Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-12 / 157. szám

julius 12 i m alapján ms£ nlban. Lovélbc" rálasiolnnk, l»e van, 'ánynyal la lek®' Ef könnyen eltí'1 i kiadóhivatal 3A 15. SZÍ* dés vég®1' i Foris ltozí" si tud holléte íozália 24 évszolgált Lau!. szám alatt uskodönél. 5ban. 2-' kák alapo* téivel együtt nexin-no) esiA Clniexinaz élöpoloseték is nyom* ílnak. A 01piszkit, foltot, hagy. Mo'J 11 biztos széf' ; mindenll* raktár: MeáJ isváry József •ak és Vájd" riájában 8ie* er gyógysz® ESTI LAP. lí. évfolyam, 157. (7) szám 1911, szerda, julins 12 ók és iihég figye' edeckerek • 1 e n részéri' igy választék smányokbaii' eszállitot' Arvay Só*' kereskedéséit, Kárász-*osü nihtiie* és dísztárgy ltos időhöz :er- és órásáról un k. Af yen és bér leiner Saffl* ed, Kárásl" knaK ián. f[ sz. alatt 844. sesen t forevü ier a 21 PÁK kbanek. hézponíi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ? REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN D ö Rorona-utca 15. szám c=a | egész évre . R 24'— félévre . . . R 12-— Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., I smgyedévre. R é;- egy hénapra R 2-^ Város'.iáz-utca 3. szám o ^ Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— W hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 =3 Kiadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128— tt 4 aionban, adjon maffia ót" feltU«*fj® et Infryen * r&sac 67. Varró H to>(* 1911. julius 12. írunk pedig most — a szegedi tanyai vasútról — és hirtelen nem tudjuk, maró guny-e vagy sajnálkozás kerekedik-e felül? Mert ahogy ez az öreg kis ügy ma is áll, ugy gúnyolódásra is, dühöngésre is alkalmatos. Hogyne :évek éta zengünk dicshimnuszokat, üogy a tanyai vasút ilyen hasznos olyan szükséges, — hogy azt igy kell megcsinálni, ugy kell majd használni. És... ugyebár tudjuk a többit is. Ugye évtizedek múlva végre tanyai vasút szeli át kasul a szegedi drága homokos pusztát. Végre ugye tanyai vasút segítségével lendítenek a nagyon kezdetleges/ nagyon szegény gazdálkodáson. Végre a tanyai vasút, ó... Azaz, bocsánat mindenkinek, de nem is sejtjük, mikor lesz szegedi tanyai vasút Evek mulva-e? Évtizedek múlva? Az egész ügy olyan, liogy mindig legelőiről tervezzük, verekszünk, hogy ne legyen keskenyvágányu, mikor félünk, hogy szélesváganya se lehet. Veszekszünk, hogy városi kezelésben csináljuk meg, mert hiszen a műit száza iban is veszekedtek már emiatt. És ha csak a tanyai vasúttal volnánk igy. De annyi gyönyörű terv nem valósulhat meg ugy, olyan időben, amint szeretnénk, ahogy kiáltozzuk, hogy muszáj és lehetne is! Csak gondoljunk a legközelebbi égetően szükséges dolgokra. Például az uj szegedi kórházra. A fogadalmi templomra. A zenepalotára. Az egyetemre, hogy erre mindig gondolunk is. És forgassuk eszünkben a többi szép terveket is, melyek mind az igazi, büszke, ! metropolist célozzák. Csak gondoljuk meg, mennyi meddő küzdelmen, mennyi temérdek visszaesésen, kellemetlenségen gázolunk, törtetünk,jajgatunk át, amig egy-egy helyes lépést megtehetünk. Csak lássuk be, mennyi kishitüséget, ostobaságot kell lerontanunk a kultura épitő munkája nevében. Mert a szegedi nagyszerű terveknek egy közös bajuk volt. Mind nehezen valósulnak meg. Mind évekig maradtak — s maradnak tervek. Mindről a fórumra dobás pillanataiban is lát- j tuk, hogy milyen kitűnőek, mi- j lyen horribilis erejűek és mindegyiknek mégis útjába engedtük a kishitüséget, a vidékies, tipikus tétovázást, szóval: mindazt, ami bün. Most pedig nagyon a tanyai vasút lett már a soros. A szegedi tanyai vasút. Végsőt feszül már a hur. Tovább nem tűrhetjük hogy az óriási tanyabin idalom ereje elvetélődjék s a temérdek érték parlagon pusztuljon. Szeded éltető eleme, gazdasági kincsesháza elzárva és lenyűgözve a maradiság és a szegénység számára nem maradhat. A mai kicsinyes korlátokat le kell rombolni: a szegedi tanyai vasútnak végre bele kell rohania a szegedi tanyavilág éjszakájába! Mert igy kívánja a haladás, a boldogulás, a kultura, az emberiség. És százhúszezer ember. vábbra is biztosítják országosan elismert kulturmunkáját. A nyugalmazott rendtagok részére is kérnek a többivel egyezően kétezernyolcszáz korona évi tiszteletdijat. Ezt azzal indokolják, hogy a kegyesrendi tanároknak nincs nyugdijuk, holott a szogedi főgimnáziumnál két tanintézetre szóló tanári testület működik. Az elaggott tanárokról a rend kénytelen gondoskodni. Magyar Gábor végül arra kéri a tanácsot, hogy hasson oda, hogy a rend kérelme méltányos elintézésre találjon. A szegedi kiállitás. — Saját tudósítónktól, — Fizetésemelést kérnek a piaristák. - Saját tudósítónktól. Magyar Gábor, a magyarországi kegyes tanitórend főnöke ma terjedelmes beadványban arra kérte a tanácsot, hogy a városi főgimnázium kegyearendi tanári személyzetének