Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-14 / 110. szám

18 delmagyarorszag 1911 május 14 állítás adja a nagy probléma megoldását. Keleti nép vagyunk. Nem élünk valóban társasóletet. Sem Pesten, sem a vidéken. Szalonjaink nincsenek, nem is voltak. A férfiak csak a maguk körében és csak a maguk körének élnek. A nő az ő életükben epizód. Epizód, mint feleség, epizód, mint szerető, epizód, mint nővér. A magyar férfi világa nem terjed tul a hivatalon, a kávéházon, a képviselőházon, az üzleten, a kártyán, a vadászaton, a klubon, a kaszinón, a karrieren, a pénzen, a politikán. Kétségtelenül nagy és változatos világ ez is, de egyoldalú. Hiányzik belőle a nő és ha elő is fordul benne, esak mint epizód szerepel. A magyar társadalom ebéd után szétválik. A férfiak külön — pipaszó mellett — isszák meg feketekávéjukat és magukra maradnak a nők. Mondjuk, napi egy óránál tovább nálunk senki sem foglalkozik a hölgyekkel, ha csak nem vőlegény, vagy nincs deklarált viszonya. De hogy általában Part pour Part magáért a női társaságért keresse a női társaságot, arra magyar férfi képtelen. A szalont a franciak alapították meg, a flirt angol szó és német költő irta meg, hogy: das ewig Weibliche zieht uns heran. Nálunk a parlagi férfi a pipával, a borral és a lóval egy sorba helyezi az asszonyt, a müveit férfi pedig vagy egyáltalán nem foglalkozik a női nemmel, vagy ha foglalkozik ís vele, ezt csak a jómódú ós müveit középosztály egyik olyan obligatórius luxusának tartja, amilyen például a hangversenyek látogatása. A nő igazi, nemes (nem mondjuk, bogy önzetlen, mert a legönzetlenebb női kultusz is önző) kultuszát még a legműveltebb magyar férfiak se gyakorolják. És egészen bizonyosan ezért van, hogy nálunk, ahol' az irodalomtól az életig, a Bánk bánoktól a gróf Teleky Lászlókig a legteatrálisabb és legromantikusabb politikai karakterek termettek, ismeretlen az ifjú Werther alakja és idegenül bolyong a nemes des Grieux lovag. Olyanok vagyunk a magyar irodalomban, — guiiicB-tcf. • _ | rffitom.r. jBusrere a iTia$iu uiinr'á régf rómaiak, a Romulus ós Remus népe volt a szabin nők elrablása előtt. Nincsenek nőink. A magyar irodalomnak is valami szabin nők elrablását kellene rendezni. Nem a külföldi irodalomból kell elrabolni a szabin nőket, hanem onnét, ahol a nő ma is van, ma is ól, de csak mint epizód: abból a magyar társadalomból, ahol a nő nem él a férfiéval egyenlő rangú életet. Hanem ahol — mint azt a pár év előtt oly hires, nevezetes gróf Moltke Kunó kívánta feleségétől — nő csak átlibeg a férfi életén, mint egy álom. Mint egy epizód. A három fiu. Tolstoj Leo irodalmi hagyatékából. Az apa kiadta a fia jussát, megajándékozta agy kis birtokkal és igy szólt hozzá : — Élj ugy, mint én, és boldog leszel a földön. A fiu hálásan fogadta az ajándékot, eltávozott és attól a naptól kezdve csak gyönyöreinek élt. — Atyám azt parancsolta, hogy ugy éljek, mint ő, — okoskodott magában. — Atyám vidáman él, én tehát követem példáját. Igy telt el egy év, két év, tiz és husz év. A fiu elpazarolta a kapott ajándékot és semmit se tartott meg magának. Azután visszatért atyjához és segélyért könyörgött, de az atyja elutasította. A fiu igyekezett atyját megindítani és kérte támogatását. De az atyja süket maradt kéréseire. Ekkor a fiu — azon hiedelemben, hogy atyját megbántotta — bocsánatért könyörgött; de az atyja kérlelhetetlen maradt. A fiu most már szidalmazta atyját: — Ha most semmit se