Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-01 / 124. szám

1911 junius 1 DÉLMAGYARORSZAG 5 A képvisejöház ülése. — A kultuszuita csöndesen. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca vitájában ma a munkapártról Neugeboren Emil, az ellenzékről Bakonyi Samu vett részt, mint pártonkívüli hatvanhetes Béla Henrik szól a tárca kérdéseihez. Érdekes, hogy Béla Henrik a költségvetést elfogadta. Az ülés végén interpellációk voltak s a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünnep alkalmából négy napi szünetet tart. Kábos Ferenc elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatta a képviselőházhoz érkezett föliratokat, amelyeket kiadtak a kórvényi bizottságnak. Rakovszky István indítványt nyújtott be az összeférhetetlenségi törvéuy módosítása iránt. Az indítvány indokolására a képviselőház junius hó huszadikát tűzte ki. Az interpellációs könyvbe bejegyzett interpellációkat Szinyei-Merse Félix olvasta föl. És pedig: Polónyi Dezső interpellációt jelentett be a Margitsziget rendezése tárgyában; Barcsay Andor a hunyadmegyei közigazgatási bizottságban történt törvénysértésről. Fölkiáltások: Ez tévedés! Barcsay már elmondta interpellációját. Elnök megállapítja, hogy a jegyző tévedésből olvasta föl a bejegyzést. A hunyadmegyei állapotokról Batthyány Tivadar gróf interpellációt jegyzett be. Az interpellációkra délután fél két órakor térnek át. Következett ezután a napirend, a közoktatásügyi tárca részletes tárgyalása. (Bakonyi citál Széchényitől.) Neugeboren Emil (szász) az alkohol elleni küzdelem erősbitését sürgette. Ismertette a külföldi társadalom és törvényhozások alkoholizmus elleni védelmét. Bakonyi Samu (Justh-párti) túlzottnak mondja Rakovszky István okoskodását és elitéli, hogy a képviselők vallási és faji fajtalanságait viszi bele a vitába. Idézi Széchényi Istvánt, aki a Hitelben megírta, hogy mindenkor uj törvényt és uj szokást kiván, pedig a legnagyobb magyar nem volt destruktív politikus. Idézi a vallásokról szóló fejtegetéseit és azt ajánlja, hogy okuljon belőle Rakovszky is. Az országban még nincs puskaporos felekezeti szellem. Csak itt a Házban igyekszik Rakovszky ennek a szellemnek a csiráit elhelyezni. A magyar nép gondolatát Szabó István fejezte ki tegnap helyesen és nem Rakovszky. Ne keressük a gyűlölség, hanem az egyetértés szellemét. Rátér ezután a közoktatásügyi tárca részleteire, elsősorban az egyetemek kérdésére. Állást foglal a debreceni egyetem mellett. A vitát ezután félbeszakították s az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmából szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden szünetet tart. (Interpellációk.) Polónyi Dezső a margitszigeti sporttelep dolgában terjesztett elő interpellációt. A telepet toég néhai József királyi hercegtől vette bérbe a Magyar Atlétikai Klub s a főváros, mint uj tulajdonos, illetve a közmunkatanács most nem respektálja mindenben a szerződés pontjait. Húri a belügyminisztert, orvosolja a klub sérelmeit. Batthyány Tivadar gróf a Hunyad vármegyei állapotok miatt interpellálja a belügyminisztert. •A május harmincadikára összehívott közgyűlésen a főispán megakadályozta, hogy a közgyűlés többsége a sérelmek ellen a belügyminiszterhez fordulhasson. A megye bókéjének érdekében kéri a belügyminiszter energikus beavatkozását. Elnök az ülést félháromkor berekesztette. Milliós sikkasztások Oruszorszájjban. Szentpétervárról jelentik : Tegnap a Siemens és Haísfce-gyárvállalat itteni igazgatóságában megjelent egy sereg rendőr a törvényszéki vizsgáló-bizottsággal s fölmutatva Medem báró 'zenátor írásos rendelkezését, motozást tartott a gyár irodáiban. Ez korán reggel történt. A vizsgáló-bizottság csak annyit árult el a vállalat