Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-10 / 131. szám

1911 junius 10 DELHAGYARORSZÁÖ Öngyilkosságba kergetett fiu. — Ütötték-verték a hozzátartozói. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön este újra egy kis acél fegyver durrant bele a levegőbe, hogy magával vigyen egy életet. Tarjáni János tizenhat éves szegedi pincérfiú akart megválni az élettől, mert hozzátartozói ütötték-verték. Az érzékeny fiu annyira a szivére vette a hozzátartozói durva bánásmódját, hogy öngyil­kosságra határozta el magát. Csütörtökön este a szüleinek Csongrádi-sugárut harminckettedik számú lakásából kiment a Mars-térre. Először megnézte a cirkuszt, majd az előadás után sokáig kóborolt a sötét ós néptelen téren. Ugy tizenegy-tizenkót óra tájban megtelt a szive keserűséggel és hirtelen elhatározással fegy­vert ragadott és golyót röpitott a mellébe. Az ügyeletes rendőr figyelmes lett a durra­násra és értesítette Lengyel rendőrbiztost. Kétségtelenül megállapították az öngyilkossá­got, aminek okáról különböző verziók kering­tek. Egyik verzió szerint Tarjáni János a Killány-cirkusz egyik tagadhatatlanul csinos akrobatanője iránt érzett viszonzatlan szerel­met és afölött való bánatában követte el meg­gondolatlan tettét. Munkatársunk pénteken meglátogatta a kórházban ápolt fiút, aki el­beszélte, hogy hozzátartozói ütötték-verték és emiatt követte el az öngyilkosságot. Munkatársunk ma délután fölkereste a kórház­ban az öngyilkosjelöltet. Tarjánit az első emeleti folyosó egy padján találtuk meg. Az arca sápadt, szép fekete szemei halványan ragyogtak. Fejét le­horgasztotta és elmélázva bámult maga elé. Meg­szólítottuk. Hirtelen felrezzent ós kérdőleg sze­gezte ránk tekintetét. Elmondtuk neki a hí­reszteléseket. Tagadólag rázta a fejét: — Nem igaz az, kérem. Nem voltam én soha szerelmes. — Beszélje el, mi késztette az öngyilkos­ságra ? Köny szökött a szemébe. Rezignált hangon kezdte: — Nagyon keserves életem volt otthon. Az édes apám már elhalt és az anyámmal sógo­romhoz, Müller Adolf éthordóhoz költöztünk. Pincérnek neveltek, de hiába kértem tiszta fe­hérneműt vagy más szükséges dolgot. Megver­tek, ha kértem. Ennem is alig volt mit. — Hát az édes anyja? — Ő is ütött. A sógorom elvadította tőlem. Mindenki vert . . . Mikor legutóbb három he­lyen is beverték a fejem, elmentem hazulról. A Vaspálya-utcába mentem lakni. Gyuritza Sán­dor dr látleletet is vett föl a sérülésemről és megígérte, hogy majd az árvaszék vesz gondo­zásba. Csütörtökön délelőtt beidéztek a rend­őrségre, Sass biztos ur elé. Az anyám ós a sógorom bevádoltak, liogy züllött, lump va­gyok, eldorbézolom a keresményemet. Mikor tiltakoztam a szemenszedett hazugságok miatt, sógorom a rendőrségi folyosón arcul ütött. A rendőrségen nem hallgatták meg panaszomat és azt mondták, vagy haza megyek, vagy a javító intézetbe internálnak. Én azt mondtam, inkább a javitó intézetbe megyek. Visszamentem a Szeged-állomás éttermébe — ott voltam pin­cérfiú — és fölvettem kilenc forintnyi járandó­ságomat. Azután elmentem uzsonnázni, majd a gőzfürdőbe ós onnan kijövet forgópisztolyt sze­reztem. Este megnéztem a cirkusz előadását és amikor már mindenki eltávozott, mellbelőt­tem magam. Sajnos, a lövés nem sikerült. Na­gyon izgatott voltam, a kezem remegett