Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-08 / 129. szám

1911 II. évfolyam, 129. szám Csütörtök, junius 8 ^EHnaorasasEas; Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Q Rorona-istca 15. szám r=t Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., «=J Városház-utca 3. szám a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 21— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN évre . R 28— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 t=i Riadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A véderőjavaslatok tárgyalása előtt. A képviselőház véderőbizottsága most kezdte meg a katonai javaslatok tárgyalását. Ezzel a véderőjavaslatok formálisan is napirendre kerültek s előreláthatólag mindaddig napirenden is maradnak, amig törvényerőre nem emelkednek. A kormány azt tervezi, hogy összes előterjesztett törvényjavaslatait: a véderőről, a honvédségről, a közös hadseregnek és a honvédségnek bűnvádi eljárásáról szóló előterjesztéseket sorra tárgyaltatja, hogy ilyenképen a katonai kérdések mielőbb tető alá kerüljenek s egy évtizednél hosszabb időre nyugvópontra jussanak a magyar politika békés alakulásának nagy előnyére. Ugy a minisztérium, mint az őt támogató többség tisztában van azzal, hogy a véderőjavaslatok tárgyalása erős parlamenti harcot fog fölidézni. A többség azonban szilárdan és önérzettel fogja állani a küzdelmet, mert a nemzeti munkapárt minden egyes tagját áthatja a tudat, hogy a javaslatok védelmét az ország előtt emelt fővel vállalhatja. A kormány előterjesztései katonai szempontból kifogástalanok. Modern, humánus szellemű, a polgárság gazdasági és kulturális érdekeivel számoló katonai törvények alkotására kéri a pártja támogatást. A létszám fölemelésének szükségessége annyira átment a köztudatba, hogy indokolása bízvást felesleges. A szolgálati idő leszállításában pedig megkapja az ország a vállalandó tehertübbletnek rég várt ellenértékét. A nyelvkérdés kielégítő szabályozása még csak növeli a katonai pörrendtartásról szóló törvényjavaslat értékét, amelynek modern, a közvetlenség, a szóbeliség és a nyilvánosság elveit megvalósító meritorius tartalma önmagában is értékes eredménye a kormány munkájának. A kormány javaslatainak parlamenti védelmét olyan párt vállalja, amelynek fölfogása az előterjesztések minden részletére nézve teljesen egyöntetű. Kabinet és többség teljesen szolidáris és át van hatva annak a nagy politikai jelentőségétől, hogy a magyar politikai fejlődést évtizednél hosszabb idő óta eltorlaszoló katonai kérdések elintézése végre döntő fázisba került. A kormánynak ez ellen a terve ellen pedig, hogy valamennyi előterjesztett törvényjavaslatát sorra letárgyal tat ja, épen az ellenzék emelhet legkevesebb kifogást. Hiszen hetek óta gyanúsítják vele a kormányt, hogy neki tulaj donképen csak a létszámemelés sürgős, a pörrendtartás pedig, már csak az esetleges osztrák ellenállás következtében sem válik törvénvnyé. Az a tény, hogy a kormány a parlamenti tárgyalás retortáján a perrendtartást is végig viszi, ennek a föltevésnek ellentmond. A kormány evvel a tényével mintegy fölégeti maga mögött a hidat, mert hiszen a magyar törvényhozás által egyidőben elfogadott javaslatok közül az egyiket szentesítés alá bocsájtani, a másikat pedig visszatartani, mindenesetre nehezebb és a kritikát inkább kihivó eljárás volna, mint az, lia a véderőtörvényt a kormány letárgyaltatja, a perrendtartás elintézését pedig elodázza s igy a szentesítés záró aktusáig el sem juttatja. Egyébként teljesen felesleges bárminő még olyan logikus következtetések utján is a kormány idevágó szándékait dedukálni. Mert, ahogyan mi a kormány intencióit ismerjük, világosan és határozottan megállapíthatjuk, hogy a kabinet az általa előterjesztett törvényjavaslatok egész komplekszumát egymással összefüggőnek tekinti, azokat egyidőben óhajtja törvényerőre emeltetni, azok között, hogy ugy mondjuk, morális junktimot állit föl. És ezt a fölfogását nyíltan vallani is fogja a parlamentben. A kormánynak ez a korrekt és minden ravaszkodástól mentes, nyilt álláspontja