Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-10 / 106. szám

6 Délmaüyarorszaü 1911 május 10 elnök fölsorolja a védők neveit. Knab Ede védője Schtvarcz József dr, a meggyilkolt Knab Károly családját pedig Türk Miksa dr és Zsiros Lajos dr védik. Következik az esküdtek kisorsolása, majd megesketése. Ezután az elnök az esküdtek rendelkezésére bocsátja a helyszíni szemle alkalmával fölvett térrajzot. (Vallatják a vádlottat.) Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Knab Ede: Nem. Olyan ártatlan vagyok, mint a gyermek. — Jóviszonyban volt-e az elhunyttal, vagy sem ? — Jóviszonyban voltam. — Nuber Lőrinc tanú igazolja, hogy nem volt vele jóviszonyban. Egy alkalommal hallotta a kaszinóban, mikor Knab Károly mondta önnek, ne járj a házamba, mert a hidegre teszlek. Erre ön azt felelte, vigyázz, hogy én ne tegyelek előbb. — Ebből semmi sem igaz. — Érintkeztek egymással ? — Ha dolgunk volt, igen. — Knab Károly panaszkodott Neumann tanúnak, hogy ön meg akarja keríteni a feleségét. Igaz ez? — Nem igaz. — Rothmüller Károly mondotta Knab Károlynak, hogy ő látta, amint ön Károly háza előtt ólálkodott, bot volt a kezében, de amikor észrevették ön futásnek eredt. — Soha nem viszek botot magammal. — Milyen viszonyban volt ön Knab Károlynévai ? — Jó viszonyban. — Igaz-e, hogy január hónapban ön Knab Károlvnéval a községháza előtt ölelkezve ment és meg is csókolta. — Eb igaz. — Ez tehát bizonysága annak, hogy ön Knab Károlynéval szerelmi viszonyt folytatott. Én legalább az unokatestvérem feleségével nem szoktam csókolózni és ölelkezni az utcán. — Ez nem volt szerelem, az egész eset csak véletlenül történt. — Knab Károlynó azt mondja, hogy ön erőszakkal csókolta meg öt. — Ez nem áll. Az utcán találkoztunk, Incselkedni kezdtünk, tréfásan csókot kértem tőle, az asszony elnevette magát s én ezt biztatásnak vettem. Aztán hamar el is váltunk, a kaszinóba mentem. — 1911. február 4-ikén, tehát a gyilkosság napján, este hat órakor hol volt ön ? — Előbb otthon, aztán a kaszinóban. Este egynegyed hét órakor indultam el hazulról és a kaszinóban egynegyed hét és fél bét között érhottem el. — Van önnek rövid téli kabátja és bibersapkája ? — Van. — Hordozta a télen ? — Igen. — Rottenbücher tanú azt mondja, hogy ő önt rövidkabátban és biber-sapkában látta, amint Knab Károly istállójától a főtér felé vivő utcában, a patika irányában elfutott. — Ez nem igaz. Ha ott jártam volna, kimutatnám miért jártam ott. — Junker Antal tanú azt mondja, hogy amikor ön menekülés közben közel jutott hozzá, emiitett öltözékében viz9zavonuIt egy vasrácsos ház oszlopai mögé. Védő : Ez nem igaz, Junker csak azt vallotta, bogy egy magas alakot látott, aki nagyon könnyen volt öltözködve. — Lenhardt Péternő tannk előtt azt a kijelentést tette, hogy önt február negyedikén este hat órakor látta Knab Károly istállója előtt. — Nem igaz. — Feiethammel Péter tanú kalapácsütésektöl származó hangokat hallott, amikor elment az istálló előtt. — Ez lehetséges, de ón nem voltam ott. — Mikor ment a kaszinóba ? — Negyedhótkor. — Milyen viszonyban van Píanner József" néval? — Jó viszonyban. — Pfanner Józsefné Schlauch Józsefné előtt mondotta, ez utóbbi pedig Grebeldinger Magdolnának beszélte el, hogy a gyilkosság napján ön véres ruhában ment haza. — Ez nem igaz. — Miért mondja ezt akkor Pfannernó? — Nem tudom. — De más tanuk is ezt mondják. A világba csak nem beszélnek? — Mikor engem a csendörök elfogtak ós végigharcoltak az utcán, beszélt az egész falu. És a vallatásoknak ezeket csak a csendőrök szuggerálhatták beléjük. (Knab Károlyné vallomása.) Elnök: Mi a neve, született, hány éves ? — Knab Károlyné született Junker Irén, huszonnyolc éves. — Mikor értesült ön a gyilkosságról ? — Másnap reggel. — Február negyedikén, mielőtt a férje, Knab Károly elment otthonról, mit csinált? — Csak azt tudom, hogy