vezetőségének, hogy a szibériai vasút építkezése körül milliókra menő sikkasztásokat fedeztek föl s most a vizsgálatot vezető szenátor megbízásából zár alá fogják venni a vállalat üzleti könyveit. Egész kocsiderékszámra hordták ki a gyár irodáiból a könyveket és levelezést. Valamennyit elvitték a törvényszékre. Egyidejűleg husz mérnöknél és több más szállítónál is házkutatások voltak. A vizsgálat eredményét szigorúan titkolják. Véres autoimobilverseny. Londonból jelentik: Egy newyorki automobilversenyen Harwey Grenier, aki az indianopolisi nemzetközi versenyen az első dijat vitte el, fölfordult gépével. Az utána száguldó automobilok el akarták kerülni s igy történt, hogy két gépkocsi összeütközött. Olyan gyorsan történt ez, hogy három következő automobil fölfordult a két előbbinek romjain. A sampion halálosan megsebesült, egy soffőr meghalt és másik három versenyző kezét-lábát törte. A fiumei sztrájk. — Csatahajók a kikötőben. — (Saját tudósítónktól.) Az Ungaro Croata matrózainak sztrájkja miatt valósággal hadi állapotba jutott a fiumei kikötő. Tegnap este a Vesta hadihajón ötvenöt tengerész érkezett a kikötőbe. Egyidejűleg kötött ki a harmincegyes számú torpedóhajó is. Ezidö szerint öt torpedóhajó, három torpedóvadász és a Spaun, Vesta és Szigetvár csatahajók állomásoznak a kikötőben, összesen kilencszáz haditengerészszel a fedélzetükön. Magán a Szigetváron, amely ma reggel érkezett, háromszáznyolc tengerész van. A hadihajóknak egyelőre az a rendeltetésük, hogy a postaközlekedést biztosítsák. Esetleges rendzavarásokra vonatkozólag még nem kaptak _ intézkedést. A sztrájkoló tengerészek, akik közül tegnap háromszázan jelentek meg a révhivatalban, hogy munkakönyvüket és hátralékos fizetésüket fölvegyék, ma ujabb csoportokban jelentkeztek a tengerészeti hatóságnál. Ezzel is demonstrálni akarják, hogy a társaság hirdetése, amelyben állásaik betöltésére ir ki pályázatot, nem rémiti meg őket. Sokan közülök hazautaztak, mert igy olcsóbban élhetnek, többen külföldi szolgálatba léptek. Megjelentek a révhivatalban a Salona, Lovrana ós Bániéi Ernő nevű gőzösök alkalmazottai is, akiket tudvalevőleg szerződésszegéssel vádol a társaság, mert akkor hagyták el a hajókat, mikor azok befütve, indulásra készen álltak a mólón. Ezek szintén kikérték járandóságukat, de a tengerészeti hatóság visszauta. sitotta őket, ami nagyon elkeserítette az embereket. Egyik vezetőjük kijelentette tudósítónk előtt, hogy biznak sikerükben, biznak abban, hogy a helyükbe kirendelt haditengerészek és róvkalauzok szintén emberek, akik a felsőbb parancsnak eleget tesznek ugyan, de az Ungaro Croata érdekeit nem képviselik. Hogy a sztrájkolóknak ebben mennyire igazuk van, bizonyítja a Pannónia nevű gőzös esete, amely vasárnap indult Kattaróba s ma reggel érkezett vissza. A hajó a negyvennégy órás ut alatt négyszáz liter gépolajat fogyasztott, holott máskor hat útra is elegendő ennek a mennyiségnek a fele. Látszik, hogy az állami fűtők és gépészek nem nagyon takarókoskodnak az Ungaro Croata olajával. Az Austro-Croata és Hrvat'ska társaságok, amelyeknek hajóin szintén sztrájkoltak, kiegyeztek alkalmazottaikkal. Hajóik Vegliából, illetve Zenggből, ahol horgonyoznak, még a mai nap folyamán elindultak. Késő éjszaka telefonon jelentik lapunknak, hogy a kikötőmunkások is sztrájkba léptek s péntekre általános sztrájk várható, amelyre a munkaadók általános munkáskizárással akarnak felelni. A temesvári automobilkatasztrófa részletei. — Fogságban marad a soffőr. — (Saját tudósítónktól.) Az a halálos automobil baleset, amely tegnap este Arad és Temesvár között történt, ma általános beszéd tárgya volt a két városban. Salgó Miksa családja iránt őszinte részvét mutatkozik. A