Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-21 / 116. szám

18 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 18 lyen munka. Mahler nékünk, nagyközönségnek, ^elsősorban dirigens volt s mint ilyen, feladatátíl választotta, hogy a modern ós klasszikus muzsika nagy mestereit megértesse a publikummal. Wagner müvei ma már milliók közkincsévé lettek, ám abban az évtizedes küzdelemben, mely Wagner körül ós Wagnerért folyt ós ennek a küzdelemnek diadalmas eredményeiben Mahler Gusztávnak nagy része volt. A zeneirodalomnak azok a müvei, melyek a Wagnerproblémával foglalkozik, kivétel nélkül elsősorban emiitik Mahlert azok közt, akik ebben a diadalmas harcban kivették a részüket. Egész élete ennek a munkának a jegyében folyt le ; és művészi programja, mely megalkuvást nem Ismert, kényszeríti a folytonos vándorlásra. Látszólag személyi okból kerül ellentétekbe mindenütt, alapjában véve azonban távozásának igazi oka mindenütt a művészi meggyőződése volt, melyet néha erőszakosan, néha elfogultan de nem, igazságtalanul akart és tudott érvényesíteni. I. Mahler 1860 julius 7-ón született Kalistban, Csehországban. Gimnáziumi tanulmányait Igiauban és Prágában végezte el. A középiskolai nevelés befejezése után a bécsi egyetemre ment, de egyidejűleg beiratkozott a konzervatóriumba, melyet akkor Anton Bruckner vezetett. Itt íolytatja zenei tanulmányait, melyeket még középiskolai tanuló korában kezdett meg. Ámde egyrészt anyagi viszonyai, másrészt türelmetlensége hamarosan megunatják vele a konzervatóriumot s már 1879-ben, tizenkilenc éves korában, elhagyja a bécsi főiskolát és a kis német színpadokon karmesterkedik. Husz éves korában a halli, majd a laibachi ós olmützi .színház karmestere. Első nagyobb szerződósét 1885-ben kötötte meg Kasselben, két esztendővel később pedig a prágai színház első karmestere. Prágai tartózkodása alatt Wagner zenedrámáinak és Bruckner meg Beethoven szimfóniáinak dirigálásával aratott sikereket. De Itt is csak másfél évig maradt. Valamivel többre és nagyobbra vágyott. Ekkor következik életének az a része, mely minket, budapestieket, legközelebbről érdekel. 1888-ban meghívják a budapesti Opera, pesti Opera igazgatójának. A magyar királyi Operaház akkori állapotai a, legrendetlenebbek és a legzavarosabbak. Mahler kiváló szervezőképessége kellett ahhoz, hogy ebben a kétségbeejtő káoszban rendet teremtsen. Nem egész négy évig [állt ennek az intézetnek az élén és e rövid idő alatt elérte, hogy operánk, melyről addig külföldön csak annyit tudtak, mint bármely más harmadrangú német színpadról, komoly tényezője lesz a modern zenei életnek. Minden külföldi színpadot megelőzőleg ő mutattattja be először Mascagni .„Parasztbecsületét". Az olasz zeneszerző nagysikerű müvét itt ismerik meg a német operák vezetői. A budapesti Opera műsora sohasem volt ilyen gazdag és soha ilyen nagy művészi sikereket nem ért el. Wagner Niebeluogen gyűrűje az ő vezetése alatt keiül színre és ő viszi nagy sikerre a „Fegyverkovácsot". Mahler budapesti működése kitűnően bizonyítja azt hogy mit jelent egy művészi intézet vezetésében, ha az élén igazi művészi talentum és igazi szervezőképesség áll. Mahler budapesti működése éppen azt a bajt szüntette meg ideig-óráig, melyben ez a színház az előtt is, az után is annyit és annyiszor szenvedett. Jóhiszemű becsületességgel hitt a maga erejében és igazában, nem ismert kicsinyes személyi érdeket, a magáét épp oly kevéssé, mint másokét. Ámde -oz a munka nem csak művészetet, de ellenségeket is csinál. Apró megbántott hiúságok, újra reménykedni kezdő apró érdekek jártak örömtáncot az opera falain belül, mikor