akarsz adui, miért akartál előbbi ajándékoddal boldogítani ós miért mondtad, hogy az ajándék elégséges lesz egész életem tartamára? Az átélt örömök és gyönyörök nem érnek fel azokkal a kínokkal, melyeket mos átszenvedek. Érzem, hogy belepusztulok és egészségem napról-napra hanyatlik! És ki az oka nagy szerencsétlenségemnek ? Te, egyedül te ! Tudnod kellett volna, hogy a jólét ártalmamra lesz és mégse óvtál meg a veszélytől. Azt mondtad : „Élj ugy, mint én, és boldog leszel a földön !" Nos hát, én ugy éltein ! Te átengedted magadat az élvezeteknek és én követtem példádat! . . . Csakhogy neked elég eszközöd van az ilyen életmódhoz, mig az én eszközeim hamar elfogytak . . . Nem vagy jó atya, hanem csaló ! Ellenségem ! Átkozott legyen az életem ! És átkozott légy te, életem megrontója ! Gyűlöllek, megvetlek . . . hallani sem akarok többet rólad ! . . . Hasonló ajándékot adott az atya második fiának, ugyanazon egyszerű szavakkal: — Élj ugy, mint ón, ós boldog leszel a földön! A fiu nem volt teljesen megelégedve az ajándékkal, mely éppen olyan értéket képviselt, mint az elsőszülötté. Tudta már, milyen sorsra jutott bátyja ós azon töprengett, miként kerülhetné el az elszegényedést. Tudatára jutott annak, hogy bátyja félreértette atyjának azon intését: „Élj ugy, mint ón !" Mert az ember nem élhet kizárólag csák az élvezetek hajhászásának. Azon töprengett, miként duplázhatná meg az atyjától kapott vagyont és azon igyekezett, hogy még egy birtokot szerezzen magának, de a módján sehogyse tudott eligazodni. Az atyjához ment tehát tanácsot kérni. De az atyja nem szólt semmit. A fiu azt hitte, hogy atyja nem meri őt jólétének titkaiba beavatni és fondorlatos, ravasz eszközökkel igyekezett kipuhatolni, hogy milyen módon gyűjtötte atyja a gazdagságát. Amennyire lehet, takarékosgatott, kuporgatott, de mindez még nem elégitette ki. Hogy kapzsiságát eltitkolja, egész életét nélkülözésekben töltötte ós minden kínálkozó alkalommal elpanaszolta. HSCl kap semmit; hogy mindenét a saját két keze munkájával szerezte és mások ilyen hosszú idő alatt már sokkal többet szereztek, mint ő . „ , A második fiu idejét mindaddig töltötte gyáva panaszokkal, amig végre atyjától kapott vagyona pusztulásnak indult . , . Mikor már mindenét elvesztette, nem tehetett egyebet, — meghalt. Önkezével oltotta kí életét . . . Az atya a harmadik fiának ís ugyanolyan birtokot ajándékozott, mint a két elsőnek és ugyanazon szavakat intézte hozzá : — Élj ugy, mint én, és boldog leszel a földön ! A fiu nagyon megörült az ajándéknak ós eltávozott az atyai házból. Megemlékezvén idősebb testvérei szomorú sorsáról, hosszasan elmélkedett az atyai intések értelme felett. — Legöregebb testvérem azt hitte, hogy ha ugy akar élni, mint atyánk, akkor egyedül csak az élvezeteket kell hajhásznia, ezért vesztette el mindenét. A második abban a hiedelemben volt, hogy másként kell cselekednie ós szintén belepusztult. Mit jelenthetnek hát tulajdonképen az atyai szavak : „Élj ugy, mint én ?" ..