Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-04 / 127. szám

4 öELMAGYARÜRSZÁG 1911 junius 4 ritus ügyeire s miután az iskolaigazgatója is volt, az iskola és hitoktatás vezetésére. Az iskola vezetését szokott erélylyel vette kezébe. Az iskola igazgatásában a tananyag kellő beosztását, a tárgyak kellő egyensúlyát tartotta szem előtt s az ötvenes évek politikai viszonyainak dacára a magyar nyelv . tanitására mindig nagy súlyt fektetett. Az istentisztelet ügyében ugy a tudomány, mint a gyakorlat terén a kultusz oly átalakítását javasolta, mely mindenekelőtt a megváltozott Ízléssel vessen számot. A törekvés ép azon mértékben, melyben a nagyobb községek keresztülvitték, nemcsak kulturkérdés volt, hanem egyenesen a zsidóság fönnmaradásának kérdése. Egy zsinagógai beszéde alkalmával többek között ezt mondta: „Az újkor szelleme fölbusdit minket, hogy átalakulásunkat lelkesedéssel szorgalmazzuk". Löw a hazafias alkalmakat soha el nem mulasztotta fölhasználni annak demonstrálására, hogy a zsinagóga a haza öröméből és gyászából a maga részét kiveszi s ily alkalmakkal nemcsak hivei, hanem a lakosság minden köréből özönlöttek hazafias szónoklatai meghallgatására. A fényesen sikerült Széchenyi-ünnepély után a bécsi egyetem magyar zsidó ifjúsága köszönő iratot intézett hazafias tettéért. Ezernyolcszázhatvan vége felé a nemzeti ujjáébredésben való részvételre buzdította a zsidóságot. Löw Lipót mint hitszónok nemcsak saját községeiben működött: már működése első évtizedében, de kivált a hatvanas évek óta a nagyobbszabásu zsinagógai ünnepélyek az ország legkülönbözőbb részein az Ő közreműködése mellett folytak le. Megszokták benne látni a magyar zsidóság leghivatottabb képviselőjét e téren épugy, mint a felekezeti életben fölmerült kérdések elintézésében. A hazai zsidóság körében elfoglalt állásának megfelelő volt az a társadalmi állás, melyet Szegeden elfoglalt. Tudománya, hazafisága és szónoki elismert művészete a város vezórférfiai közé sorozzák őt s ugy tisztán társadalmi tekintetben, mint a politikai mozgalmak terén fényes szerep jutott neki, ugy, hogy a város közgyűlése, melynek tagja volt, halála fölött való bánatát jegyzőkönyvbe iktatta. Löw Lipót születésének századik évfordulójót a szegedi zsidó hitközség vasárnap nagyobb ünnepség keretében ünnepli meg. Délután négy órakor a küldöttségek ós a hitközségi képviselők részvételével a hitközségi díszteremben közgyűlés lesz, amelyen azonban helyszűke miatt mások zészt nem vehetnek. A közgyűlést követőleg hat órakor tartandó istentisztelet sorrendje a következő: 1. a 118. Zsoltár 5—24. verse. Halévy, vegyeskar orgonakisérettel. 2. Minchahima: Schorr Mór főkántor. 3. Prédikáció: Venetianer Lajos dr újpesti főrabbi. 4. Salamon példabeszédei. Naombourg férfikar orgonakisérettel. 5. Az emléktábla leleplezése. Prédikáció: Lömhger Adolf dr főrabbi. 