az -egész jóizlésü közönség és a magyar ;sajtó legnagyobb részének tüntető sajnálkozása mellett Mahler elhagyta az Opera igazgatói irodáját. Mahler távozása a minisztérium részéről is, de főleg magának Mahlernak az elhatározásában elvégeztetett akkor, mikor Beniczky kormánybiztos helyébe 1911 február 1-én Zichy Géza grófot nevezték ki az Andrássy-uti színház legfelsőbb vezetőjének. Beniczky teljesen szabadkezet adott Mahlernek. Szerette ós becsülte a nagy művészt és megértette a céljait. Azonkívül, maga nem lévén muzsikus és művész, nem kivánta a maga laikus meggyőződését érvényesíteni. Zichy gróf azonban maga is zeneszerző, aki egy, a Mahlerével sokban ellenkező művészi hitvallást vall a magáénak. Súlyosbította a helyzetet Szápáry belügyminiszter, aki az uj intendáns kinevezésével egyidejűleg uj szabályrendeletet bocsátott ki, melynek legfőbb pontja az, hogy a színház igazgatóját minden tekintetben, tehát művészi dolgokban is az intendáns alá rende'i. Mikor Mahler értesült erről, hivatkozott a szerződésre, mely világosan kimondta, hogy ő egyedüli művészi vezetője a színháznak és e szerződés értelmében kérte az elbocsáttatását és a kikötött 40.000 forintnyi vinculumát. Másfél havi tárgyalás után 25.000 forint kárpótlással hagyta el az Operát március 14-én. Hogy menynyire a közönség kívánsága ellenére történt ez a távozás, azt a minapi Lohengrin-előadás bizonyította a legjobban. Az előadás megkezdése előtt és a felvonás közökben impozáns tüntotóssel fejezte ki a budapesti közönség a kiváló dirigens távozása miatt érzett boszuságát, amelylyel együtt elvesztette a magyar Opera komoly szerepét a modern zenei életben. Mahler már néhány nap múlva uj helyet talált tevékenysége számára Hamburgban, Pollini színházánál, ahol nem igazgató ugyan, de teljesen érvényesítheti szándékait és céljait. 1896-ban Pollini színházától is megválik és kevéssel utóbb a bécsi udvari opera igazgatására hivják meg. 1907-ben a budapestiekhez hasonló körülmények közt a bécsi operának is bucsut mond és azóta amerikai körúton ismertette meg az uj világ közönségével a modern zenelitteratura remekeit, Amerikából a legutóbbi hetekben tért vissza Parisba, ahol VIII. szimfóniáját kellett volna betanítania és dirigálnia, A kinos és tragikus kór, mely még Amerikában támadta meg közvetlenül, Európába érkezése után annyira súlyosbodott, hogy a szimfónia előadását, melyet az egész francia zenekedvelőközönség nagy érdeklődéssel várt, elhalasztották, abban a reményben, hogy az óvilág kiváló orvosprofesszorainak tudománya csakhamar győzedelmeskedik majd az alattomos betegségen. Minden próbálkozás és kísérlet azonban hiábavaló volt. Mikor állapota válságosra fordult, családja teljesítette utolsó kívánságát, elvitték Bécsbe, ahova ifjúkori emlékei és nagy művészi sikerei fűzték II. Mahler Gusztáv nagy művészi hírneve, jnint zenekari dirigensé ós színházi vezetőé a budapesti tartózkodásával kezdődik. Itt ismerték meg ezt a nagy képességét, mely sok tekintetben Richter, Stfauss, Mottl és Nikisch fölé helyezte. Mindazokon az értékes művészi kvalitásokon tul, melyek ezeket a mai zenekultura legkiválóbb karmestereivó teszik, Mahlernek csodálatos szuggesztív ereje volt, mellyel valósággal egybeforrasztotta, egy testté, főleg pedig egy lélekké tette a zenekart. Igazi művésze volt a zenekar vezetésének, aki mély megértéssel és tökéletes beleérzéssel interpretálta Wagnert épp ugy, mint a régi klasszikusokat. Igazi művész volt, akinek a zenekar egy hangszer, mely kezében mindig uj életet nyer. Talán egy dirigenst sem ismerünk, aki annyira egybe tudott volna olvadni a zeneköltővel, mint