Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-04 / 127. szám

1 — 1911 juníus 4 DÉLMAGYARORSZAG 2? házak, oly kicsinyek, mint minden telek Amsterdamban, hisz a földet itt a viztől kellett elhódítani. A hollandi ember mégis szereti a sok világosságot, sok levegőt, sok virágot. Már a régi amsterdami házak számoltak ezzel a kívánsággal s némely ház ott jóformán csak egymás mellé ós alá helyezett ablakokból van épitve, amelyek a szoba padlójától egészen a mennyezetig nyúlnak. Az amsterdami embernek e vágyaival és szokásaival számolt a régi, számol az uj architektúra is. A tehetős polgár a családját kiviszi az üzlethelyiségek, irodák, boltok, műhelyek zavaros tömkelegéből a békés és csöndes város-peremére, ahol a sürgő életnek semmi nyoma, itt épittett magának családi házat s azt, mint igazi otthonát feldiszitteti azzal a nobilisán szerény disszel, amelyet egy családi házacska még épen megbír. E disz nem tolakodó, nem nagyzol, nem terpeszkedik s távolról sem formál a homlokzatból kulisszát. A disz pedig ép a finomabb anyagok teljesen architektus-szellemben való diszkrét alkalmazásából, hozzájuk illő formába való alakításából Ml elő. Ha a hollandi építkezés jellemzetesen tégla-épitkezés, ugy a kis családi ház tisztán mutatja az utcának az ő tégla-testét, téglaatomjait, viszont a bejáró, az ablak, egy-egy fontos építészeti tag megkapja a maga művészi hangsúlyát azzal, hogy hozzá illő, szinosre zománcozott téglából, terakottából, vagy diszkréten megfaragott köböl kapja diszitő elemeit, amihez a módjával alkalmazott szines Üvegmozaik is járul. Természetes, hogy a nagyablaku kicsiny ház nem vesz fel lompos és nehéz ornamentumot, viszont a bejárók szines majolika-kirakása — szintén gyakori disz — ujabb hollandi jellemvonást juttat eszünkbe, a mindent ragyogóra takarító hollandi tisztaságot, e nevezetes sajátságot, amely arra ösztökéli a háziurat, hogy még a ház homlokzata is fürdőt kapjon s ne lássók rajta soha még az utca pora sem. Persze, aki annyira tisztogatja u ház homlokzatát, annak számára a falat moshatóvá kell alakítani s ha e falakat úgyis mossák, akkor az építész a legkényesebb diszitő anyagot használhatja a homlokzat, vagy * fontos tagok ékesitésére. * Ez csak néhány jegyzet, futólagos utalás arra, mint érvényesülhet a helyi szokás, a helyi Met jelleme a' modern épitészeti alkotáson, uiint nőhet ki az épitészeti stilus egészen abból a Jtalajból, amelyre a ház kerül. Ez nem •uütermekben s mecénások kolóniáin született lövészet s ha nem is oly gazdag: magán vij seli a modernség bélyegét és a családi ólette egybeforrt hajlókot ad a családnak. Természetes, hogy a hollandi épitészek 8em mondták még ki e tárgyról az utolsó szót. Nem is kívántuk az amsterdami házat miat a tökéletesség mintáját szembeállítani a üarmatadti házzal. Csak azt a meggyőződésünket szeretnők ezzel illusztrálni, hogy amott egészségesebb alapon 8 elfogulatlanabból látfz'k a modern stilustörekvós érvényesülni, mint 'tt- Amott kevesebb a programszerüség, kevesebb a mesterkéltség, mint itt. Amott nem uj Művészeti elveket akarnak egy ház építésével bizonyítani, hanem, egyszerűen házat akarnak éPiteni egy család számára. A kettő közt lényeges a különbség. A hollandi ház e mesterkéletlen formája, s a hollandi épitő e nagy elfogulatlansága szemben legtöbb német pályatársával, talán abból magyarázható, hogy a hollandi építőművész kevésbó az esztétikai elmélet embere, mint a öémet. Jobban érdekli őt az élet, amely szádra dolgozik, mint az esztétikai értekezések, amelyek öt irányitani szeretnék. Ez a nagy f'fogulatlanság, az élettől való közvetlen meg'hlettség sokkalta jobb géniusza az épitőmüvéSzetnek, mint a legszebb könyv, amely recikkel van telo. Csak ez a nagy elfogulatlanság kópesiti arra a mestert, hogy pusztán a célt s anyagát tekintse s pusztán ezeket fogadja el irányítóul s korlátul egyben. Ha művészember, ugy ez elégséges irányadó neki. Ha nincs benne művészi szesz, ugy a legkörűlmónyesebb irodalmi irányelvek sem segitik talpra. A hozományért. Egyik párisi divatlap ötezer frankos pályázatokat hirdetett, amelyre olyan férjhez