Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-09 / 130. szám

1911 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG 3 A szegedi mandátum ügye. — Döntés előtt. — (Saját tudósítónktól.) Még mindig nem dőlt el a szegedi mandátum sorsa, de a végső, a döntő szó rövidesen el hangzani. Hosszas tárgyalások folytak eddig is, tárgyalások lesznek még Péntek estig s hogy ilyen huza-vonára került a sor, azért mindenki lehet felelős, csak a nemzeti munkapárt vezetősége nem. Sőt a legnagyobb politikai éleslátás, a helyzet egyetlenül lehetséges helyes fölfogása és a Iegérthetőbb ráció vezette ezekben a hosszasaknak látszó, de valójában nagyon szükséges tárgyalásokban s a pártegység megóvásának a féltékeny gondja. A nehézségek már teljesen eloszlóban vannak, toert most már csak két eset lehetséges: vagy talál péntek estig a közPont olyan alkalmas jelöltet, akinek föllépése megszünteti a disszonanciákat, vagy nem s ebben az esetben Rósa Izsó dr elfogadja a jelöltséget Gerliczy káróval szemben. A megoldás tehát Rund a két esetben csak megnyugtató lesz s azt a pár órát, mely a két lehető megoldás egyikének bekövetkezéséig még hátra van, lecsillapodott kedélylyel várhatja a nemzeti munka és a liberalizmus minden hive. Nyugtaiankodáson egyáltalán nincs ok. Ami egyéb, elég komoly verzió vetődött föl az elmondottakon kivii1, annak is az a fántja, hOffv a munkapárt föltétlenül állit jelöltet Gerliczy báró ellen. Egyébként a Rósa-párt is, a GerliczyPárt is folytatta a szervezkedés munkáját minden eshetőségre készen. A nemzeti munkapárt csütörtök este tartott értekezletet, melyen Rósa Izsó dr beszámolt budapesti utjának eredményéről s a föntebb vázolt megnyugtató kilátásokról. Részletes tudósításunk a következő: A helyzet csütörtökön. A nap legnagyobb része kombinációkkal telt el. A magyar ember mindig politizál, hát még választások idején, amikor mindenki alkotmányos jogait gyakorolhatja. Mindenhol az egyre bonyolódottabbnak látszó helyzetről beszélnek és próbálgatták megkeresni azt az utat, amelyen a bizonytalanságból az emberek kivezethetők. Régi kombinációk megismétlődtek, ujak támadtak, aligha volt egyhamar választás az első kefületben, amelyen annyi tényleges, tiszteletbeli, díjazott és díjtalan jelölt neve került forgalomba, mint a mostanin. Azokon kivül, akik Gerliczy Ferenc báró közvetlen környezetében vannak, alig akad valaki, aki hieg tudná mondani teljes bizonyossággal, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, mi lesz a báró képviselőségével ? Teljesen beavatott helyről tudjuk, hogy Gerliczy Ferenc báró azon a tanácskozáson, amelyet tegnap folytattak a miniszterelnöknél a szegedi mandátum dolgában, kijelentette, hogy a miniszterelnök óhajtására a jelöltségtől visszalép. A miniszterelnök most olyan jelölt után néz, akinek személyében az első kerület egész választó közönsége megnyu8°dhatik. Ennek ellenére ma délután röpcédulákat osztogattak gz utcákon, amelyeken a Qerliczy-párt minden olyan híresztelést (lementéi, amely a báró visszalépéséről szól. Azt hisszük, hogy ez az egész taktika, még pedig ügyes taktika, a párt ugyanis a legteljesebb permanenciában akar maradni mindaddig, anüg elő nem állanak azok a föltételek, amelyektől Gerliczy báró a jelöltetéstői