ő. Csak igy érthető meg az az őszinte nagy hatás, mely egy-egy hangversenye után a publikumából kiváltódott. Mint operavezető, termószesesen ezeket a tulajdonságait érvényesítette elsősorban. Máimaga e kiválóság elegendő lett volna ahhoz, hogv a vezetése alatt álló színház művészi sikereket érjen el. Ezenkívül azonban segítette művészi törekvéseiben kitűnő elméleti tudása és akaratereje. Hogy mennyire hivatott volt nemcsak a zenekar, hanem a színház vezetésére is, azt legjobban bizonyítja az a néhány esztendő, amelyet Budapesten töltött. Mig addig az Opera színpadján csak az ének és az éneklés a fontos, az ő vezetése alatt majdnem egyenrangúvá válik a szinészi játék. Szinte természetes ez és egybefüggő azzal, hogy Mahler különösen Wagnerben nemcsak muzsikát, de drámát is látott. Éppen ezért követeli, hogy a budapesti Opera egynyelvű előadásokat adjon ós az idegen anyanyelvű művészeink megtanuljanak magyarul. Szinházvezeíői és karmesteri működése a nagyközönség szemében megszerezte miivészi hírnevét. De már a hamburgi szerződés idején ismertté válik a neve a zeneértők világában, néhány nagyértékü kompozíciójával. Ezt megelőzőleg is irt néhány komoly értékű dait és kiegészítve átdolgozta Kari Maria Weber „A három Pintó" cimü vigoperáját, amely 1888-ban a bécsi operában szinre is került. Hamburgi tartózkodása alatt kolerajárvány pusztított. 1892-ben ő is megbetegszik, bár betegsége könnyebb természetű, hosszabb pihenésre van szüksége. Ez alatt irja meg első, második és harmadik szimfóniáját, amelyeket bécsi igazgatása idején gyors egymásutánban követ még hat szimfonikus költemény. Ezek közül a múlt évben mutatta be a budapesti közönségnek a szimfonikus zenekar. Nyolcadik szimfóniája pedig szintén tavaly került bemutatóra Bécsben. Most pedig Páris legnagyobb zenekara készült a nagy mü előadására, mely a zeneszerző halála miatt maradt el. Ezenkívül bemutatóra vár az utolsó három évből való kilencedik szimfóniája. Néhány hónappal halála előtt pedig hozzáfogott a tizedikhez is. Mahler, mint zeneszerző, a legszínesebben instrumentáló komponista. Szimfóniái középutat képeznek a programmzene és az abszolút zene közt, mert bár nem ad határozott vezető ideát, tartalmában mindig van valami, ami programmuzsikára emlékeztet. A szimfónia formájában szakit a beethoveni szimfóniával és régi tradíciókkal és csatlakozik Brucknernak, első mesterének reformjához, mely megbontja a költemény egységét és részekre bontva ad több szabadságot ós szélesebb körű lehetőségeket. Csodálatos gazdag szinesség uralkodik ezekben a szimfóniákban, szinte misztikus, vallásos szólamok vegyülnek kemény osztrák népdal-melódiákkal — a romantikus összevegyül a triviálissal. A hangulatok gyors és szeszélyes váltakozása adja meg ezeknek a kompozícióknak egyéni jellegét, melyet csodálatosan nagy zenekari készség segit a dobok ós ütőhangszerek szinte tulságig menő szaporításával. Mahler univerzális tehetsége, amely mindenben elsőrangút és nagy értékűt produkált, szinte a cinquecento nagy művészeire emlékeztet. A minden művészet aranykorában éltek ilyen zsenik, akik három művészetnek hódoltak egyszerre, amint három múzsát szolgált egyszerre Mahler is ; a színházat, a zenekart és a zeneköltészetet. S bár ezek egymáshoz közelebb állók, mint Leonardo da Vinci három művészete, esak igazi ós megdöbbentő genialitás tud három ilyen téren maradandót alkotni. li. L. ]\Jpffi£k«i|vít1P a berlini fogtechnikán XXi^lJll^Aa^ és fogklinikán képesítve Fofjnititenite Kossuth L.-sugárut 4. Ivészit mindenfélo fogtechnikai munkát kaucsukban ós aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is.