Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-24 / 118. szám

m ÜÉLMAGYARORSZÁÜ Ez izgat, tüzel. E nélkül — ide sem mertem volna bejönni . . . Színjózanon restelkedem . , — Innen hova szándékozik ? — Megnézem Pestet. Fölkapok az apostolok lovaira. Ott fölkeresem a régi osztálytársai­mat. Szerettek akkor . . . eminens voltam. Azóta ki mérnök, ki orvos, ki ügyvéd. — Ne menjen. Minek akar magának keserű­séget szerezni ? Mosolygott. — Dehogy. Nem kell más, mint veszek egy uj kalapot, kabátot, vasalt nadrágot. Ami alatta van, nem baj, ha . . . nem is viseli az ártatlanság szinét. Az üzletre tértünk. — Mennyiért adja az egérfogót? — Mondjuk, hogy nogyven fillérért. Hármat megvettünk s fölajánlottunk keltöt belőle, hogy adja el másnak. Szelíd nehezte­léssel tekintett ránk. — Pardon ... de kérem ... Beszélgettünk tovább. — Honnan való, ki volt az atyja ? Hallgatott egy ideig. A mosolygáson áttörő könny ült a szemébe. — ... Trencsénmegye volt örökös főispán­jának a fia vagyok. Afférok és művészet. — Bizalom Gyuritzának és Kunnak. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Képző­művészeti Egyesület választmányi ülésére, amely kedden délután volt a városháza bizottsági termében, az egyesületi meteoro­lógia beavatottjai ha nem is vihart, de föl­tétlenül forró levegőt jósoltak. Ám a vihar csak bujkált, csak hangfogó alá tompultan mennydörgött és a levegő csak mérsékelten volt forró, mert hiszen a zöld asztal körül tárgyaló választmányban mindenki az egye­sületi békét igyekezett megóvni s mert mindenki, több-kevesebb deklinációval, egy véleményen volt. S igy a választmányi ülés különösebb incidens nélkül jutott a végső határozathoz. Gyuritza Sándor igazgató és Kun József titkár lemondását nem fogadták el, s mindkettőjüknek bizalmat szavaztak. Ugyanakkor Gyuritza Sándort utasította, hogy a Nyilassy Sándor mütáros ellen le­mondó levelében tett általános vádakat nyolc nap alatt konkretizálja. Nyilassy Sándor egyébként vizsgálatot kért maga ellen a Délmagyarorszdg-ban és a Szegedi Napló­ban megjelent cikkek állításaira vonatko­zói ig. Apró. ügyek elintézése után tért át ezekre a szegélyes és bizalmi ügyekre a választmányi ülés, melyen Csernovics Agenor dr elnökölt. Három ilyen személyes természetű ügy vetődött föl: Gyuritza Sándor dr igazgató lemondása és Nyilassy Sándor mütáros vizsgálatkórő bead­ványa. Mindenki érezte, hogy a három között erős összefüggés van, s csak lassan alakult ki a disztinkció, az ügyek szótválasztása. Az el­nöklő alelnök fölszólitására Gyuritza dr igaz­gató ós Nyilassy mütáron elhagyták az ülés termét. S az elnök fölolvasta Gyuritza lemoneó levelét. Ebben a február huszonnyolcadikáról kelt levélben Gyuritza dr a kötelességteljesítő em­ber nyugodt öntudatával s az egyesületét sze­rető igazgató fájdalmával nemcsak lemondását jelentette be, hanem panaszkodott és vádolt is. Vádolta az egyesület mütárosát, akinek mű­ködése belső válságokat keltett s az egyesület­nek súlyos erkölcsi károkat okozott, miknek következtében félő, hogy az egyesület egész léte meging. S mert ö ilyen körülmények kö­zött működni nem tud, állását a választmány­nak rendelkezésére bocsátja, hogy bölcs belátása szerint intézkedjék. Lemondó leveléhez utólag dokumentumokat is csatolt, melyekkel általá­nosságban tett vádját igazolni akarja. Közvetlenül az igazgató lemondó levelének fölolvasása után Csernovics Agenor dr bemu­tatta Nyilassy Sándor mütáros levelét, mely­ben vizsgálatot kér maga ellen, mert az egye­sület, de főkép a