Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-01 / 124. szám

1911 II. évfolyam, 124. szám Csütörtök, junius 1 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 1' (=• Korona-utca 15. szám cn Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=s Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6-— egy hónapra R V— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . R V— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 cra Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Rósa Izsó. Megtörtént, amit napok óta lázas izgatottsággal várt a város, Szeged első országgyűlési képviselőválasztó kerülete jelöltet kapott, még pedig olyan jelöltet, akinek neve közbecsülésnek örvend az egész országban, aki minden bizonynyal küzdelem háborúsága nélkül szerzi meg a győzelem babérját, amelyen rég túlnőtt és aki mindenkinél nagyobb méltósággal és jogosultsággal képviselheti Szeged első kerületét az ország házában. Hosszú purparlék, viták és tanácskozások az előzményei annak a határozatnak, amellyel a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága ma ugy döntött, hogy a jelöltséget a párt nagynevű, érdemekben gazdag, közéleti munkásságban fáradhatatlan elnökének, Rósa Izsó dr-nak ajánlja föl. Ha a végrehajtó bizottságon múlott volna, Rósa Izsó minden más kombinációt megelőzően az egyetlen és kizárólagos jelölt, de ismert szerénysége, amellyel mindig csak a munkát kereste, pártjának rajongó szeretete, amellyel azt minden rázkódtatástól féltette és őt még képzelgésekre is ragadtatta, ezideig útját állották annak, amit első sorban, legszívesebben óhajtott, sürgetett a város egész polgársága: hogy ne csak mint elnök, hanem mint országgyűlési képviselő is pártjának élére álljon. Hogy Rósa Izsó jelöltsége mennyire a lelkek mélyén élt, mindennél jobban bizonyítja az, hogy a párt vezérei egyetlen jelölt személyében sem tudtak egyhangúlag megállapodni, hogy minden kombináció elejtése után újra és újra az ő személyéhez tértek vissza, hogy Jászai Géza, Gaál Kálmán és Back Bernát sorba kérték, kapacitálták, hogy a jelöltséget elfogadja és hogy ehez a kérelemhez a végrehajtó bizottság a legtökéletesebb egyhangúsággal járult. Jobban választani, jobban jelölni nem tehetett. Igaz, hogy az uj föladatkörrel a közéleti munkával amúgy is elhalUiozott Rósa Izsó uj munkát, uj terhet vállal, tehát olyan dicsőség árán, amelyen ő rég túlnőtt, uj áldozatokat lesz kénytelen hozni. Amikor a város polgársága elismerésének, nagyrabecsülésének és szeretetének ujabb hódolatával járul hozzá, azt kéri tőle, hogy vegye kezébe a politikai elvhüség, a liberális hagyományokat öröklő, a nemzeti munka teljesítésére hivatott munkapárt lobogóját, mert annak küzdelmek nélkül való győzelme egyedül az ő kezében biztosított. A munkapárt végrehajtó bizottsága bölcsen döntött. Rósa Izsó nevével a harc tüzébe menni gyönyörűség, győzni mámoros büszkeség. Külföldiek vendégjárása. Az idegenforgalom hazánkban egy idő óta feltűnően emelkedik. Nemcsak külföldi turisták és fürdővendégek jönnek, a múlthoz képest, jelentékeny számmal ugy a fővárosba, mint az érdekesebb vidéki perifériákra. Az idegen szaktekintélyek tanulmányútjain valóságos célponttá lett immár Magyarország. Messze világrészekből, a kelet és dél ekszotikus tájairól, egymást éri nálunk a sok kiküldött tudós, ekszpert és hivatalnok, hogy viszonyainkkal megismerkedjenek, intézményeinken okuljanak. Legújabban egész testületek érkeznek látogatóba a magyar testvér-korporációkhoz idegenből, ismerkedni és szorosabb kapcsolatba, szellemi közösségbe lépni velük. Mióta kitavaszodott, itt láttuk az európai ércmüvesség leghatalmasab képviselőit, minap az olimpiai játékok nemzetközi vezetőségét; e héten az osztrák vasutasok és hajósok szövetsége, majd a német mezőgazdáké keresett föl; jövő hétre Ausztria kertészei vannak bejelentve. A közelmúltból friss emlékezetben maradt az európai börtönügy és gyermekvédelem kongresszusa, az aviatika világ-meetingje, a nemzetközi konyhaművészet kiállítása, a török és bosnyák küldöttség látogatása. Örömmel állapithatjuk meg e jelekből, hogy a külföld erősen kezdi hazánkat kultiválni. Nem vagyunk többé az a közömbös földdarab, mely kivül esik a világ szellemi és gazdasági forgalmán. Államiságunkkal és nemzeti kulturtörekvéseinkkel komoly figyelmet keltettünk világszerte; az emberiség szeme rajtunk van, érdeklődése folytonos és egyre növekvő. Mert eredményeket produkáltunk, amik az általános kultura szempontjából is komolyan számba veendők. A külföld e jó véleménye rólunk, bizalma és becsülése irányunkban méltán fokozhatja önbizalmunkat, jövőre vonatkozó reménységeinket s leszállítja a pesszimisztikus önbírálat komoly jelentőségét, melynek saját vérünk szokott gáncsoló hangot adni a magyar országgyűlési ellenzék padjain. Hányszor vetették már el ott a sulykot hazafias keserűségükben, de felületes Ítélettel, elfogultan az itt folyó munka, elvakultan az elért sikerek irányában. Hányszor jövendölték meg a nemzeti fejlődés különböző állomásain, hogy téves utakon járunk, dolgaink már alapjában elhibázvák: erőink fogynak, visszafejlődünk és kikerülhetetlen bukás vár reánk. Holott ugyanakkor egy-egy lendületes lépéssel előbbre jutottunk s ugy az alap, mint a belőle sarjadzott élet Magyarország javára teljesen bevált. Ha máskép lenne, a külföld nem törődne igy velünk; nem szerezhetnénk ott folyvást uj és uj barátokat, nem némulnának el vagy szelídülnének meg irányunkban ellenségeink. De van egy nagy tanúság még, m ely az ujabb vendégjárásból levonható. Ez a koincidencia az idegenek érdeklődése és belső közállapotaink helyreállt nyugalma közt. Ameddig nálunk egyik válság a másikat érte s viszonyaink konszolidálása megakadt: az ellenzéki politika kurzusának végzetes emelkedésekor és érvényesülésének meddő érveiben az idegen elem rokonszenve irántunk a fagypontig leszállt. Egy hosszú decennium telt el igy, kritikus viszonyok között s a külföld észrevehetőleg elfordult Magyarországtól. Jóindulatát az uj rend, annak inoffenziv szelleme, a nemzeti munka jegyében Való szervezkedése és békés, konciliáns törekvései a KhuenHéderváry-kabinet kormányzata alatt tudták újra visszahódítani, sőt eddig nem tapasztalt mértékig fölfokozni. Ez üdvös fordulat ime az Ausztria népeihez va,ló viszonyainkat is üdvösen befolyásolja. Az előbbi kurzus, melynek kialakulásában lényeges tényezők közjogi harcaink voltak, az osztrák népeket szinte elvadította tőlünk. Közel husz évig tartott ez a kölcsönös áldatlan távolodás egymástól, aminek kárát vallották ők is velünk együtt egyetemben. Fél emberöltő telt el csupa viszály és visszavonás közepett. Ez időn át legközelebbi érdektársainkkal egyetlen szíves szót sem válthattunk ; merev és rideg elzárkózásban éltünk kölcsönösen. A feszült helyzet hátrányosan hatott vissza ugy az osztrák,