Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-31 / 123. szám

ma 142 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 len, egyáltalában nem igen gondosko­dott róla, hogy a területiség elvét az osztrák kormánynyal elfogadtassa. Mert ha a jelenlegi kormány örökül kap egy tervezetet, melynek alapján elődje tár­gyalt és ez a tervezet beleszólást en­ged az osztrák törvényhozásnak a nyelv­kérdés magyarországi szabályozásába, igy annyi legalább is kétségtelen, hogy ez a sérelmes rendelkezés a koalíciós kormány uralma alatt még nem volt eli­minálva. Vagy nem is gondoltak rá, vagy nem tudták kiküszöbölni. Az ösz­szehasonlitás mindkét esetben a Héder­váry-kormány javára üt ki. Az esetből messzemenő következte­téseket levonni nem akarunk. Csak any­nyit találunk mégis helyénvalónak meg­jegyezni, hogy az ilyen „történeti előz­ményeket" nem volna szabad egészen figyelmen kivül hagyni azoknak, akik ma olyan nagyon intranzigensek és való­sággal szent háborút hirdetnek a nyelv­kérdésnek egy olyan megoldása ellen, amely állhatatos és hazafias fáradozá­sunk minden tiszteletet megérdemlő eredménye. A Kossuth-púrt Kristőffy ellen. A Kossuth­párti képviselők kedden délelőtt Apponyi Albert gróf elnöklésével rögtönzött értekezletre gyűl­tek össze a Házban, hogy a békéscsabai vá­lasztáson teendő lépéseiket megbeszéljék. El­határozták, hogy Kristóffy ellen teljes erejük­kel küzdeni fognak ós Urszinyi függetlenségi jelölt támogatására többen leutaznak Békés­csabára. Tisztek a politikában. Konstantinápolyból jelentik: Az ifjútörök párt lapjában, a Rumili­ban szertelen támadás jelent meg Lut.fi Fikri szabadelvű képviselő, a liberális párt egyik vezére ellen. A támadás azzal végződik, hogy ha Lutii Fikri nem marad békén, majd elhall­gattatják egy jól célzott golyóval. A megfenye­getett képviselő kikutatta, hogy a nyilatkozat szerzője négy tiszt, akik Dibreben vannak hely­őrségen. Lutfi Fikri most nyilt levelet intéz Mahmud Sefked hadügyminiszterhez s követeli, hogy büntesse meg példásan a négy tisztet. egy idegen ur előtt múlatás, ivás után le­feküdt. Más semmi sem törtónt, bizonyosan tudom, kézzelfogható adataim vannak rá. Egy negyedik szép napon ismét mást és egy ötödik szép napon ismét mást hallot­tam. A hatodik napon megöltem a leányt. — És nem félsz, nem remegsz azóta ? — Bátor vagyok és szabadabb, mint va­laha.. Az ember csak hiszi, hogy ura tud lenni a nőnek, a rabszolgája marad mindig. Jogom volt föllázadni ós a szép nyakának egy erős szorításával szabaddá lennem. — Éjjel sem félsz, nem remegsz sokszor borzongva össze és nem látod őt? — Csacsiságok. — Ezek nem csacsiságok. Én azt hiszem, hogy a legkisebb svábbogár életéért is fizetni kell. Mindenért, amit elloptunk, elrablunk, vagy megölünk. Mindenért. — A folyó vizében uszó fadarabot kitől lopod el, ha kihalászod. — A természettől, amelynek csöndes, szép harmóniájába ez is beletartozik. — Ettől is ellophatsz valamit? — Föltótlenül és ezért a tolvajlásórt fize­ted a legdrágább árt. — Miért? — Mert a harmónia ugy teljes, ahogy megszeretted. — Szóval a folyó is boszut áll? • — Hozzásegítem öntudatlanul, sokszor ta­lán akaratom ellenére. Itt az érzelmek do­minálnak. (Folytatjuk.) Achrenthal a bolgár királynál. Bécsből jelentik: Achrenthal gróf közös külügyminiszter tegnap délután látogatást tett Ferdinánd ki­rálynál, aki két nap óta szigorú inkognitóban itt tartózkodik és a Kóburg-palotában lakik. A látogatás közel két óráig tartott. A külügy­minisztériumban azt mondják, hogy a bolgár király magánügyek miatt jött Bécsbe, de ez a hosszú konferencia is arra vall, hogy Ferdinánd király a törökországi konfliktust és a balkáni helyzetet beszélte meg a külügyminiszterrel. Jelölés^ előtt. (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága szerdai ülésén állapodik meg a képviselő-jelölt személyét illetőleg és ezzel dönt az első kerület mandátumának sorsa fölött. Nagy érdeklődéssel várja a vá­ros egész polgársága, hogy kit állit a nem­zeti munkapárt a választási harc élére, ami érthető is, mert hiszen arról beszélni sem lehet, hogy az első kerületben más legyen a képviselő, mint az, aki mögé a munka­párt hatalmas tábora sorakozik. Alig is hisszük, hogy némileg is számbavehető po­litikus vállalkozni fog arra, hogy a munka­párt jelöltjével szemben küzdelemre menjen. Igy tehát minden kombináció akörül zsu­gorodik össze, hogy a munkapárt kinek ajánlja föl a jelöltséget. Szerdán estétől már ezen.a ponton is megszűnnek a találgatások, kétkedések, mert a munkapárt végrehajtó bizottsága végleges döntést hoz a jelölt sze­mélyét illetőleg. Politikai opportunitás kí­vánta, hogy a végrehajtó-bizottság a döntést megelőző tárgyalásait ne nyilvánosan tartsa, politikai ildomosság parancsolja, hogy nyil­vánosságra