Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-31 / 123. szám

1911 május 28 DÉLMAGYARORSZAG 143 A képviselőház ülése. — Rónay Jenő a szegedi egyetemért. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca vitájában ma a munkapárt részéről Rónay Jenő és Farkas Pál, az ellenzékről Kállay Ubul és Szabó István vett részt. Rónay Jenő tömör beszédet mondott a szegedi egyetem érdekében. Hangsúlyozta, hogy a harmadik egyetem helyéül Szegedet ajánlja, mint színmagyar várost, melynek a délvidéki nemzetiségek magyarosítása terén is nagy hivatása van. Az ülésen Berzeviczy Albert elnökölt. Az elnöki bejelentések után Mocsáry Sándor beterjesztette a közgazdasági bizottság jelentését az afrikai rabszolgakereskedésről szóló nemzetközi egyezmény bizonyos mósitásairól. A Ház ezután folytatta a közoktatásügyi költségvetés tárgyalását. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk számol be: Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Mocsáry Sándor beterjeszti a közigazgatási bizottság jelentését a rabszolgakereskedés eltiltására vonatkozó nemzetközi egyezményről. A jelentést annak idején napirendre tűzik. Következett a napirend, a közoktatásügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Rónay a szegedi egyetemért.) Rónay Jenő (munkapárti) az első fölszólaló: Nem akarja hátráltatni a költségvetés megzavarását és ezért csak röviden akar fölszólalni. Hangoztatja, hogy a hazafias szellemű oktatás a legszükségesebb. Főképen a népoktatás kérdésével kíván foglalkozni, előbb azonban rátér az uj egyetem ügyére és azt Szeged számára követeli. Rosszalja, hogy a felsőbb iskolák a legnagyobb része a felvidéken van, mig az Alföldre és a Bélvidékre alig jut valami. A népoktatás egységes vezetését, államosítását, kívánja, valamint szükségesnek tartja a tanitók nívójának emelését. A tantervet is módosítani kel), mert túlmegy az elemi oktatás keretén. Fölveti azt az eszmét, hogy tekintettel az iskolák és tanerők elégtelenségén, nem volna-e célszerű a hat éyi elemi iskolai oktatást három évre redukálni? Igy sokkal több gyermek részesülhetne oktatásban. Az igy reformált elemi iskola és a középiskola közé egy állami előkészítő iskolát tenne. A nemzetiségi vidékeken csak a magyar irást és olvasást és a történelmet taníttatná magyarul, a többi tárgyak előadási nyelve legyen a tanulók anyanyelve. A tanítókat ós lelkészeket is csak állami képzőintézetekben nyert oklevél alapján lenne szabad alkalmazni. A költségvetést elfogadja. (Román bajok.) Kállay Ubul felelni akar Dámján Vazulnak, akivel szemben helyesli Siegescu József hazafias szellemű beszédét. A nemzeti érdeket kell megvédelmezni ezekkel a román agitátorokkal szemben. Konstatálja, hogy a Romániában élő magyar állampolgárok iskolái azonosak a magyar honos románok iskoláival. Utal a román agitátoroknak a külföldi sajtóban űzött aknamunkájára, amelyből szemelvényeket olvas föl. Rámutat arra, hogy a Német birodalomban, hogy törik le a poseni lengyeleket. -1— A románok arra hivatkoznak, hogy ők mint őslakók fokozott kulturára tarthatnak igényt. Ezekkel szemben szónok azt vitatja, hogy a nemzetiségek nem akarnak az állam egységes kultúrájában résztvenni. Még a magyar helységek elnevezésében sem hajlandók a magyar neveket használni. A román bankok például az aradi Trihunát sokkal jobban szubvencionálják, mint a magyar bankok a legtekintélyesebb magyar lapokat. A nemzetiségi képviselők a Házban mindig magyarosításról beszélnek s emellett Erdélyben a legtisztább magyar falvak is eloláhosodnak, Idéz Jászi Oszkár egy beszédéből, amelylyel bizonyítja, hogy a szabadgondolkodók a nemzetiségi agitátorok malmára hajtják a vizet. Györffy Gyula: Meghamisítja a történelmet 1 Kállay Ubul: Az egységes magyar államot a kultura ellenségeként állítja oda. Ez a bubosbankák politikája. A „Gross Österreich" cimü összbirodalmi egyesület Bécsből intézi ezt az egész mozgalmat. Még a szabadkömüvespáholyokban is vannak Jásziéknak ellenségeik, amit a Kelet cimü szabadkőműves lapból fölolvasott idézetekkel bizonyít. Harcolni kell minden olyan művelődési mozgalom ellen, amely a nemzeti kultura ellen támad és sárba tiporja a nemzeti érzelmeket. Egyesüljünk a hagyományos nemzeti szabadelvüségben! — ez a válasza Kelemen Samunak. