Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-05 / 102. szám

1911 II. évfolyam, 102. szám Péntek, május 5 un ma.Levélből* !nnk, ha 1 is lobot en elfér, hivatal SHÁM. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ? Q Korona-utca 15. szám o Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., =J Városház-uta 3. szám c=j ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24-— félévre . . . K 12*— negyedévre. R 6*— egy hónapra R 2*— Egyes szám ára 10 fillér ELŐF17ETÉSI AR VIDÉREN egész évre . R 28"— félévre . . . K 14"— negyedévre . K V— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 m Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 j Hieronymi Károly | Bevégeztetett, — a legenergikusabban dolgos és magyar életek egyikének, Hieronymi Károly kereskedelmi miniszterének végét szakította érintésével a halál. Megdöbbenés az első érzés, amely szivünkbe fut hidegen, mikor ezt a halálhírt vesszük, mélységes gyász az, amibe mindnyájunk szive öltözik, mikor végigtekintünk az ő pályáján és mikor elgondoljuk, micsoda törekvések, alkotóerők, koncepciók, tervek mögött csapódott be komor kérlelhetetlenséggel az a titokzatos kapu, melyen keresztül a minden élők elrablója kiragadta közülünk Hieronymi Károlyt. Hetvenötesztendőséleténeka mérlegét állítván föl, most látjuk csak a maga grandiozitásában Hieronymi politikai pályafutását és ennek a pályának erőkisugárzását, a magyar kereskedelmi, ipari, közigazgatási életbe termékenyen belefutott emanációit s hogyan fejeződik kí az ő nagy értéke Magyarország európai nívójának emelkedésénél, amelyből hatalmas százalék az ő működésének köszönhető. Királyi kitüntetésekkel, az ország elismérésével kisért volt ez a működés; sokoldalú és mélyreható. Mikor gyönyörű karriérje közben a Wekerle-kabinet megalakulásánál a belügyminiszteri tárca jutott rá, ő dolgozta ki az egyházpolitikai törvényjavaslatoknak az állami anyakönyvekre vonatkozó részét, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt ő szerkesztette, a fővárosi elöljáróságok reformját ő vitte keresztül, a máramarosmegyei kolerajárványnak 1893-ban az ő gyors és bölcs intézkedései állták útját. Képességeinek azonban nemcsak a belügyi tárca viselése volt a tüzpróbája, hanem a kereskedelmi tárcáé is, amelyet most másodszor viselt már. Amit mint kereskedelmi miniszter produkált, azelőtt leszerelt minden pártpolitika, minden kicsinyeskedés, gáncs és rosszhiszeműség: Hieronymit a magyar kereskedelem és ipar érdekei ekszponensének tekintette minden kereskedő és minden iparos, minden munkás. Ő volt kifejeződése, eleven hordozója ezeknek az érdekeknek. Agya velük gondolkozott, alkotó keze értük dolgozott mindig. Újjászervezte a kereskedelemügyi minisztérium ügybeosztását, emlékiratot adott ki a magyar ipar fejlesztéséről, előkészítette az ipartörvény revízióját, törvényjavaslatot készíttetett a munkások baleset ellen való biztosításáról, az ő javaslata alapján rendezték a vasutasok fizetését, ő kötötte meg 1904—1905-ben az olasz és német kereskedelmi szerződéseket, a mostani parlament elé ő nyújtotta be a nők éjjeli munkájának eltörléséről és a fehérfoszfor eltiltásáról szóló javaslatokat, — de ki tudná egy rövid képbp összefoglalni az ő alkotásait? Mi, az ország délvidékének lakói, közvetlenül éreztük, láttuk az ő hozzáértésének és munkásságának szokatlan arányait, mikor a