Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-18 / 113. szám

1911 május 18 DÉLMAGYARORSZÁG 3 lanatában laborál. Nemcsak hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem fog megküzdeni tudni a kartellel, de szinte kétségtelen, hogy anyagi erejét megőrli az egyenlőtlen harc s hogy mint üzleti vállalkozás egyike a legkilátástalanabbaknak s legkevésbé is kecsegtetőknek. Mindezeket az észrevehető kinövéseket abból az alkalomból mondjuk most el, mert a kormány olyan reformot tervez, amely a mai állapotok kinövéseit lenyesi. A Wekerleféle reform, amely kisebb dolgokban mégis változtat valamit, legközelebb törvényerővel lép életbe, de minden jel szerint akkorára a mai kormány is előtárja azokat a reformokat, amelyek nemcsak a közönség érdekein javit, de a vidéki pénzintézeteken is, amennyiben a karteltől függetlenebből, szabadabban dolgozhatik. A képviselőház ülése. — Vita a kereskedelem körül. — (Saját tudósítónktól.) A kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalta ma a képviselőház. És Sümegi beszélt először. Kissé unalmasan kezdődött és nagyon unalmasan végződött, mentségül bár beszámították Sümeginek, hogy hamar befejezte. így Söpkéz Sándor beszélhetett. Alapos, szelid, de figyelemreméltó beszédet mondott, nemkülönben Vázsonyi Vilmos is, aki az utóbbi időben keveset szerepel a t. Házban. Lengyel Zoltán a kereskedelmi minisztérium kettéválasztását melegen ajánlotta és melegen hallgatták. Ugyanis ma volt az első nyárias hangulat a Házban. Lukács László miniszter szólalt föl Lengyel Zoltán után. Hieronymi Károly érdemeiről, zseniális terveiről emlékezett. Röviden nyilatkozott a kereskedelmi tárca ügyeiről, mert — igy mondta — nem akarja megkötni utódjának a kezét. Majd hozzáfűzte, hogy nagyszabású beruházási politikára van szükség. Szem előtt kell azonban itt tartani a sorrendnek és a fedezetnek helyes betartását. Szükségesnek tartja a vasúti közúti hálózatnak és a posta és távirónak fejlesztését, továbbá a vizi utaknak szabályozását. A másik: Csak egyszer lőtt ? Az egyik: Én vártam, hogy még lő, de nem lőtt. Pedig hat golyó van benne, mert azért revolver a neve. A másik: Mért nem lőtt többet? Az egyik: Mert meghalt, eltalálta a szivit. De olyan közelről nem nehéz, céltáblába sokkal nehezebb, az messze van az embertől. Te már voltál lövöldében? A másik: Egyszer a Városmajorban, de ott csak ronda kis lövöldék vannak, a ligetben van az igazi jó. Ott három lövés egy hatos, a majorban öt. Az egyik : Doboló ember van a majorban ? A másik : Van. Ha eltalálják, veri a dobot. Az egyik: A ligetben van gombócevő, de azt a legnehezebb eltalálni. Én egyszer néztem egy katonát, pedig tüzér volt, vasárnap délután, az lőtt arra a gombócevőre. Az lassan eszi a gombócot és előbb kell eltalálni, mielőtt bekapja. És az a tüzér lőtt vagy százszor és egyszer se találta el és nagyon nevettek a többi katonák, pedig azok bakák voltak. Hát aztán elfogyott a pénze és elment a lövöldéből találás nélkül. Tüzér volt. (Nagy, hosszú hallgatás.) A másik: Te mi leszel ? Az egyik: Tüzér. (Köszönés nélkül, szép lassan kisétál az udvarba és felmászik a poroló-állványra. Olt ül és onnan néz fel az ajtójukra, az első emeletre. Hallgat és a körmét rágja.) Kabos Ferenc elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelentette, hogy a miniszterelnök átirata szerint a király az indemnitás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot szentesitette. Som az inditvány, sem az interpellációs könyvbe ujabb bejegyzés nem történt. Ezután következett a napirend, a kereskedelemügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Szavalunk a magyar iparról!) Sümegi Vilmos (Justh-párti): Külkereskedelmünkről beszél