Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-23 / 142. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1915 íuítfüS 23 — Amit tudok, szívesen elmondom — mondotta. Az elnök: Volt revolvere a fivéreinek? — Igen. Gábornak ősz óta, Endrének pedig évek óta. — Állandóan maguknál hordták? — Igen, láttam sokszor náluk. — Is'merte a támadó cikkeket? — Igen, a megjelenésük napján fivéreim fölolvasták otthon. Anyám és én voltunk jelen. — Nem tudja, hova mentek akkor szombaton este Gábor és Endre? Elmentek hazulról. — Nem voltak izgatottak? — Nem, nyugodtak voltak. — Olvastak lapot? — Igen, a Szabadságot. — Nem tettek rá valami megjegyzést? — Azt mondták, hogy ha Székely mindazt megírja Áchimról, amit igér, akkor Áchim egy hónap alatt letörik. — Mielőtt elmentek, mondtí k valamit? --- Nem. Az ügyész ellenzi a taíiü megesketését, Kenedi védő kéri a megeslíetést. A biróság Zsilinszky Margitot megeskette vallomására, (Emire barátja.) Riedl István dr bírósági jegyző baráti viszonyban volt a Zsilinszky-fiukkal: — Tett ön előtt Endre olyan kijelentést, hogy békésen intézi el az ügyet Áchimmal? — kérdi az elnök. — Amikor a Csabai Friss Újság először mejelent, szóba került a róluk irt cikk és Endre nagyon örült, hogy apját nem támadták súlyosan. Megelőzőleg azt mondta Endre, hogy ha súlyosan támadnák az apját, megkérné Achimot: mérsékelje támadásait. (Áchim kocsisa.) Baján György gatyába öltözött parasztlegény kerül most sorra. Kocsis volt Áchimnál, — Mondta magának Áchim, — kérdi az ülnök — hogy verje meg Palatínust? — Nem mondta. — Felfogadta, hogy megveri? — Nem. — De maga megverte? — Igenis megvertem. (Derültség.) — Miért? — Mert olvastam a cikket és felháborodtam, mikor a kocsin hazafelé mentem, (Zajos derültség.) — Tud maga olvasni? — No, nem olyan akkurátusán. Tóth szavazó biró: Ki mutatta meg magának Palatínust? Ismerte? -- Igen. Adtak egy újságot a kocsisnak, hogy próbáljon hangosan olvasni. A betiizés nagyon lassan ment. Az elnök: No ha az uton is ilyen lassan olvasott, nagyon soká érhetett haza. (Derültség.) .. . Kitanítják a tanukat. Kcppich védő szót kér és előadja, hogy jelentés érkezett hozzá, amely szerint a népkertben egy fekete pápaszemes ember kitanítja az Achim-párti tanukat. Mikor a védő megteszi ezt a bejelentését, Achitnné indulatosan fölkel és elhagyja a termet. A kis incidens elmultával az elnök ismét Baján György kocsishoz fordult: — Mondta magának valaki, hogy valljon? — Nem. — Mikor mondta meg Áchimnak, hogy megverte Palatínust? — Én nem mondtam, de megtudta. A tanút, minthogy megesketését senki sem kéri, nem esketik meg. (A szemérmes diák.) A következő tanú Sailer László 13 éves csabai főgimnáziumi tanuló. Zárt tárgyalást kért, mert, úgymond, olyan dolgokat akar megmondani, amelyeket szégyel ;ilven nagy közönség előtt. Az elnök nem rendeli el a zárt tárgyalást, hanem egyszerűség okából felkéri a hallgatóság női tagjait, hogy fogják be a fülüket. Sailer László ezután előadja, hogy az eset előtti napon nők sétáltak az uteán és ő hallotta, amint Áchim igy szólt feléjük: — Ilyenkor is bitangolnak ezek az uri . . . Ebben a női társaságban ott volt a kisebbik Zsilinszky-leány is. Mikor a kis Saller ezt a vallomását teszi, a vádlottak padjáról: páthossza! fölpattan — Kijelentem, hogy nem tudtam Áchimnak erről a megjegyzéséről, de ha tudjam volna, nem mentem volna hozzá békés szándékkal. Pongráez István girnnázista szintén jelen volt, mikor Áchim állítólag inzultálta a női társaságot. (Áchim botja.) Linder Károly dr csabai ügyvéd kerül sorra. Nála jelöltösködött Endre, aki az eset reggelén nyolc órakor ezzel kérezkedett el tőle: — Ügyvéd ur, engedjen el egy kis időre, rögtön visszajövök. Olyan embernek, aki a politikában szerepelt, Csabán revolvert kellett magánál hordania. Szabó Emil diák, akinek kihallgatását Kenedi kérte, megjelent a törvényszék előtt és vallomástételre jelentkezik. A tizenkét éves fin elmondja, hogy a gyilkosság előtti napon délután két órakor az anyjával motoroson a fogorvoshoz ment és együtt utaztak Áchimmal, aki a Báránynál szállt le. Biztosan tudta, hogy bot volt nála. Az elnök: Milyen szinü volt a bot? — Sötétebb. — Hol találkoztak? — A Bárány előtt. Áchim két urnák ezt mondta: „Megyek a szerkesztőségbe." Előszólítják Ladányi Istvánt, aki kijelenti, hogy a hatórás vonaton együtt jött Áchimmal, a kisfiú tehát nem láthatta őt két órakor. (A főszolgabíró.) Sailer Elek békéscsabai főszolgabírót szólítja ezután az elnök tanuságtételre. — Május 14-ikén reggel — mondja a tanú — megjelent nálam a két Zsilinszky-fiu. Endre izgatottan igy szólt hozzám: „Főszolgabíró ur, hatósági támogatást kérünk mert kellemetlenség ért, Áchimmal incidensünk támadt, Gábor a lábába lőtt, de a sérülés nem súlyos." Utasitottam a két Zsilinszky-fiut, hogy menjenek a törvényszékre, vagy a vizsgálóbíróhoz, mert igen nagy baj az, amit elkövettek. Az elnök: Hogy mondták el a fiuk a történteket? A tanú: Azt mondták, hogy elmentek Áchimhoz, hogy megkérjék, hogy az apjuk ellen intézett hírlapi támadásokat vonja viszsza. Áchim szóval és bottal durván rájuk támadt, Endrét megütötte, mire dulakodás támadt és Gábor egyszer vagy kétszer rálőtt. Vallomásukról jegyzőkönyvet vett föl. Fényes Samu: Miért nem tartóztatta le akkor a vádlotakat?— Nem tartottam szükségesnek, mert én ismertem Áchim sérüléseinek természetét, azonkívül a fiukat korrekt megbízható urifiuknak ismertem. Fényes Samu: Kéri a föszolgabiró által fölvett jegyzőkönyv megtekintését, mert ebből konstatálni lehet, hogv a főszolgabíró nem iratta alá a kihallgatottakkal. Achitnné: Igaz, hogy ön Zsilinszkiéknél járt az eset napján? — Igaz. De a fiuk nem voltak ott, a csendőrökkel elmentem Vilimékhez és ott a fiukat átadtam a csendőröknek. — Nekem azt mondták, hogy a föszolgabiró ur gratulált a fiuknak. (Fényes és az elnök.) A tanú: Nem igaz. Fényes Samu kéri lo'hallgattatni a főszolgabírói jegyzőkönyv vezetőiét és az iktahjhivatali adatokkal konstatálni akarja, ho,;1' mikor iktatták a jelzőkönvvet. Az elnök: Közokirattal szemben nem engedhetem meg a gyanúsítást. A főszolgabíró urat nem engedem meggyanúsítani és az ügvvéd urat rendreutasítom. Fényes Samu: Tudomásul veszem, sőt a fegyelmi hatóságomnál kérni is fogom az eljárást magam ellen, de kijelentem, hogy az olyan jegyzőkönyv, melyet a kihallgatott nem ir alá, mégsem közokirat. A törvényszék elrendeli a jegyzőkönyvvezető megidézését. Achitnné ekkor közbeszóit valamit, mire az- elnök rendreutasította. Szünet következett, mely után Sailer Vilmost