Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-14 / 110. szám

1911 május 14 DELMAGYARCkSZÁTÍ 120 „leginkább mérvadó körökben az Ausztriával való viszonyunk felöl uralgó tájékozatlanságot és tévedéseket eloszlassa". Nem sok szerénységre valló nyilatkozatokat tett amerikai útjáról és büszke örömmel hangsúlyozta, hogy sok-sok sötét koponyát sikerült fölvilágosítani. Örömünkre esett ez a vállalkozás. De ha e fölvilágosító ekszpedició és e sok előadás után maga az Unió elnöke iiyen sötét tájékozatlanságban maradt közjogi viszonyunk felől, — akkor, bocsánatot kérünk, Apponyi mégse bizonyult arra alkalmasnak, hogy a magyar közjog egyetemi tanára legyen. Szeged mérlege. — A zárószámadás fölöslege. — (Saját tudósítónktól.) A pénzügyi bizottság szombaton délután tárgyalta le a zárószámadást,* amelynek egyes tételeit a Délmagyarország már ismertette. A zárószámadásból meggyőződhetik a város polgársága _ arról, hogy a Szeged ügyeit intézők nagyon jól gazdálkodtak, mert eltekintve attól, hogy a város vagyona százezrekkel szaporodott az elmúlt esztendőben, a zárószámadási fölösleg is olyan nagy, hogy hatvanezer koronát uj számlára Írhattak át, százezer koronát fordíthatnak az 1914 évi kiállítás céljaira, majdnem kilencvenezer koronát a Gizellatér és Vadkerti-ut rendezésére, tizenkétezer koronát pedig a törzsvagyonnak visszatéríthetnek. Pedig a viszonyok nem voltak valami kedvezőek. As ekss-lekss miatt közel kétszázezer korona pótadót irtok le, a kiadási tételek sok helyen az előirányzatnál sokkal magasabbak voltak, ámde a helyes és célszerű gazdálkodás folytán óriási emelkedést mutatott a bevétel minden tétele. Balogh Károly pénzügyi tanácsosé elsősorban az érdem és az elismerés ezért a kedvező eredményért, mert az ő gazdasági és pénzügyi politikája tette lehetővé, hogy a város 1910 évi gazdálkodásának a mérlegét ilyen alakban tárgyalhatta a pénzügyi bizottság. A férj: Mert most végre megérkezett az ideje. Most már komoly, tekintélyes ember vagyok és nem tűrhetek meg ilyen foltot a házaséletemen! Maholnap képviselő leszek és akkor kiírhatták volna az ellenzéki újságok, hogy Az asszony: Es ha kiírták volna? A férj: Neked, tudom, ez is hízelgett volna. Te boldog voltál, hogy az egész világ azt hitte, hogy házibarátod van! Érdekes, pikáns asszonynak tartottak. Ennek most vége. Értem, hogy neheztelsz rám ezért. Az asszony. Valld meg, hogy szemtelen és önző ember vagy. A legjobb barátodat, aki tiz év óta egyebet sem tesz, mint hogy a szekeredet tolja, pellengérre állítod a világ előtt! A férj: Ha valaki ezt hallaná, még azt hinné, hogy szereted! Az asszony: Hát, igenis . . . szeretem! Sokkal jobban szeretem őt, mint téged! Mert önzetlenül, tisztán szerelmes belém. A férj: Már megint kezded a régi dalt! Az asszony: A régi igazságot, amit te nem akarsz átlátni! A férj: Te csak mindig kimutatod a fogad fehérét. Az asszony: Utálatos vagy! A férj: Csak olyan vagyok, amilyet megérdemelsz. As asszony: Aljas, haszontalan, lelketlen, goromba paraszt! A férj: Te . . . vigyázz a nyelvedre! Marcell (fölindultán magában): Nem . . . nem tudom tovább nézni... Megint be kell pvatkoznom ... Az ülésen Lázár György dr, polgármester elnökölt, a jegyzőkönyvet Bárkányi Zoltán dr vezette. Rajtuk kivül Balogh Károly tanácsos, Bokor Pál