és felsorolja azokat az árucikkeket, amelyeket külföldről, főleg Ausztriából hoznak be hozzánk és amelyeket nálunk is megtalálunk. Áll ez különösen a sörre és borra. Magyarországon terem a világ legjobb bora és mégis évente tizenkét millió koronát adunk borért a külföldnek. A földgáz kihasználásáról szól és ettől várja Magyarország gazdasági Aletének fellendülését. Folyton szavalunk a magyar iparról . . . Kozma Andor : Az igaz ! Sümegi Vilmos: Igen, igaz, de senki sem tartja meg ós olyan kiváló ember, mint Kozma Andor ... Kozma Andor: Én hirdetem, de meg is tartom. Sümegi Vilmos: Minden magyar embernek hirdetni kell és meg is kell tartania azt, amit hirdet. Az iparfejlesztést fejtegeti és megemliti a szédaipart, amelynél felpanaszolja, hogy a kormány az osztrák iparosokat előnyben részesiti a magyar iparokkal szemben. Ugyanez áll a mérleggyártásunkra vonatkozólag is. Kitűnőek a magyar gyárak és mégis a külföldieknél rendelnek. Papp Géza: Mert pontosan és jól szállítanak. Sümegi Vilmos: Ez igaz, de ugyanilyen jól ós pontosan szállítanak a magyar gyárakis. Az a tény, hogy évente sok milliót adunk a külföldnek és ez ellen kellene valamit tenni. A székelyvasut megépitósóről beszélés azt mondja, hogy itt is kedveztek a nemzetiségieknek. Nem fogadja el a költségvetést. (Allamvasuti mizériák.) Söpkéz Sándor (munkapárti): Az államvasutakról beszél. El tud képzelni olyan vasúttársaságot, amely közlekedési és financiális szempontból is kielégítő. Heltai Ferenc előadó: Ilyen vasút nincs, de ne is legyen. Söpkéz Sándor: Nem mondtam, hogy van, de el tudom képzelni, hogy lehet. Panaszolja, hogy az államvasutak, minden kitűnőségük mellett, sok kivánni valót hagynak hátra. Rengeteg azon közvetlen kocsik száma, amelyik egy-két utassal futnak sok száz kilométeren át. Heltai Ferenc előadó: Nincsenek üres kocsik. Söpkéz Sándor: A tömegáru szállításáról szól, amely nálunk rendszerint egy irányban történik. Egy vasút működése nem merül ki, hogy szállítási dijai olcsók. Az is föladata egy vasúttársaságnak, hogy nagy tömegeket gyorsan és megbízhatóan tudjon továbbítani. Heltai Ferenc előadó: Ez szépl Söpkéz Sándor: Vizsgálnunk kell, hogy az államvasuton hogyan felelnek meg ennek a követelménynek. Á kocsihiány sokszor 20—22 ezerre rug az államvasutaknál. Ez kára a termelő-közönségnek, de kára a vasútnak is. Ez az állapot káros a gabonaszállitásra, de leginkább káros a gyümölcsszállitásra. A vasútnak éltető eleme a lokomotív és a kitűnően fölszerelt pályatest. (Helyeslés.) Ép e két tényező harmónikus fejlesztésében nem tartottak lépést az államvasutak a külfölddel és a növekvő forgalommal. Elismeréssel szól az elhunyt kereskedelemügyi miniszter törekvéséről, amelylyel az államvasutak elhanyagolt ügyeit kezelte. Elfogadja a költségvetést, mire az elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. (Kereskedelmi alkalmazottak.) Vázsonyi Vilmos a kereskedelmi alkalmazottak helyzetét teszi szóvá. Nagyon rossz a kereskedelmi alkalmazottak helyzete, amelynek javulása csak az ipartörvény revíziójától remélhető. A vasárnapi munkaszünet kérdésében megelőztük a külföldet, de más kérdésekben, mint a záróra, a munkaidő kérdése, elmaradtunk. (Lengyel beszél.) Lengyel Zoltán nagyon melegen pártolja azt a tervet, hogy a kereskedelemügyi minisztérium ügyköre kétfelé osztassák; ugy a kereskedelem és az ipar, mint a közlekedés ügyei egész embert követelnek. Arra kéri a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy ne bürokratikus szemmel nézze a személyzetet, hanem szociális szempontból is. A miniszter figyelmébe és jóindulalatába ajánlja a vasutasok jóléti intézményeit. A tételt nem fogadja el. Az elnök a vitát berekesztette. (A