Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-10 / 131. szám

1911 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG 3 kár? Milliókról azonban szó sem lehet, amit számadatokkal bizonyít. Rátér a pénzügyi mérleg romlásának kérdésére s hogy mennyiben van erre befolyása az anyagbeszerzéseknek. Busz év óta romlik az államvasút pénzügyi Mérlege s a koalíciós kormány alatt csak az történt, aminek bekövetkezése előrelátható volt. A zónatarifából indult ki a pénzügyi romlás, amikor a forgalom egyszerre óriási módon föllendült, de a bevétel nem emelkedett ezzel arányosan. A koalíciós kormány alatt pedig ez a forgalom olyan hatalmas lendülettel emelkedett, mint azelőtt husz óv alatt egyetlen egyszer sem. Ezért támadtak a zavarok. A kettős vágányok elégtelensége és az állomások szük volta szintén hozzájárultak a bajok növelésére. Végezetül az államvasút pénzügyi romlásának kérdésével foglalkozik és védelmezi a koalíciós kormány gazdálkodását. Részletes adatokat, számsorokat olvas föl és tiltakozik ellene, hogy a Máv. pénzügyi romlásáért egyedül a a koalíció volna felelőssé tehető. Ezt a romlást hosszú évek hibái idézték elő és miattuk nem lehet a koalíciót bűnbaknak odaállítani. Az elnök öt perc szünetet rendelt el. Szünet után az elnök javasolta, hogy Szterényi indítványáról csak azután döntsön a Ház, ha Heltai Ferencet is meghallgatta, aki ugyanabban a tárgyban, ugyanolyan tartalmú indítványt jegyezett be. A Ház az elnök javaslatához hozzájárult. (Heltai beszéde.) Heltai Ferenc kijelenti, hogy nem mint a pénzügyi bizottság előadója kritizálta meg az államvasutak gazdálkodását, de Söpkée Sándornak a kereskedelmi tárca költségvetése során mondott beszéde kényszeritette a válaszra. Személyeket gyanúsítani pedig egyáltalában nem akart, most se akar. Adatokkal kívánja igazolni a tűzifa-, talpfa- és szénbeszerzés terén követett hibás gazdálkodást. Tűzifából az előző kereskedelmi kormány mindig többet szerzett be, mint amennyit az államvasutak vezetősége javasolt, sokszor épen kétszerannyit. Az igy beszerzett és fölhalmozott tűzifa most ott rothad a vonalak mentén. A tűzifát oly drágán szerezték be, hogy most még az alkalmazottak sem veszik, mert a piacon sokkal olcsóbban kapják. A talpfabeszerzésre forditott költség 1901 óta ötmillió koronáról tízmillió koronára emelkedett, holott ezt a vonalak fejlődése egyáltalán nem tette megokolttá. Megbocsáthatlan hiba, hogy a tölgyfatalpfákat telitetlen állapotban vették ég csak a bükkfa-talpfákat vették telitett állapotban. Már pedig a telitetlen talpfák 7—8 év alatt elpusztulnak, mig a telitettek husz, de sokszor harminc évig is eltartanak. Ennek következménye, hogy nálunk évente a talpfák 10 százalékát ki kell cserélni, mig a porosz államvasutnál ez csak 16 százalékot tesz ki. Ebből megérthető, hogy miért kerül nálunk oly sokkal többe a pályaföntartás is, mint Poroszországban. Nálunk az utolsó hat óv alatt a talpfa ára százhúsz-százharminc százalékkal emelkedett, mig Poroszországban csak husz százalékkal. Az államvasutak vezetősége 1905 óta a talpfabeszerzés körül olyan eljárást követett, amely valósággal mesterséges uton idézte elő az árak emelkedését. Heltai Ferenc : Kéri a bizottság kiküldésének mellőzését, minthogy az általa beterjesztett adatok igazolták múltkori kritikáját. (Zajos éljenzés és helyeslés.) (A bizottság körül.) Lukács László pénzügyminiszter nem helyesli bizottság kiküldését. Ez nem is vezetne célhoz, meg a bizottság nincsen fölruházva azokkal a jogokkal és eszközökkel, amelyek az igazság kiderítéséhez