eddigi javadalmazását személyenként nyolcszáz koronával egészitse ki, illetve a törzsfizetést kétezer koronáról kótezetnyolcszáz koronára emelje föl. A rendfőnök körülményesen kifejti, hogy az élet néhány év óta rendkívül megdrágult, ugy, hogy az élelmezés, ruházkodás, lakás és egyebek harmincöt - ötven százalékkal megdrágultak. A rend már hét év óta a sajátjából hatezer koronával volt kénytelen hozzájárulni a tanári testület tiszteletdijához. Szivesen meghozták ezt az áldozatot, mert a város társadalma részéről mindenkor tiszteletet, elismerést és szeretetet tapasztaltak. A rend bevárta azt az időt, amig a város összes alkalmazottainak felemeli a fizetését és lakbérét. Miután már a haluk sokkal szerényebb javadalmazásuak igényeit is kielégítették és különben is Szegedet az állam is pártfogásába vette, hogy alkalmazottai megfelelőbb javadalmazásáról gondoskodhassék, joggal kérhetik kérelmük teljesítését. A rend amúgy is sok oldalról van igénybe véve anyagilag, méltányos tehát, ha megkimélik a ráfizetéstől és toNagyon fontos, városunk jövő fejlődésének úgyszólván életbevágó kérdését jelenti a fölmerült kiállitás rendezésének eszméje. Nagyon meg tudjuk érteni, hogy ugy a városi közgyűlés, mint a tanács, termen kivül a polgárság körében a legellentétesebb véleményeket táplálják a kiállitás eszméjét illetőleg. Ha a kiállítást üzletnek tekintenők, amelyből közvetlen hasznot akarnának nyerni, akkor tényleg nagyon meg kellene gondolnunk, hogy rendezzünk-e kiállítást. Ha a kiállítást, mint közgazdasági értelemben vett tényezőt tekintjük, főleg nemzetközi világfelfogás szerint vizsgáljuk, akkor az eszmét a leghatározottabban rossznak tartanók. De nekünk nem szabad nemzetközi, avagy európai szemmel nézni. Mi itt Magyarországon, sőt Szegeden vagyunk és csak magyarországi viszonylatnak megfelelő okulárét szabad használnunk, speciálisan hazai vonatkozású aktivitások megítélésénél. A kiállításokról ma már európaszerte meg van a kialakult, döntő vélemény. Mindenki tudja, hogy a kiállitás őszintén szólva soha sem más, mint egy nagy, tartalmatlan hazugság. Különösen általános, a nagyközönség szemléletére rendezett kiállításnak ninc saz a jelentősége, a melyet neki tulajdonítanak. Még sohasem fejlesztett valamely iparágat az, ha a nagyközönségnek szemléltető módon bemutatták, hogy hogyan gyártják a krumpli cukrot, vagy a császárzsemlyét. Különösen áll ez, ha az ott bemutatott gépezetek és műszaki berendezés csak a kiállításokon léteznek, de az életben, a valóságban egész más módon történik a gyártás. A kiállításoknak nemzetközi értelemben véve, — csak szakmai szempontból van értelmük. A leipzigi „Másse"-nek meg van a jelentősége; úgyszintén, ha egy kiállitás egy szakma keretében rendeződik ós elsősorban nem is a nagyközönségnek, hanem az illető szakmabeli iparosoknak, kereskedőknek szól, akik a gyakorlati életben a kiállitás tanulságait értékesíteni tudják. De ismételjük, hogy mi csak Szegeden vagyunk ós ezek az általános megítélések reánk nem vonatkoznak. Ha közvetlen hasznot a kiállításból húzni talán nem is fogunk, bizonyos, hogy városunk fejlődésót rendkívüli mértékben fogja előre vinni. Szükségünk van ilyen városrendezési ós fejlesztési mellókhatókra, mert különben eltespedünk s csak csigalépésekkel jutunk valahogy előre. Hogy nálunk mily jelentékeny hatása van ily kiállításoknak a városok fejlődésére, legeklatánsabb példája Budapest. A magyar főváros rohamos fejlődósét a kiállítások egyengették. Budapestnek az ország fővárosává való fejlődésére az 1885-iki kiállítás adta meg az impulzust. Attól az időtől haladt előre, mig az 1896-iki millenáris kiállitás aztán rohamlópésben vitte előre világvárosi fejlődésének széles perspektiváju utján. Budapest legszebb épületeit a kiállitás alkalmából ópitettók. A Szegeden rendezendő kiállitás is bizonyára megtermi a hatását Szeged művészi építkezésére. Szükség van a kiállításra, mert igy legalább kényszerítve leszünk arra, hogy megmutassuk az országnak, hogy mi vagyunk az ország második városa. Már pedig nekünk kell ez a kényszer, mert ilyen kényszerhelyzetek nélkül, a saját jószándólcunkból még fejlődni is csak lassan tudunk. A képviselőház ülése. - Saját tudósítónktól. A Kecskemétet ért katasztrófa bevonult a Házba is. Néhány napi szünet után szerdán ismét megkezdte a magyar parlament tanácskozásait ós a szerdai ülésnek legnagyobb részét a kecskeméti földrengés ügye foglalta le. A Ház eleget tett a kötelességének, a képviselők egy napi gázsijukat ajánlották föl a szerencsétlenek fölsegélyezésére, a miniszterelnök szavaiból pedig mindenki meggyőződhetett arról, hogy a kormány is a legmesszebbmenő áldozatot hozza meg a város érdekében. Ilyen előzmények után méltán kelthetett feltűnést és részben fölháborodást az a beszéd^