Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-11 / 107. szám

Í9llj'május 11 BELMAGYARORSHG 5 óta annyit tett, amennyit igen kevesen. Épen ezért csak az elismerés, a szeretet nyilvánulásának kell tekintenünk azt, hogy a szegedi képzőművészeti egyesület teljes elégtételt kiván adni kitűnő titkárának és nem engedi meg, hogy megváljon állásától. Viszont az is bizonyos, hogy nem szabad megengedni azt, hogy egy festő terrorja miatt a szegedi képzőművészeti egyesület vezetősége lemondjon, nem szabad megengedni azt, hogy ez az egyesület is parlagon hagyja a szegedi müvészifjak: festők és szobrászok nemes törekvéseit. Ez a szellem hódit különben most, mert a képzőművészeti egyesület tagjai körében mozgalom indult meg, melynek célja az, hogy Kun József titkárnak bizalmat, Nyilassy Sándor mütárosnak pedig bizalmatlanságot szavazzanak. Bizonyos, hogy az elégtételadás után az egyesület vezetősége szabadabb szellemben és fokozatabb ambícióval fog munkálkodni a szegedi piktúra, a szegedi képzőművészet érdekében. * Arra vonatkozólag, hogy a szegedi képzőművészeti egyesület elégtételt kiván adni Kun Józsefnek, Gyuritsa Sándor dr, az egyesület nagyérdemű igazgatója ezt az érdekes nyilatkozatot tette: — Hogy az egyesület mit csinál, arról most folynak a tárgyalások. A tagok körében, mint tudom, nagyszabású mozgalom indult meg. Én Lázár György dr elnök úrral fogok még tárgyalni, mielőtt az elintézés módját megállapítanék. Annyi bizonyos, hogy Kun nem érdemelte meg ezt a brutális támadást, amelyet mindenki elitéi. Nyilassy azt mondotta róla, hogy házizsidója volt, mert igyekezett a képeit eladni. Nos, én az ország összes piktorainak képeit igyekeztem már eladni, még pedig a köz, a művészet és nem az egyesek érdekében. Ha Kun nincs, Nyilassynak sok dolga nem sikerül, mert főleg ö portálta. Ha valamelyik művész üzletet akar csinálni és ez nem sikerül neki, akkor minket támad, minket bánt. Mi azonban az egyesek kedvéért nem áldozhatjuk föl az egész művészet közügyét. Minisztertanács. Budapestről jelentik; A kabinet tagjai szerdán este minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen folyó ügyeket intéztek el. A jegyzőkönyvet Skerlec Iván báró vezette. A király programja. A jövő hónapban várják Wallseeban a családi eseményt ós a király is oda fog utazni, hogy Mária Valéria főhercegasszony tizenegyedik gyermekének keresztelőjón ott legyen. A legújabb rendelkezések szerint a király Wallseeból ismét Budapestre fog utazni és a magyar fővárosból megy nyári tartózkodásra Ischibe. Az orosz flottaépités. A Deily Telegraph közli, hogy a cár egyenes kívánságára egy francia-angol szindikátus veszi át az orosz flottaépitést. A szindikátus francia tőkésekből áll, élükön a köztársaság egy volt elnökével és az angol Wickers Sons and Maxim hajóépítő-vállalatból. A szerződés kiköti, hogy lehetőleg oroszországi anyagot kell használni és orosz munkásokat alkalmazni. A legközelebbi napokban aláírják a szerződést. Még két hét előtt a cár maga vizsgálta át a szerződés tervezetét s jóváhagyta. Teljes az auarkia Mexikóban. ElPasoböl jelentik: A fölkelők Juares városát fölgyújtották. Erős szél fujt s a tüz rohamosan terjedt. A lángok mértföldekre ellátszanak. A fölkelők folytatják