való visszalépését függővé tette. A munkapárton egyre erélyesebben sürgetik a helyzet tisztázódását. A lelkesedés láthatóan nő, általános a vélemény, hogy Rósa Izsó dr nagy többséggel kerülne ki a választási harcból. Az a politika, amelyet Rósa Izsó dr-ral az ólén a végrehajtó-bizottság követ, föltétlenül helyes, mert a kiegyenlítődés politikája. Ha sikerűi olyan jelöltet találni, akit mind a két harctéren álló tábor akceptál, a választási harc minden izgalmától és kellemetlenségétől meg lesz kiméivé a város. Hogy ez lehetséges, holnap eldől. Ha nem, a munkapárt lelkes ós kitartó harcba megy Rósa Izsó győzelméért. A helyzet tehát ez : Ha Jeszenszky vagy Kállay vállalják a jelölést, a választás minden valószínűség szerint egyhangú lesz. Ha nem : akkor küzdelem következik Rósa ós Gerliczy között. Döntés pénteken. A munkapárt gyűlése. A munkapárt nagy érdeklós mellett tar totta meg ma délután hat órára hirdetett gyűlését. A Tisza-szálló kistermét zsúfolásig megtöltötték a munkapárti választók. A végrehajtóbizottság tagjain kivül a város társadalmának sok vezető embere volt ott jelen. Amikor Rősa Izsó dr a terembe lépett, percekig tartó zugó éljenzés ós tapsvihar fogadta. Az éljenzés lecsillapultával szólásra emelkedett Rósa Izsó dr és a következőket mondotta el: — Tegnapelőtt, kedden este, junius hatodikán azzal váltunk el egymástól, hogy Jeszenszky Sándor miniszterelnöki államtitkár ur kérésére arra határoztam el magamat, hogy fölmegyek hozzá Budapestre megbeszélni a szegedi helyzetet. Ugy állapodtunk meg, hogy tegnap ennek az utazásnak az eredményével már be fogunk számolni. Tegnap reggel föl is utaztam Budapestre, azonban arra való tekintettel, hogy a miniszterelnök ur csak a délutáni első órákban érkezett meg, nélküle pedig az ügy nem volt alaposan tárgyalható, elintézhető egyáltalában nem volt, kénytelen voltam budapesti tartózkodásomat meghosszabbítani ós csak az éjjel jöhettem haza, minthogy a Budapesten folytatott tárgyalások belenyúltak a késő esti órákba. Ez volt az oka annak, hogy a tegnapra tervezett értekezletet nem tudtuk megtartani. — Budapesti utazásom pozitivebb eredmónynyel eddig még nem járt, amennyiben olyan megoldási módot, amelylyel a tisztelt választóközönségnek minden irányú megnyugtatására beszámolhattam volna, eddig elérni nem sikerült. Azt hiszem, nem méltóztatnak kívánni azt, hogy a részleteket itt elmondjam, hiszen az a dolog lényegén úgysem változtat. — Amiben megállapodtunk, az a következő: A miniszterelnök ur kijelentette, hogy a szegedi állapot helyreállítására, a választók nyugalmának biztosítására ós a választók elé terjesztendő elfogadható propozició végett a kérdés megoldását maga kívánja a kezébe venni olgan értelemben, hogy kísérletet tesz, mely szerint az eddigi jelöllek félrevonulásával olyan általánosan tisztelt jelöltet állított volna a tisztelt választók rendelkezésére, akiben mindnyájan kétségtelenül megnyugodunk. — Az elsősorban kombinációba vett egyén Kállay Albert volt. Még tegnap éjjel a miniszterelnök ur és Tisza István gróf ur sürgönyileg kérték őt arra, hogy menjen Budapestre velük az ügyet megbeszélni és amennyiben az lehetséges, őt kérik föl a jelöltség elfogadására. — Kállay Albert ur föl is utazott Budapestre, azonban az