6. Himnusz. Férfikar orgonakisérettel. Az istentiszteleten való szives megjelenésre ezúton hivja meg a hitközség elöljárósága ugy a hitközségi tagokat, valamint az érdeklődőket. Az előrelátható nagyobb részvételre való tekintetből a következő intézkedések történtek. A templom földszintjének két középső hajóját a középen lévő átjáróig a Löw-család férfitagjai, a küldöttségek, valamint a hitközségi képviselők számára rezerválják, mig a többi ülések a férfi közönség rendelkezésére állnak. A női karzatok Margit-utcai oldalát a nőegylet, leányegylet ós a Löw-család női tagjai részén elzárják, mig a másik két, a Báró Jósikaós Korona-utcai oldal a hölgyek rendelkezésére áll. A nőegyesület ós leányegyesület tagjai fél hatkor gyülekeznek a régi templom udvarán, ahonnan együttesen felvonulnak 6 órakor a számukra fentartott helyekre. Vasárnap reggel nyolc órakor a temetőben családi jellegű ós délelőtt tiz órakor az uj zsinagógában diákemlékünnepóly lesz. Mindkét helyen az emlékbeszédeket Löw Immánuel dr főrabbi tartja. A zsidó nőegyesület testületileg vesz részt vasárnap délután hat órakor az uj zsidó templomban Löw Lipót századik születésnapi évfordulója alkalmából tartandó emlókistentiszteleten. Özvegy Holtzer Jakabné egyesületi elnöknö vezetésével vasárnap délután fél hat órakor a régi templom udvai'áról testületileg indulnak az egyesület tagjai az uj zsidó templom karzatának jobboldalán löntartott helyre. Az ünnepségen a városi tanács a polgármester vezetésével testületileg vesz részt. Az ünnepélyen résztvevő küldöttségek tiszteletére este 8 órakor a Csillag-féle kerthelyiségben társasvacsora lesz, amelyen Várossy Gyula iró, katolikus plébános, volt országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet. Kun József iró pedig alkalmi költeményét olvassa föl. Löwinger Adolf rabbi szintén föl fog olvasni egy verset, amelyet Schwarcz Rudolf bádogosmester irt erre az alkalomra. A társasvacsora halpaprikás, különféle sültek és tésztákból fog állani. A kerthelyiség fényesen ki lesz világítva és Erdélyi Kálmán zenekara játszik. Kellemetlen idő esetén sátort huz a vendéglős a kert fölé s igy ez nem fogja a vendégeket semmiben sem akadályozni. A zsidó népiskola tanulói számára az iskola udvarában pünkösd hétfőjén délután négy órakor juniálist rendez a leányegyesület. A gyermekeket a leányegyesület tagjai fogják kiszolgálni, akiket az elnökség ezúton fölkér, hogy a jelzett időben minél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni a népkonyha helyiségében. Gyanús földvásár. — Konzorcium az ipartestület vendéglőjében.— (Saját tudósítónktól.) Minden riport első ós legfőbb sorban az olvasóknak iródik, de mi ezt a cikkünket ezenfölül a szegedi rendőrséghez is címezzük, mert nagymértékben ő rá tartozik a dolog ós mert őt nemcsak olvasmány, hanem beavatkozás szempontjából is nagyon érdekli. Arról van szó, hogy Szegeden igen gyanús körülmények között akarja földhöz, telekhez juttatni egy titokban működő konzorcium a földéheseket, a szegény munkásembereket, s ez a konzorcium gyűléseket, szónoklatokat tart rendőrségi engedély nélkül, csábitó sziréni zengésű szónoklataival pénzeket énekelve ki a könnyenhivők nem valami tele zsebéből. — Módunkban van ismertetni ennek a társaságnak a működését, s az alábbiakban be is számolunk róla. Nagy dolgok kis embereken is kezdődhetnek: legelőször is bemutatjuk egy egyszerű házmesternek a „meghivó"-ját. Ez ameghivó levelezőlap alakú nyomtatvány, melynek címoldalán ötfilléres bélyeg van, rajta a szegedi posta bélyegzője csütörtöki dátummal. Nem közölhetjük a címzés fakszimiléjét, azért csak igy elmondjuk, hogy nagyon kezdetleges betűkkel van ráirva és nagyon