Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-13 / 134. szám

1911 junius 13 DÉLMÁGYAR0RS2ÁŐ 9 A szerelmes Figaró két golyót eresztett a mel­lébe. Piros vére átütött a ruháján. Elhaló han­gon nyöszörögte: — Laura! Te hűtlen, te .. . A mentők a szerelmes embert a közkórházba szállították. Popov már jobban van. Az orvosok véleménye szerint néhány nap múlva el is hagyhatja a kórházat. Megbánhatta tettét, mert ma már azt dúdolgatta: — Egy kis lányért busulni nem jó . . . Prohászka könyvei indekszen. — Munkában a jezsuiták. — (Saját tudósítónktól.) Egyre jobban kiélese­dik az ellentét a hivatalos egyház és a hala­dásra hajló, fölvilágosodott liivek között. A Vatikánból megindult a harc, amelynek éle eleinte a protestánsok ellen fordult, később azonban haraggal támadta a pápaság a liivek és a papság körében elterjedt liberálisabb gon­dolkozást, a modernizmust. Ennek a "láznak most megdöbbentő eredménye van, az indeksz­kongregáció Prohászka Ottokár püspöknek há­rom munkáját a tiltott könyvek sorába iktatta, amelyéket katolikus embernek nem szabad ol­vasnia. Az indekszre való helyezés már csak fejle­ménye annak a hajszának, amely nemrégiben indult a kiváló tehetségű székesfehérvári püs­pök ellen. Többször megemlékezett már a Dél­magyarország arról, hogy a budapesti jezsuiták — különösen Tomcsányi páter — Prohászka püspök ollen valóságos hadjáratot inditottak a hírhedt Vigilantia-bizottság bíróságán. Akkori­ban nem igen sikerült tervük, Rómában meg sem hallgatták a bizottság jelentését. Uj akna­munkáról kellett hát gondoskodni. Rómában természetesen nem ismerték Prohászka müveit, melyeket ezek a jóakarók lefordítottak olaszra és beküldték az indeksz-kongregációnak kemény­hangú följelentéssel. A forditás valószínűleg ugy készült, hogy kiélezték benno azokat a részeket, amelyeket itthon is fejcsóválva hallgat néhány nagyon maradi pap. Másként nem képzelhető el, hogy a művészi formájuknál fogva is hatalmas müvek indexre kerülhettek volna. Az index-kongregációnak ez a határozata igen súlyos csapás a magyar katolicizmusra, amely­nek Pázmán Péter óta nem volt olyan kiváló püspöke és tudósa, mint Prohászka. A bizott­ság döntése a legsúlyosabb és példátlan eset. Alig fordult még elő ugyanis, hogy egy kato­likus püspök bármely könyvét indexre tették volna, mielőtt a szerzőt megkerdeztók, vagy állításai visszavonására felszólították volna. A rendkívül elhirtelenkedett döntés megtörtent ós valószínűleg a legsúlyosabb következményei lesznek. Indexen. Itóma, junius 12. Az index-kongregáció határozata alap­ján dekrétrm jelent meg, amely Pro­hászka Ottokár székesfehérvári püspök­nek a következő három munkáját: 1. Az intellektualizmus tulhajtásai, 2. Modern katolicizmus, 3. Több békességei! cimü müveket, az Index Librorum Prohibiiorum listájára fölvették. Ezeket a könyveket a döntés publikálása után katolikus embernek olvasnia — nem szabad. ítészletek Prohászka könyvéből. Prohászka püspök egyik indekszre tett könyvé­ből, a györ.yörü magyarsággal és csodás elmélyedéssel irt Intellektualizmus tulhaj­tásai-ból ragadtuk ki az alábbi három in­kriminált töredéket: Az élet nem fór semmiféle vaskalap alá. Amit eredeti szellem és élet és lelkesülés teremt, az hagyományos sablonokba sohasem fér el. Uj érzésekből fakadó énekeket nem lehet régi nóták kottáira