Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-04 / 127. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 4 sos eszméket, amely minden ember sajátja, bebizonyítani ugyan nem lehet, csupán csak ráutalhatunk, hogy az emberrel a priori adva vannak. S ez semmi mást nem jelent, minthogy ennél tovább nem juthatunk, azt föl kell tételeznünk. Innét, hogy a vallásos eszme valami roppant elvont, absztrakt dolog, amit szimbolizálni kell, mert a hit szimbólumból él. A történet az a hely, ahol ezek a szimbolumok keletkeznek. Ilyen szimbolumok a vallástörténet hősei, akik a múltból a jelenre is hatnak. Jézus gyülekezetére nézve nemcsak az, aki szimbolumot alkotott, hanem az ő alakja, amint az evangéliumban mint költészet és igazság áll előttünk, a hitnek legkifejezésteljesebb szimbóluma. A kérdés megoldása voltakép két szempontnak összevetése. A vallásnak racionális és történeti megalapozása. De a történeti szempontból a legszélesebb alapot veti meg, mert a vallástörténet kimagasló alakjai egy-egy gyülekezet szimbólumaivá lesznek. Ezzel a személyiségnek, az egyes vallásos közösséghez a teljes szabadságot adja meg. Mindenki ahoz a szimbólumhoz fordul, amely neki leginkább megfelel, hogy abból hite életet, erőt vehessen. A hősök kultuszához vezet. Mint ilyen hitvallásnak, egyházi hatalomnak ellene szól. Mert az az átok és kiközösítés csiráját hordja magában. De hát lehetséges-e a keresztyén eszméknek az egyházi intézményektől és dogmáktól ment átalakulása a jelenkor általános világnézetében, amikor a keresztyén istenfogalom szembe van a modern monizmussal, amely a személyes istenfogalommal meg nem fér? Lehetséges-e a Jézusra való vonatkozást föntartani, a keresztyén újjászületés és szeretet tanát a modern mateesketésért, keresztelésért fizetnek ? Sok pénz az, uram, a szegény paraszt esztendőn nem lát annyit, mint a pap egy-két hónap alatt. Hiszen a papnak minden lépéseért fizetnek : . . — De mit szólnak ehez az egyházi törvények? — kérdezte a pap. A kurátornak az arcáról egyszerre elmúlt minden kellemes, vidám kifejezés. Kemény lett, mint a kő és vad, nyers. — Nem komendálom, tiszteletes uram, hogy megpróbálja kérdeni, mit mondanak erre a vaskalaposok, mert nem én bánnám meg . . . Vét már nekünk egyszer egy papunk, aki ippen ezt kérdezte, osztán el is ment a nagypapokhoz, de még a püspökhöz is, hát sok baj lett belőle, oszt a szegény egyházat m< g is nyomorították vele, hogy fizesse meg az egész pizt. Meg is fizettük, de a tiszteletes egy esztendőt se várt ki, ment innen esze nélkül . . . Nem termett annak uram, még a trágyadomb se, nem nőtt meg annak a fü a mezejón. Tudja a jó ég, hogy volt, de minden marha odabitangolt, mire valaki észrevette, tyúkja, csirkéje, disznaja elhullott, mint a veréb, annyija alig volt, hogy éhen ne haljon a pulyáival, mert pénzért nem kapott az, uram, semmi eleséget a faluba. El is ment; pedig olyan rongyos kis faluba ment, hogy annak a nevétől is hascsikarást kap az ember. A kurátor vette észre, hogy a papja igen elhallgatott s ettől mindjárt megjött a kedve. Csöndesen nevetgélni kezdett. — Hát én csak amondó vagyok, tiszteletes riális irányzattal megegyeztetni ? Ad-e majd képességet a szabadelvű keresztyénség a modern embernek, hogy kultuszban közösséget alkosson ? A modern világnézet eszméi és a keresztyén eszmék harcában a szabadelvű keresztyénség a régi keresztyén ideák mellett foglalt állást. Abból a tényből, hogy a személyiségnek értéke van s hogy minden tökéletesség megszűnik, ha nem áll a dolgok változása mögött az élő isten, igazolva látjuk a prófétai keresztyén személyes istenfogalom egyedüli jogosultságát. Mert hisz e nélkül mindaz nem volna megérthető. A Jézusra való vonatkozást is fentartjuk. Mert megismerhetők tanításának alapvonásai és személyisége. S a tőle származó uj élet megértéséhez nem kell fölvennünk istenségét és természetfelettiségét. Jézusnak, mint vallásos életünk fejének az elismerése nem a gyöngeség, hanem annak a jele, hogy a vallás magasabb fokon áll, amelynek héroszra szüksége van. A keresztyén morálnak is érvényesülni kell. Az megtartja finomságát a mindennapi morál durvasága mellett. A modern kereszténység a küzdés utján van. Az egyház dogmái és intézményei szűknek bizonyulnak. A régi ruha elnyüttnek, elhasználtnak látszik. Uj formát keres vallásos érzése kifejezésének. A mellett harcolnia kell a jelen materiálizmusával, vallásellenes világnézetével. Van-e jövője ennek a modern keresztyénségnek ? Múltja van. A keresztyénség első idejétől föl-föltünnek különböző időben és elnevezéssel. A szekták és a vallásos közösségek mind az egyház intézményeitől és dogmáitól szabadon