Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-13 / 158. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 1SŐ. tzám 1911. csütörtök, julius 13 ulius 12 -1 tán utca 1. ;akmába ít: háló-, szalon* t. :: 6gvetés» ^xssmsasmse. Mwirt riMwtttSSg <1 kiadóhivatal ítél. 9 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐriZETÉSI ARA SZMEDEN 9 REÜÖEL1 ÉS MTI LAP ELOnXETÉSI ARA Knrnns-.J^O t .rím ,—..... a.._„ K • MM*r. K II-— I Mátt ÍVrí . R 21'— fo*VI4 . • . K 14 — Korona-utca 15. szám cn fitidspcsti szerkcsítCsés és Kiadéhlvsta!' IV., ^ Váresház-utca 3. szám c=i ej ész évre . R 74'— félévre . . . R 17*negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2" Reggeli lap ára 4 fillér Hűt évre . R 71'— .. - R 1*'— negyedévre. R 7— R *49 Esti lap *r« 2 MUr telep0n-sz1m: SMfkesztdség 395 e=. Kiadóhivatal Ui Interurbán S35 ludapetti szerkesztőség telefon-száma 171—19 3k azontó .GYARÜB' Iában. •"•tó Hitköz latt álló 'HONA" tusi -ban. igiai követ0, elelő, ujon8;1 lezéstl intéz" tan- és já'é , nodern iü^ t igazgaW ;lső ker. i5>. :zet felvesz j járó, bárr, ti- és szel'é8 lenetelére Jj lot fordít * ir. tankerül" lybeli kózfí felső ker0/ elete és el'£' 1 készségf ektust kü'f ság r 7. szá*1. Mayer Márton levele. Mayer ur Dobsinán nyaral, ott akarja kipihenni azokat a fáradalmakat, amelyeken mellékfoglalkozásának, a tanításnak gyakorlása közben ment át. Hogy ezek a fáradalmak nem lehetnek túlságos nagyok, azt abból sejtjük, hogy Mayer urnák év közben tömérdek ideje van főfoglalkozások szerzésére, sőt beszervezésére. Az elmúlt iskolai évben például egyéb, néni tanárhoz illő fogla'atosságoknak közepette arra is maradt ideje, hogy felekezeti alapon készítse elő egy uj konviktusnak, a Szent úmlcrt konviktus-wak a létesítését. Mondanunk sem kell talán, hogy Mayer ur ezt tisztára a katolikus val'ás szolgálatában cselekedte, hogy amint edóig nem volt, ugy azután sem lesz semmi néven nevezendő haszna vagy jövedelme az uj konvitus létesítéséből. Hát ez mind szép dolog és mi tisztelettel hajlunk is meg az ilyen nemes inteticiók e'ött, bármily sokan vannak, akik ezek hal•atára mosolyogva nézik a cipőjük Sarkát. Nem, mi nem tamáskodunk,hiszünk Mayer urnák, nem bizzuk azt a cipőnk sarkára. De még akkor is, mért nem mi ;y Mayer úr papnak, szerzetesnek vagy különösen kolduló barátnak? Sokkal kevsebben fogják tőle rossz néven venni, sokkal kevesebben fogják miiköáésétöl a társadalmi békét félteni, ha ezen ezen a pályán megy tul a kellő határon a katolikus hitélet egyoldalii ápolásában, mintha mint tanár jár állandóan, kereszttel a kezében, a hátán, a hasán, a gyomrán, összes alsó és felső ruháin. A magyar törvények nyolc bevett vallásfelekezetet konstruálnak egyenlő jogokkal, állami iskolában nem lehet tanár az olyan ember, aki az egyik vallásfelekezet mellett és a többi ellen harcos katonául szegődik. Aki kongreganista, aki elvakult, aki vallásos meggyőződésében reakcionárius, aki örökké vallási kérdésekkel foglalkozik, még pedig társadalmi és demagóg alapon, mennyi türelemmel és igazságossággal fog elbánni az állami iskolában azokkal a fiukkal, akik szegények tudtukon és akaratukon kivül nem katolikusoknak szü lettek. Az a szellem, amely most Magyar országon sok szemetet, port és embert kavar föl a semmiségből, erősen retrográd irányú és ellenkezik azzal a szabadelvű szellemmel, amely állami étetünk alapját képező összes törvényeken végigvonul. A hatalmas Bécsben a felszabadult polgári lelkiismeret ép Ugy elsöpörte ezt a szellemet, mint ahogy Spanyolországból kiűzték a jezsuitákat és Portugália köztársaság lett. Ez a szellem előbb-utóbb rendet csinál Magyarországon is, mi pedig a szabadelvű hagyományok harcos katonái, addig is rendithetetlen szilárdsággal állunk őrt mindenütt ott, ahol a reakciós áramlatok országos hullámai nyeldesni kezdik a Szabadefvüség partjait, hogy egy-egy darabot újból elnyeljenek belőle. . . s v' -ísáste? Mayer Márton főgimnáziumi tanár, stb.. stb. a „Szent Gellért konvitus" dolgában a következő levelet intézte a Délmagyarország szerkesztőjéhez: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Távol lévén Szegedtől, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a Délmagyarország julius 4-iki számában a Szent Gellért Ronvíktusról megjelent cikkéért személyesen köszönetet mondhatnék. Kötelességemnek