Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-25 / 144. szám

114 r.. DÉLMAGYARORSZÁCi Í9li junius 2S 1911 junius 25 "A püspöki látogatásról ez a részletes tudósításunk: (Glattfélder Gyula megérkezése.) Két óra ötvenkét perckor érkezett meg a Makó felől jövő vonat, mely a püspököt hozta, Szeged állomásra. Hivatalos fogadtatás nem volt. A püspököt, ki Pacha.Gusztáv oldal kanonok és Láng Aladár titkár és a szülei kíséretében érkezett. Lázár Görgy dr polgármester üdvözölte, kifejezte azon való örömét, liogy Szegedet meglátogatja őméltósága, aki Szeged iránt való érdeklődését már olyan kedves szavakkal fejezte ki Temesvárra utazása alkalmából. Glattfelder Gyula dr megköszönte az üdvözletet, s újból biztosította a polgármestert, arról, hogy Szeged iránt szeretettel van s büszkesége neki Szeged falai közt járni. Ezután a püspök a polgármesterrel a város kocsijára ült és a Rozália-kápolnához hajtatott, ahol a papság várta. Benn a kápolnában egyházi ruhát öltött és ornátusban uient a belvárosi szent Demeter-templomba. A templomajtó előtt hosszú sorfalat álltak a különböző egyházi egyesületek, a katolikus nővédőegyesülct tagjai csaknem teljes számban, a patronázs-egyesület tagjai: a nyári napsütésben tarka, eleven, kedves kép. Közben egyre zúgott az ünnepi harangszó a belvárosi templomban, melynek viharverte tornyán szintén lobogót csapkodott a szél. A templomból a püspök a belvárosi plébániára ment, ahol előre megállapított és bejelentett sorrendben fogadta a küldöttségeket. Az öreg plébániaépület előtt egész kocsisor állott; a kapuban, folyosókon, az emeleti szobákban elegáns urak-hölgyek, a deputációk tagjai, akik a sorra kerülésüket várták. (Küldöttségek.) Háromablakos, elegáns szoba a plébánia emeleti részén: itt fogadja a püspök a küldöttségeket. Az egyik sarokban asztal az újságíróknak; mögöttük egy kis ajtó a falban, — abba a szobába nyilik, amelyben a püspök szülei, a fehérhajú móri Glattfelder Jakab, biidapest-józsefvárosi kocsigyáros és jóságos felesége várják végig a deputáció-járást. Arcukról sugárzik püspök-fiuk iinnepeltetésén való öröm és a diszes sorba jutott gyermekük gyöngéd szeretete. A deputációs-szoba nagy ajtaján pedig apróbb-nagyobb időközökben vonni ki és be a küldöttségek sorozata. Tizenkilenc deputációt fogad a piipsök. Mindegyiket lekötelező udvariassággal, figyelemmel, kedvességgel. Igazi cbarmeur. Rabul fogja a sziveket azzal, ahogy rögtönzi a beszédeit és ahogy elmondja őket. Sorban jönnek a következő deputációk: a városházáé, az egyházközségeké, a katolikus nővédőegyesületé, az oltáregyesületé, a kisdedévó- és jótékony nőegyesületé, a protestáns nőegyésületé, a patronázsé, a középiskolai tanároké, a piarista tanároké, az állami polgári és felsőbb leányiskoláé, a nőiparegyesiileté, a fogadalmi templom bizottságáé, a Dnike-é, az iparosit'jak közművelődési egyesületéé, a katolikus legényegyesületé, a siketnémák intézetéé, a szegedi papságé, a katolikus köré és a Mária-társulatoké. Püspöki programját és katolikus közéleti fölfogását azokban a beszédekben fejezte ki, amelyeket a szegedi klérushoz és a katolikus körhöz intézett. Szegedi papjainak üdvöletét Jászai Géza apátplébános tolmácsolta s erre az üdvözletre a következőket felelte a püspök : —Nagyságos apát ur! Kedves testvéreim és munkatársaim! Nem frázis az, hogy Szeged az országnak a szive. Nemcsak lakosai nagy számánál, a város fekvésénél fogva, hanem hervadhatatlan történeti érdemei