törekedtek vallásos érzésük kielégítésére. A középkor vége felé az úgynevezett „Brüder und Schwesuram, hogy nem jó ezekkel kikötni, ezekkel a népekkel, mert igen kutyafülüek ezek, ha valakire kiteszik a vizes lepedőt. Kutya zsivány emberek laknak itt, nem parancsol ezeknek az elöljáróság, beszélhet itt a biró, meg a kurátor. Siketek ezek a jóra, tiszteletes uram. Pedig annak a másik papnak csak kicsiség volt, amit ezek elettek a fizetéséből, nem annyi, mint most, mégis hogy megharagudtak érte . . . Hát mondok, én csak annyit tanácsolok, hogyha valakivel beszél tiszteletes ur a papok közül, osztán errttl vóna szó, hát inkább tagadjon le mindent, minthogy hozzátegyén, ha magának jót akar. Mert tudják ezek jól, hogy ha most pör lesz belőle, még keményebben meg fogják üköt büntetni, mint akkor, hát ük is fenik a fogukat, hogy ük is még jobban ellátják a pap baját, mint akkor. Mert itt van a tiszteletes ur is e! |£ugyi ? No hát uram, ahogy én esmérem ezeket a népeket, itt senki se fog kosztot adni, semmi pénzért. Akkor osztán nem tom mi lesz. Mert ezek azt fogják mondani, hogy imádkozzon a pap az Istenének, lakassa jól, ha annak a szolgája. Mert ezek olyan zsiványok, hogy azt akarják, hogy a pap az ő szolgájuk legyen... — De hát kurátor uram csak nem tagadna meg, adna tán pénzért valamit? — Én, uram, nagyon szívesen, a feleségem még szivesebben, de hát ki meri ám magára venni a népek haragját? Tudom,maga a tiszteletes uram mondaná, ha látná, mit csinálnak velem, hogy édes barátom, távozz el én tőlem, mert ón bélpoklos vagyok. ter des freien Geistes" hasonlókép szabadelvű keresztyénségre emlékeztetnek. A modern keresztyénség szimpátikus vonatkozást kereshet az egyes irányok közt s arra is törekedhet, hogy azok elveszítsék egymás közt fönnálló éles ellentétüket. De annak a tudatában lenni, hogy a különböző felekezetek és vallásos közösségekből a legjobbat átveszi, mint a méh virágról virágra száll, annyit tesz, mint egy eklektikus vallásrendszert alkotni, ahol a vallás a legerősebb biztositéka, a hit és a szenvedélyes meggyőződós és meggyőzés hiányzik. „Szabadság" prédikálása ínég nem elég vallásos propaganda csinálásához. Oda olyanféle hit és szenvedély kell, hogy az én vallásom a legjobb, legértékesebb, az egész földnek erre a vallásra kell térni, mert az a tökéletes igazi vallás. A vallásos eszmék napjainkban és a müveletek körében is mozgató eszmékBizonyság ez arra, hogy „sárból és napsugárból" összegyúrt ember emel" kedettebb körökbe vágy, hol nyugtalanul magasabb eszmék : isten, szabadság után kívánkozik, hol személyiségének újjászületése és a szentesülés, jobbá levés a legmagasabb ideálok. Oroszország fegyverkezése. Jól értésük pétervári forrásból jelentik a következőket: A& orosz kormány körében, ugy látszik, nem nagyon kedvezőnek tartják a külpolitika helyzetet és állandóan sürgetik a fegyverkezést. A^ orosz flottát a már eddig is igen terjedelme" építési programon kívül még négy darab Dread' nought hajóval akarják kibővíteni. Az oros^ hajó- és gépgyárak nem képesek ellátni ezeké' a nagy szükségleteket és ezért most arra gondolnak, hogy külföldről rendeljék meg az «! Dreadnoughtokat. A megrendelésekből hir szerint a német Krupp-gyár és az osztrák Skoda' gyár kapnak részt, azonfelül a Krupp-gyár iáéi a tüzérség számára is fog szállítani tarackütegeket. A pap hanyatt feküdt s magára húzta * takarót. Igen reszketett, didergett, a hideg rázta. A kurátor papirosokat szedett elő a zsebéből s kirakta az asztalra. ' — Mán én meg is irtam a nyugtát 1A mert nagyon könnyen megy az énnékem, -y mondta. — Csak tessék aláirni. Olyan simán megy az egész dolog, meg olyan szépen, hogy mikor jönnek a papi vizsgálók egy sem fog itt valami olyanra gondolni' ami nem szabados dolog. Kiterítette a nyugtát az asztalon s várt"1 hogy a pap fölkeljen és aláirja. De az csa" feküdt s ugy tett, mintha aludt volna. A kU' rátör jónak látta megint ostorhegyre venni' mint a rossz ökröt, ha nem akar húzni. — Hát bizony meghiszem, hogy a tiszteletes uramnak jó ilyenkor szunditani egye'1 mert hát ugy sincs most már semmi dolg3 a jövő vasárnapig; de jó is volna papnak lenni; Hanem én bezzeg szegény parasztembernek születtem, nekem menni kell, húzni a jármo* Az az ón lovam is nem tudom nem vitte-e azóta a harmadik határba a szekeret. Meg oS?>' tán nem nagy sor az egész, a tiszteletes i" csak felkél, megfogja a pennát, oszt ide kanyarítja a nevét. Hamar meg van'. De- ha villa nyelét kellene megfogni, osztán egé"* nap hányni föl a kévét, meg le a kévét ' kérről, akkor tudná meg, hogy milyen drá^ az idő. A papnak vörös volt a szeme ós lükt®' tett a halántéka. Sohasem volt fogaim3