Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-24 / 143. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 junius 27 is, amely lesüritve igy hangzik: — A jövő Székely Ferencé, további működése elé pedig százezrek néznek reménynyel és megnyugodott meggyőződéssel. Mangra Uazul nyüalkozaia a román korrsitá válságáról. (Nagyváradi tudósítónktól.) A nemzetiségi politika fejlődésében elég fontosnak tartottuk a nemzeti komitó bomlását arra, hogy érdekődjü nk az iránt: mint vélekedik erről a román-kérdések legjobb ismerője : Mangra Vazul nagyváradi vikárius, országgyűlési képviselő. Mangra Vazul tudósítónk kérésére a következő érdekes, mély belátásról s a helyzet kitűnő megítéléséről tanúskodó kijelentéseket tette : — A román nemzeti komité körül történő események kétségtelenül jelentőséggel birnak, de nem olyan horderejűek, mint hogy az avatatlanok elképzelik. A komitének évekkel ezelőtt volt súlya, politikai faktorként szerepelt, az utóbbi időben azonban olyan belső viszályok tomboltak a nemzetiségi párt kebelében, amelyek aláásták a komité tekintélyét. A vezetőségben ma már inkább fiatal ügyvédek, szereplésre vágyó urak foglalnak helyet, akik céltudatos törekvések helyett saját személyes ügyeikkel foglalkoztatják a román közvéleményt. — A román közönség csuk örömmel fogadná, hu a komité végleg beszüntetné a működését. A Tribuna és a Románul cimü lapok harca anélkül is örökös dilemma elé állította a románokat abban a tekintetben, hogy tulajdonképen kire is hallgassanak. Egyebet nem olvashattak, minthogy a nemzetiségi párt férfiai szidják és gyalázzák egymást s szakadatlan leleplezésekkel tárják fel a párt sebeit. Valóságos megkönynyebbülést jelentene a román intelligenciára és a papságra, ha most a komité veszekedéseinek lidércnyomásától megszabadulnának. — A komité munkájáról nem akarok most nyilatkozni. Én már régen nem érintkeztem azokkal az emberekkel s egyébként is a komiténak soha tagja nem voltam, csupán dult világ! Hogy leányiskolái növendékek is jelen lehessenek és hogy ott világos flörtölések történjenek . . . G e n c s: Rémeket látsz.. Ezt alig hihetem. Kofranek:Kérlek szépen; nekem Buxbaum jelentette, Buxbaum, a derék, becsületes, megbizható tanuló ifjú, hogy ez a Tápai az egyik leánynak szerelmet vallott. Azt mondta neki,, hogy „Szeretem, nagysád!" G e n c s: És? K o f r a n e k: „,Én is szeretem önt, uram" Válaszolta a magáról megfeletkezett felsőbb leányiskolái növendék. Gencs ( érdeklődve): És, és, és? Kofranek: Micsoda „és"? Azt hiszem, ez éppen elég. Egy percig azon töprengtem, ne lépjek-e közbe. De azután meggondoltam. Majd elintézem én ezt más uton. Tápai gyöngén állhat a matematikából. Buktasd meg kérlek az érettségin. Gencs: És milyen volt a leány? Barna? Kofranek: Messziről lestem rá. Azt hiszem, szőke. Gencs: Kékszemű? Kofranek: Kékszemű (elgondolkozva) Szőke, kékszemű, karcsú ... Ózike-járásu. (Hirtelen.) Kérlek alássan, ez direkt métely az ifjúságnak. Méreg és métely. Sajnos, ugy veszem észre, a felsőbb osztályokba i líbrakapott a szerelem. És mindez ked\<-s baráegyetlen egy izben vezettem ideiglenesen a komité ügyeit. Azonkivü! engem egy támadás ért már az utóbbi időben tisztán azért, mert a meggyőződésemet, követve, a közérdek szem előtt tartásával, a román nemzetiségi politika régi módszereinek meddőségét hirdetem s a magyarsággal való békés együttes munkálkodást propagálom. A komitérői azonban annyit már junius 2-án a képviselőházban tartott beszédemben is kijelentettem, hogy tisztán a kormány jóindulatú elnézésének és türelmének köszönheti azt, hogy működik, mert hiszen belügyminiszteri rendelet megállapította, hogy a román nemzetiségi párt fennállása jogalappal nem bir s ha működését a régi irányban folytatja „a legszigorúbb törvényes eljárás fog ellene foganatba vétetni". A nemzeti komité — azaz a pártvezetőség — bomlása következményeiben csak iidvös lehet. A román papság, amely eddig a párt nyűge alatt állott, felszabadul a terrorizmustól, visszafér az egyházfőkhöz, az ő természetes vezetőihez. Bekövetkezik az, amit Tisza István mondott, hogy a román nép belátja csakhamar, hol keresse az ő vezetőit s ezzel együtt boldogulását. A román egyházférfiak közül senki a komiténak tagja nem volt; épen az egyház s ezzel szoros kapcsolatban, a nép érdekében, a főpapság nem is nézhette jó szemmel a nemzeti komité működését. Akkor, amidőn én a görög keleti papság helyzetének javítását kértem a kormánytól, jobb szolgálatot tettem a papságnak, mint amikor a komité folytonos nagyhangú politizálással, káromkodásokkal, jelszavakkal akarta a román nép, az intelligencia és a lelkészi kar boldogulását megszerezni. A komité válsága véglegesen fölnyitja a román