budapesti képzőművészeti egyesület előtt tisztázni akarja magát a Dél­magyarország és a Szegedi Napló hasábjain a működésével kapcsolatban május elején meg­jelent cikkek állításai alól. Hosszas vita kerekedett a két levél körül. Az elnök azt óhajtotta, hogy ne tárgyalják az ügyet a plénum előtt, hanem bizzák a kijelö­lendő vizsgáló-bizottságra. Erre közbeszólások hallatszottak, hogy az egyesületben nincs fe­gyelmi eljárás, hogy főkép az igazgató lemondó­levelónek elintézése bizalom dolga. Balassa Ármin dr: Vizsgáló-bizottságra lehet szükség, de a két beadványban nincsenek konkrét ada­tok, tények, pedig ezeket ismerni kellene. Ugy látszik, azok a levelek, amelyeket Gyuritza doktor mellékelt, ezeket a konkrét panaszokat tartalmazzák s ha a vizsgálat el, vagy el nem rendelése felöl határozni akarunk, előbb ismerni kell a mellékleteket is. Elnök szerint utólag adták be ezeket a mellékleteket s az erősen személyes izü dolgokkal kár volna a plénum­nak foglalkoznia. Viszont Nagy Zoltán ugy véli, hogy az igazgató lemondása bizalmi kér­dés, ellenben a vizsgálat elrendelésére vonat­kozólag ismerni kellene a konkrét vádaka'. Rósa Izsó dr szeretné, ha vizsgálat tárgyává tennék, mik a sérelmek s a legrövidebb uton elintéznék az egész diszharmonikus ügyet. Balassa Ármin dr: A kérdés nagyon élére van állítva, pro és kontra is nemcsak a választ­mány, hanem a nagy nyilvánosság is foglalko­zott vele. Szükség van arra, hogy bizonyos mértékben anticipáljuk azt a bizottságot — lia egyáltalán ki fogjuk küldeni— s meggondoljuk, hogy miro vezethet a dolog. Hiszen Gyuritza doktor nemcsak összeütközéseket említ levelé­ben, hanem súlyos, szinte mórhetetlen erkölcsi károkat s ha ez bebizonyosodik, akkor ez az alapszabályok értelmében kizárási okot képez. Ne ragaszkodjunk nagyon a formalizmushoz; ha Gyuritza doktor nem kötötte is zsinórral a lemondó leveléhez a mellékleteket, hanem ké­sőbb adta be őket, foglalkozzunk velük. Ha személyes érzékenységből nem merjük megnézni őket, ne is foglalkozzunk az egészszel. Erre az elnök, aki mindenképen a béke híve, azt hangoztatja, hogy mind a két ur elismerósre­méltóan dolgozott az egyesület érdekében s ezt a sajnálatraméltó személyes ügyet békes­ségben kellene elintézni. Föltótlenül fognak találni három urat a választmányban, akik­nek ítélete alá bocsáthatók a főimerült vá­dak s akiknek Ítéletében megnyughatik min­denki. Frappáns fölszólalás következett erre. Kovács János a nevén nevezte a gyermeket, azt mond­ván, hogy a mütáros összeütközése a minden­kori igazgatókkal nyilván generális szálkája az egyesület életének. Épen a jelenleg elnöklő alelnök volt az, akivel a fölszólaló már évek­kel ezelőtt szinte könyörögve igyekezett elsi­mítani az ellentóteket, melyek már Erdélyi Béla igazgató és a mütáros között megvoltak. Mondhatni tíz éve tart ez az állandó dekaden­cia s arról van szó, akarjuk -e ezt végleg sza­nálni ? Annál sajnálatosabbnak tartja különben az egész viszályt, mert hiszen mind a két ur nagy szolgálatokat tett az egyesületnek s mindkettőjük működéséért elismeréssel kell adózni. Az igazgatói lemondást semmi esetre sem szabad elfogadni, Gyuritza doktor iránt a választmánynak bizalmat kell szavaznia, vi­szont a vizsgálat felől csak akkor határozhat a választmány, lia konkrét vádak merülnek föl. (Helyeslés.) Elnök fölteszi a kérdést, vájjon a két beter­jesztett levelet együtt vagy külön akarja a választmány elintézni. Egyhangúlag a külön elintézés mellett foglalnak állást s az elnök 1911 május 24 most