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balról.) Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Farkas Fái beszéde.) Szünet után Farkas Pál örömmel hallotta a miniszter nyilatkozatát, mely szerint a középiskolai oktatásba bele akarja vinni a társadalomtudományok művelését is. Ez a gondolat annál életrevalóbb, mert ma a történelem tanítása jórészt fölösleges részletekben, nevek ós dátumok fölsorolásában merül ki, de az újkori társadalmi fejlődés ismertetését egészen elhanyagolja. A tanításból, mely a szociális buzgalmak történetét ölelnék föl, persze ki kellene és ki is lehetne rekeszteni a politikai szempontokat. Fontos volna a statisztikai ismeretek oktatása és az, hogy a diákok szinrőlszinre kirándulások során ismerjék meg az ország néprajzi, földrajzi és természeti viszonyait. Ma különösen a nagyvárosi, budapesti gyerek ugy nö föl, hogy halvány fogalma nincs róla, milyen viszonyok vannak a fővároson kivül. Bizik benne, hogy a kultuszminiszter helyes ós üdvös programja meg fogja teremni gyümölcseit s a költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) (Szabó István beszél.) Szabó István (nagyatádi) nem fél annyira a nyugati szellemi áramlatoktól, mint a vita egyes szónokai. A történelem azt mutatja, hogy mi a vallástól kezdve a kulturális, politikai és gazdasági haladás eszméit is nyugatról kaptuk. Az a harc, mely most a liberálizmus és klerikálizmus jelszavai alatt folyik, szintén a fejlődés harca s a végletekből majd az egészséges középutra talál a nemzet. Szabó ezután a felekezeti iskolák és tanitók mostoha helyzetét ismertette s azt a méltánytalanságot, mely különböztetést tesz az állami és felekezeti tanitók anyagi javadalmazása közt. Az óvónők helyzete és sok helyen a kisdedóvóintézetek állapota is tarthatatlan. Uj egyetemek fölállítását nem helyesli, hisz ezerötszáz községünk van, ahol a biró nem tud olvasniirni, minek itt az uj egyetem. Ennek költségeit inkább a népoktatás fejlesztésére .kell fordítani. A költségvetést nem fogadja el. Az ülés két órakor vógzödött. Az angol felsőházi reform. Londonból jelenük: A felsőházban a parlament-bili második olvasásának záróvitájában Viscount Haldane hadügyi államtitkár kijelentette, hogy a kormány az alkotmány szellemében cselekszik, ha igyekszik az alkotmányt összhangba hozni a korral. Lansdowne lord éles kritikának vetette alá a törvényt és kijelentette, hogy a lordoknak nemcsak, hogy jelentős, de általában semmiféle jogkört nem hagy meg. Szóló azonban nem fog a törvény ellen szavazni. Bár elismerjük — úgymond Lansdowne —, hogy a két választás után a kormánynak joga van e kérdést rendezni, mégis kívánatos, hogy a törvény rendelkezéseit részletesen fejtegessük és oly pótlásokat javasoljunk, amelyek szükségeseknek látszanak, bizva abban, hogy ezen javaslatokat a kormány lelkiismeretesen megvizsgálni és megfontolni fogja. Rá fogunk mutatni arra, hogy tekintettel a felsőház uj összetételére, szükséges lesz egyes biztonsági intézkedések kigondolására, hogy megvédjük az országot veszedelmes és meggondolatlan újítások elöl és mindennekelőtt oly biztonsági intézkedésekre, hogy legszentebb intézményeinket, az egyesült királyság uralmának