ós csak könnyebb sérülést ejtettem magamon. De a lövésbe, ugy hiszem, belósiketültem, a jobb­fülemre alig hallok. — Kivették már a sebből a golyót? — Még nem, talán majd holnap. Érzem, hogy nyom. Fáj a mellem. NAPI HÍREK Monokli-föltámadás. (Saját tudósítónktól.) Az optikusok kirakatai­ban s a korzón sétáló elegáns fiatal urak sze­mei előtt napról-napra több monokli vonul föl, hogy lassú, de biztos lépésekkel újra meghó­dítsa a divatot, amint azt néhány évvel ezelőtt egyszer már megtette. De amig nálunk csak az optikusok kirakatos ablakaiban és mindössze néhány divatlapból öltözködő fiatal gavallér szemei e'őtt látható a monokli, addig, a divat hazájában, Angliában már hihetetlenül nagy tért hóditott magának az újra föltámadt divat; már miden társaságbeli ember kötelességének tartja e szemrontó üvegdarab viselését. — Miért is hagytak föl a monokli viselésé­vel? — kérdik a minden ekszcentricitásőrt rajongó ifjú gentlemannok. Az idősebbek, akik még emlékeznek a szemablak bukásának tör­ténetére, nyomban meg felelnek a kérdésre: — Azért, — mondják egyhangúan, — mert a boliózatirók és a vicclapszerkesztők, akik ak­koriban minden humoros téma híján voltak, jónak látták a jobb sorsra érdemes monoklit egyszer kigúnyolni. A gúnyolódás reményen felül sikerült, mindenki sértve érezte magát s ennélfogva mindenki végignézte a monoklisokat gúnyolódó bóhózatokat és meghallgatta a ha­sonló szabású kuplékat. Az ötlet tehát bevált s a sok monokli-ellenes bóhozat és kupié után mogsziiletett a „Piccadilly Window" cimü kupié, amely hihetetlen gunynyal tette a monokli­viselőket nevetségessé. Ez a kupié hamarosan népszerű lett, kikerült az utcára s ahol csak egy monoklis ember megjelent, mindenütt föl­csendült. A monoklisok végül is megunva az örökös gúnyolódást, lemondtak a monokli vise­léséről. Ez persze Angliában történt, ahol csak az öreg Chamberlain és Austen nevü fia maradtak hűek a monoklihoz, amelynek viseléséről egy percre se mondottak le. Az utóbbi időben az­tán a két Chamberlain példáján fölbuzdulva, mind többen és többen tértek vissza az elha­gyott divathoz, amely ilyenformán teljesen föl­támadt. Egy londoni újságírónak feltűnt a mo­nokli e divatba jövése és ezért megkérdezte egy optikustól, hogy mi a véleménye erről a föltámadásról: — Az, — mondta az optikus — hogy most a monokli-viselés még divatosabb lesz, mint amilyen volt és hogy ezúttal semmiféle kupié sem fog ártani neki. A régi monoklikról ugyanis azért mondtak le oly könnyen, mert teljesen lapos voltuk miatt nem tudta mindenki viselni és sok embernek rengeteg boszuságot okozott a folyton leeső, eltörő üvegdarab. Ma azonban ugy recézik, ugy csiszolják és ugy ho­morítják az üveget, hogy bármilyen szem előtt is pompásan megáll. Ezért lesz hosszú életű a föltámadt divat, amely kissé különös volta miatt azelőtt is nagyon népszerű volt. — Back Bernát az ásatásoké*. Bach Ber­nát újból kétszáz koronát adott a régészeti ásatásokra. Ebből az összegből M a Ferenc, a Somogyi-könyvtár könyvtárosa vezetése alatt az Aranka völgyében végeznek ásatásokat. — Szegediek az országos gyorsiróver­senyen. Május hu-zonnegyedik és huszonötö­dikén ment végbe Ungvári a magyar gyorsírók országos versenye a Gabelsberger—Markovits rendszer híveinek óriási