„ És visszaidézte mindazt emlékezetébe, amit az atyja életéről tudott. Megértette, hogy születésóig az atyja még semmit sem tett félre a számára; hogy azelőtt nem létezett, hanem az atya teremtette, táplálta, nevelte, azután ellátta minden jóval ós azt mondta: „Élj ugy, mint én, s boldog leszel a földön !" Tudta, hogy testvéreiért az atyja ugyanezt megtette és most már megértette, hogy ebben rejlik a kötelesség, melyet atyjától el kell tanulnia. Minden, amit az atyjáról tudott, abban összpontosult, hogy atyjuk vele ós testvéreivel csak jót tett ós megértette, mit jelentenek e szavak : „Élj ugy, mint ón 1" Más szóval: „Tégy jót az emberekkel !" És amint ezen elgondolkozott, az atyja hozzálépett és igy szólt: ;— Ezután ismét együtt élünk boldogan ! Menj el valamennyi gyermekemhez és világosítsd fel őket, hogy mit jelent az : „Éljetek ugy, mint én !" És ha példámat követik, valóban boldogok lesznek a földön ! * Az atya — az Isten ; fiai : az emberek; boldogságuk: az életük... Az emberek azt hiszik, hogy Isten nélkül is megélhetnek ós az életet pusztán a gyönyörök szakadatlan láncolatában keresik ... De mikor elkövetkezik haláluk órája, nem képesek megérteni, miért adatott nekik ez az élet, mely a halál kínjaiban végződik. Ezek az emberek, akik ajkukon istenkáromlással halnak el, — az első fiúhoz hasonlítanak, Mások az élet célját az önzésben keresik ós minden erejüket a saját életük megjavítására fordítják. De minél inkább közelednek a képzelt célhoz, annál inkább távolodnak tőle . . . Ezek a második fiu hasonmásai. A harmadik rész pedig igy bölcselkedik : — Minden, amit Istenről tudhatunk, csak annyi, hogy jót tesz az emberekkel és rendelkezik, hogy ők is jót tegyenek másokkal. Tehát kövessük példáját és tegyünk jót mi is felebarátainkkal . . . És amint e megismeréshez eljutottak, az Ur leszáll hozzájuk és igy szól: — Ez az, amit tőletek kívántam . . . Tegyetek ugy, mint én, és akkor boldogok lesztek a földön . . . Az „Apostol". — Saját levelezőnktől. — Pária. május 10. Az Odéon színházban, a Second Théatre Francais-ban tegnapelőtt, zárt ajtók mögött, meghívott vendégek előtt ós egyetlen előadáson, JjGCS'utaíásrá került egy politikai tendenciájú darab, az Apotre. Egyetlen egyszer került csak szinre és meghívott bírálók előtt, már pedig azért, mert a véletlen körülmények különös találkozása folytán az Apotre tárgya tökéletesen megegyezik egy másik politikai darabnak, Paul Bourget IVi&MW-jének tárgyával s mivel a Tribünt tudvalevőleg már több mint egy hónap óta játszák a Vaudevilleben, az Apotre szerzője nem akarta, hogy bárki is plágiummal vádolhassa az & drámáját. Zárt ajtók mögött ós meghívott publikum Jelenlétében mutatták be a darabot, még pedig azért, mert politikai tartalma és sokaktól nem kedvelt pártámyalata miatt esetleg tüntetésekre és botrányokra adhatott volna alkalmat. Emiitettük, hogy az Apotre témája azonos Paul Bowgot Tribünjének tartalmával. A Tribünben pedig, mint ismeretes, egy miniszterelnök jön összeütközésbe fiával; felfedezi egy napon, hogy fia bele van keverve egy politikai rablóbandába, abba a rablóbandába, amelynek a leleplezése ép ő rá van bízva. — Az Apotre, hasonlóképen miniszter — hasonlóképen egy megvesztegetett politikai társaság demaszkirozására vállalkozik — és ennek a diszes társaságnak az élén hasonlóképen saját fiát találja. De mig az azonos tartalmú drámából a royalista, a reakcionárius Paul Bourget a konzervatív párt Ínyének megfelelő konklúziót derivál, addig az Apotre szerzője, aki szociálista, libre renseur, ezt a konklúziót saját pártja javára vonja le. Ez a speciálisan francia eszmeharc minket kevósbbó érdekel. Ezzel szemben azonban sokkal érdekesebbnek Ígérkezik néhány szót szólni Paul Hiacynthe Loysonról, az Apotre szerzőjéről. Idestova egy félszázaddal ezelőtt, még a császárság idején, a Notre-Dame székesegyháznak volt egy messze földön hires prédikátora: Pére