menendő lányok pályázhatnak, akiket az előfizetők legméltébbaknak ítéltek a dijra. A beérkezett kétszáznyolcvanezer pályázat közül kiválasztották a legkülönb pályázókat és ezeknek arckópét közzétették. Azonkívül leírták részletesen a jó tulajdonságaikat, A díjra elsősorban egy fiatal tanítónőt tartottak érdemesnek, aki miután szegényen árván maradt, legnagyobb küzdelmek között elvégezte a tanitónői pályát. A második dijat egy másik szegény leány kapta, aki szegény édes anyját tartotta el. Ebben a két döntésben pedig éppen az az érdekes, hogy a nagyközönség ugyanakkor, mikor a két nőben a „nőt", a feleségnek való nőt tüntette ki, egészen önkénytelenül is a feminizmus mellett vallott. A két nőt ezért tartotta kiválóan jónak, mert meg volt bennük a tisztességnek ós szegénységnek heroizmusa, amely minden áldozatra képes. Az ilyen nőkről a távolságon keresztül is megérzik, hogy a tűzhely mellett, a férj oldalán vannak az őket megillető helyen. Az ilyen nők ha ugy hozza magával a sors, tudnak tűrni, szenvedni, dolgozni a végletekig menni a férjért, a gyermekért és soha senki sem hallja őket panaszkodni. Ezek az asszonyok azonban a tiszteletreméltó asszonyiságukban az igazi feministák, a dolgozó asszoayok. Ők azok, akik sohasem mondják meg magukról ezt, de ugy élnek, ahogy azoknak kellene ólniök, akik teóriába ismerik mindazt a szenvedést, amellyel az élettel való birkózás jár. Ezt a két nőt tehát azért tartották jó feleség anyagnak, mert tudtak küzködni, pénzt keresni. A rideg valóságban igy fest a dolog, a döntésben azonban egész más befolyásolta a szavazókat: a romantika. Hisz olyan szépen hangzik a két hősnő története, mintha csak egy Marlitt regényből plagizált volna az élet. Eszébe jut az embernek „Aranyos Erzsike" bűbájos, megható története az öreg zongorával a púpos hercegnővel ós a dacos szemű csalódott herceggel, aki megjelenik a kellő pillanatban, amikor már eleget rázta a forró láz a tizenhat éves kisleányokat ós hogy vógre-végre találkozhassék a két jelölt, akiről ugyan már a tizedik oldalon tudja az ember, hogy ezekből egy pár lesz, mivel azonban a regénynek hosszúnak kell lenni, tehát külömböző akadályokon keresztül juthatnak el az esküvőig . . . És ha unalmas is már az efféle történet a papiroson még mindig hat, ha a valóságban találkozunk vele. Különösen hat ez a dolog Párisban, a felületes erkölcsök hazájában, ahol igazán nem mindennapiak az olyan szép leányok, akik koplalnak, nyomorognak és tanulnak akkor, mikor sokkal egyszerűbben bár komplikáltabban is megoldhatnák létkérdésüket. A két kis párisi nő tehát már megkapta a hozományát, férjhez mehetne, mert jó feministák. Bizonyos, hogy férjet is fognak kapni. Parisban az utóbbi időben mintha kezdene divatba jönni a gyermek, az erkölcs. Nemcsak a hivatalokban, ahól jóformán állami dijjal beszélik rá az embereket a népesedésre, hanem a társadalomban is. Mintha belefáradtak volna kicsit az emberek a könnyelműségbe, hírhedt léhaságba, mintha kacérkodni kezdenének az erkölcscsel: a két kis párisi nőből biztos, hogy asszony lesz. EPULETBONTflSBOL kikerülő ajtók, ablakok, zsindely tető stb. igen jutányosán eladő. Megtekinthető a helyszínen: Diigonicstér 10. szám alatt (volt Pataki-ház). Közelebbi felvilágosítással szolgálnak Pick Mórica mérnök Tóbiás László műépítész vállalkozók SZEGEDEN. Margit-utca 12. sz. <U Uriszabó-üzlet mi nyilt meg Gizella-tér 5. sz. a., ahol 24 frt-tól elsőrendű férfi= öltönyök készülnek. ===== TILL FRIGYES iüLi^ Vidéki rendeléseket személyesen eszközlök. cipész és orthopéd. Vénig (iyula ™== Szeged, Jókai-utca. ™=s Mérték utáni megrendelések a legjobb anyagból, kizárólagosan a láb fekvése szerint jutányosán • =; készülnek. ======= Amerikai cipők specialista készítője JÓNÁS ERNŐ c|Mfesto SZEGED, Nádor-utca 7. szám. TELEFON 863. •• TELEFON 863. Készit cimtáblákat, föliratokat minden anyagra, kiuáló ízléssel, korszerűen, s Kedvező fizetési föltételek! = Tanoncok felvétetnek. Értesítem a t. közönséget, hogy a mai naptól kezdve naponta reggel 5-től 7-ig kristálytiszta jég kicsinyben és nagyban kapható Kelemen-utca 3. szám.