ne hozzuk annak az európai hirü tudósnak nevét, akinek a dolgok mai állása szerint a végrehajtó bizottság a man­dátumot föl akarja ajánlani. Bizonyos, hogy minden önkényes ós önjelöltes kombináció­val szemben a helyzet élére ennek az em­bernek a neve került, aki az egyetemi katedrákon a legkiválóbbak egyike és akinek a parlamenti életbe való bevonulása uj, nagyórtókü erővel fogja fgyarapítani azt a hatalmas szellemi tőkét, amely a munkapárt táborában összehalmozódik. Vidéki városban pártügyek élén alig-alig áll olyan agilis elnökség, szakavatott, elő­kelő vezetőség, mint a szegedi. Ennek az elnökségnek ós vezetőségnek állásfoglalása már egymagában elég garancia arra, hogy a jelölt méltó lesz ahoz a helyhez, amelyre állítják, a szerephez, amelyet ráruháznak, a föladatkörhöz, amelynek betöltését várják tőle. Ha pedig ehez a szóban forgó ember nagy tehetségében, munkás életében, gazdag tudásában, szónoki ós előadói tehetségében rejlő garanciák is járulnak, kell, hogy a polgárság legalább azzal a megnyugvással és elismeréssel fogadja a végrehajtó bizottság határozatát, amily körültekintéssel és komoly megfontoltsággal azt hozták. Szeged kiváló jelöltet kap a nemzeti munkapárttól. Ha harc lesz, törhetetlenül meg kell meg kell mellette állani, ha pedig harc nélkül sikerül bevenni a győzelem várát, nem kicsinyeskedő, hanem nagy­stillü, országos érdekű munkásságot kell kérni attól az embertől, aki maga is nagy­stílű és országos jelentőségű. Kisért a koalíció. — Hiteltuilépések és milliók. — (Saját tudósítónktól.) Budapestről jelentik: Rendkivül érdekes ülése volt tegnap délután a képviselőház zárszámadási bizottságának. Az ülésen Wickmburg Márk gróf elnökölt; az úgynevezett kisebb tárcák 1907. évi záró­számadása volt napirenden, amelyeknek Huszár Károly (nagyzorlenci) volt az elő­adója. Nagy Sándor, a zárszámadási bizott­ság állandó előadója, két inditványt terjesz­tett be. Az egyik a hiteltullépésekről szólt, a másik a Csomagszállítónak egy szerződós stornirozásáért kifizetett 360.000 koronáról. (A tüzérezredek milliói.) Az 1907. év folyamán a közösügyes kiadások­nál a tábori tüzérezredek anyagszükségletére a koalíciós kormány egy több milliós póthitelt vett igénybe, anélkül, hogy ezt a képviselőház­nak — amely akkor együtt ült —• bejelentette volna. A koaliciós kormány azzal védekezik, hogy a póthitel igénybevételét a képviselőház nagy elfoglaltsága miatt nem tudta bejelenteni. Az előadó indítványozza, hogy a kormány kér­jen fölvilágosítást az előző kormánytól. (A csomagszállító százezrei.) A Fejérváry-kormány a Csomagszállító Rész­vénytársasággal egy szerződést kötött, amellyel a kincstár összes hirdetési átalány-ügyeinek kezelését a Csomagszállító Részvénytársaságra bizta. Ezt a szerződéskötést a, Fejérváry-kor­mány azzal okolta meg, hogy a hirdetési átalá­nyok egységes kezelése a kincstúrra előnyösebb, de mert a miniszterelnökségnek erre közege nincs, szükséges volt ezt a Csomagszállító Részvénytársaságra bizni. A koalíciós kormány ezt a szerződést nem tartotta alkalmasnak és stornirozta. Kártéríté­sül háromszázhatvanezer koronát fizetett a Cso­magszállító Részvénytársaságnak. Minthogy ezt az összeget horribilis nagynak tartja, indítvá­nyozza, hogy a zárszámadási bizottság idézze maga elé az előző kormány elnökét, Wekerle Sándort, hogy adjon fölvilágosítást: 1. Milyen nagy összeget fordit a kincstár hirdetési átalányokra? Arányban áll ez az ösz­szeg a 360.000 koronás kártérítéssel? 2. Mik az okai a Fejérváry-kormánynyal meg­kötött szerződós stornirozásának? Várady Zsigmond hozzájárul Nagy Sándor indítványának első részéhez. Beck Lajos: Fölolvassa az állami számszók jelentését 360.000 korona kifizetéséről. Indítvá­nyozza, hogy a zárszámadási bizottság az ösz­szes aktákat vizsgálja meg. Hantos Elemér a Csomagszállító ügyének tisztázása végett helyesnek találná, ha a bi­zottság utasítaná a kormányt, hogy a Csomag­szállító Részvénytársasággal kötött szerződést és az erre vonatkozó összes ügyiratokat bocsássa a zárszámadási bizottság rendelkezésére. Ő a jelentésekből azt látja, hogy a koaliciós kor­mány a pör elkerülése végett a jogügyi igaz­gatóság meghallgatása után fizette ki a Cso­magszállítónak a háromszázhatvanezer koronát, de tudni szeretné, hogy mi volt ez az összeg: kötbér vagy kártérítés ? Tudni szeretné azt is, hogy ha a koaliciós kormány stornirozta a Csomagszállítóval a szerződóst és pedig ilyen nagy összeg árán, — miért kötötte meg félév múlva újra ? Wickenburg Márk gróf elnök azt indítvá­nyozza, hogy a bizottság előbb kérje be az aktákat és ha azokból nem kapná meg a kellő fölvilágosítást, csak azután kérje maga elé az előző kormány elnökét: Wekerle Sándort. A bizottság igy határozott.

Next

/
Thumbnails
Contents