a harcot. — Washingtonból jelentik: Mint San Diegóból (Kalifornia) jelentik, a fölkelők Pia Yuana mexikói határvárost, amelyet elfoglaltak, tegnap fölgyújtották. A harcban mindkét részről nagy veszteségeket szenvedtek. — Nemyorkból jelentik: Madero, az alvezérei nyomásának engedve, rendelte el tegnap a támadást Jaarez ellen. El-Pasoba sürün csapkodnak be az ágyúgolyók. A halottak számát háromszázkilencre becsülik, köztük van tizenöt amerikai. A sebesültek rettentő helyzetben vannak, mert nincs elegendő orvos ós a kötszerek hiányát is érzik. El-Pasoban bezárták az iskolákat. Mexikóban nagy az izgatottság, mert az EgyesültÁllamok beavatkozását elkerülhetetlennek tartják ós ez az egész ország hangulatát az amerikaiak ellen fordítaná. Vihar a parlamentben. — Polónyi, Justhék és a szociáldemokraták. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szerdai ülésén hirtelen zajos jelenetek szakították meg a földmivelésügyi tárca elég egyhangú vitáját. Batthyány Tivadar gróf mondott hosszabb beszédet a földmivelésügyi politikáról — melyet lapunk más helyén közlünk — és beszédében válaszolt a néppártnak a Justh-párt ellen intézett támadásaira is. Amint befejezte beszédét, fölállott Huszár Károly, hogy személyes kérdésben válaszoljon Batthyánynak : — Beszédemben, — úgymond Huszár, — tudatosan támadtam a Justh-pártot, mert képtelenségnek tartom, hogy magyar párt szövetkezzék a szociáldemokratákkal, akik az állam, a vallás és a tulajdon intézménye ellen izgatnak. Óriási zaj tört ki e szavakra. A Justhpártiak fölugrottak helyükről ós tiltakoztak Huszár szavai ellen. Kun Béla hangosan kiáltja : — Mi az általános választói jogot akarjuk és aki ezt komolyan akarja, az mindenkivel szövetkezik. Mi csak ezért szövetkeztünk a szociálistákkal. Huszár Károly: Arról van szó, hogy egy nemzeti párt nem baladhat együtt a nemzetköziekkel. Eáth Endre: Az általános választójog kivivása nemzeti érdek. Megszólalt ekkor Polónyi Géza, aki mai szereplésével teljesen szakitott a függetlenségi párttal: — De ezt csak hazafias alapon lehet megcsinálni ! A Justh-pártiak fölugráltak helyükről ós fény egetőleg fordultak Polónyi felé. — Ne bontsd meg sorainkat! Ülj máshová! Közöttünk nem 'lehet ilyen nézeteket vallani. Polónyi Géza: Arról van szó, hogy magyarok vagyunk-e vagy sem. Batthyányi Tivadar gróf: Ne tanitson bennünket h&zaüasságra! Sümegi Vilmos: Hát mikor a horvátokkal ós a szerbekkel paktált! A Ház minden oldalán nagy zaj kisérte ezeket a szavakat. A néppárt gúnyos mosolylyal tapsolt a függetlenségiek marakodásához. Polónyi Géza (Sümegihez fordulva folytatja): Én a vezérlő-bizottság megbízásából tárgyaltam. Huszár Károly föntartja amiket mondott és befejezi szavait. A Justh-párt tüntetőleg tapsolt Batthyánynak, mire az elnök felfüggesztette az ülést és közölte, hogy szünet után Krecsányi fogja megindokolni a törvényjavaslatát. A folyosóra érve, a képviselők izgatottan tárgyalták az ülésteremben történteket. Több csoport verődött össze, amelyekben mindenki a maga pártállása szerint kommentálta Huszár fölszólalását. Az egyik csoportban Polónyi Géza azt fejtegette, hogy hazaárulónak, nemzetközinek nem ad választói jogot és Károlyi Mihály élénken helyeselt neki. Ebben a