temesvári rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást és Knotz Konstantin tizennyolc éves soffort, aki a gépet szédületes gyorsasággal vezette, előzetes őrizetbe helyezte. A katasztrófáról szóló ujabb jelentések itt következnek : (Hoyy történt a katasztrófa.) Horovitz Gusztáv aradi újságíró, aki az arcán, orrán, fülén, fején, lábán szerzett zúzott sebet, most lakásán fekszik, a kiállott izgalmaktól betegen; igy mondta el a halálos baleset részleteit: — Salgó Miksa azért akart átjönni, hogy az aradi automobil bérkocsi-vállalatot tanulmányozza és Temesvárott saját magának létesítsen ilyen vállalatot. Hat óra után indultunk el. Az autó hátsó ülésein ő és a felesége foglaltak helyet, mig én elől Knotz Konstantin tizennyolc éves soffőr, az aradi Westingshouse-gyár alkalmazottja mellé ültem. A gép nagyon szépen haladt. Alig mentünk nyolc kilométernyire, alig jutottunk ki a tulajdonképeni országútra, amikor egy emelkedéshez értünk. Salgóné itt előre szólt, hogy a dombnál vigyázzon a soffőr, mert ő nagyon fél (tudniillik szegény nö akkor ült először automobilon.) Én megnyugtattam, hogy ne féljen, mert Knotzot ügyes soffőrnek ismertem. A dombon szerencsésen át is jutottunk. Nem telt bele két perc s megtörtént a szerencsétlenség, amelyre még most is borzadva gondolok vissza. A gép hatvan kilométeres sebességgel (egy gyorsított személyvonat robogásával) haladt. Odaszóltam a soffőrnek, hogy kár ilyen gyorsan vinni az autót, mert láttam, hogy az úttesten, amelyet javítgattak, nagy, hegyes kavicsok vannak. A soffőr azonban megnyugtatott. Alig egy fél perc múlva kipukkadt az első balkerék gumija ós a gép irányt tévesztve, balra fordult. A soffőr ugylátszik elvesztette a lélekjelenlétét és nem tudta megfékezni az eszeveszettül robogó automobilt, amely szédítő gyorsasággal tartott az árok felé. Az árok partját nagy akácfák szegélyezik. Az autó, mint valami repülőgép, a földet sem érve, törtetett át az árkon két fa között. Én egy pillanat alatt átláttam, hogy legokosabb, hajói összehúzom magam ós a testemet ugy görbítettem meg, hogy fejemet csaknem a combomhoz nyomtam. Talán ez mentett meg, mert a fatörzseket nem érte a fejem, csupán a rőzsék horzsolták az arcomat. Amint a gép az árkon átfutott, én kivágódtam a gépből. Néhány pillanat múlva föltápászkodtam. Az arcomról patakzott a vér. Tőlem előre mintegy tiz méternyire hevert a megrongált gép, amely mellett a véresarcu soffőr bukdácsolt. A hátam mögött az árokparton két szerencsétlen teremtés nyögött, jajgatott: Salgó és a felesége. — Jaj, anyukám, — mondta Biró hangon Salgó. — Meghal az ón uram, — keseregte a boldogtalan asszony. — Nem halok meg, — nyögte Salgó, akit alig ismertem föl, amikor melléjük vánszorogtam. A fél arcáról darabokban jött le a hus és a feje össze volt törve. — Vizet, vizet az istenért — kiáltottam az országúton bámészkodó két sváb földmivesnek, aztán hozzájuk futottam, hogy a kocsijukon lévő vizes üveget elhozzam. Salgó már csak értelmetlenül hörgött és hasrafordult. Mire a vizzel megérkeztem és megakartam forditam', már meghall. Azután újra odafutottam a parasztokhoz s kérleltem őket, hogy adják ide a kocsijukat, hadd menjek a városba orvost hozni a megsebesült úrnőnek. Egykedvűen feleltek a lelketlen emberek : — A mi lovunk hajnal óta megy, nem lehet azt gyorsan hajtani. Menjen az ur Nyimecz kertészhez, ott kap segítséget. A közelben lévő kerti pavillonhoz futottam és onnét telefonáltam a városba a mentőkórt, egyúttal friss vizet hoztam és az elalélt asszonyt próbáltam élesztgetni. Majdnem egy óra telt jbI, amig megjöttek a „mentők11, ha ugyan szabad annak nevezni azt a két urat, aki egyfogatú bérko csín minden orvosi műszer nélkül jött ki a s,?e