polgármesterhelyettes előadó, Fajka János főszámvevő, Taschler Endre főjegyző, Wimmer Fülöp, Obláth Lipót, Kiss Arnold, Désy Béla, Weiner Miksa voltak jelen az ülésen. Balogh Károly ismertette a zárószámadás egyes tóteleit, amelyeket más részben ismertettünk. A bizottság a tanácsos jelentését és előterjesztéseit egyhangúlag magáévá tette. A jelentésből kitűnik, hogy az 1910. évi zárszámadás eredménye összesen 9,446.997 25 korona bevételt ós 9,387.82970 korona kiadást tüntet föl, a felesleg tehát itt 59.167-55 korona. Ezt az összeget ennek az évnek a számlájára viszik át. Az aktívák, a város követelései az 1909. évi 9,965.985 koronával szemben 816.502 05 koronával 10,782.48705 koronára szaporodtak, a passzivák pedig 910.716 53 koronával az 1909. évi 17,126.922 24 koronáról 18.037.63877 koronára szaprodtak. Az 1910. évre 4,920.381 50 korona rendes kiadást irányozták elő. Péthitelt három izben 154.853 korona erejéig vettek igénybe. Rendes kiadás tehát 5,075.23450 korona volt, rendes bevétel 5,517.961-41 korona, amiből különféle cimeken leírtak 204.22810 koronát. Bevétel marad tehát 5,313.733 31 korona, ami 238.499'81 koronával haladja meg a kiadásokat. Ennyivel volt tehát több jövedelme a városnak az előirányzatnál. Kiadás 196.76415 koronával volt kevesebb az előirányzottnál, ennek az az oka, hogy több városi munkát nem hajtottak végre ős igy a vállalkozók nem kapták meg a pénzüket. Ezt a pénzt persze nem jövedelemnek számolja el a jelentés, hanem azt jövedelmezőleg helyezte el a város. Az 59.167 55 korona pénztári maradványon fölül gyümölcsözőleg elhelyeztek 155.461 koronát, az 1909. évi költségvetésben fölvett, de ki nem fizetett munkás részére 14.728 koronát, kölcsönök törlesztésére fordítottak 315.790 koronát, a befolyó jövedelmekből megtérítettek költségekben 193.596 82 koronát. Községi pótadóban bevétel gyanánt ki volt tüntetve 958.05P08 korona, az eksz-leksz miatt leírtak 182.696 koronát a. bevétel ennél a tételnél azonban 30.000 koronával haladja meg mégis az előirányzatot. A jövedelemtöbbletből a pénztár 198.882 koronát előlegezett különböző célokra. Ez persze visszatérül és végeredményben ez az összeg a fölösleg. Ebből az összegből tizenkétezer koronát a nyugdijalap részére, a törzsvagyonhoz való visszatérítésre százezer koronát az 1914. évi kiállítás költségeire, 80,882 koronát pedig a Gizella-tér és Vadkerti-ut rendezésére javasol fordítani az előadó. Minthogy azonban a Gizella-tér és a Vadkerti-ut rendezése összesen 121.000 koronába kerül, a hiányzó 35.000 koronát olyképen kivánja fedezni a tanácsos, hogy ezt az összeget kölcsönveszik a kiállításra forditandó összegből, amelyet majd a fölveendő végle'ges kölcsönből egészítenek ki. A zárszámadás azt igazolja, hogy az előirányzattal szemben nagy emelkedések mutatkoznak a bevételnél ós a jövedelemnél. Az emelkedés a következő téteknél tűnik föl különösen: Haszonvételi jogokban 126.000 korona az emelkedés, a vágóhíd ós gőzfürdő jövedelme 60.000 koronával emelkedett, a kövezetvámnál 39.000 koronával több a bevétel, az erdők jövedelme 16.000 koronával nagyobb, a vegyes bevételek tétele 72.000 koronával több. Érdekes megnézni a város vagyonmérlegét. A zárszámadás szerint a városnak az 1909. óv végén 47,861.897*63 korona volt a tiszta vagyona, az 1910. év végén a tiszta