percben ment el mellettük Sümegi Vilmos és Polónyi hangosan rákiáltott: — Majd holnap beszélek a Házban és megkérdem Sümegi urat, mit értett a találkozás alatt! Sümegi Vilmos: Nemén voltam azOrientben! Te tárgyaltál a sziciálistákkal! Polónyi Géza: Igen, tárgyaltam, de a vezérlöbizottság megbízásából. Sümegi Vilmos: Könnyű ezt mondani, de bizonyítani is kell ám! Polónyi Géza: Be fogom holnap bizonyítani! Egy másik csoportban Győrffy Gyula azt magyarázta, hogy ő is Polónyi álláspontján van, pedig ő régebb hive az általános választói jognak, mint a Justh-párt sok tagja, de tudni akarja, hogy milyen lesz az az általános választói jog, mert hazaárulónak nem ad ilyen jogot. Egyébként a magyar nép zömének nem is kell az általános választói jog. Bakonyi Samu megjegyezte: Gyere csak le Debrecenbe és próbálj ott a választői jog ellen beszélni. Kezeskedem róla, hogy bevert fejjel fogsz visszajönni. Konstatálni kell, hogy Batthyány Tivadar gróf fölszólalását az egész Justh-párt egyértelmű lelkesedéssel honorálta. Afférok is kerekedtek a szerdai ülés izgalmas levegőjében. Szmrecsányi György beszéde közben a Lévay Lajos báró és Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségi ügyében hozott fölmentő Ítéletről szólva, gúnyosan kiáltott a többség felé: — Csak haladjanak önök tovább ezen az uton, tiporják lábbal a törvényt, itt már minden szabad! A munkapárton nagy zúgás támadt erre. Többen megbotránkozva fölugrottak helyükről. Idősebb Erdély Sándor fölkelt, indulatosan eldobta irományait s kiment a teremből. Nagy Sándor és Hajós Kálmán az öklével fenyegette Szmrecsányit és Hajós Kálmán ezt kiáltotta feléje: — Impertinencia ilyet mondani! Most az ellenzék is kiabálni kezdett: a munkapárt részéről sokan a terem közepére tódultak s ott tiltakoztak Szmrecsányi szavai ellen. Serényi Béla gróf földmüvelésügyi miniszter is erősen méltatlankodott s tiltakozva mondotta: — Mi nem tiporjak lábbal a tőrvényt. Ilyet igazán nem volna szabad mondani. Szmrecsányi aztán befejezte beszédét. Mikor a képviselők kifelé tódultak a folyosóra, ujabb incidens támadt Károlyi Mihály gróf és Nagy Sándor között. Nagy Sándor egy munkapárti csoportban Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségére célozva, igy szólt: N — Hát Károlyi Sándor, mikor Újpesten a vasutat építették, ö is eladott földeket jó áron az államvasutaknak! Károlyi Mihály gróf, aki épen a csoport mellett haladt el, meghallotta ezt a megjegyzést. Rászól Nagy Sándorra: — Kikérem magamnak, hogy Károlyi Sándorról ilyen hangon beszéljen. — Semmi kőzöm az úrhoz! — felelt vissza Nagy Sándor. — Én Károlyi Mihály vagyok. — Nagy Sándor vagyok. — Kikérem magamnak, ismétlem, hogy Károlyi Sándorról ilyesmit mondjon. Mindkét dologból lovagias affér keletkezett. Szmrecsányi György Károlyi Mihály gróf éa Rakovszky Béla utján provokáltatta Hajós Kálmánt, aki Solymossy Ödön bárót és Telegdy Józsefet bizta meg képviseletével. Károlyi Mihály gróf is segédeket küldött Nagy Sándorhoz, még pedig Esterházy Móric grófot és Beöthy Lászlót. A Szmrecsányi-Hajós afférnek párbaj lett a vége, melyben Hajós sérült meg. A Károlyi-Nagy affért békésen intézték el, mert Nagy kijelentette, hogy nem akarta Károlyi Sándor gróf emlékét megsérteni.