szívtam eleget, szí­vott már más is. Kell vagy har­minc évig szívni, amig tönkre­teszi az olyan egészséges tüdőt, aminővel egy mészáros is csak °lyan városban születhetik, ahol hem ilyen gyalázatos a kövezet, He kétezer koronás kerítést? Momentán totál tönkre teszi az embert. Inkább becsukom az üz­tetet, krajcárért krumplicukorból n«m lehet ilyen lukszust csinálni. Vagy; Tömérdek a tennivaló ebben a árosban. Hogy majd az összes körutak között legmostohább el­bánásban részesült eddig is ez a shgárut, majdnem bizonyos. Nincs kövezete, csatornája, vízvezetéke, véglegesen rendezett gyalogjárója, alig van egy-két rendesen kiépí­tett háza és most a tanács azt akarja, hogy provizórikus keríté­sekre költsenek a háztulajdono­sok százakat, ezreket. Majdnem perverzitás kell hozzá: Mi pedig ezt mondjuk: Igazuk van ezeknek az embe­reknek, valamennyi lázadozónak, elégedetlennek. Széppé, csinossá kell tenni a várost, de az mégis csak groteszk látvány lesz, ha valaki ugy akar elegáns lenni, hogy cilindert nyom a buksijára, a ruhája pedig foltos, a cipője rongyos. Amikor Lázár György dr pol­gármester azzal az ötlettel jött, hogy a villamos vasút vezetéket tartó oszlopait virággal kellene földisziteni, örömmel üdvözöltük ezt az aprólékosságig kiterjedő figyelmet. De a tanácsnak szóban forgó határozata mindenképen helytelen, mert a méltó keret ki­építését ott akarja elkezdeni, ahol bevégezni kell. Hiszszük, hogy a tanács belátja tévedését és hatá­rozatát a végrehajtás kierőszako­lása nélkiil engedi át az elmúlás­nak. A miniszterelnök választói előli. - Saját tudósítónktól. ­Az ellenzéki közönséges taktiká­zás egyik legjobb fegyvernek azt szeretné kijátszani, hogy az ország nem tudott a választások előtt a a véderőrefórmrél. A munkapárt ve­zére, a miniszterelnök Budapesten belvárosi választói előtt 1910 május 24-én programmbeszédében a követ­kezőket mondta: Midőn ilyen komoly dolgokról szólok, nem kerülhetem ki, hogy ne említsem meg, hogy súlyos terhek várnak az országra és pe­dig olyan cimen, amely talán nem népszerű, de amelynek kielégítése mégis első kötelesség. Ha nemze­tünknek azt a kijelölt helyét, ame­lyet elfoglal, be akarjuk tölteni, ugy minden irányban eleget kell tenni azokkal szemben, akik arra számolnak és akkor a nemzet erőt csak ugy produkáihat, hogy annak külső jelét is megadja. Egy szóval, uraim, az az állam erős, amelyik megmutatja azt is, liogy áldozatokra is el van határozva saját érdekei megvédése szem­pontjából. Ido tartozik a hadse­i regnek oly állapotban tartása, 1 amely föltétlenül biztosítja nem­csak az ország épségét a megtá­madások ellen, hanem biztosítékot nyújt mindazoknak, akikkel szö­vetségben állunk, akikkel barát­ságban vagyunk, hogy megtesz­szük mi is a magunkét. Súlyos kötelesség ez. A költségek szapo­rítása jár vele, de nem szabad visszariadnunk tőle, el kell fogad­nunk, mert legfőbb alapját ké­pezi annak, hogy királyunk szö­vetségesei, egész Európa nemzetei bizalommal tekintsenek reánk. És ezt csak ugy teszik, hogyha tud­ják, hogy királyunk népei és országai készek véráldozat árán is megvédeni azon érdekeiket, amelyek ma nem a királyok, hanem a nemzetek érdékei. Őfel­sége a képviselője a nemzet érde­keinek és ő hivatásszerű köteles­ségének csak ugy felelhet meg, ha a nemzet nem zárkózik el azon áldozatok elől, amelyek e té­ren szükségesek. Ha át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy ez az ország egyik legfőbb érdeke, akkor nincs helye az apró és értéktelen