Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-13 / 134. szám

4 DELWÁ(Í¥Á1(0KSZÍÖ 1911 junius 13 Elfogták a temesvári rablógyilkosokat. — Szegeden járt az egyik. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután, mint azt megírtuk, egy és két óra között borzalmas rablógyilkosság történt Temesvár kellős közepén, a belvárosi Erőd-utcában. Itt, a város legforgalmasabb helyén borzalmas kegyetlenséggel meggyilkolták Lövinger Ferenc hetvenegyéves zálogháztulajdonost és mielőtt agyonütötték volna, a szerencsétlen áldozat maga volt kénytelen átadni gyilkosainak a zálogház legdrágább kincseit. Ilyen pokolian kieszelt, förtelmes gyilkosságot évek óta nem követtek el ós hogy Temesvárott mégis megtörténhetett, az csak a város közrendészetének hihetetlen elhanyagoltságából magyarázható, A hetvenezer lakosú városban még mindig nincs be jelentési kényszer és ott, ahol forgalmas gyárvárosok valóságos fővárosi forgalmat bonyolítanak le, száztizenhat rendőr és tizenhat detektív tartja fenn a rendet. Nem csoda, hogy a legutóbbi néhány esztendő alatt hat rablógyilkosság történhetett Temesvárott és mind a hatnak tettese kimenekült az igazságszolgáltatás kezéből. A dúsgazdag városnak mindenre van pénze, csak rendőrségre nem és igy történhetett meg az a vakmerő, kegyetlen gyilkosság, amelynek tettesét most már az egész ország nyomozó hatóságai üldözik. Balázs Istvánnak hivják az elvetemült embert, aki a gyilkosságot sógorával együtt követte el. Hétfőn már el is fogták őket. Az alábbiakban részletesen beszámolunk a történtekről: (A hegedütokos ember.) Szombaton este jelentkezett a rendörségen egy postaaltiszt, aki azelőtt a rendőrség szolgálatában állott. Ez elmondta, hogy szombaton délután háromnegyed két óra után a Józsefváros felé egy siető embert látott, hegedütokkal a kezében. Az ember láthatólag görnyedt a hegedűtök súlya alatt. A postaaltiszt ismerte ezt az embert még rendörkorából. Báláz® vidéket csodálatos, mélységes értelmű és szép harmónia kapcsolta együvé. A kocsi az erdő körül lépésben baktatott, most visszafelé megint nekiiramodott. A leány megszólalt: — Nem megyek, dehogy megyek hozzá. Meggondolatlan szamár voltam, meg aztán dühös is. Az anyám nagyon sokat szekírozott, hogy testvéreim is vannak, nem lehet mindent rámkölteni... Elhallgatott. A levegőben röpködő fekete varjak károgása már nem hallatszott ide. A fiatal ember megszólalt: — Még csak egyet. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy azért beszélek igy, hogy magamnak megtartsalak még azon az áron is, hogy megfosszalak a jövődtől. Ha most nem mennél férjhez, többé nem csókollak meg, pedig a közelléted, a kezed megfogása, a csókod, az ölelésed olyan gyönyör nekem, aminőt kevés ember él át. Nagyon, nagyon szeretlek. Veled leszek mindig, vigyázni fogok rád, amit kívánsz, megkapod tőlem és akkor sose lássalak, csak menj előre, fölfelé azon az uton, amely vár reád, fölfelé. A leány megittasult, a fiatal ember vállára omlott, könyörgött, némán, vacogva kért egy csókot, amely pár pillanat múlva lázasan, őrjöngőn, lopva hangzott be az alkonyba. A kocsi berobogott a városba. A leány és a fiatal ember elváltak. És a fiatal ember most várja, egyre várja, hogy a varjú — erdőnél jól jósoltak-e a varjuk: meggondolatlan lesz újból ós továbbra is, férjhez megy-e ez a leány, vagy megindul rohanva azon az uton, amely fölfelé