Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-11 / 156. szám

2 MLMAGYAPORSZÁQ IS 11 julius 11 1»11 julius pénzéből. Mintha a Vásárhelyi­sugáruton lakók olyan könnyen tehetnének eleget ennek a fura Írásnak, amelyből pedig elég so­kat expediáltak ezen a héten. Igazságtalan és méltánytalan a tanács intézkedése, amelynek ta­lán akkor lenne némi jogosult sága, ha egy nagy rendezés elké­szítése és keresztülvitele után született volna meg. Do igy indo­kolatlan és gyakorlati értéke nincs, Először, mert a legkómikusabb lenne a rendezetlen útvonalon a diszes rácskerités, másodszor, mert a lakosság sem birja ki az ilyen hiábavaló pénzpazarlást. És még ezért: teljesen megtelelő rácskeri­tósek vannak a Vásárhelyi-sugár­uton, meg lehet azokkal elégedve a mélyen tisztelt magisztrátus is. Hisszük, hogy ezek a végzések nem emelkednek sohsem jogerőre. Vagy a tanács vonja vissza azo kat, vagy pedig a felsőbb fokú hatóságok. Végre is a szegedi polgárok zsebe nem közpréda, amelyben hübelebalázs módra le­het gazdálkodni. Éjjel, tizenkettőkor a rendőr. - Saját tudósítónktól. ­Éjjel tizenkettőkor történt, tnikor a teljesen megsűrűsödött sötét ségben egyre szerelmesebben su­sogtak a korzó fáin az emberek. A széles koronájú platánok alatt a korzó egész hosszán csak három ember látható. Csendes az éj­szaka. Hirtelen éles fütty hasított bele a sötétségbe. A három einber rémülten nézet jobbra-balra. Azt hitték, hogy sziu-indiánok lepték meg az álmos várost, akiknek mindegyike rabolni kész. Az ijedtség nem tartott sokáig, tisz­tázódott a helyzet. A Kossuth Lajos-sugáruton egy gyanús ki­nézésű embert üldözött a rend valamelyik buzgó őre, de az ipsé­nek Jobb lába volt és megfutott kétségbeesetten rohanó üldözője elől. A rendőr egyik kezével re­volverét szorongatta hogy valami baj ne történjék, a másikkal pedig szájába nyomta rézfiityülőjét és irtózatosan sipolt, fütyült és visi­Tott. Ez a nyájasan hangzó éj­szakai ébresztő pedig azért tör­tént, hogy messzi tájak felől hátha előkerül még valaki, akinek karcsú testén rendőri egyenruha feszül meg, kard csörög az oldalán és minden baleset ellen biztosított revolver van elrejtve sárga bőr­zacskóban. A „gyanús kinézésű egyén" pedig futott tovább és to­vább. Útközben az utcaseprők uagy ámulatukban a földreejtet­ték seprőiket, hogy milyen szépen fut ez az ember. Végre előkerült valahonnan két másik rendőr is és szép rendben megtárgyalták az esetet.! Most jön a történet legérdeke­sebb része. Valaki bátorkodott el­mondani a rendőröknek, hogy az üldözött ember a Tisza-part felé menekült. A rendőrök tudomásul vették az útbaigazítást és szép lasan a mondott irányba ballag­tak. Az a jólábu ember pedig megnyugodva abbahagyhatja a futást, és gyönyörködhetik az éj szaka szépségében. Eddig van, lyen szép a szegedi közbiztonság éjjel, ha kisüt a hoki. Orosz kóborlók Szegeden. - Saját tudósítónktól. ­Tegnap délután két érdekes leány időzött néhány óráig a Sze ged-állomáson. Kopottas ruhájuk­ban türelmetlenül sétáltak le-föl a váróteremben. Megtört alakjuk szánalmat ébresztett az utazó kö­zönségben. Markáns kreolarcukon bágyadt vonások ültek, karikás szemük sötéten ragyogott. Dus, szénfekete hajukat piros selyem sál borította. A két különös meg­jelenésű leány magára vonta a fi­gyelmet. Mindenki csak őket nézte. A nem várt érdeklődésre megrezzent a két leány. Ijedten néztek össze és az arcuk sárgára halványult. — Idegenek? — kérdezték töb­ben. — Mit parancsol, uram — szólt végre az egyik pihegőkeblü leány. Munkatársunk kérésére elmon­dották, hogy orosz származásúak és Svájcba igyekeznek. Az orosz önkényuralom Szibériába haj­szolta szüleiket, akiket alaptala­nul