tartom azonban ez uton megköszönni, hogy az intézet iránt Oly nagy érdeklődéssel viseltetnek s a részükről soha sem remélt szívességét métlóztátóU tenni azáltal, hogy az intézet programját a maga. teljességében közölték lapjukban. Ezt valóban nem reméltük s ezért lekötelezettvek érezzük magunkat. „ A prográm Ifeközlésével kapcsolatos i elmélkedés s különösen a személyemről szóló rész egyáltalán nem zavarja meg az intézet kitűzött céljára való törekvést. Hozzá vagyok ahoz szokva, hogy a hitemhez s a belőle fakadó elvekhez való ragaszkodásomért csak guny és meghurcolás jár. Mindenki tudja, hogy az intézet szelleme s a kegyetek által képviselt szellőm sohasem fog megegyezni, mert mi a nevelés egyedüli biztos szilárd alapjától sohasem fogunk eltérni, kegyetek pedig, amint eddigi működésükről látható, so£ iára® lOSÜi ster «» j u. 2.| avi id6r® cni fel* denneuiü a • c a a a • a a • a a a iá oo i jaco^s ( I I tó Egy pontos ember. irta Henri Falk. Midőn az óra hetet ütött, Chominay kiugrott ágyából. — Fel, fel ! — szólította a feleségót. ~~ Oh ! — ásított az asszony — még van idő. Fái a fejem. Miudig egyforma! Lusta . . . Fel, feli — ^ eiu akarom lekésni a vonatot. Éu pontos ember vagyok. Fhoniinayné felült ágyában. Szemhéjai szinte dagadtak az álmosságtól. ~~ Fontos ember vagyok 1 1 Mennyire ismerte e frázist. A férje a Pontosság mániájával birt. e4ig nem természettől fogva volt ennyire Pontos. De mióta üzletétől visszavonult s elVe vágyai netovábbját, a nyolcezer frank bizb 8 évi jövedelmet, napjait édes semmitevésn töltötte, felfedezte, hogy hosszú nyurga aHa ós szigorú arcvonásai nem annyira egy 5',,gaiotnba vonu|t cgjpfcekereskedőro emlékeznek, mint inkább nyugalomba vonult kaonatisztre s azóta mániává fejlődött nála a at°nai pontosság. ^Keggei hét órakor ébredós, hét óra öt percr a meleg viz a mosakodáshoz, hét óra tia ot Porckor a reggeli s húszkor az újság és f(jP'Pa' tovább. Szeme egyre az órán Sgott s a legkisebb pontatlanság vak dühre eí<rr~?t t'e. Sok barátját elveszítette e miatt. A színház ban, ha két perccel a jelzett idő után kezdték j az előadást, már visszakövetelte a pénzét. A ' felesége valóságos mártír életet élt mellette e mániája miatt. De ezen a reggelen, mikor még az álmosság gyötörte, ugy érezte, képes lesz föllázadni e zsarnoki pontosság ellen. Annál is inkább, mert csöppet sem ragadta el a kilátás e fSrrő augusztusi napon beülni a füstös, tömött vasúti kocsiba, hogy egy unalmas kirándulásra induljanak Poissyba rokonaikhoz. — Gyorsan, gyorsan! — unszolta Chominay. — Nem . . . még alig mult hét óra . . . az állomás itt van egész közel . . . ráérünk. Chominay pont félnyolc órakor kalappal * fején lépett be a hálószobába. A felesége még feküdt. Összefonta karjait. — Nos, mi ez? — Fáj a fejem, — Eh, bolondság 1 Fél óra múlva indulunk. Siess, jó helyet akarok biztosítani a vonatban. Nyolc órakor a feleségét még Ingben találta. — Hát nem értettél? — Izzadok a sietéstöl . . . — Ah, akarattal késlekedsz . . . — Nem. Csak időt veszek, hogy . . . — Ha öt perc múlva nem vagy kész, itthon maradunk. — Azt akarom. - V ' h V rn^ v'1 :v-, leodaért, a S dühösen becsapta az ajtót. Husz perc múlva tajtékozva rontott be. — Hát csakugyan azon igyekszel, hogy késsük a vonatot. — Nem találom a fűzöm . . . A férj szinte erőszakkal felöltöztette ós kituszkolta az utcára. Kocsiba ültek. Chominay lihegve jegyet váltott s féüábával már a szakász hágcsóján kétségbeesetten Integetett vissza a feleségének. De abban a pillanatban, mikor az asszony vonat útnak indult. Ezt akarattal tetted ! — sziszegte * dühtől sápadtan a férj. Az asszouy csak ugy sugárzott a belső őrömtől s es Őrömét csöppet sem rontotta, hogy A férj egész uton hazafelé rekedten sziszegte: — Ezért megfizetsz 1 . . . Várj csak I Az asszony most már megijedt, megbánva merészségét. Otthon meglepetés várta őket. Az ajtókat tárva találták. A cseléd, a biztos hiszemben, hogy gazdái elutaztak, a barátjával mulatozott valamerre. S a lakásban épen a legnagyobb kényelemmel, egy betörő munkálkodott. A rémült kiáltozásra: „tolvaj!" megijedt és elillant, mielőtt valamit érinthetett volna. De a házaspár ijedten meredt egymásra s az asBzony hirtelen megértve, hogy ő kerekedett felül, diadalmasan kiáltá; — Ah t A te hires pontosságod ! Ha le nem v;\< t in ' í •> a k.