Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-11 / 132. szám

•yrvSK3F-fát7? 94 DELMAGYARORSZAG 1911 junius 11 lenleg mandátumot vállaljak. A reám nézve túlságosan megtisztelő fölhivásuknak a legnagyobb sajnálatomra nem tehetek eleget. Fogadja Nagyságod a végrehajtó bizottság nevében igaz köszönetem és ismételt sajnálkozásom kifejezését. Návay Tamás. Eötvös Károly jelölése. A Tisza-szálló üvegtermében a munkapárt tagjai közül nagyon sokan gyűltek össze. Fél hét felé érkezett a helyiségbe Rózsa Izsó dr, akit lelkesen megéljeneztek. Nagy érdeklődós mellett fogott hozzá Rósa Izsó dr a beszédjéhez, amelynek elején üdvözölte az egybegyűlteket és Márki Imre dr-t kérte fel a jegyzői tisztség elvállalására. Napirend előtt Balassa Ármin dr szólalt fel, aki arra kérte a jelenvoltakat, hogy miután ennek az ülésnek a napirendjót a végrehajtó-bizottság jelentése képezi, arra kéri a jelen voltakat, hogy a jelentós letárgyalása, illetve az ülés berekesztése után is együtt maradjanak. Rósa Izsó dr emelkedett ezután szólásra ós általános figyelem közepette a következőket mondotta: Az igen tisztelt pártgyülés tegnapi határozatához képest ismételten értesítettem Návay Tamás urat a pártgyülés elhatározásáról. Tőle ma reggel a következő tartalmú sürgönyt kaptam : „Magán viszonyaim nem engedik, hogy jelenleg mandátumot vállaljak. A reám nézve túlságosan megtisztelő felhívásnak legnagyobb sajnálatomra nem tehetek eleget. Fogadja Nagyságod a végrehajtóbizottság nevében igaz köszönetem és ismételt sajnálkozásom kifejezését. Návay Tamás." Ez a sürgöny, amely nemcsak énreám, hanem a végrehajtő-bizottságra is a legkedvezőtlenebb hatással volt, ismét elénk állította azt a kérdést, hogy milyen javaslattal lépjünk a tisztelt pártgyülés elé? Előre kell bocsátanom, hogy ennek a sürgönynek a vétele ránk annál nagyobb hatással volt, mert föl kellett tételezni, hogy Návay Tamás ur jelöltségét a miniszterelnöki államtitkár ur nem hozta előttem javaslatba anélkül, hogy vele ebben a kérdésben előzetesen no értekezett és az ő szándékát ki nem ismerte volna. Annál több joggal kellett föltételeznem ezt, mert Návay Tamás ur neve nem most először merült föl. Azokban a körökben, ahol a jelölés kérdését tárgyalták az ő neve már előzotesen is szóba került, ugy hogy kizártnak kellett tartanom, hogy az ő részéről ilyen választ fogunk kapni. A tények előtt azonban mindig meg kell hajolni. Miután ezt már megváltoztatni nem lehet, ennek következtében a végrehajtó-bizottság ez igen tisztelt pártértekezlet elé azzal az inditványnya! és javaslattal járul, hogy okulva azokon a sajnos tapasztalatokon, amelyeket a képviselöjelölés kérdésében eddig szerzett, nem kevésbé tekintettel arra a rövid időközre, amely bennüukot a választás napjától elválaszt: a pártnak ujabb jelöltet nem ajánl. Nem ajánlhatunk hivatalosan jelöltet azért sem, mert milyen megtiszteltós rejlonék abban a felajánlásban, amely ennyi keserű csalódás után állana be. Mi azt hisztik, hogy Szeged város első kerületének a képviselője olyan érdemes állás, hogy ennek a mandátumnak a megkinálása olyan tiszteletreméltó ajánlat) amelynek elfogadásától nem irtózni kell, hanem azon kapni kellene. Ezek a tapasztalatok nem vonhatnak maguk után más eredményt, mint