szükségesek. Nem idézhet tanukat, okmányok előadására senkit nem kötelezhet. Apponyi Albert gróf fölszólalni kiván, mire az elnök megkérdezi, hogy milyen cimen kiván beszélni — mivel a házszabály értelmében indítványokhoz senki hozzá nem szólhat. (A talpfa, a talpfák!) Az államvasutaknak az Eisler-féle ajánlat dolgában annakidején beadott jelentése az objektív igazsággal merőben ellenkező dolgokat tartalmaz. Hogy merte a vonatok igazgatósága apodiktikusan azt mondani, hogy tiz év alatt üem fognak csökkeni a talpfaárak. Ahoz, hogy ®melkedő árak mellett hosszú lejáratú szerződést kössön, egyetlen középponti igazgatónak sincs joga, amely közpénzeket kezel, Ráadásul !»ég áfít fs megengedték Eisjeréknek, hogy 5 talpfákat ne baltázva, megfaragva, hanem csak fürészelve szállitsák. (Nagy mozgás a Ház minden oldalán.) Szterényi József : Ezt én nem tudtam. Heltai Ferenc: Ugy látszik a képviselő nr sok mindent nem tud. (Derültség.) Pedig én még fogok ogyet-mást mondani. Ugyanabban az időben, amikor a magyar kormány az Eislerféie szerződést megkötötte, az olasz államvasutak is kötöttek egy talpfa-szerződést, még pedig ugyanannyi mennyiségre, mint a magyar kormány, de ők ezt hétmillió koronával olcsóbban kapták. (Nagy mozgás a Ház minden oldalán.) Sándor Pál : Ezek után sajnálom szegény Habárt. Sztercnyi József : Mi az, kérem ? Sándor Pál : Igen, kérem, sajnáljuk Habár Mihályt. (Nagy mozgás és zaj.) (Leleplező adatok.) Heltai Ferenc: Rámutat arra, hogy a kereskedelmi minisztériumban ma körülbelül négy fatermelönek az ajánlata fekszik, közel hatszázezer talpfára, amelyek az Eisler-fóle áraknak feléért is hajlandók a vasutaknak szállítani. Az Eislerókkel kötött szerződés úrrá tette ezt a céget az egész magyarországi talpfatermelésen ! A cég most maga szabja meg az árakat a kisebb termelőknek s mig ő ezektől három-négy koronával veszi a talpfa darabját, ő maga majdnem hét koronáért szállítja a vasutaknak. A szerződés tiz esztendő alatt huszonhatmillió koronát jelent Eisleréknek. Apponyi Albert gróf: Mint a volt kormánynak egyetlen jelonlevő tagja, kéri a Házat, hogy hallgassák meg. Ellentétben a miniszter nyilatkozatával igenis arra kéri a Házat, hogy küldjön ki bizottságot az adatok megvizsgálására. Most házszabály-vita keletkezett, amelyben résztvett Hock János, Lengyel Zoltán és Thahj Ferenc. (Heltai győzelme.) Szterényi József személyes megtámadás cimón beszélt. Kijelenti, hogy Heltai adatai helyesek, de egyszersmind megállapítja, hogy Heltai beszédében egyetlen terhelő adat sincs a volt kormány tagjai ellen. (Zajos fölkiáltások a jobboldalon: Heltai ezt nem is akarta!) Ezek után az elnök elrendelte a szavazást elsőbben Szterényi indítványára. A Ház többsége elvetette az indítványt. Ugyanez a sors érte Heltai Ferenc indítványát is. Az elnök megállapította a holnapi napirendet ós ezzel az ülés háromnegyed három érakor véget ért. A kormány ncin kér Indemnitást. Budapestről jelentik: A kultuszvitához még mindig jelentkeznek szónokok, ugy, hogy még a jövő héten is ez a tárca lesz a képviselőház napirendjén. Hátra van még az igazságügyi és a pénzügyi tárca, ugy, hogy ha e két tárca költségvetésének tárgyalása normális keretek között marad, akkor a Ház junius vége előtt készen lesz a költségvetéssel. Ennek dacára erősen tartotta magát a hir, hogy a kormány indemnitást kér. Egyik újságíró ma megkérdezte Lukács László pénzügyminisztert, hogy szándékozik-e a kormány indemnitást kérni? A pénzügyminiszter kereken kijelentette: — Nem! A kormány, ha a költségvetést a Ház letárgyalja, az