hallgatják ki. Az elnök: Tudja-e, hogy a Zsilinszky-fiuk Vilimtől elkérték a botot? — Közvetlen tudomásom nincs erről, de hallottam. Hogy kitől, nem tudom. (A kórházban.) Remenár Elek orvos, kórházigazgató, elmondja, hogy az eset reggelén háromnegyed kilenc óra tájban kocsin hivták a kórházból Áchim lakására. Achimot ágyban találtam. Levetkőztetve. Megvizsgáltam — folytatja — és kijelentettem, hogy belső vérzése van. Operáeió nélkül nem lehet rajta segíteni, vigyék tehát a kórházba. Áchim vonakodott kórházba menni és csak azzal a csellel sikerült őt erre rávenni, hogy a kórházban megröntgenezik. Tizenegy óra után érkezett a kórházba és háromnegyed tizenkettőkor megoperáltuk. Előbb / azonban reverzálist Írattam vele alá az operációról. Tóth biró: Jelen volt ön, mikor Acliim a feleségével beszélt? — Nem. Az ügyész: Achiméknál abban a szobába®, ahol a dulakodást törtónt, jelen volt? — Nem. A hátsó ajtón mentem be, a kamránál, ahol vérfoltokat találtam. Kenedi kérdésére kijelenti ezután, hogy Achimné egy percig sem lehetett négyszemközt az urával és hogy neki közvetlenül a gyilkosság után a két Viczíán ugy adta elő a merénylet történetét, mint ahogy ezt mostani vallomásukban fentartották. Minthogy a tényállás most már meglehetősen tisztában van, az ügyész és o védőktöbb tanú kihallgatásától elállottak. Minthogy a. még kihallgatandó tanuk nem voltak jelen, a csabai közállapotokról szóló jelentéseket és Áchim bűnügyi iratait olvastatta fel a biróság, majd ezeknek befejeztével az elnök délután bárom órára halasztotta a tárgyalást, A délutáni tárgyalás. (Vita Áchim botja kövill.) A délutáni tárgyalás különböző iratok fölolvasásával kezdődött, azután a tanuk kihallgatására került a sor. Eötvös János járásbirósági irnok azt vallja, hogy a Zsilinszky-fiuk a gyilkosság után jelentkeztek a főszolgabiróságnál és hatósági segítséget kértek. Nem emikszik, hogyan mondták el a fiuk a véres esetet, azt azonban határozottan tudja, hogy Gábor két lövést emiitett. Elnök: Arról nem volt szó, hogy Acliim rájuk ütött? — De igen. Azt mondták, hogy Endrét főbeiitötte. —Jegyzőkönyvet vettek föl? — Igen. — Aláíratták velük? — Nem mert a Zsilinszky-fiuk eltávoztak. — Konstatálom, hogy a jegyzőkönyv alá nem íratása a legnagyobb szabálytalanság. Ezután Mayerhoffer István cipészmestert hallgatták ki. a gyilkosság előtt való este Áchimmal együtt ment be motoron az állomásról Csabára. Határozottan emlékszik rá, hogy Áchimnál nem volt bot. Fényes Samu dr védő kéri annak a három vasúti hordárnak a kihallgatását, akik Áchim megérkezésekor a csabai állomáson voltak. Az ügyész azonban ezt nem rendeli el. Korén Pál csabai evangélikus lelkész nincs jó viszonyban a vádlottak apjával, de azért érdektelen fél, nem elfogult. Elnök és védő kérdésére elmondja, hogy Áchim Andrással a gyilkosság előtt való este hat és hét óra között találkozott. — Áchim kezében nem látott botot? Fényes Samu dr fölkéri az elnököt, hogy a tanúnak engedje meg néhány szóval ecsetelni Áchim jellemét. Az elnök, tekintettel ara, hogy a Zsilinszky fiuk tanúi is kitértek vallomásuk során á vádlottak jellemzésére, megengedi a tanúnak, hogy Áchim múltjáról, becsületességéről beszéljen. Elnök: Rövidesen beszélje el. Korén: Igaz, hogy csak hétszer voltain