rossz helyesírással ez: T Jancsik Kálmán urnák H Valéria 1. Igy. A másik oldalára szép modern betűkkel van rányomatva: MEGHÍVÓ. Minthogy sikerült ismét 66 drb 400 •-öles telket parcellázni, tisztelettel önt meghívjuk 1911. junius hó 2-án este 7 órakor a szegedi ipartestület vendéglőjébe. TÁRGY: A vételár megbeszélése és annak mi- | képeni fizetése. Tisztelettel a VEZETŐSÉG. I Csak „vezetőség". Hogy minek a vezetősége, azt a nagyon komoly hangú meghívó nem mondja meg. Nem tudja megmondani a cimzett Jancsik Kálmán sem. Azt azonban tudja, hogy már ezelőtt öt-hat hónappal tárgyaltak vele „urak" földvásárlásról, korona negyven fillérjével kinálták nógyzetöiót, ami katasztrális holdanként 2240 korona. Akkoriban nem került vásárlásra a dolog, mert állítólag túljegyezték a rendelkezésre álló telket s ezt levélben tudatták is Jancsikkal, hozzátéve, hogy annakidején majd irnak neki, ha ujabb eladó telkek lesznek. Most hát megírták s Jancsik Kálmán el is ment péntek este. Elkísérte a felesége ós egy úriember is, akinek gyanús volt ez a parcellázó „vezetőség" és látni akarta a medvét. Beléptek a Templom-téren levő ipartestületi vendéglőbe s ott olyan jelenetnek lettek szemtanúivá, aminőkot izgalmas választás idején lehet látni. Vagy ötszáz kisember ült a vendéglőben s áhítatosan hallgatta egy „mérnök ur" szónoklatát. Nagyon jelesen és ritka hévvel beszólt a mérnök ur, aki mögött egy „könyvkereskedő ur" is asszisztált, elmondván, hogy most ritka jó alkalom van földvásárlásra, jobb, mint a múltkor, amikor olyan gyorsan túljegyezték a telkeket. Csakhogy most már nem lehet ám egy korona harminc fillérért kapni négyzetölét, most már tiz fillérrel többel kell érte fizetni, ami nem nagy különbség, ugyebár? Tiz fillér az egész. Persze azt nem mondta meg a szónok, hogy a konzorcium igy katasztrális holdanként százhatvan koronával többet kap. Ám, ha ezt szórakozottságból elfelejtette is, arról nem feledkezett meg a mérnök ur, hogy földet csak az kaphat, aki előbb kétszáz koronát lefizet s melléje még húszat. Erre a Jancsikékkel levő úrban megszólalt az ellenmondás szelleme és hangosan tudakozódott a mérnök urnái az iránt, hogy: — Kihez van szerencsónk tulajdonkópen ? Kapott egy goromba feleletet, amely azzal végződött, hogy „az nem tartozik az úrra". Akkor az ellenmondó megkockáztatta azt a kérdést: — De hát akkor milyen bizalommal legyünk az urak iránt? — Ugy van I Igaz ! — helyeseltek most már egypáran. — S mire fizetem a kétszáz koronát és mire a húszat? — A kétszázat azért, mert nekünk nines elég tőkénk s az összegyűlő pénzből akarunk a telkekre foglalót adni. A húsz korona pedig megtekintési és kijelölési és mérnöki dij? — Ugy? Szóval önök a mi pénzünkből akarnak még csak foglalót adni? És husz koronát kérnek még ezenfölül, pedig villanyoson tizenkét fillérért, sőt kocsin is két koronáért kímehetek ós megnézhetem a földet? S mi az olcsóság abban, ha már a foglaló és a közvetítési dij ekkora? Erre a „mérnök ur" jól szervezett táborkarn már kénytelen volt lármát csapni, izgatni a kellemetlen közbeszóló ellen s a mérnök ur is lejebb szállt: akinél nincs elég pénz, attól elfogadnak száz koronát is. Még ezt hallotta az illető úriember, a többit azonban nem várta meg, mert a jól szervezett táborkar rövidesen