appropriációs javaslatot terjeszti elő, amely ép ugy fölhatalmazási és bizalmi javaslat, mint az indemnitás. — A Yoskiwarát fölépítik. Londonból jelentik: Tokióból érkezett távirat szerint a japán lapok körkérdést intéztek a közönséghez, hogy kivánja-e az elhamvadt Yoshiwara fölépítését. Óriási tömegű válasz érkezett be és legnagyobbrészt olyan, mely a Yoshiwara fölépítését kívánja. Különösen a japán asszonyok szavaztak igy azzal az indokolással, hogy leányaik tisztességót csak ugy tudják biztosítani, ha ezt a városrészt újból fölépitik. Valószínű, hogy a főváros teljesíteni fogja a közönség kívánságát és hamvaiból ismét föltájnaö ft pá* ratlan Yoshiwara. A szegedi mandátum ügye. — Návay Tamás a hivatalos jelölt. — (Saját tudósítónktól.) Azok a hoszszas tárgyalások, melyeket a szegedi munkapárt hivatalos állásfoglalása körül az I. kerületi mandátum ügyében a körülmények ismert alakulásai tettek szükségesekké, pénteken délután hat órakor befejeződtek. A munkapárt egyhangú lelkesedéssel jelölte Návay Tamás csanádmegyei földbirtokost s mert a jelölés Jeszenszky Sándor államtitkár egyenes ajánlatára történt, Návay Tamás a kormánynak s a szegedi munkapártnak. egyaránt hivatalos jelöltje. ^Jelöltségét a párt befejezett ténynek tekinti és készül a vasárnapi programbeszédre. Az a lelkesedés, az a meleg, tüntető ováció, melylyel Rósa Izsó dr és Szarvady Lajos ajánló szavaira a munkapárt jelölő-gyülése felelt, hangos bizonyítéka annak, hogy ez a megoldás igen szerencsés a progresszió és liberalizmus híveinek szive szerint való és egyúttal megkapó előjátéka volt a junius tizenegyedikei diadalnak. Návay Tamás személyében olyan jelöltet állított a munkapárt, akinek családi tradíciói, politikai múltja és fölfogása a legteljesebb mértékben harmonizálnak a kerület intelligens, elfogulatlan gondolkozású és progresszív törekvésű polgárainak politikai hitvallásával. A nemzeti munka eszméiért lelkesedő és harcoló gárda tündöklő nevet irt lobogójára s ez a lobogó a döntő küzdelemben e diadal glóriolájával fog ragyogni. Mikor az eseményeknek hü tükrél igyekszünk nyújtani, be kell számotnunk arról is, hogy a Gerliczy Ferenc báró nevével harcoló párt is erős agitációt folytat, s pénteken a hazaérkező jelölt fogadtatására ünnepélyesen fölvonult. Eddig ugy áll a helyzet, hogy Gerliczy báró nem lép vissza és ha változások nem állnak be, Návay Tamás és Gerliczy Ferenc báró pártja fog mérkőzni a választás napján. S mérkőzés előtt lévén, természetesen élénk a város, választási lobogókat csapkod a szél, választási korifeusok járják kocsin az utcákat s élénk kommentárok kisérik az eseményeket pro és kontra. Igy áll ma a helyzet, melyről különben itt részletesen is beszámolunk. Jelölt: Návay. A nemzeti munkapárt kibővített végrehajtó-bizottsága Rósa Izsó dr elnöklésével délután két órakor a Tisza-szálló hármas számú helyiségében ülést tartott. Nagy érdeklődéssel néztek az ülés elé, mert már előre nyilvánvaló lett, hogy ezen az értekezleten hivatalosan állit képviselőjelöltet a szegedi nemzeti munkapárt. Rósa Izsó dr miután üdvözölte a megjelenteket, vázolta a helyzetet és beszámolt a pártnak arról, hogy a legutóbbi értekezlet óta mi történt. Elmondotta, hogy a tegnap esti pártértekezlet után táviratot intézett Jeszenszky Sándor miniszterelnöki államtitkárhoz, akit arra kér a táviratban, hogy küldjön sürgős értesítést arról, hogy mit tegyen a párt. Távirat föladása után nyomban megérkezett az államtitkárnak hosszá intézett levele, amelyben Je^enszky Návay Tamást ajánlja az első keríllet képviselőjének,