bevádoltak. A leányokat el­szakították szülőiktől, rokonaik nincsenek ós a leselkedő orosz urak elől menekülnek, amerre tudnak. Szegeden átutazóban vol­tak és szerencsésen kikerülték a rendőrség figyelmét, különben el­toloncolták volna őket. Érdekes, hogy a hosszú uton miből tartják fenn magukat. Egyes városokban kisebb kabarékban fellépnek mint orosz nópdalénekesnők és a szer­zett pénzen utaznak tovább. A ki­merültség már észrevelietőleg mu­tatkozik rajtuk, de azért kívána­tos szépségűéit. Az egyik bánatos arcú, mély­hangu leány elbeszélte szerencsét­lenségüket. — Kereskedésünk volt Moszkvá­ban. Elég jól éltünk. Fáradságos munkával megszereztünk min­dent, amire szükségünk volt. Egy orosz rendőrtiszt is járt hozzánk, aki szemérmetlenségeivel folyton üldözött bennünket. Mi már nem tűrhettük tovább az aljas tolako­dást és atyánk jelenlétében ajtót mutattunk a rendőrtisztnek. Alig néhány nap múlva fegyveres rend­őrök és kozákok vették körül a házunkat és szüleinket mint ve­szedelmes anarchistákat minden kihallgatás nélkül, erőszakkal el­hurcolták. Mi sírtunk, jajgattunk, de mindhiába. Velük akartunk menni, de a rendőrtiszt bezárt jennünket a szobánkba. Irtózatos félelem vett rajtunk erőt. Vala­mennyi pénzt összeszedhettünk és feltépve az ablakokat, az utcára rohantunk. Nem volt senki, akinél meghúzódhattunk volna. Az állo­másra menekültünk és a legközo­lebb induló vonattal örökre buosut mondtunk Moszkvának. Képzel­heti helyzetünket. Két leány min­den segítség nélkül barangol or­szágról-országra. Minden szokat­lan, idegen és mindig ártatlan szüleink szenvedésére kell gon dőlnünk. Ki tudja, hol vannak, talán már bele is őrültek ebbe az irtózatos sorscsapásba . . . Nem folytathatta tovább. Szii leik említésekor a két leány sze mét elfutotta a könny és megtán­torodva egymásnak támaszkodtak. — Kevés pénzünket hamar fel­emésztette az ut — folytatta to­vább síró hangon — a legnagyobb nyomorúság előtt álltunk. Nem tudtuk, hová menjünk, nem akar tuk magunkat kiszolgáltatni sen kinek. Orosz népdalokat énekel tünk. De meguntuk már, nem ne künk való ez az élet. Az összegyűj­tőt pénzen most Svájcba utazunk, ott talán majd eltalálunk valami tisztességes foglakozást. Néhány hónappal ezelőtt még nem gondol­tuk volna, liogy ez lesz a sorsunk. A vonatba már indulást jeleztek és a két leány sietve lépett fel a már mozgó vonatra. Barátságo­san lobogtatták a piros selyem sá­lat. Búcsúztak az idegenttői, akik barátságosabbak voltak hozzájuk, mint a honfitársaik. A véderőreform. — Saját tudósítónktól, — A képviselőház szerdán foly­tatja tanácskozásait, amelyekre már nagy apparátussal készülnek a pártok. Az ellenzék ismét a régi tónusban beszól, ilyesfélekóp: Kíméletlen harcot akar inditani a véderőreform ellen, ha kell, tech­nikai obstrukcióval szándékoznak gátat vetni a reformjavaslatok törvényerőre emelkedésének. — Hiába minden vaklárma, az ország nem ül fel többé az üres frázisok politikájának. A munkapárt ké­szen áll a harcra és a legrövidebb idő alatt érvényt akar szerezni a reformoknak. A vóderőreformok országos jelentősége háttérbe kell, hogy szoritson minden párttusát ós személyes érzékenykedést. A véderőreform tárgyában ma délután üléseznek a pártok. A munkapárt a vóderőreformok tár­gyában öt órakor tart ülést. A párt nyugodtan tekint a fejlemé­nyek elé. A javaslatok érdekében teljes erővel veszi föl a küzdel­met. A Kossuth-pártban nagy az el­keseredés Apponyi mellőzése miatt. Kíméletlen harcra készülnek. A mai ülés izgalmas befolyásúnak Ígérkezik. A Justh pártban nagy a foron­gás. Technikai obstrukciórakészül­nek és hasonló küzdelemre hívják fel a többi ellenzéki pártot. Az