szedni. Ez nem annyit jelent, hogy nincs ismeret s hogy nincs az ismeret­ben értelmi tartalom ós igazság, ez nem le­mondás és szkepszis, hanem igenis annak a meggyőződésnek a hitvallása, hogy az élet és a világ fölényesebb, mint minden fogalom és szisztéma. * Nekünk nincs sajátos fogalmunk istenről, lélekről, szellemi világról, mert a mi fogalmaink mind az anyagi világból valók. De bármennyire tudom is, hogy összes fogalmaim istenről és a lélekről csak analógiák, mert voltakép az anyagi világból valók, azért mégis szinte lehe­tetlenség elkerülnöm, hogy darabos fogalmi ele­mekkel dolgozván, az életet, a lelket, ne mechanizáljam s bármennyire óvakodtam, nem kerülhettem el, hogy az anyagi mechanikus összetétel meg ne érezzék a szellemiekről való fogalmaimon. * Az alakításban van az élet súlypontja ós ez alakítást nekünk kell kézbe vennünk. Nekünk azért, mert a mi világunk ránk vár, mint meg­teremtőire ós kialakítóira. A mi világunk ugyanis nincs készen, az nincsen adva a termé­szettől, minthogy az a fölszabadított formák világa . . . Ennek a formákat alakító és belső világot teremtő akciónak tulajdonkópeni elve a szabadság. Páratlan elv, amilyen több nincs. (Ilyképen az egész könyvet az első oldal­tól az utolsóig le lehetne nyomatni. Egy lé­lek, egy és ugyanaz a szellem, amely a lelki életnek minden rárakott béklyótól, el­méletektől, hagyományoktól való fölszábadi­tását sürgeti. Prohászka vallása: a lelki szabadság istenvallomása.) NflPI_HIREK Mesék az álkirályfiról. (Saját tudósítónktól.) A napokban bejárta a lapokat az a hir, hogy Teplitzen letartóztatták Milán, volt szerb király törvénytelen fiát, aki szép arcú, feketeszemű s olyan hajú, de aki egyik lábára nyomorék, mert verseny alkalmá­val leesett az automobilról s az keresztül ment a testén, azóta mankón jár. A királyfiról való mese eddig ugyanolyan, ahogy a közönség már régen ismeri. Ez a királyfi a télen Szegeden is megfordult, Szegeden is saánalomhangulatot keltett. És Szegeden is csalt ki kisebb őssze­geket részint királyfiról szóló hazng mesékkel, részint előkelő szánalomkeltéssel. És Szegeden se tudták meg, amit Teplitzen se, hogy ez a ki­rályfi nem is királyfi, hanem csaló, aki királyfi­ról szóló mesékből él hónapok, évek éta, mint királyfi járja be az ország városait ós cserél­geti el nem fogyó meséit és elkopott mankóit. Most az egyik budapesti ujságirő kikutatta az igazi királyfit, aki Milánnak hiteles okmá­nyok szerint is törvénytelen fia, Budapesten él és két ép lába van, mankó nélkül. És a ki­rályfi, aki nem fantázia játéka szerint, de ri­dég valóság szerint királyi vér, ezeket mon­dotta el önmagáréi s az álkirályfiról: — Szomorú sorsom Zichy Jenő gróf halálá­val kezdődött, aki pártfogóm volt. Nem ma­radt senkim, aki pártomat fogja. Édes anyám, mintán több millióját költötte el a kártyás, pa­zarló Milán király, Abdul Hamid detronizálása óta szűkösen él Konstantinápolyban az ősz anyjával. Ez a matróna segített egy ideig, mint fölserdült unokát, de kőt éve már tőle sem várhat semmiféle támogatást. Hasztalanul vártam a Zichy részéről biztosított hagyatékot is. Ép ugy pórul jártam, akár Budapest szé­kesfőváros, amelynek Zichy Rafael gróffal való afférjéről — a Rózsa-utcai muzeum dolgában — nemrég irtunk. Az utóbbi években én, „György királyfi'' szinte hihetetlen — külön