Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-12 / 108. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG N. 1911 május 10 SZINHfiZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Május 12 Péntek 13 Szombat 14 Vasárnap 14 „ Denevér. Operett. (Gallovtch Jenőné vendégfölléptével. Pesti Kálmán bucsnja Páros '/V0* bérlet A szegedi dalárda estélye és Virágfakadás. Vígjáték, d. u. Cigányszerelem. Operett, este elöször A zseni. Vígjáték. Török népszínház. (Saját tudósítónktól.) Izlam hívei nem születtek a munkára, szellemileg, testileg nem nagyon erőltetik meg magukat, A török irodalmat össze se lehet hasonlítani a nyugat irodalmával, írók az ozmán birodalomban is vannak szép számmal, de ezek az irók nem nagyon törekednek halhatatlanságra; a színház meg épen mostoha gyermek Törökországban. Noha francia és olasz színházigazgatók mindent elkövettek, hogy a színház iránt érdeklődést keltsenek, de törekvésük a nép közönyén mindig hajótörést szenvedett. A tőrök nép nagy rétegei sokkal műveletlenebbek, semhogy az európai színdarabok szépségeit megértenék és méltányolnák. Az ozmán ártatlan szórakozás után vágyódik s nem szereti agyát gondolkozással megerőltetni. A hazai népszínházak sem igen boldogulnak; a „nagyérdemű közönség" közönyössége miatt. Ezek a muzsa-templomok, amelyekben a török szinpadi irodalom aratja babérait, alig különböznek valamit a mi vásári mutatványos bódénktól. A vászonnal, ponyvával fedett, favázu alkotmányon bizony besüt a nap, bepereg az eső. A színpad egyenlő magasságban van a nézőtérrel. A jobb színházakban már „női páholyok" is vannak, amelyet erős rács választ el a nézőtértől. Vig, derűs élet folyik ezekben a színházakban. A háremhölgyek egymással évődnek, nevetgélnek, konfettivel dobálóznak s mindenféle apró játékkal szórakoznak. A szépek boldog tulajdonosai a párnákon gubbasztanak, vigan pöfékelnek a csibukból, szívják a nargileht, kávét és jeges krémet szürcsölnek hozzá. A népszínházakban előadásra kerülő darabok olyanok, mint az olasz marionett-komédiák. A cselekményt csak nagy vonalakban irja elő a szerző, zene nincs. A női szerepeket férfi szereplök játszák. Kulissza és más szinházi kellék természetesen fölösleges! A főszereplők közül legismertebb a „Karacsudcse", aféle paprika-jancsi, a „Hadsi-avat", egy ravasz hivatalnok, aki állandóan pénzhiányban szenved és panaszkodik. A „gyaur" vagy ,jaudi", a hitetlen gézengúz, a „Tudu", aki a gyöngéd női nemet reprezentálja, a „Karagős", a kövér falusi ember stb. A baksis — mi sem természetesebb — nagy szerepet játszik a színdarabokban. A színészek soha politikai vonatkozása élcet nem mondanak s a politikai helyzetet soha nem ócsárolják, noha a cenzúra nagyon is elnéző. Az ozmánok megmutatták legutóbb, hogy energikus kézzel az évszázadokkal elmaradt viszonyokat is megtudják reformálni s hogy szellemi téren sincsenek elveszve, remélhető tehát, hogy akad majd reformátor is, aki a színházat, a színpadot is át fogja alakítani a modern szellem követelményeinek megfelelően. Az uj-törökők a kultúrának erre a tényezőjére is bizonyára gondolni fognak. Nehéz föladat lesz ez, de — jelekből következtetve — valóra fog válni. * Az államtitkár ur. Méltán hires szerepe As államtitkár ur címszerepe Fenyvesi Emilnek. Olyan pompás humorral, föl-főlcsillané szatírával, annyi jellemző, igaz megfigyeléssel nyújtja ezt az alakítását, hogy erről akár kötetekre valót lehetne irni, tanulmányképen. Csütörtökön, harmadik esti vendégszereplésekor játszotta el a Vígszínház művésze ezt a szerepét, zajos sikerrel. A közönség végig kacagta az egyes föivonásokat s elragadtatással tapsolt Fenyvesinek. Az egyes szereplők kitűnően játszottak, Kende Paula, Juhászné ós Pesti pedig kabinetalakitást adtak. A Nyilassy—Kun-affér. — Védő- és vádbeszéd. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtöki sz?murikban a szokásos tárgyilagossággal és megfontolt őszinteséggel referáltuk el és bíráltuk meg azt az affért, amely Kun József tanár képzőművészeti egyesületi titkár és Nyilassy Sándor festőművész, egyesületi mütáros között támadt. Az afféra vonatkozólag ma cikket kaptunk, amelyet itt közreadunk, mert nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a nyilvánosság bárki elől is elzárassék. De a cikkel nem értünk egyet, észrevételeinket megtesszük rá, egyebekben pedig föntartjuk ma kifejezésre juttatott álláspontunkat. Itt a cikk: Kívánunk néhány mondatban hozzászólni. Nem összekuszálni akarjuk a főnforgó ügyet, hanem tisztázni ós elejét venni egy esetleg tényleg káros hatású zűrzavaros háborúságnak a nemes célokra hivatott egyesület kebelében. Tulajdonképen mi is történt: Nyilassy Sándor festőművész megsértette Kun József tanárt. Kun József a járásbírósághoz futott és ez elitélte Nyilassy Sándort becsületsértés vétségéért husz koronára, de az Ítélet végrehajtását, tekintettel az elitólt büntetlen előéletére, felfüggesztette. No már most: Nyilassy Sándor festőművész választott mütárosa a szegedi képzőművészeti egyesületnek. Kun József ugyanannak az egyesületnek a titkára. Tisztelettel kérdjük tehát, mi köze ahoz az egyesületnek, hogy két magánember, mint magánember verekszik egymással? Veszekedtek, megsértették egymást, elintézték egymással. Miért nyilatkozik és intervjuvoltatja magát ebben az ügyben Gyuritza dr ur, aki ugyanannak az egyesületnek véletlenül az igazgatója? Föltétlenül elitólendönek tartom, hogy Gyuritza dr egy mindennapos magánügyet erőszakkal fölfuj és az egyesület ügyévé akar megtenni. Bennünk az egész jelentéktelen ügy ilyetén való pertraktálása tényleg azt a benyomást kelti, hogy erőszakos hajszával akarják Nyilassyt elkedvteleniti a mütárosi tisztség betöltésétől. Szegény Nyilassy! Ez az istenadta művészi tehetség! Egy végtelenül kedves, jó modorú, nagy intelligenciájú müvészlélek, épen müvészlelki tulajdonságainál fogva ezerszer érzékenyebb, mint mi átlag emberek. És túlérzékenységében, midőn látta, hogy az egyesületi titkár ebbeli hivatásával nem teljesen összeférhető módon igyekezett ellensúlyozni az ő festményei kelendőségét, bizony átlépte a megengedett és szokásos érintkezési mód határát és sértegetett. Nem kellett volna tenni, de ha megtette, megkapta a büntetését. Ám a járásbirósági tárgyaláson Nyilassy 4zt is mondotta, hogy Kun az ő házi zsidaja volt. Hát kérem, ebbe a rettenetes mondásba kapaszkodnak a meg intervjuvolt urak. Szó sincs róla. Ezt Nyilassynak nem kellett volna mondania. De itt megint hivatkozunk arra, hogy ez a művészember nem mérendő az átlag emberek mértékével. Hisz ő nem is azt akarta mondani, amit mondott, nem házi zsidót akart mondani, csak véletlenül járt el a szája a haragjában, mely nagyon rossz tanácsadó, nem tudta hamarjában, mivel bántsa az ő ellenfelét. Ami a zsidók érzékenységét illeti, azzal Gyuritza dr ur ne törődjék. Ők jól tudják, hogy