ő vele folytatott tárgyalások eredményéről eddig még semminemű hivatalos értesítés nem jött. Sem sürgöny, sem telefonértesítés nem érkezett Budapestről. Az a kísérlet, amit vele tettek volna, akinek a neve bizonyára eléggé vonzó mindnyájunk előtt, eléggé tisztelt ós nagyrabecsült. Ha ő vele a helyzet szanálását nem lehetett volna elérni, akkor nem ért volna véget a miniszterelnök ur kisórlete, mert Khuen-Héderváry Károly gróf megigérte, hogy tovább folytatja a megoldási kísérletet. — Arra kórt a miniszterelnök ur, hogy várjam be ezeknek a tárgyalásoknak a folytatását odafönn, de én — megvallom — nem tudtam magamat elhatározni arra, hogy a választókkal személyesen ne érintkezzem és őket egyik huszonnégy óráról a másikra teljes bizonytalanságban hagyjam. Azért határoztam el magamat arra, hogy inkább hazajövök és itt várom be a pesti értesítéseket, amelyek ennek az elmérgesedett helyzetnek a javítására vezetnek. — így áll ma a kérdés. Ezekből tehát látni méltóztatik azt, hogy miután a miniszterelnök ur maga rendkívül súlyt fektet arra, hogy Szegeden olyan választást ejtsenek meg, amelyben a szegedi munkapárt nagy tömege egységesen megnyugszik, másrészt minthogy ő arra kért, hogyha ma estig nem tudják befejezni a tanácskozásokat, még a holnapi napot várjuk meg. .. — ... Én neki azt az ígéretet tettem, hogy azon becses ajánlata folytán, amely szerint ő maga foglalkozik az ügy kibonyolitásával, bevárjuk az eredményt. Azt hiszem, a tisztelt választók is hasonló elismeréssel viseltetnek a miniszterelnök ur iránt. Ennek folytán azzal a kéréssel fordulok az urakhoz — a legnagyobb sajnálattal teszem azt, de az adott körülmények kényszerítenek rá — méltóztassanak bevárni, amig a miniszterelnök úrtól megfelelő értesítést kapok. Mihelyt azt megkapom, rögtön intézkedem, hogy az értekezlet ideje ós helye kellő módon közzé legyen téve. Kérem önököt, méltóztassanak ebben az előterjesztésemben megnyugodni. Percekig tartó hatalmas, lelkes éljenzés hangzott föl és Rósa Izsó dr-nak csak nagy nehezen sikerült a kedélyeket lecsillapítani. — Uraim — mondta Rósa — nyugodjanak meg ebben, most nem kínálkozik más megoldás. Ne veszítsék el a tárgyilagosságukat. Tudom nagyon jól, hogy nem is tizenkettedik, hanem a tizenharmadik órában vagyunk. Azért ne nyugtalankodjanak. A megoldás nem fog elmaradni 1 A gyűlés ezzel véget ért, Rósa Izsó dr elhagyta a termet és a jelenlevők is indultak kifelé. Közbeu valaki elkiáltotta magát: — Urak jöjjenek vissza! A folyosóról nyomban betódultak az emberek a terembe. Ott nagy csoportok alakultak, amelyben izgatottan tárgyalták az eseményeket. Az egyik csoportban Wimmer lelkesítette az embereket. — Holnap értekezletet tartunk. Azon majd kikiálthatjuk Rósát jelöltnek. Más úgysem lehet a hivatalos jelölt. Mások azonnal folytatni akarták a gyűlést és a Rósa lelkes híveiből alakult tábor jelölni akarta Rósát, de többen, Landesberg Mór ós mások hivatkoztak Rósának a miniszterelnöknek tett ígéretére. így a gyűlés folytatása elmaradt, de a jelenlevők megállapodtak abban, hogy holnap délután jelölik Rósa Izsó dr-t. A szálloda előtt, a kávéházban sokáig tárgyaltak még kisebb-nagyobb csoportokban a történteket ós az általános vélemény az volt, bogry Rósa Izsó dr-t kell jelölni,