bement az utcai szobába átöltözködni, de arról, hogy aztán, mikor felöltözött, eltávozott-e tényleg vagy sem, nem tudok. — Hány érakor ment ki a szobából? — Gondolom, hatkor. ~ — Hány órakor vacsoráztak? — Ugy gondolom, fél hatkor. — Ki volt akkor önnél? — Mikor a férjem elment, Knab Jánosné. — Ki aludt magánál éjjel ? — Menning Jánosné. — Melyik szobában aludtak ? — Az istálló mellettiben. — Vékony a fal? — Vékony. — Lódörömbölést, zörgést vagy jajgatást nem hallottak? — Nem, egy mukkot sem. — Máskor, ha a lovak dörömbölnek, behallatszik abba a szobába? — Be. — Menning Jánosné többször aludt már magánál ? — Igen, többször, mert az uram éjjel majdnem minden este a kaszinóban szokott- kártyázni és én félek egyedül maradni a kisgyermekemmel. . — Milyen viszonyban volt ön Knab Edével? — Üldözött és tolakodó volt, disznóságokat mondott. Igaz-e, hogy januárban azon a napon, amikor Nagyteremián müvészelőadás volt, átölelve tartották egymást, majd Knab Ede önt megcsókolta. — Erőszakkal tette. Knab Ede védője: Tudja-e azt, hogy a férjének sok behajtani való követelése volt ? — Igen, ezt tudom. — Igaz-o, hogy ezeket a noteszében jegyezte föl mindig? •— Az is igaz. A noless mindig nála volt és amikor halva találtuk, nemcsak hogy a notesz nem volt nála, hanem hiányzott a zsebéből a két pénztárcája is. Az egyikben aprópénzt tartott, a másikban ezres- ós százasbankókat. — Azóta nem jelentkezett egy adós sem? — Nem. — Tudja-e azt, bogy magának egy közeli rokona olyan nagy ősszeggel volt adós Knab Károlynak, hogy kijelentette, ha ki kellene fizetni, hát tönkremenne ? — Erről nem tudok. — Mi az oka annak, hogy bár tudja, hogy a férjének künnlóvősógei voltak, m<;gsem kutat utánuk? — Kutatok biz' én! Ügyész: Knab Károly is adósa volt Edének? — Nem. — Mennyi pénz volt a férje tárcájában? — Az én és édesapám számítása szerint ölezer koronának kellett lenni benne. — Látta ezt a pénzt aznap? — Láttam, reggel, de nem mind, mert a tárcának csak azt az oldalát nyitottam ki, ahol a százkoronások voltak. Ebből vagy hatszázat láttam. A másik pénztárcából pedig reggel a napi szükségletre aprópénzt vettem ki. Ezutáu Knab Jánost, Knab Ede apósát hallgatta ki az esküdtbíróság. Vallomása Knab Károly ós Knab Ede közti viszonyról beszól. Azt mondja, hogy Knab Károly nem volt jó viszonyban Knab Edével. Knab Jánosné, a meggyilkolt édesanyja volt a következő tanu. Vallomása jelentéktelen. A leggyanúsabb tanu a délelőtti tárgyalás folyamán Junker Lőrinc volt. Se rokonság, se más összeköttetés nem fűzi a Knab-családhoz, de ugy beszólt, mint a vízfolyás, nagy beavatottsággal, határozottan, mintha betanulta volna. Védő: Ha ennyi mindent tudott, mért jelentkezett tanuságtételre csak április 18-ikán, tehát a nyomozás legvégén ? Junker: Féltem Knab Edétől, mert nagyon gonosz, rossz ember. — Miért fél tőle ? — Azért, hogy leüt! — De hiszen Knab Ede vizsgálati fogságban volt letartóztatva, hogyan félhetett hót attól, hogy leüti? — Én mégis féltem. Buschbacher Antal és Reisz Ede tanukat hallgatták ki ezutáu. Vallomásuk jelentéktelen. Odakünn, szemben a törvényszék épületével, féle gyet ütött a toronyóra. Elnök a tárgyalást felfüggeszti s folytatását délután három órára tűzi ki. (A délutáni tárgyalás.) Három órakor újra összeült az esküdtbíróság, a közönség ismét szorongásig megtöltötte a termet. Bevezetik a vádlottat. A délutáni tárgyalás folyamán Rottenbücher Anna, Schmidt Antal, Straub János ós Rottenbücher Kristóf tanukat hallgatták ki. Rottenbücher Anna Knab Ede ellen tett terhelő vallomást, az utóbbi három tanu pedig Knab Ede mellett. Azt vallották, hogy Knab Ede jó viszonyban volt Knab Károlylyal még a legutóbbi időkben is. Disznótoron együtt mulattak, karácsonykor együtt ünnepeltek s együtt látták a két unokatestvért Knab Károly halála előtt is. «r Jiayama" ingyen a vlis tettn