Nyilassynak eszoágában sem állott a zsidókat, az ő művészetét leginkább méltányló önzetlen barátait bántani. Válság egyelőre tehát nincs. De ha az igazgató és titkár akarják, akkor még lehet. De j egyet ne felejtsenek el az urak. A képzömüvó- ; szeti egyesület csak ugy képzelhető el, ha mü- • vészeink is vannak, akik művészetet produkálnak. Még igazán szakértő igazgató és titkár sem képes kulturát teremteni, ha művészünk nincs. Ne bántsák tehát a művészeinket! S. Gy. Sólyom Gyula ur cikke szerintünk túlságosan előtérbe állítja a festőt. Nem veszi észre, amint hogy nagyon sokan eddig sein vették észre Szegeden, hogy Nyilassy Sán- i doron kivül néhány erős legény bontogatná itt szárnyait, ha nem pumpáznák el előlük a levegőt, hogy mindannyiszor a földre zuhanjanak. A Nyilassy Sándor és Kun József között fölmerült iker-affért egyáltalán nem tekintjük magánügynek. Nem lenne magánügy még akkor sem, ha a Szegeden' kialakulni akaró művészetnek és mindig csak pislogni tudó müvészpártolásnak nem lenne annyi rákfenéje, mint amennyi van. Ép azért helyesnek, sőt szükségesnek tartjuk, hogy Gyuritza Sándor dr, a Képzőművészeti Egyesület igazgatója és vele együtt mindenki, akit illet, ebbe a dologba beleavatkozzék és rendet teremtsen. Ha sokkal nagyobbra értékelnők is Nyilassy művészetét, mint aminőre értékeljük és mint aminő, ezzel az esettel kapcsolatban teljes szimpátiánkkal a mindig agilis és lelkes Kun József felé fordulhatunk. Megemlítjük végül, hogy a szegedi intelligens közönség általában ugyanazt a nézetet vallja, amit a Délmagyarország-b&n hangsúlyozottan kifejtettünk. É s nemcsak a közönség s a képzőművészeti egyesület vezetősége fordul szimpátiával a megbántott Kun József felé, hanem a szegedi festők is. Akik ezt a nyilatkozatot küldték be hozzánk: A Szegedi Képzőművészeti Egyesület titkára és mütárosa között fölmerült személyi ellentéteket több helybeli lap szóvá tette egy, a legutóbbi napokban lefolyt járásbirósági tárgyalás kapcsán. Minthogy az egyesület mütárosának közzétett nyilatkozatai alkalmasak arra, hogy az egyesület méltatlanul megtámadott titkárával szemben fölvetett vádakat táplálják, — alulírottak kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy mi is valamenynyien igénybe vettük éveken keresztül Kun József egyesületi titkár ur jóakaratát ós támogatását, képeladási és egyéb ügyekben, de soha, semmiféle formában nem viszonoztuk fáradozásait, a becsülésen és szereteten kivül, melyet velünk és kivétel nélkül minden szegedi müvészszel szemben bőségesen kiérdemelt. Szeged, 1911 május 11. Hódi Géza, Joachim Ferenc, Károlyi Lajos, Pap Gábor, Vigh Ferenc. Serényi nz ajjrárlinnkról. Hire kelt, hogy a földmivelésügyi miniszter legközelebb beterjeszti az uj állami agrárbank fölállításáról szóló törvényjavaslatot. Egy hirlapiró megkérdezte a képviselőház folyosóján Serényi Béla gróf földmivelésügyi minisztert ezekre a hírekre vonatkozólag. A miniszter a következőket mondotta : — A hir igaz. Már legutóbbi parlamenti beszédemben is részletesen nyilatkoztam a kérdésről. Most azt mondhatom, hogyasiy agrárbank fölállítása a megvalósulás stádiumában van. A javaslatot azonban nem ón, hanem a pénzügyminiszter ur fogja beterjeszteni. Arra a kérdésre, milyen nagynak tervezik az uj bankot, a miniszter a következőket felelte: — Ez a kérdés szorosun vett részletkérdés és erre vonatkozólag csak két hét múlva nyilatkozhatom. \