visz ós megmarad amellett, ami minden polgári morálnál morálisabb: megmarad a szerelemnél, aminek hiánya törvényes házasságban is ágyastárssá aljasitja a nőt. Istvánnak hivják és a katonaságnál betöréses lopást követett el, amiért harmadfélévi börtönre ítélték. A börtönbői és a katonaságtól 1910 julius közepén szabadult ki Balázs, akiről a postaaltiszt azt is tudta, hogy Nagykikindán volt pincér és huszonhat esztendős. Ez volt az egyetlen biztos nyom a rendőrség kezében. A nyilvántartási lap adataiból kiderült, hogy Balázs István nagykikindai illetőségű, hnszonhat éves, foglalkozásnélküli pincér, százhetvenkét centiméter magas, erős termetű, barnahajú, kis kipödrött fekete bajuszt visel. Mikor a postás látta, barna ruhát, sárga szalmakalapot viselt ós nagyon sápadt volt. Látszott rajta, hogy kevéssel aze'őtt kimerítő munkát végzett. A postaaltiszt vallomása után bizonyosnak látszott, hogy Balázs István a gyilkos. Balázst ismerik Temesváron és a személyleírás alapján Dobroszláv Péter ügyvéd, volt országgyűlési képviselő is fölismerte benne azt az embert, akit ő szombat dóiután egy óra felé az Andrássy-ut 6. számú ház előtt ólálkodni látott. (A csendőrőrmester ötlete.) Itt állt a temesvári rendőrság meglehetős adathalmazzal, de teijosen tehetetlenül, mert nem tudta, hogy hol lakott Balázs ós hogy kik a hozzátartozói. A rendőrség tehetetlenségét látván Kovács Buna József csendőrjárásőrmester, akinek a bűntettesek kinyomozásábati igen sok nevezetes sikere volt, fölajánlotta szolgálatait a rendőrségnek, amely természetesen szívesen fogadta az ajánlatot. A csendőrőrmoster rövid idő alatt kinyomozta, hogy Balázsnak egy Felber Lajos nevü sógora, lakik a Mezősor-utcában. Ez a Felber valamikor vasúti munkás volt, most pedig a temesvári gőzmalom munkása. Mindenütt csak rövid ideig dolgozik, mert összeférhetetlen természetű, züllött ember. A rendőrság nem találta őt és feleségét Mezősor-utcai lakásukon. Őrszemet állítottak a ház elé, odaáilott a csendőrőrmester is. (A bűntárs — Szegeden.) Vasárnap este negyedhét órakor csakugyan megjelent a ház előtt Felber a feleségével. A rendőrök azonnal rajtaütöttek és bevitték a rendőrségre, ahol azonnal kihallgatták. Elmondotta, hogy Szegedről jött a hat óra 2 perckor érkező személyvonattal. Balázs István csakugyan a sógora és annak tanácsára utazott Szegedre. — Balázs Nagykikindán volt pincér — mondotta Felber — és pénteken érkezett Temesvárra. A szombatra virradó éjszakát nálunk töltötte, reggel korán eltávozott ós csak délután három órakor tért vissza. Fekete táska volt nála. Itthon átöltözött és megparancsolta nekünk, hogy utazzunk vele Szegedre a négy óra huszonöt perckor induló vonattal. Azért kellett vele utaznunk, hogy elvigyük magunkkal a grammofont, amelyet ő vett a jövendőbeli feleségének. Nagykikindáig csakugyan együtt utaztunk, itt ő leszállott a vonatról, mi pedig tovább utaztunk Szegedre. — A szeged-rókusi állomáshoz közel lakást béreltünk — folytatta. — Itt fölkeresett minket egy detektív, mert a szegedi rendőrség már táviratot kapott a temesvári rendőrségtől a gyilkosságról és ezért razziát rendelt el. A szállodában igazoltuk magunkat. A detektív azt kérdezte tőlünk, hogy mit keresünk Szegeden. Balázst várjuk, mondottuk, holnap délelőtt ide jőn Szeged-Rókusba, mert át akarja venni tőlünk azt a grammofont, amelyet menyasszonyának visz