miniszter válasza.) Lukács László minisztert előadásában két dolog feszélyezni. Az egyik elődjének, Hieronymy Károlynak nagy tehetsége, hivatottsága és érdemei, a másik dolog, amely miatt helyzetét kényesnek látja, hogy csak ideiglenesen látja el a kereskedelmi minisztérium ügyeit és nem akarja kötni az utódjának kezét. Az utód lesz a felelős a minisztérium vezetésóért és ezért most csak röviden nyilatkozik. Nagyszabású beruházási politikára van szükség. Szem előtt kell azonban itt tartani a sorrendnek és a fedezetnek helyes betartását. Szükségesnek tartja a vasúti közúti hálózatnak ós a posta és távirónak fejlesztését, továbbá a vizi utaknak szabályozását. Ezeket a beruházásokat célszerű beosztással kell megcsinálni. Meggyőződése szerint a vasúti üzem jövedelmezőségét fokozni kell. Hosszasan foglalkozik a postások fizetésével ós rámutat arra,hogy nohamégalig száradt meg a tinta Hieronymi fizetésrendezési intézkedésén, a postások máris ujabb követelésekkel állanak elő. A követelésekkel szemben óvatosságra int, mert az állam büdzsetje nem birja el a folytonos követelések teljesitósét. Szólott azután a tisztviselők előléptetési viszonyairól. Az automatikus előléptetés rendszerét egyáltalában nem tartja helyesnek. Általánosságban megtartják az automatikus előléptetés rendszerét, de az egyes embert nem automatice, hanem érdemei szerint kell előléptetni. (Élénk helyeslés.) Hosszasan foglalkozik az államvasutak üzemével és statisztikai adatokat sorol föl az egyes üzemek jövedelmezőségéről. A horvát kívánságok dolgában kijelenti, hogy a ogulinknini vasutat a kormány hamarosan megépíti, noha ez óriás munkát és pónzáldozatot követel. Azt a panaszt, hogy horvát illetőségű polgárokat nem kellő számban alkalmaznak a vasútnál, alaptalannak tartja. Az üzletvezetőségnek 280 olyan emberre van szüksége, akik horvátul is tudnak és e számon felül még 117 horvát illetőségű embert alkalmaztak. Kéri a költségvetésnek, mely Hieronymi öröke és végrendelete, változatlanul való elfogadását. (Élénk helyeslés.) Söpkéz Sándor személyes kérdésben kijelenti, hogy nem volt szándékában a kereskedelemügyi minisztérium tisztviselői karát megsérteni, még kevésbé támadni. A Ház azután elfogadta a költségvetés első tételét. Az ülés két órakor végződött. Európa népéhez! A marokkói lázadó törzsek, amelyek részint a fönnálló rend és a szultán, részint a szultánt támogató francia hadak ellen küzdenek, manifesztumot intéznek Európa népeihez. A manifesztum egyik példánya, a többit megelőzően, eljutott a Daily Mail-hez, amely a mai számában publikálni fogja az érdekes kiáltványt. A manifesztum sajátos zamatu szövege a következő: Mi, a Marokkóban föllázadt törzsek tudomására akarjuk hozni az egész világnak, hogy nem a keresztények ós nem a Marokkóban élő idegenek ellen köszörültük fegyvereinket. Mindössze az a szándékunk, hogy egy uj és egységes marokkói birodalmat teremtsünk meg, egy nékünk kedves szultánnak bölcs uralma alatt. Mert a mostani szultán vad és kegyetlen. Áldozatainak minden ok nélkül levágatja kezét, lábát és csonka testrészeket nagy ünnepségek közepett szurokban főzeti meg. Szerencsétlen áldozatainak nyelvét kitépi, szemüket kiszuratja, fogaikat kitöreti, testüket megcsonkítja, másokat vadállatok elé vettet és gyönyörködik benne, amint a fenevadak szétmarcangolják a boldogtalanokat. Kegyetlenségeinek nincs se vége, se hossza. Egyetlen széparcú leányzó sincs miatta biztonságban, mert Mulej Hafid a zsoldosaival elrab oltatja . , , Mulej Hafid nem szultán, hanem zsarnok, egy hazug, egy brutális barom. Ha a keresztények az ő gaztetteinek csak a felét is ipmernék, ha tudnák róla, hogyan, mi módo" uralkodik, akkor kétségen kivül minkéi