azt, hogy hivatalos jelöltet a párt végrehajtó bizottsága nem ajánl ós arra kérem a tisztelt pártgyülóst, hogy ezt a javaslatot méltóztassanak el is fogadni. Ez azonban a végrehajtóbizottság álláspontjának csak egyik része. Mi érezzük annak a súlyát, ami ennek a javaslat" nak az elfogadása esetén pártunkat éri. Tudjuk azt, hogy a választók alkotmányos jogának a gyakorlása nem olyan kétes értékű jog, amelylyel vagy élnek, vagy nem élnek. Ez olyan jog, amelylyel illik is élni. Ha erre nem volna közvetlen alkalom, közvotett módon alkalmat kell arra keresni, hogy megnyilatkozhassanak és politikai elveiknek kifejezést kereshessenek. Erre való tekintettel a végrehajtó-bizottság, azt javasolja, hogy amennyiben a hivatalos szervezeten kívül a pártgyülésen résztvevő) azon kívül álló párttagok tudnának csoportosulni egy olyan szabadelvű név körül, amely az ő politikai meggyőződésüknek megfelol, abban az esetben a párt a maga tagjainak teljesen szabad kezet enged. A jelenvoltak megéljenezték Rósa Izsó dr-t. Ezután Falta Marcell dr emelkedett szólásra, de a nagy zajban nem lehetett megérteni a szavát, Szivessy Lehel dr azt hiszi, hogy a pártkeretek ebben a pillanatban eloszoltak. Itt csak kétféle pártról lehet szó. Arról a pártról, amelynek tagjait a szabadelvű törekvés hatja át és arról a pártról, amely a klerikálizmusnak adott otthont. Szeged első kerületének a polgárai szabadelvűek, akik egy törpe kisebbséggel szemben nem vonulhatnak félre. Szerencsétlennek tart minden olyan indítványt, amely paktumra vonatkozik. Olyan jelöltet kell választani, akinek a nevét a győzelem biztos reményével vihetik harcba. Ha a párt nem jelöl, a polgárság jelölhet. Örömmel jelentheti, hogy sikerült egy olyan nevű liberális férfiúval érintkezésbe lépni, aki magának a történelemben szerzett nevet. Ez a férfiú, tagja a nemzeti munkapártnak. Ez a férfiú Eötvös Károly. Percekig tartó zajos és lelkes éljenzés követte Szivessy Lehelnek ezeket a szavait. A jelenlevők sokáig éltették Eötvös Károlyt. Amikor csönd lett, folytatta Szivessy Lehel beszédét. Elmondotta, hogy Vázsonyi Vilmos érintkezésbe lépett Eötvös Károlylyal, akitől a szegedi polgárság egy tekintélyes részének a megbízásából megkérdezte, elvállalná-e a szegedi első kerület jelöltségét. A délután folyamán a következő távirat érkezett Vázsonyitól: EötvösKárolylyalbeszéltem. A fenyegetett szabadelvüség becsülete érdekében a jelöltséget elfogadni kész. Vázsonyi. Ezután Szivessy dr jellemezte Eötvöa Károlyt, mint a szabadelvüség harcosát. Elmondotta, hogy Eötvös a választók hívására vasárnap több országos nevű ember társaságában Szegedre érkezik. Rósa Izsó dr ezután azt mondotta, hogy miután csak a végrehajtó bizottság javaslata van a napirenden, kéri, hogy azt fogadják el. A pártgyülés ezt elfogadta, mire az elnök a pártgyűlést berekesztette ós elhagyta a termet. Nyomban ezután a jelenvoltak, mint az Eök Hamar Évi ismeretsége. Irta Herczeg Ferenc. Hamar Évi vasárnap délután kihordta a kecskelábú asztalt a nagy eperfa alá, levetette a róklijót és a cipőjét és levelet kezdett irni. Evi nevét Hamarnak ejti az egész falu, irni azonban Hammernek irják, mert sváb; miként Hubertit és Szent-Andrást, ugy egész Klementfalvát is becsületes német