Duna—Tiszacsatorna tervezésénél ezer apró érdekkel és hozzánemértétsel szembeszállva, kivitte, hogy a csatorna Csongrádon torkolj ék a Tiszába és ezzel a délvidék igazi érdekei diadalmaskodjanak. Amilyen munkás, páratlanul kötelességtudó volt miniszternek, olyan szeplőtelenül tiszta fölfogásu volt politikusnak. Mindig a liberálizmus eszméiért, az igazi nemzeti munkáért dolgozott, mindig azokért lelkesedett és azokat szolgálta diadalmasan. Családi életében, a társas érintkezésben pedig mindig a szeretetreméltó, a korrekt, a valóban magyar uri ember volt. S most ez a tömérdek energia egy lobbanással kialudt. Akit tulaj donképen ünnepelnünk kellene hálálkodó szeretettel, a munka aratóját az utolsó kaszacsapásokban megakadályozta az élők félelmetes kaszása, a Halál. Akit nemrég ért családi gyászában szeretetünkkel, részvétünkkel akartunk némikép enyhíteni, ránk szakította a munkás fiáért zokogó nemzet gyászának terhét. S mikor könnyes fájdalommal a ravatala mellé állunk, egy nemzet férfibánatának keserűsége szivünkben, egy nemzet igazi kegyeletének koszorúja kezünkben. Álmok álmodója. Justh Gyula nyilván reális politikusnak tartja magát. A hivei — a legragaszkodóbbakat sem véve ki — a hires bécsi kihallgatás óta, szivük csendes rejtekében alighanem más véleményben vannak. Azóta is sok mindent tett és mondott Justh Gyula olyat, ami a reálpolitikus hideg, józan egyszeregyjével ellentétben áll. De álmok álmodójának, politikai lunátikusnak leginkább azóta bizonyult, mióta a szociálistákkal és nemzetiségekkel összefogva, azt hiszi, tiogy a magyar földgolyót sikerül kizökkenteni mostani pályájából. Sokszor tanúbizonyságát adtuk, hogy kiváló ellenzéki politikusokkal elvi harcot szívesen vivunk, de a személyeskedés nem kenyerünk. Ha mégis politikai holdkórosságról beszélünk, ezúttal azért tesszük, mert oly magas és veszedelmes háztetőkön látjuk Justh Gyulát járkálni behunyt szemmel, helyzete veszedelmes voltának öntudata, sőt sejtelme nélkül, hogy e jobb sorsra méltó, férfias tulajdonságokkal ékes pártvezér sorsáért komolyan aggódnunk kell. Hogy ezek a jelenségek részben boszuságot, részben kárörömet és gunvt váltottak ki a testvér ellenzéki pártokban a Justh-párt törekvéseivel szem— ben s hogy ezek a pártok ezt a helyzetet ugyancsak kizsákmányolják és igyekeznek ellenük hangulatot kelteni a színmagyar választók körében, ezzel a Justh-pártnak számolni kellett, mikor veszedelmes utján megindult. Ez tisztára az ő belügye, mely bennünket teljesen hidegen hagy. S nem örülünk neki, se nem buslakodunk miatta. A miért mi álmok álmodójának nevezzük Justh Gyulát s reális politikai érzékének nagy megfogyatkozásáról számolunk be, ez egyik nyilatkozatáért történik, amelyet egy esti lap munkatársa előtt tett s amelyet szórói-szóra ime lenyomtatunk, mielőtt a bizonyításba tovább mennénk. „A vasárnapi gyűlés legnagyobb, váratlan eredménye a nemzetiségiek csatlakozása — minden föltétel nélkül. Óriási hordereje van ennek és mutatja, milyen könnyű megoldani a nemzetiségi kérdést, lisza hónapok óta eredménytelenül tárgyal ezekkel az emberekkel ós nekem elég egy szavam, hogy megnyerjem őket. Az én nemzetiségi politikám — folytatta — ismeretes. Követelek föltétlenül hűséget a mai állami formációhoz, követelem, hogy a nemzetiségiek tanuljanak meg magyarul, követelek jó ós méltányos közigazgatást, mert ezt a népet