és emlékei miatt is, mik Szegedet azzá tették, a mi,tudniillik a Délvidéken a magyar keresztény gondolatok képviselőjévé és propagálójává. Ha elgondoljuk, hogy a török dúlás alatt itt egy katolikus sziget alakult s a nemzet egy töredéke húzódott meg és a magyar keresztény gondolatokat innen vitték szét messze A'idékre, igazat kell adnunk azoknak, akik azt mondják, hogy Szeged az ország szive. A sziv azonban, ugy-e bár fiziológice csak egy izom s ezt az izmot mozgatja, élteti áldásos elhatározásokra forralja az a vér, mely benn lüktet. S az a vér, mely egy ilyen nagy várost és vidékét élteti, isten kegyelme, még pedig a mi papi működésűnkön keresztül, szivünk emelkedettségén, keresztény lelkünk jóérzésén keresztül, munkánk teljesítésében csörgedez. S ha van ebben az országban város, melynek klérusa vállán felelősség nyugszik, ez a város Szeged és ha van papság, mely hitéletért és kulturális fejlődésért felelős, ez a szegedi papság. És ha, amint jól mondotta szónokuk, Szegeden az évszázadok óta meglevő nagy katolikus hitélet, a kereszt becsülete fönmaradt abban halhatatlan érdemei vannak papelődeinknek, akik keserves helyzetben, nagy szegénységben munkálkodtak ezen. Hálával emlékezünk meg róluk, de ez nem elég. Utódoknak nem elég a múltra merengő szemekkel nézni és visszasírni azt. Szeged papságától az nem elég, ha a középkori katolikus hitélet dicséretét magasztalja. Hanem az a kötelessége, hogy a szent Pálok lelkével dolgozzon, egész odaadással, áldozatkészséggel, minden nehézséget leküzdve. Lélekkel eltelve, a lélek megőrlésével kell azon dolgoznia a XX. század papjának, hogy megint Krisztus lobogójához esküvő százezrek legyenek. Eddig is sok történt s ami eddig történt, amit a papság csekély számban, a hivek nagy számában és korviszonyokban rejlő nehézségek leküzdésével tettek, azért főpapi elismerésemet nyilvánítom. Ismét az apostoli lélek szükségét hangoztatta ezután a püspök azét a lelkekét, mely sohasem mondja, hogy elég s buzdította papságát, hogy Krisztus szellemében boldogságot, megelégedést vigyenek a szegedi házakba. Isten áldását kérte mindnyájukra s igy fejezte be: — Ez az én főpásztori üdvözlésem és reménységem! Odalépett Jászai apáthoz, aki letérdelt és hódolóan kezet csókolt, azután bemutatta a föpásztornak a jelenlevő papokat. Feketébe öltözött urak csapata vonult be aztán, hogy a szegedi klérus elhagyta a szobát. Gerliczy Ferenc báró képviselő és Nagy Aladár dr vezetésével a szegedi katolikus kör küldöttsége. Gerliczy Ferenc báró üdvözölte a püspököt és kérte, hogy mint az egyházmegye uj főpásztora, a kör szokásos fővédnöki tisztségét vállalja el. Amit erre az üdvözlő beszédre a püspök felelt, a jelenlevők sürü éljenzése közepette, igen energikus állásfoglalás volt a katolikusok közéleti és érvényesülési joga mellett s egyik-másik mondat eredőjéül egész világosan föl lehetett ismerni az úgynevezett közelmúlt hangulatait. i — Hálás szívvel íogadoin azt a kitüntető figyelmet, — mondotta Glattfelder Gyula dr — mely önöket elém vezette. Kifejezést adok azon való örömömnek, hogy a szegedi katolikus kör élére sikerült megnyerni Nagyságodat, akinél a kör törekvéseinek avatottabb ismerőjét s a társadalmi mozgalmakkal járó irányításban erősebb kezű embert nem találhattak volna. Nekem, mint püspöknek, nem lehet nagyobb megnyugvásom, mint az, hogy a katolikus hitélet érdekei jó kezekben vannak. Mélyen tiszteli uraim! A szegedi katolikus kör, mint egyáltalában