már fölteszi a kérdést: a választmány el­fogadja-e az igazgató lemondását vagy nem ? A választmány túlnyomó többsége az igazgató lemondását nem fogadja el s bizalmát fejezi ki iránta. Ezután Balassa Ármin dr a Nyilassy ellen emelt vádak konkretizálására vonatkozóing szólal föl. Azokat a leveleket, úgymond, miket Gyuritza dr mellékelt, adjuk vissza, mert azok olyan kifejezéseket tartalmaznak, melyek az Íróikra az egyesületen kiviil kellemetlensé­geket hánthatnak. Ellenben tekintettel a sú­lyos általános vádra, mely Gyuritza dr levelé­ben van s arra, hogy Nyilassy úgyis vizsgála­tot kórt maga ellen, utasítsa a választmány Gyuritza doktort, hogy jelentse be a konkrét tényeket. Ebben az értelemben szólalt föl Rósa Izsó dr is, ugy formulázva az indítványt, hogy Gyuritza 8 nap alatt terjessze be konkretizált vádjait. A választmány ezt elfogadta. Ezután Kun József titkár jelezte, hogy neki is volt afférje a mütárossal, még pedig olyan, amely nemcsak személyét, hanem titkári mű­ködését is érinti. Nyilassy azzal vádolta öt, hogy mint titkár, a festőktől províziókat foga­dott el, kéri a választmányt, engedje meg, hogy ?erre vonatkozó igazolását fölolvas­tassa. Ezt a választmány megengedte, Kun a teremből távozott s Raffay Ferenc föl­olvasta Kun terjedelmes védekezését, melyből kiderül, hogy ö minden alkalommal a legnagyobb önzetlenséggel portálta Nyilassyt, tehát üzle­teit nem rontotta, s egy Nyilassy által fölaján­lott nászajándék elfogadását nem tekinti proví­ziónak. A védekezőirat fölolvasása után Raffay Ferenc kifejtette, hogy a titkár ugyan lemon­dását egyszer visszavonta, de ebben az iratá­ban ismét kifejti, hogy a mütáros eljárása a vele való együttműködését lehetetlenné teszi. Ha tehát a választmánytól a bizalmi vótumot Kun meg nem kapja, a fölszólaló Kunt lemon­dottnak tekinti. Bizalmat kell szavazni Kunnak. Rósa Izsó: Nyilassy bocsánatot kór és az ügy elintéződött. Balassa Ármin dr : Ez az ügy még összetet­tebb, mint a másik. Abszolúte nem magánügy. Az élö művész nagyságát mindig a millió sze­retete határozza meg. S aki azt állítja, hogy müveit pénzért portálták, nemcsak a titkárt támadja, hanem müvei értékét is devulválja. Tudomása van róla, hogy Kun uj bűnvádi föl­jelentést tett Nyilassy ellen, mert a házi zsidó­ság vádját nemcsak a bíróság előtt tette, ahol mint vádlottnak, védekezés közben erre meg volt neki a szalvusz konduktusza, hanem újból megtette másutt is. Rósa Izsó: Megint? Hát ilyen fékezhetetlen ez az ember? Balassa Ármin : Ennek a pörnek a birói Íté­lete alapot adhat majd a további eljáráson, de ha tovább várni nem akarunk, csatoljuk a Gyuritza dr által fölvetett vádak közé. Kunnak pedig bizalmat szavazunk. Papp Gábor festőművész: Engedjék meg uraim, hogy mint piktor, a szegedi piktorok ós szob­rászok nevében szólaljak föl. Hozzánk pikto­rokhoz és szobrászokhoz Kun József mindig a lehető legjobb és legkulánsabb volt, portálta müveinket, anyagi szorultságunkból kisegített. Szavazzunk bizalmat Kunnak, mert ennél az embernél jobban senki sem viselte szivén a művészek érdekeit. Begavári Back Bernát, Rósa Izsó ós Kovács János föiszólalása után a választmány bizalmat szavazott Kunnak, az általa bejelentett panaszt pedig csatolta a Gyuritza Sándor dr által konkretizálandó .vádakhoz. Csaknem két óra hosszat tartott a választ­mányi ülés, melynek csöndes közbeszólásából nagyon kitetszett, hogy a választmány szeretné már a békés egyensúly helyreállítását ós a folytonos válság szanálását.

Next

/
Thumbnails
Contents