cikket is provokáló — kalandokon mentem keresztül. Miután Fe­renc József királytól sikertelenül kérelmeztem a hadseregbe való fölvételét s az insőg réme mindinkább fenyegetett, hamarjában ekszcent­rikus módon találtam uj ekszisztenciát. Mint elsőrangú céllövő, szerződést kötöttem a Royal­orfeum igazgatóságával s kedvelt artista lett a szegény királyfiból. Bejártam ilyen minőség­ben egész Németországot s Európa több más részét is. Az elegáns, nyúlánk, barna pincérért rajongtak az asszonyok s amellett szórtam a pénzt, mintha -igazi hercegi vagyonból markol­hattam volna. Nem csoda, ha a kalandok meg­viseltek s rá is untam az artista-életre. A nyargalászó vér sokkal nyugodtabb folyású lett és most egyetlon ambícióm, hogy bejussak egy csöndes — magyar állami hivatalba. Kon­krét ígérettel is biztatott egy előkelő ur, de majdnem zátonyra jutottam a kompromittáló hirek miatt. Pedig Obrenovics György, (ezt kétségtelenül megállapítottuk) nem azonos az emiitett szélhá­mossal. Egy jó családból való, de rég elzüllött alak szerepel mindenütt a György neve alatt. Kicsit könnyelmű volt — ez igaz — Obreno­vics György, de holmi becstelenséget nem bi­zonyított rá soha senki. Mig az alteregója Bukarestben szédelgett, ő Bécsben lakott s amig Teptttzben letartóztatták az ipsét, maga György Budapesten volt. Hetek óta itt él s várja, hogy elfoglalhassa végre a komoly hiva­talát. Ma délután beszéltem vele egy körúti kávéházban s amikor a karlsbadi csalások hí­rét jeleztem, rögtön levelet irt az osztrák po" liciának, hogy illetékes oldalról leleplezze a fa­lábú alteregót. — A csanádi püspök Makón. Glatt­felder Gyula püspök junius huszonkettedikén Makóra utazik s több napot tölt az ottani püspöki kastélyban. Makóról az uj püspök Szegedre jön. — Istentisztelet Űrnapján. Űrnapján, csü" törtökön reggel nyolc órakor a belvárosi Szent Dömötör-templomban ünnepélyes szentmise és kedvező idő esetén mise után körmenet lesz. Az ünnepi misét Jászai Géza apát, esperes­plébános celebrálja. Az Oltáregyesület tagjait fölkérik, hogy az Űrnap körmenetén minél na­gyobb számmal vegyenek részt s a gyülekezés csütörtökön, reggel félnyolc órakor lesz a ka­tolikus körben. — Barcsay Domokos a pártkorben. Buda­pestről jelentik: A nemzeti munkapárt klubjá­ban hétfőn este igen sokan gyűltek össze; meg­jelent Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök is. Melegen üdvözölték a párttagok Barcsay Do­mokost, aki hosszas betegeskedése után most jelent meg először a pártkőrben. — Orosz zsidók keresztény neve. Péter­várról jelentik: A szent szinódus uj főproku­rátora azzal a panaszszal fordult a belügymi­niszterhez, hogy a zsidók tömegesen vesznek föl keresztényhangzásu neveket s igy a ható­ságokat félrevezetik. A belügyminisztérium erre szigorú büntetések terhe mellett megtil­totta a zsidóknak, hogy keresztény neveket hasz­náljanak. — Az óbecsei szabadsáyszobor. Obe­cséről jelentik: Miután mégföiebbeztők a­községi képviselőtestület ama határozatát, hogy a város főtorén álló szabadságszobrot eltávólitják, az alispán ma távirati rendelet­tel megtiltotta a határozat végrehajtását a fölebbezésre való tekintet nélkül. — Áradás Zágrábban. Zágrábból jelentik: A Száva kiáradt, elöntötte a partokat és több házat elsöpört. Mentős közben egy katona a folyóba fuladt.

Next

/
Thumbnails
Contents