minden katolikus kör, egyetlen programmot vall, egy célt óhajt elérni s ez a katolikus öntudat, önérzet érvényesítése. És a katolikus önérzet, uraim, nem provokáló, hanem azt jelenti, hogy mi tudjuk, micsoda értéket képviselünk szintén számolni kell. Nem az az osztó igazság álláspontja, nem méltányosság, nem egyenlőség és testvériség, ha azokat, akik az országunkban évszázadok óta eredményeket fölmutató, azt kulturális irányban vivő egyháznak tagjai, csak ezért lenézzék, kipellengérezzék. Azért mi abba bele nem nyugszunk, hogy ez országban valaki hátrább legyen, csak azért, mert magát egyháza hü fiának meri vallani. Mi csak arra törekszünk, liogy elismerjenek azoknak, akik vagyunk: értékes, kulturális, intellektuális. morális, etikai tényezőknek. Abból a versenyből, amelynek jogosultságát elismerjük s amelyben az ország minden szellemi és erkölcsi tényezője részt vesz, mi is ki akarjuk venni részünket. Ezt rossz néven nem veheti senki. Ezután a püspök kifejezte köszönetét, amiért a szegedi katolikus polgárság nem rejtette véka alá meggyőződését, hanem a világ elé lépett vele s otthont teremtett a katolikus körben, ahol egymást szeretik és támogatják, anélkül. ho(*y legcsekélyebb mértékben is igazságtalanságot követne el. Meg van győződve, hogy más vallású polgártársaik nem nevezhetik a katolikus kört békétlenség forrásának, mert az csak az értékesebb elemeket a munka jegyében a sikra állítja. Elismerését és köszönetét fejezi ki a katolikus körnek és kívánja, hogy derekas, férfias, keresztény katolikus munkát végezzen. Lelkes éljenzéssej fogadták beszédét,' mely után kezet fogott a küldöttség tagjaival s Gerliczy bárónak kijelentette, hogy — bár beszédéből kifelejtette, de magától értetődőnek tartja, — a fővédnökséget elfogadja. Ugyancsak Gerliczy báró szíves meghívására kielentette, hogy, mihelyt teheti, meglátogatja otthonában." Kedves, virágos jelenet következett ezután: két fehérbe öltözött kisleány virágbokrétákat hozott be a püspöknek, mögöttük a Mária-társulatok küldöttsége, néhány egyszerű asszony. Szónokuk azzal adta át a virágot a püspöknek, hogy a jó isten tartsa meg erőben, egészeégben s legyen sokáig pásztora nyájának. —És még egyet kívánunk, tette hozzá. Kicsi leány koromtél hallok arról a fogadalmi templomról, öreg asszony vagyok már, de még mindig nincs meg az a templom. Nagyon fölkérem, szíveskedjék pártul fogni ezt az ügyet, hogy meglétesülhessen a fogadalmi templom. S kezet csókoltak sorban a püspöknek, aki megköszönte a virágokat, — szivük jóérzésének, lelkük szépségének jeleit — és megígérte a fogadalmi templom „pártulfogását". Végül ... a sajtó. Glattfelder püspök udvariasan kezet fogott a jelenlevő újságírókkal és kérte őket: — Nehogy mást írjanak, mint amit mondtam! Amitől persze nem kell félni a püspök urnák, aki különben lelkileg nagyon közel áll az ujságirókhoz s hogy ugy mondjuk, ért a rotációshoz. Mert hiszen ő csinálta meg az Elet eimii folyóiratot, amelynek most már nyomdája is van s amelybe ő sokszor cikkezett. (Oltáregyesületi kiál litás.) A szegedi oltáregyesület két hónapja alakult meg Kray Istvánná táblai elnökné és Nagy Aladárné törvényszéki elnökné lmzgoíkodására. Az egyesület tagjai a templomok számára már eddig is igen szép kézimunkákat készítettek, amelyekből a DMKEpalotában kiállítást rendeztek.Női kezimuu!«ss A villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutón árban fogad el a „Délmagyarország" kladóhivata lü.