részvételével. Pénteken érkezett meg a verseny eredmény-jegyzéke, amelyben a szegedi résztvevők nagy sikeréről találunk adatokat. A száznyolcvan, százötven és százhúsz fokos egyéni, továbbá a százhúsz fokos csoportversenyen a szegediek, jelesül a városi főgimnázium növendékei vitték el az első dijakat. Ezen derék intézetünk előkelő sikere a városi főgimnázium gyorsiróköre érde­mes vezetőjének, Torma Károly tanárnak kö­szönhető. A szegedi nyertesek a következők : I. dijat nyertek : Barabás Ervin, Fellegi Andor, Kellner Dániej, Neff Mátyás, Sóllei László, S :egedi városi főgimnázium II. csapata, Szeged/ női kereskedelmi tanfolyam csapata. II. dijat nyertek : Bonkő András, Blau László, Czinnor Andor, Fürst Sarolta, Kovács József, Kroó Ferenc, Répás Béla. III. dijat nyertek: Bózső István, Böhm Dezső, Csűri Béla, Kallós Károly, Lóbstein Imre, Mandl Gyula, Márer Ferike, Szabó József, Weinberger Jenő, Szegedi városi főgimnázium I. csapata. IV. dijat, nyertek: Faragó Miklós, Jakobovits Gyula, Kerekes Ferenc, Mihály István, Neumann Jakab, Sze­gedi állami felső kereskedelmi iskola I. csapata. — A szegzivás ellen. A Good TemplarRend nagy súlyt helyez arra, hogy a szeszes italok­tól való teljes tartózkodás, az absztinencia kö­vetésének az ifjúságot megnyerje. Most is meg­kereste Szinger Kornél, szegedi városi főgim­náziumi, Kárpáti Károly dr, állami főgimnáziumi, Homor István, állami főreáliskolai és Tóth Jó­zsef felső kereskedelmi iskolai igazgatókat, hogy a Rend fölhívását az érettségiző ifjak közt oszszák szót. A fölhívásban a Good Templar Rend az alkoholizmus veszedelmeire figyelmez­teti az ifjúságot. Az ivási szokások közé szá­mítja az érettségi banketteket is s — úgymond — nem volna-e sokkal szebb emlék, ha az életbe lépő fiatalok az érettségi bankett árát intézetüknél teendő alapítványra fordítanák ? Azután annak a reményének ad kifejezést a Good Templar Rend, hogy az ifjúság, ha gon­dolkozik a dolgokról, azok táborába lép, akik a szeszes italok ivásának szokása ellen teljes erejükkel küzdenek. — Felekezeti harc egy gimnázinm miatt. Dunaföldvárról jelentik: Régebb idő óta szó van arról, hogy a gyönki református gimná­ziumot át fogják helyezni Dunaföldvárra. A dunaföldvári képviselőtestület már foglalkozott ezzel a dologgal és háromszázezer koronát és ingyentelket szavazott meg. E határozat ellen Tóth Lajos dunaföldvári római katolikus káp­lán beadványt intézett az egyházkerülethez, melyben a képviselőtestület eljárását meggya­núsítja, a gimnáziumnak rossz jövőt jósol és azt állítja, hogy a nép gyűlölni fogja a sok pénzbe kerülő iskolát. Tóth Lajos ezenkívül a kápolnába tartott istentiszteletek alkalmával izgatott a gimnázium ellen és a községben házról-házra járva aláírásokat gyűjtöttek a ha­tározat ellen. A képviselőtestület tegnapi ülé­sén ismét foglalkozott ezzel a dologgal. Nifer­galt Nándor főjegyző éles szavakkal kelt ki a káplán eljárása ellen s indítványozta, hogy a képviselőtestület fejezze ki megbotrán­kozását a káplán izgatásai fölött és kérje meg a pécsi püspökséget, hogy a közbéke érdekében helyezze el a káplánt és végül tegyen a káplán ellen bűnügyi följelentést. Biró Imre plébános 0 yjl nj g-g 6 6 részére egész évre \ hirdetést ad fel, :: az hirdethet ::

Next

/
Thumbnails
Contents