Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-09 / 130. szám

6 DELMAGYAR0RS2ÁÖ 1911 junius 9 1911 nak a kijelentésével', hogy nem a vádlott az igazi bűnös, a panaszától elállott. Mivel pedig erre Vargha ügyész felsőbb meghatalmazást kért, ezt is megszerezte Erősdy telefon utján Jeszenszky államtitkártól. Ennek a konstatálása után az ügyész elejtette a vádat, az esküdtbíróság pedig megszüntette az eljárást. Leányok meg fiatal urak. — Képek a nagyvárosi életből. — (Saját tudósítónktól.) A nagyvárosi élet éjjeli misztikumába nyúlt bele tegnap kegyetlen igazságszolgáltatással a rendőri kéz. Belenyúlt a homályfödte misztikumba, hogy világosságot gyújtson és hogy megakadályozza a Szegeden mindinkább lábra kapó titkos randevú helyek elterjedését. A szegedi rendőrség nagyon nehéz és érdemes munkát végzett, mikor nemcsak puszta gyanú alapján, hanem pozitív adatokkal a kezében szorította sarokba Szeged egyik legveszedelmesebb kosarasnénijét, Otruba Antalnét. (A kosaras néni.) Otruba Antalné a kosaras asszony, ráncos arcú, tipegő anyóka, ki valamikor szebb napokat is látott. Mikor még fiatal ós szép volt, fényes mulatóhelyeken mutogatta kincseket érő szőke haját és drága toalettjeit. De a szép leányból vón anyóka lett. Dologtalanul, nem ismerve a munkát öregedett meg és mikor már a szépségéből nem lehetett tökét kovácsolni, ugy akarta megoldani a kérdést, hogy mások szépségeiből akart megélni. Kegyetlen, vérszopó gesztussal tenyerelt rá a városra és Ígéretekkel magához édesgette a gyorsan zajló nagyvárosi életbon ugy is könnyelműségre hajló fiatal leányokat. Egészségtelen pincelakásába csalta őket, ahol már fiatal meg vón urak vártak az áldozatokra. Az áldozatok öléba hulltak a fényes koronák. A pénz, az erő, a minden, elvakította a tapasztalatlan leányokat ós szívesen keresték föl ^ vérszopót — a „kedves mamájukat". Ömlött a pénz. A vón asszonyra újra jobb napok virradtak. Visszaálmodta az elmúlt szép időket, a zajosan csengő dáridókat és kegyetlen, vámpír tempóval szivta ki a zsebekből a pénzt. Az elfogatását blazírt nemtörődömséggel fogadta, mikor már látta, hogy ugy sem menekülhet ki a hurokból, melyet szorosan a nyaka köré koritott a leleményes rendőrség. (A büntanya.) A büntanya a Szilágyi-utca 3. számú házának egyik piszkos pincelakása volt. Az árviz előtt épült vityilló ferdére csapott tetejével olyan impressziót kelt a szemlélőben, mint mikor egy jókedvű öreg ur félrecsapja a kalapját. Esőverte, piszkos ablakai állandóan be vannak függönyözve. Kihaltnak, némának látszott a roskadozó ház, — de estelente az ablakréseken kitörő halvány fénysugár jelezte, hogy odabenn élet van. A minden percben összeroskadható kapun egy szűk, piszkos udvarba lépett be a vendég, — vagy mint ők mondták t— a pasas. Roskadozó falépcső vezetett Otruba Antalné „lakásába". A konyhában fogadta az urakat ós csak azután vezette be a szép szobába. Előbb azonban nagy rutinnal kitudta, hogy ki is a vendég. — Ki küídte hozzám? Miért jött? Ha a vendég elég garanciát nyújtott, ravaszul mosolygott a vénasszony: — Szépet, fiatalt ugye? Tessék befáradni nagyságos ur. A szép szoba már nem volt piszkos: selyemtakaró volt már az ágyon. Ha a vón szipirtyónak el kellett házul ró' mennie, egy kis cédulát akasztott az ajtajára: Nem vagyok itthon! Jövök öt órakor! Piszkos, egészoógtelen volt a a büntanya, ahova •Iegáns urak jártak mulatni. Ebből a vizelőtti pincelakásból csinált a ravasz asszony randevú helyet, mely később Szeged egyik legelegánsabb, igen látogatott helye lett, mert a kismama jó portékát tartott. (Rendőri nyomozások.) A szegedi rendőrségnek már régebben föltűnt, hogy a Sziiágyi-utca harmadik számú házban titokzatos dolgok folynak. A nap minden szakában elegáns urak, csinosabb fiatul hölgyek és serdületlen leánykák jártak a vizelőtti, roskadozó házba. A detektívek napokon át lesben álltak, de nem sikerült nekik semmi pozitív adatot szerezni, amelynek alapján letartóztathatták volna a vén asszonyt. Végro tegnap este siker koronázta a detektívek fárasztó munkáját. Ekkor este feltűnő sokan látogatták meg a düledező viskót. A leányok előbb kémlelve néztek bele a sötét utcába, azután hirtelen mozdulattal elnyelte őket a megfigyelt ház. A detektívek beosontak a házba ós megtudták, hogy a házban lakó özvegy Otruba Antalnóhoz jár a vegyes társaság. Hosszas vallatás után megtudták azt is, liogy Otrubáné hivatásos kosarasasszony, aki áldozatait a fiatal cseléd- és varróleányok közül toborozza. A bűnös asszonynak igen előkelő és kiterjedt összeköttetései voltak s ezért bizakodott el annyira az utóbbi időben, hogy gyalázatos