alapjait, pótolhatatlan károktól megóvjuk. Morley viscount, a tifkos tanács elnöke kijelentette, hogy a kormány nem fog elzárkózni bizonyos pótjavaslatok tárgyalásától, amelyek a törvény alapelveivel nincsenek ellentmondásban. A törvényt erre második olvasásban egyhangúlag elfogadták. A hunyadmegyei vizsgálat. Déváról jelentik: Ma kezdődött Hunyadmegye tavaszi közgyűlése, a melyet izgalmas érdeklődés előzött meg, mert a megyében megtartott belügyminiszteri vizsgálat és az alispán felfüggesztése nagyon kiélesitette az ellentéteket. A mai közgyűlés pontban kilenc órakor kezdődött, de már jóval előbb zsúfolásig megtelt a terem közönséggel. Móra László főispánt küldöttséggel hivták meg a közgyűlésre s amikor megjelent, hivei tüntető óljenzéssel fogadták. Móra főispán azután hoszszabb beszédet mondott, amelyben beszámolt eddigi működéséről és kijelentette, hogy az önkormányzati jogot sohasem sértette meg, ellenben épen azok éltek vissza vele, akiknek első sorban lett volna kötelességük azt épségben tartani. — Kemény József báró és társai indítványozták azután, irjon föl a közgyűlés a belügyminiszterhez, hogy az alispánra vonatkozó határozatának épségben hagyásával a fölfüggesztést vonja vissza. Azután fölolvasták a belügyminiszter rendeletét. Elutazik a király. — A miniszterelnök kihallgatása. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délben egy órakor utazik el a király Gödöllőről. Az utóbbi napok kedvező időjárása nagyon jó hatással volt az uralkodó egészségi állapotára és a falusi levegő szemmelláthatólag fölfrissítette a királyt. Tegnap is szokatlanul hosszú ideig, teljes három óra hosszat kocsikázott a király és mikor visszatért a kastélyba, környezetének is feltűnt, hogy arcszine az utóbbi napokban mennyivel frissebb és pirosabb lett. Kedden délelőtt kihallgatáson fogadta a király Potiorek táborszernagyot, Bosznia uj tartományi főnökét, aki kinevezését köszönte meg a királynak. Szerdán lesz az utolsó kihallgatás Gödöllőn: Héderváry Károly gróf miniszterelnök jelenik meg audiencián a király előtt. Khuen, Aehrenthal és Potiorek tervezett együttes kihallgatása elmaradt, mert Aehrenthal gyengélkedése miatt nem utazhatott Gödöllőre. Janius elsején, csütörtökön este érkezik meg a király Bécsbe. Az osztrák főváros lakossága szokatlanul nagy ünnepségekkel ós ovációval várja hetekig távol volt császárát. Egyes b^csi lapok fölhívást intéznek a közönséghez, hogy igyekezzék minél impozánsabbá tenni az uralkodó megérkezését, hadd lássa a világ, hogy mit jelent az, ha a császár az ő fővárosába, Bécsbe tér vissza. Némi kárörömmel emlegetik, hogy az uralkodó Gödöllőről megállás nélkül jön Bécsbe és meg sem pihen a magyar fővárosban. Némileg megzavarja ezt a hangulatot a Reichspost mai cikke. Ez a lap, mely az utóbbi napokban többször aggasztó híreket közölt az uralkodó állapotáról, most a következőket irja: Az utóbbi napok javulást hoztak a király állapotában. Igaz ugyan, hogy az uralkodó sótakocsizásai alkalmával többször elaludt, de ez nem aggodalmat keltő jelenség. A heves köhögés különösen éjjelenkint szokta kínozni a királyt és ezért van, hogy az uralkodó éjszaka keveset alszik. Viszont azonban ragaszkodik ahoz, hogy minden reggel négy órakor pontosan keltsók föl. Ezért történt, hogy az agg uralkodót, aki betegeskedése dacára is nemes kötelességtudással intézi az ügyeket, a mult napok egyikén Íróasztala mellett aktái fölött álomba merülve találták. Másnap reggel nem keltették föl és a király csak nyolc órakor ébredt. Haragudott, hogy nem keltették föl a rendes időben és szigorúan meghagyta, hogy minden reggel pontban négy órakor óbreszszék föl. Ezt a parancsot teljesiti a Király környe* gpte, bármennyire nehezére is esik,