emberek lakják. Volt egy árkus papirosa Évinek, két krajcárt kóstált, annak sarkára fehér galamb volt ragasztva, ötpecsétes kis levéllel a csőrében. A leány oly buzgón irt, hogy nyitva felejtette a száját és a kezével együtt a piros nyelve hegyét is mozgatta fel-alá. A plébános ur arrafelé jött a vecsernyéről, a nagy sárban hátul fölfogta a reverendáját, mint a városi asszonyok a szoknyájukat. — Kinek irsz te már megint, Évi ? — szólt be a kerítésen át. — A csákófalvi volt asszonyomnak t— mondta vérvörös arccal a leány. A plébános ur ekkor megintette Évit a pecsétgyürüs ujjával. — Vigyáz, vigyázz, Évi, mert ha egy lány levelet ir, annak gyereksírás lesz a vége. A plébános ur bölcs ember volt, de ezúttal megkésett az intelmével. Öt hónappal azelőtt ha szólott volna, mikor Évi még az uraságnál szolgált. Most már nem árthat szegénynek, ha asztagszámra firkálja is a levelet. A levelét különben igazán Csákófalvára vitte a posta, csakhogy nem az Évi volt asszonyához, hanem a méntelepes kaszárnyába, az Évi volt ismerőséhez. Mivel nem érkezett rá semmiféle válasz, a leány gondolt egyet ós jövő vasárnapon elmondotta édesanyjának azt, amit sokáig már ugy sem lehetett titkolni. Hamarné éppen tésztát gyúrt a konyhán, Évi pedig, aki ünneplőben volt, mereven nézte a tűzhelyen pattogó száraz venyigét. Egyszerre megszólalt: — Hallja! És három szóval elmondta az igazságot. Hosszú csend lett. A szobából kihallatszott az óra kettyegóse. A következő pillanatban Évi akkora pofont kapott édes szüléje tésztás kezétől, hogy tebénrugásnak is elég lett volna. Éppen hazajött a gazda. A komájától jött,- kissé pálinkás volt és két ujjahégye között bőrszivart tartott, mivel vasárnap is volt. Mikor ő is megtudta a dolgot, szó nélkül bement a szobába, levetette a kabátját, szépen összehajtogatva letette az ágyra, aztán egy bikacsekkel a kezében, újból megjelent a konyhában. Évi ekkor már kiszaladt az udvarra. Egyenesen a kúthoz futott, de csak azért, hogy megmossa a tósztás arcát, azután kiment az utcára, ahol a leány pajtásai karonfogva, vihogó glódában trappoltak föl-alá. Hamar gazda azalatt telikiabálta az égést konyhát: — Le kell vágni a haját! A haját! Ezzel azonban csak a feleségét mérgesj' tette fel. Mert hajat vágni, ostoba beszól Pofoniitni igen. Hamarnét is megverték aF nak idején, mikor otthon bejelentette VS elhamarkodott érkezését. (Hamar gazdának ujabban meggyöngült a fejgondolkodása minden szamárságért félre akarta verni harangokat.) Aratás után már megjött a gyerek. A plébános ur igen nagy patáliát csapot* Később azonban mégis megnézte és miy0 gyönyörű egy fattyú volt, megcsiklandoz*9 a nyakát. — Hát nem volna kár, ha nem volna itt — kérdezte sugárzó arccal Évi. — Te csak fogd be a szádat! — szólt a plébános. — Ugy, ugy! — biztatta nevetve Hamarti? Az Évi keresztanyja is eljött, a jegyző"? — No, te hires, hát ilyen szégyent hoz*9 reánk ? — mondta és gyöngéden hátb*' ütötte Évit. A falunak egy-két hétig még járt a szál de aztán békesség lett. A szomszédasszony0.? és Évi leánypajtásai egymás után mind e jöttek, megnézni a gyereket. Hamar gaz d» ti" is megbékült a helyzettel ós maga mutoga1 az embereknek az unokáját. — Olyan nagy, mint ogy bonyhádi bofJ Meg se nyekken egész ójtszaka.