ülésen szenvedélyes hangú fel­szólalások várhatók. A szociálisták­kal utcai tüntetésre készülnek. A néppártban minden csöndes. Nem obstruálnak, csak elvileg ellenzik a javaslatok elfogadását, A mai ülés nyugodt lefolyásúnak Ígérkezik. A soknevü szélhámos. - Sajáí íudósitónkíűl. ­Punta Péter, beregszói földmives panaszt tett a rendőrségen, hogy SZÍVÓS Elek marhaálomány tulajdonos a szegedi vasúti állomásról átcsalta Aradra és ott 400 korona készpénzét ellopta. A rendőrség megindította a nyomozást és a vizsgálat ^során ki­derült, hogy Puta Péter tolvaja nem SZÍVÓS Elek, hanem "egy teljesen ismeretlen nevű szélhámos volt, aki már több izben követett el hasonló bűncselekményeket Ányos Árpád, Gróry Balogh Zoltán, felsőkeresztesi Tabady Jenő Béla uraknak adva ki magát. A soknevü szélhámos rend­szerint a vasút állomásokon leske­lődik áldozataira. Puta Péter föld­mívessel is a vasút állomáson talál­kozott, hozzá csatlakozott, előbb azonban udvariasan bemutatta magát: — SZÍVÓS Elek marhaállomány tulajdonos vagyok. Majd mikor már összebarátkoztak, Szívós nagy titok­ban a fülébe súgta uj ismerősének, hogy 5 Aradra utazik marhát venni mert egy olyan fényes ajánlatot kapott, hogy rövidesen néhány ezeT koronát nyer rajta. — Maga jóhirü ember, magát be­venném az üzletbe — nevetett SZÍVÓS és barátságosan megveregette Put» vállát. — Áll az alku. Társ leszek — — örült Puta és belecsapott Szívós tenyerébe. A legközelebbi vonattal átutaztak Aradra. Este értek oda, hogy keve­sebb legyen a kiadásuk a szállodá­ban, csak egy szobát béreltek. Par­sze ezt is a szélhámos ajánlotta. Reggel Puta Pétert szomorú meg*> lepetés érte. SZÍVÓS Elek nem vo" a szobában. Öltözködni kezdett előbb azonban megtapogatta a mel­lényét, amelyben 400 korona pénz* volt, — Szent Isten —kiáltott fel ijed­ten. Nines meg a pénzem. A mellény fel volt hasitva, a pénz­nek pedig csak hült helye vol®­Azonnal jelentést tett a rendőrsé­gen. Most az aradi, meg a szeged' rendőrség nagy apparátussal ny"' mozza a soknevü kalandor kilété®) f de mindezideig nem sikerült a rend­örségnek a leleményes szélhámos® elfogni. WÜRATOK. Magyar szélhámos Amerikában. Budapest, julius 11- | Bűohler Nándor bank- ós tőzsd* ügynök, ki nemrégen az AlföldÖ" nagyobb csalásokat követett el és K1" szökött Amerikába, az amerika® rendőrség kezei közé került. BücbF1 áldozatait a csanád- és torontó®' megyei parasztok közül szedtt A parasztokat mintegy liotvo*' ezer koronával károsította Furfangos módon Ígérgetések!®", csalta ki a parasztok pénzét, uttr mikor az egész összeg megvontI bucsu nélkül megugrott. Amej1' kából haza toloncolják és átadjd1; a magyar igazságszolgáltatásul®1" Áchim L. A Bé Simonka ( az Áchim L. ügyében még megegyezésre okmányokkal korona ügyve get birói leté nyólult hagy mindig folyna Minié Khmn-Héd niszterelnök mány ma d tartott, amely tokkal és a { foglalkozott, rengés ügyéb rendeltek el. Pé Ma délelől Mtrájk tört k vonalon szüm zött nagy a i szakszervezet amelyben a s munkaadókat Pékek közöse temények me követeltek tő Az egyeztető multak. Póruljá - Sajá nincs az a menyesség és ielvehetné a es drámaíró nyitéka enne! kus történet, szódott le a5 mely sok szt Szentpétervár világban. A tragikon rnorosan int végzetesen v Pétervári elő kedőnék felt éves leánya egyúttal iné| lavinának, i temette. •U Sina ki elkenyeztetet gyermekek "ég e. (gy háza szak ialkozó c A fmtal leá ftég inkább határozta, 1 ba" birdei melynek ér­őéi jából leve gástalan jeli "mimre egés1 melyeket , bsyan, de v ysupán egye tatt figyelmi kereskedő Érdekes és kezett most kereskedő mán a férfi ismeretlen h Pr levelei ! örömére egy szén vedéi

Next

/
Thumbnails
Contents