talán szintén alkalmas lesz rá, hogy a javaslatokkal szemben megnyilvánuló ellentállás élességét csökkentse. Aminthogy a Héderváry-kabinet katonai javaslatai, ha a szélső ellenzéki álláspontnak nem is felelnek talán meg, egyébként sem tartalmaznak semmi olyasmit, ami egy késhegyig menő harcot igazolna. A titkos a tanyán. Irta Újlaki Antal. Megfordultam a tanyán, hogy megtudjam, sejtenek-e valamit odakint a tükos-hoz. Értem az általános és titkos szavazati jogot. Mert vágy fogott el megtudni, vájjon az a bizonyos titkos lesz-e az a csodaszer, mely egyensúlyba hozza, egyszerűsíti a föld népének gondolkozását, vagy épen bonyolítja, sőt kihozza a sodrából ? Elöljárójában el kell mondanom, hogy a Bokor Pál polgármester helyettes ós Gerle Imre dr vezetésével működő gazdasági egyesület tavasz szakán sűrűn rendez a tanyavilágban gazdasági szakelőadásokat. Ha is ilyen szőlőtermelósi szakelőadáson jelentem meg. Ezekre már eljár a nép, mert épen a szőlőn tapasztalta, lia nem halad a korral, nehezen kiheverhető kárt szenved. Mikor a peronoszpora föllépett, évekig nem permetezett. Mert azt hajtogatta, hogy az ódös apja se keneficsélt. De mikor megmutatták neki, hogy egyik-másik nri embernek a szőlője milyen szép zöld, az övé pedig lesárgult és nincsen rajta semmi, [assankint leküzdötte az ur ós a tanulás iránt való idegenkedését és már nem fogadta kételkedéssel a szakelőadásokat. Azt a szakelőadást, amelyiken én megjelentem, egy útszéli csárda udvarán tartották meg. A csárda bejáratának szemöldökfája fölött a falra fekete betűkkel volt fölmázolva: Függetlenségi és 48-as népkör. Középen a söntés, baloldalon eléggé tágas ivó, jobboldalon a könyvtár olvasóasztallal és lapokkal. A tanya körül gyönyörű a vetés. A rozsok embermagasságra megnőttek: a szép siirü buza pedig reménységgel biztat. Akácfaillat tölti be az útszéli csárda udvarát. A tanyabirodalomból összeverődött nép lócákra telepszik, ellenben a fiatalság csoportba verődve álldogál és mivel a háttérben két rendőr alakja is előtűnik, minden bizonynyal a szakelőadás után bálát is engedélyezett a kapitány. A lócák legeleje előtt kis asztalnál bgy ur áll, aki a szőlőmetszésről magyaráz. Az öregek helyeslően bólogatnak, de némelyik csóválgatja a fejét. Egyiknekmásiknak a sok hümmögés után fői is szabadul a nyelve és meglepő tisztessógtudással vitát kezd. Az előadó nagyon megörül a vitának, mert ez azt bizonyltja, hogy fontolgató figyelmességgel csüggnek minden szaván. Az előadás után még sokáig tárgyalnak a szőlőmetszésről, de lassankint szóba kerül egyéb dolog is. A magyar földmivelőnép örökös témái: A földhiány, a munkáshiány, a pénzadó ós a véradó. No meg a — közigazgatás. Fölhangzik a régi panasz. Az urak nehezen intézik el a szegény ember sorát. Mit ér, ha némelyik ur annyit veszkődött a betűvel, de nem érti a szegény ember sorát. És itt az illatos akácok között, ahol a friss homoki levegőben napsugár és madárdal vidit föl, minden ember aggodalmaskodva beszél'a sorsáról. Nem a drágaság busitja, minthogy igényei nincsenek. Ez a nép nem fogyasztója Ausztriának. Lukszusdolgokra nem költ, ruhára is keveset ad ki. Politikával se veszkődik. A legnagyobb gondja, hogy milyen lesz az idő. A legnagyobb vágya, hogy a búzája, szőlője kiadósan teremjen. Az állatja pedig egészségesen, szépen felnőjjön. Az állatja . . . inert, ha a tehene, lova megbetegszik, talán hamarábh elszalad a doktor után, mintha a felesége megbetegszik. Szóbahoztam a „több termelést". Azt mondták, nem lehet a homokon. Hát miért nem próbálkoznak kerti veteményekkel? Azt felelték, csak város vagy vasút közelében lehetséges a kerti veteményeket értékesíteni, a tanyáról pedig kéthárom óráig kell kocsizni a városba. A legtöbb gazda a földhiányt fájlalta. Amelyik családban háróm-nógy felé kell aprózni a földet: mi marad ott A szegedi tanyavilág népének terjeszkedését minden oldalról latifundium akadályozza. Bizakodnak benne,, hogy Lázár polgármester a nagyurakkal majd kicsinálja a parcellázást, mert a már is szűkre szorított birkajárásokat a nép nem engedi szétszabdalni.