lelkészek szemeit s ha őket elvesztette a nemzetiségi párt, akkor végleg elvesztette a román népet is. — Ha tehát a komiténak az utóbbi időben már nagy jelentőséget nem is lehetett tulajdonítani, a bomlás processzusa mégis elég fontos momentum arra, hogy az egészséges román-magyar politika kialakulását siettesse. lom azért van, mert görögpótló és footbal! van <N kirándulás és majális van . . . (Az ajtó nay- robajjal fölpattan. Belép S e f c s i k, a tornatanár. Egyenest KoíraneKhez siet és kedélyesen a vállára üt.) Hogy vagyunk, báty ám u r a m ? K oiratie k (kelletlenül): Megvagyok. Seícsik: Rosszkedvűnek látszik. Ez a szobalevegötől van. Mozogni kell, öreguram, mozogni! A szabadban járkálni! Holnap kimegyek az ötödikesekkel Akvinkumba. Nem tart velünk? Kofranek: Köszönöm, nem. Sefcsik: 'Megbánja, majd meglássa, megbánja. (Odébb áll.) Kofranek (Gencshez): Milyen konfidens. Igazi tornakukac. Fogadni mernék, hogy útközben beviszi a gyermekeket valamely útszéli csapszékbe, egy pohár sörre. (Csöngetnek. A tiz nercnek vége van. A diákok zajongva nyargalnak a lépcsőkön, meg a folyosókon. Az ndvaron cgydarabig még tart a lárma.) Az öreg tanár (kik'ált az ablakon): Stich! Te gazember! Nem hallottad, hogy csöngettek? Takarodj be a tanterembe haszontalan ! Kofranek (elmélvedve magában): Ez a Stich! . . . Ez a Stich! . . . A képviselőház ülése. — Befejezték az igazságügyi vitát. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken befejezte a parlament az igazságügyi költségvetés részletes tárgyalását, azután rátért a pénzügyi tárcára. Szombaton azonban félbeszakítják a budget-vitát és a harmadik indemnitás kerül napirendre. A pénteki ülésről ez a részletes tudósításunk : Návay Lajos alelnök féltizenegy óra előtt megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja a kérvényeket és irományokat. Következik az igazságügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Dijnokok sorsa.) Jármy Béla (Kossuth-párti) örül a kilátásba helyezett reformoknak, de sajnálja, hogy a dijnókokról mindenki megfeledkezett. Ezek többnyire szegény családos emberek, akiknek képzettségük is van és nebéz munkát végeznek, amelylyel nincs arányban a javadalmazásuk. A legjobb volna ezen a téren a dijnoki állást eltörölni s a dijnokokat a tisztviselői rangsorba beosztani. Székel)) Ferenc igazságügyminiszter: Köszönöm, liogy ezt a kérdést fölhozta, mert a helyzet még szomorúbb. Sokat gondolkodott már afölött, hogy lehet ezen segíteni. Az egyik mód az volna, liogy a dijnokok fizetését fölemelik, ezt azonban a pénzügyi helyzet a másik, a jobb dijnokok soron kivüli előléptetése, amit viszont a dijnoktörvény nem enged meg. Az uj perrendtartás életbeléptetésével a kezelés egyszerűbb lesz és sok Írásbeli munka elmarad. Mindenesetre kell valamit csinálni. Pető Sándor köszönettel veszi a miniszter szavait a dijnokokat illetőleg s most az igazságügyi szolgák helyzetének javitását kéri. A postánál, vasútnál jobb fizetésük van a szolgáknak, mint a bíróságoknál, ezt a különbséget meg kell szüntetni. Székely Ferenc igazságügyminiszter utal arra, hogy sok a szolga s hogy semmi nehezebb munkát nem végeznek. A tételt a Ház elfogadja. A többi tételt a Húz hozzászólás nélkül fogadja el és végül a többség Székely Ferenc igazságügyminisztert megéljenezte. (Hegedűs Lóránt a pénzügyi tárcáról.) Elnök: Következik a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Bejelenti, hogy Lukács László pénzügyminiszter Teleszky János államtitkárt bizta meg a szakfelvilágositúsok megadásával. Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója, csak röviden akar beszélni, mert nincs több ország a világon, ahol oly sok egszisztencia függne a buclget mielőbbi megszavazásától. Ezután részletesen ismerteti az emelkedő kiadásokat. Igy állami épületekre :t és félmillió uj tétel van előirányozva, a melyből a minisztériumokat akarják fokozatosan és megfelelő épületekben elhelyezni. A tárca bevételeiről szólva, megemlékezik a fogyasztási adókról, amelyet már az általános vitánál is megvitattak. A tárca kiadása 27ö millióra rug, mig bevétele pusztán az ; ősbevételek révén eléri az egymilliárdot, a melyből 700 egynehány millió a többi tárcára kell. A pénzügyi bizottság nevében kéri a Házat, liogy a pénzügyi költségvetést szavazza meg. (Emeljük a szeszadót.) Szebeny Antal a Kossuth-párt nevében kijelenti, liogy a költségvetést nem fogadja el. Foglalkozva a budget tételeivel, a fejlődést nem tartja természetesnek. Az ország adózási ereje ki van merítve s az expanzív bevételek folyton csökkennek. Ez az ország teljes elszegényedéséhez vezet. A drágaság rohamosan emelkedik is a néhány év előtti fizetésrendezés már elégtelen. Hibáztatja, liogy