külsőségekhez való kötésének azon nagy áldozatok­nak, amelyeknek meghozása szük­ségszerű kötelesség. (Ugy van! Éljenzés.) Ebből látható, hogy nyíltan hivat­kozott e „súlyos", „költséges" és „áldozatokkal járó" sőt „naey áldoza­tokkal járó" és „nem népszerű" fel­adatra ós pedig oly mértékben, hogy az „feltótlenül biztositsa az országot megtámadtatások ellen." építkezés. Az egész város tele van épülő házakkal, amelyek részben augusztusra, részben novemberre lesznek készen. És annak ellenére, hogy eddig ugy volt, hogy az épülő házak lakásait még az épít­kezés megkezdésekor lefoglalták, addig nagyon gyakori most az az eset is, liogy az augusztusban el­készülő házak lakásai még most, julius derekán is üresen állanak A városban, amerre csak megyünk, mindenütt olvashatjuk a házak kapuin: Sok az üres lakás. - Saját tudósítónktól. ­Az utolsó két esztendőben ro­hamosan indult meg Szegeden az építkezés. Két évvel ezelőtt nagy volt itt a lakásínség, ami nagyban emelte az építkezési kedvet. Ha­talmas arányokban kezdett fejlődni Szeged és ez annál könnyebb volt, mert a bankok, pénzintézetek is szívesen támogatták a vállalkozó­kat, lóvén akkor még nagyon reális ós nagyon jó üzlet háziúr­nak lenni. A mérnöki hivatalban lévő hivatalos adatok szerint az árviz utáni esztendőket kivéve, tiz óv alatt sem építettek annyi házat, mint 1910-ben, vagy 1911-ben. Egy darabig normális volt az állapot. Amikor tavaly készen lett egy csomó uj ház, tényleg érezni lehetett, hogy megszűnt a lakás­ínség. Az uj házakban aránylag normális árakon adták ki a mo­dern lakásokat és a közönség meg is volt elégedve ezzel a hely­zettel, legföljebb az ellen lehetett némi kifogása, hogy az uj házak­ban nem voltak olyan széles la­kások, mint a régi házakban. Ebben az esztendőben azután még roliamosabban indult meg az Lakás kiadó. Határozottan meg lehet állapi­tani, hogy Szegeden ma sok az üres lakás. Nagyon sok házban, különösen a régi házakban nem tudják kiadni a lakásokat azon egyszerű oknál fogva, mert az uj házakban hasonló árért modern, parkettes, fürdőszobás lakásokat lehet kapni. Ennek az állapotnak a következményei már ma érez­hetők. Megindult a lakáskonkurrencia, amely a közönségre nagyon elő­nyös. Ennek a konkurrenci ínak első jele abban nyilvánul meg, liogy olcsóbbak lesznek a lakások. Ma még csak kevés helyen érez­hető a lakásolcsóság, de általában tapasztalható az, hogy a régi há­zakban szívesen adják ki olcsób­ban a lakásokat, csakhogy ki tud­ják adni. Persze ennek az állapotnak az lesz a következménye, hogy az épitkezés megint megszűnik. Egy jó darabig szünetelni fog, addig pedig a közönségnek meg lesz az az előnye, hogy olcsó ós jó laká­sokba juthat. Ma nem is nagyon kell megfelelő lakást keresni. Annyit talál az ember, amennyit akar. És ez mindenesetre a közön­ségre előnyös, aminthogy az épít­kezőknek sem volt bizonyára más az intenciójuk, minthogy olcsó és jó lakásokat teremtsenek. Zirkus Schmidt. - Sajót tudósítónktól. ­Lebende Brücke, Akrobatische Senzation der Berger-Trup. Ez a szépen hangzó, zengzetes német fölírat csalogatja a szegedi pol­gárságot a Zirkus Schmidt-be. Nem akarunk túlozni, sovinis­ták sem vagyunk még kevésbbé látjuk abban a német fölirásban a magyar állameszme megsértését. De kissé furának találjuk, hogy Szegeden ilyen föliratos plakátok­kal akarják a publikumot a cir­kuszba csalogatni. Ezeket a plakátokat hirdető oszlopainkra ragasztották ki. Nem tudjuk, kinek kellene ügyelni

Next

/
Thumbnails
Contents