vagyon pedig 48.239,OGO'43 korona. Igy tehát a vagyon egy óv alatt 377.162-82 koronával emelkedett. Ez a tétel nem helyes. Szeged vagyona sokkal több, mint azt a zárószámadás feltünteti. Nincs beszámítva a vagyonba a sok aszfaltozás és egyéb beruházás ós a város 70.000 hold birtokát az adó alapján csak 7,000.000 koronára becsülik. Ez a becslés hibás, mert ma már nem száz nem ezer koronát ér egy hold föld és igy a 7,000.000 helyett 70,000.000 koronát kellene fölvenni a vagyonmérlegbe, e szerint tehát a város vagyona hatvanhárommillióval több, mint azt a vagyonmérleg feltünteti. Az asszony: Már régen nem veszekedtünk ÍGY! A férj: Én már azt hittem, hogy egészen megváltoztál. Az asszony: Nem én változtam meg, csak te vagy a régi goromba fráter 1 Marcell: (ellágyulva): Gyerekek, ne veszekedjetek! ... Az asszony: O veszekszik. A férj: Mindennek én vagyok az oka! Mindent csak rám kennek. Marcell: Nem ... nem te vagy az oka ... én vagyok mindennek az oka ... Ha én szóba nem hozom azt a dolgot, most bókén megférnétek egymás mellett . . . Lássátok át, hogy miattam veszekedtek ... és voltakép szeretitek egymást . . . Az asszony: Mindig ő kezdi! A férj: De ha mindig fölizgatsz! Marcell: Gyerekek, hallgassatok reám ... Én megfogadtam, hogy többé nem avatkozom a ti dolgaitokba. El akartam menni tőletek. De érzem, hogy nem birok. Tiz óv óta megszoktam, hogy ón állítsam helyre köztetek a békét ... (A férjhez.) És te hálátlan barát . . . tudd meg, hogy azok után is, amiket ellenem elkövettél . . . még most is ragaszkodom hozzád. A férj (megindultan): Bocsáss meg, Marcell, nem akartam . . . Marcell: Tudom, hogy nem akartad . . . A hiúságod, a boldogságod vitt csak rá . . . És a feleséged is meg fogja ezt neked bocsátani, mert ép oly jó ismer téged, mint én. Az asszony: Engem csak az boszant, bogy a férjem magát megbántotta ... Ha maga megbocsát neki, akkor nincs más hátra, mint hogy én is megbocsássak neki. Marcell: Gyorsan öleljétek meg egymást és aztán hallgassatok ide . Tiz év óta sokat elmélkedtem azon, amit most mondani akarok. Minden házasság szerencsétlen, ha megszokássá válik. Vagy az asszonynak kell kikapósnak lennie, vagy a férjnek féltékeny természetűnek, hogy egy házasságnak mindig meglegyen a maga ingere. A ti háztartástok levesében én voltam az a fűszer, amely nélkül az egész nem ér semmit. Önzetlenül, ideálisan viseltem a házibarát szerepét. Viselni akarom ezentúl is. As asszony (megöleli és megcsókolja Marcellt). Marcell (a férjhez): De neked, régi barátom, egy jó tanácsot akarok adni. Ne nyúlj hozzám !! Én vagyok a te házasóletednek a tartó oszlopa. Amig én a lábamon állok, addig te is boldog leszel. Amint én eldűlök, magam alá temetlek téged is . . . Tudod-e, mi az a kariatid ? A férj: Ugy ... körülbelül. . . Azt hiszem, az apám kastélyának kapujában is állt olyan. Marcell: Olyan kőember, aki a kaput tartja a vállán. Éh is ilyen kariatid vagyok. Hűséges, jó, megbízható barát, aki századokig is elbordja a mindennapi élet terhét. Csak egyetlen hiúságom van, hogy a járókelők megbámulják az izmaimat, a férfias erőmet, a rendületlensógemet. .De, barátom, ha te megmondod az embereknek, hogy a te házad kariatidja közönséges homokkőből való imitáció . . . vigyázz, akkor meg fogják támadni a házadat ... a boldogságodat !