Kishegyesre. A detektív ezt mondta nekünk: — Balázst várják? No hát szép dolgokat fognak holnap olvasni erről az emberről. Féltizenegykor Szeged-Rókus állomáson találkoztunk Balázszsal, átadtuk neki a grammofont és 5 azt mondta, hogy megy Kishegyesre a menyasszonyához. (Elfogták a gyilkost.) Mikes temesvári rendőrkapitány megbizta Kovács Buna Józsefet, hogy utazzék Kishegyesre. Kovács csendőrőrmester még tegnap este Kishegyesre utazott. Ma délelőtt tiz órakor a következő távirat érkezett a temesvári rendőrséghez: Balázs István rablógyilkost elfogtuk. Elrabolt pénzt és ékszert megtaláltuk. Ma esti hat órás vonattal jövünk. Kovács József őrmester. A távirat nagy örömet okozott a temesvári rendőrségen. Hamarosan óriási tömeg vette körül a városházát, hogy meghallják az ujabb híreket. Mikes rendőrkapitány ma délelőtt ujabb házkutatást tarlott Felberóknek a Mező' sor-utcában levő lakásán. Megtalálták ott Balázs véres nadrágját, sárga szalmakalapját, melyen vércseppek vannak, szürke sapkáját, gallérját és zsebkendőjét. A gallér ós a zsebkendő szintén véres. (Hogyan fogták el'/) Délben érkezett meg a csendőrőrmester második távirata, amelyben beszámol arról, hogí Balázs töredolmes vallomást tett. Bevallottéi hogy ő követte ol a rablógyilkosságot. Felbef nevü sógora volt a bűntársa. Az elrabolt ékszereket ős a hegedűtokot megtalálták nála. A távirat nyomán a rendőrség letartóztat^ Felbert. Lakásán a házkutatás alkalmával véres ruhákat és sok pénzt találtak. Felber beismerte, hogy cinkosa volt sógorának. (Balázs menekülni próbál.) Mig Temesvárott a rendőrség várta} rablógyilkost, Szegeden, Szeged-állomáso" izgalmas incidenst rögtönzött Balázs Isvá'j Két csendőr kisórte a polgári ruhában léy1' megvasalatlan gonosztévőt s mikor leszá"' tak vele, Balázs István hirtelen szaladni dett s őrült gyorsasággal iramodott a vasK1' töltésen a hid felé. El akart menekülni. rablógyilkos terve azonban nem sikerű',' mert a két csendőr, a vasúti személyzet f| a perronon tartózkodók közül többen után vetették magukat és rövid hajsza után c fogták. A csendőrök azonnal megvasalták ugy vitték tovább Temesvárra. (Ujabb részletek a gyilkosságr ól) u A hétfő délelőtti nyomozás Temesvárott a következőket állapította meg: Balázs nyilván az utcán szólította meg öreg Löwingert ós detektivnek mutatkozott ^ Elmondta, hogy betörtek az üzletbe. Löwia^ ekkor egyedül ment a lakásra, visszajött Balázszsal együtt az üzlethez ment. Itt Ba^' elmondta, hogy hátulról törtek be az üzle' Fölszólította, hogy nyissa ki az ajtót. Abúij Löwinger fölnyitotta az ajtót, Balázs bed"^ az üzletbe ós maga is utánament. Szemköz^, utcán várakozó cinkostársai utánuk. Ekkor , húzták a redőnyt, revolvert szegeztek LŐ,V ger mellének ós fölszólították, hogy nyiss® a kasszát. Maga Löwinger nyithatta ki a kasszát, plí a zsebében megtalálták a kulcscsomagot, ^ nem kellett keresniük a kulcsok között. ^ winger nem vesztette el lélekjelenetét, azt a kasszát, amelyben a részvények, ér papírok, takarékkönyvek ós a nagyobb P pénzek vannak, nem nyitotta ki. Valé®2 hogy a briliiánsokat ós egyéb ékszereketf Löwinger adta át támadóinak, akik ezutá®^ hurcolták a kis kamrába, ahol a szék W iá ütötték és revolverrel agyonlőtték. A lövés tói és Löwinger sogélykiáltásaitól nem k'i tartaniok, mert a kamra mind a négy elzálogosított télikabátokkal ós ruhákká1 kipárnázva.