üzelmeit szemérmetlen nyíltsággal folytatta. A Szilágyiutea 3. számú házat találka-helylyó rendezte be. A nap minden szakában förtelmes orgiák folytak Otrubáné lakásán, aki kitűnő üzletet csinált, mert nemcsak a férfivendógek fizették meg fáradtságát, hanem az elcsábított nőktől is elszedte jövedelmük felét. A veszedelmes asszony az utóbbi időben már uriasszonyokra, urileányokra vetette ki hálóját s a rendőrségnek az a gyanúja, hogy a nemzetközi leánykereskedelemben is élénk része volt. Amikor letartóztatták, tiz-tiz koronával akarta lekenyerezni a rendőröket. (Kihallgatták a kosarasasszonyt.) Csütörtökön délután négy órától hat óráig zárt ajtók mögött hallgatta ki Otrubánét és néhány áldozatát Borbola Jenő dr jegyző. A vallomásokat a rendőrség a nyomozás érdekében még titokban tartja. De az bizonyos, hogy a pozitív adatok alapján, melyeket az ügyes detektivek szolgáltattak át, súlyos büntetéssel végződik a bűnös játék. Hat órakor véget ért a kihallgatás. Az aszszonyt fogságba helyezték, de a leányokat szabadon bocsájtották. A szép fiatal leányok szomorúan, lehangoltan kopogtak le a rendőrség lépcsőin . . . IV^rra í^rBWirat* a berlini fogtechnikán i^CIMCIi^ és fogklinikún képesítve Fog műterme Kossuth L.-sugárut 4. Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban ős aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. eiKCvragBinitaMaBuMM-i^w. NAPI HÍREK A drágaságról. Vessünk egy figyelmes pillantást arra, hogy a modern ember miként birkózik meg a súlyosan „drága élet"-tel, anélkül, hogy a harcból mint vesztes kerülne ki. Meg kell itt nyomban jegyezni, hogy az élet nemcsak, hogy drága, hanem egyre drágább is lesz. Igy tehát csöppet sem kell azon csodálkozni, hogy egyes emberek, sőt csoportok a törvényes intézkedések által gondolják enyhiteni a mostani nyomasztó gazdasági állapotokat. A drágaságnak némi kis raffináltsággal kell az embereket megtámadni. Ha tartós lassúsággal jön, akkor alig is vesszük észre, de ha egyszerre hatalmas ugrásokat tesz ós heves áremelkedéseket mutat, akkor nemcsak, hogy észrevesszük, de meghökkenünk tőle. Ennek megvan a maga haszna, mert legalább védekezni tudunk és pedig oly módon, hogy életmódunkat ennek arányában tudjuk változtatni, épen ugy, mint az időjárás változásával ruhánkat változtatjuk. Más szóval: addig takaródzunk, ameddig takarónk ér. A megfigyelések ezt az egyszerű aksziómát állapították meg: a gazdag vidékeken a megélhetés drága, mig a szegényebb országokban az sokkal olcsóbb. A Einisterre-fokon a legválogatottabb étkekből álló ebéd legföljebb két és fél frankba kerül, mig például egy párisi étteremben tiz frankért csak szerényen lehet megebédelni. Azonban ebben az étteremben a berendezés, a fölszolgálás, tehát a külsőségek olyan fényesek, hogy ezt drágán kell megfizetni. Mig a szegényebb vidékeken, ahol a modern technika még nincsen annyira kifejlődve, csupán magát a fölszolgált étkeket fizetjük meg. A kereset magassága majdnem mindenütt arányos a kiadások nagyságával. Egy párisi szabó például keres annyit, amiből egy gascognei kisbirtokos fejedelmileg megélne. A párisi szabó mégis majdhogy nem vergődve, küzködve tud megélni belőle ; mert jövedelme javát külső cicomákra, szóval fényűzési dolgokra kell fordítani, mig a kisbirtokos közvetlen szükségleteinek kielégítésére használja föl. A földbirtokos aránylag jobban ól, mint a szabó, mert jövedelmeit teljesen ki tudja élvezni. A hivatalnok-osztálynak van a legtöbb baja a drágasággal, mert kötött jövedelméből alig tud megélni. Ha a párisi élet drága, miért törekedik még a kisvárosi hivatalnok is arra, hogy mennél előbb Párisba juthasson? Ugy sejtem, hogy ennek az a célja is lehet, hogy például a családos hivatalnokok gyermekeiket könnyebben nevelhessék. Azonban még egy oka van annak, hogy a vidékiek a nagyvárosban ugyanis fejlettebb a kultura és igy a huszadik századbéli ember teljesebb mértékben elégítheti itt ki kulturszüksógleteib. A nagyvárosban vannak szép utcák, elegáns toilettek, kávéházak, színházak, kabarék és parkok, szóval minden, amit egy modern ember csak megkívánhat. Már most, ha mindezeket élvezni akarjuk, szinte jogosulatlanul kiáltozzuk, hogy drága az élet. A szórakozások hijján való életunalom, az egész emberiség betegségévé lett. Ez az életunalom különösen a hivatalnokok feleségeit kezdi ki ós mi sem természetesebb — megdrágítja az életet. Azok az emberek, akik mindenkor a kereset egyugyanazon fokán maradnak, holott az igények egyre emelkednek, jogosan sirhatják a drágaságot, de [azok, akik nem tartanak fl villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala.