Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-09 / 82. szám

1911 április 9 235 DELMAGYARORSZÁG uzletathelyezes! Kerékpár J RAKTARAMAT Varrógép Kerékpár Gramofon május hó folyamán uj Keletipalotába (Kis-u.) helyezem át. = DÉRY EDE SZEGED Addig a raktáron levő árukat gyári áron kiárusítom. Ami Nagyváradon lesz, de Szegeden sincs. — Utazás a második szinház felé. — (Saját tudósilónktól.) Nagyvárad kulturális életének rohamos törtetését bizonyltja az a fordulópontra ért kulturmozgalom, amely a második nagyváradi szinház létesitése érdekében indult meg. A fönálló Szigligeti szinház befogadó képessége, a színházat látogató közönség egyre emelkedő számához képest, ma már kevés. Kész siralom nézni — írja egyik nagyváradi újság, — vasárnaponkint, nagyobb premierek vagy vendégjátékok alkalmával, hány száz ember reked kivül a színházon, hány száz ember keres piszkos külvárosi kávéházakban, pálinkásboltokban szóiakozást azért, mert későn ment megváltani a jegyét. Minden szó, ami erről a mizerábilis állapotról esik, ismétlése régi és már tulon-tul sokat hangoztatott panaszoknak. Nagyvárad városi tanácsa már tudomást vett a dolgokról. Tegnap jutott a városi tanács elé a második szinház épitését sürgető beadvány, amelyben több tekintélyes városatya megindokolja a második szinház halaszthatatlan szükségességót, majd arra térnek át, hogy akár részvénytársasági alapon, akár a város házipénztárának a költségén épül a második szinház, mindenképen jó üzlet lesz. Az épités helye körül óriási mórtékben emelkedik majd a telkek értéke, aminek alapján a szomszédos háztulajdonosokat meg lehet adóztatni, szóval az építési költségekhez való hozzájárulásra birni. Mindezek alapján azt ajánlják a beadvány aláírói, hogy a város bocsásson 300—400.000 korona kölcsönt a szinház épitésére alakuló esetleges részvénytársaság rendelkezésére, vagy épitse meg saját kezelésében a szinházat és ugy adja bérbe a Szigligeti Szinház mindenkori igazgatójának, hogy a két müintézet egységes vezetés alatt maradjon. A beadványt jövő heti rendes ülésén tárgyalja a tanács ós ezután alighanem a pénzügyi bizottság elé is kerül. Ha minden jól megy és az inditvány átesik az állandó választmány ülésén, akkor már az áprilisi közgyűlés is foglalkozhatik az ügygyei. A második nagyváradi szinház ügyével kapcsolatban újra szót kell emelnünk a második szegedi szinház mellett is. Szegeden is annyira fejlődött a színházi élet, hogy föltétlenül szükség van a második színházra. A szegedi szinház befogadó képessége ugyan elég nagy, de itt is olyan a helyzet, mint Nagyváradon : mégis kisebb, sokkal kisebb, mint amekkorára nőtt Szeged szinházbajáró közönsége. A télen alig volt nap, hogy még a legrosszabb előadásokon is zsúfolt házat ne láttunk volna. És aki megfigyelte, észrevehette azt is, hogy nap-nap után más-más, kaleidoszkopszerüen váltakozó közönség töltötte meg a szinházat. A következő estén uj, ismeretlen arcok jelentek meg a földszinten, páholyokban, erkélyeken, na meg a karzaton. És igy tartott ez az egész téli szezonban és a színházi habitüók szinte csodálkozással kérdezgették egymástól: honnan ontja Szeged ezt a sok-sok szinházi előadások iránt érdeklődő közönséget, amikor néhány év előtt estérőlestére csaknem ugyanazokat az arcokat lehetett látni, ugy, hogy a szinházi közönség szinte olyannak tetszett, mint egy intim, mindennap találkozó társaság. És most? Már csak a hire sincs ennek. Lassan-lassan mindenkiben kifejlődik akulturérzók, levetkőzika magyar közömbösség és előteremtődőtt a szinházbajáró közönségnek egy hatalmas tábora. És ennek a tábornak már kicsi és kevés egy szinház. Lakosságra második város az országban Szeged s a szinházat, a folyton szaporodó kávéházakat, mozikat és egyéb szórakozó helyeket mégis csak a lakosság tölti meg, az a lakosság, amely az utóbbi évek alatt beleszokott a nagyvárosiasság kereteibe és ezentúl szükséglete az, hogy nagyvárosias életet éljen. Épnél a pontnál pedig az első megállóhely: a szinház. A fokrólfokra való nagyvárosi fejlődés során aztán a második, harmadik és a többi szinház. Szegeden egyelőre csak a második színházról lehet szó. És a második szegedi szinház ügye egyre fontosabb, egyre aktuálisabb, egyre szükségesebb ós egyre érettebb arra, hogy a város komolyan foglalkozzék vele. NAPI_HIREK Strindberget leleplezték. (Saját tudósítónktól.) Nem kell tragikusan venni ezt a súlyos cimet, hiszen Strindherg Ágoston, az öregedő testű és némely dolgokban elvénült gondolkozású svéd irótitán (északi Zolának és Balzacnak szólítgatják rajongói) nem követett el főbenjáró deliktumokat, amikről le kellene rántani a leplet. Csak Strindberg nagyhangú ellenfele, Heidenstam nevezi leleplezésnek azt, amit a stockholmi Aftonbladet hasábjain most cikksorozatban elmond Strindbergröl. Ez a két ember régóta elkeseredett tollharcot viv egymással ós Strindberg egyik Kék könyv-éhen azt a nem épen hizelgő epitetont ajándékozta Heidenstamnak, hogy Svédország legostobább embere. Nagyon természetes, hogy Heidenstam is igyekszik ütni Strindbergen és egész vádlajstromot ir a svéd Zola bűneiről. Azon kezdi: Strindberg egész irói működésén az osztályharc bélyege. Egészen természetesnek találja, hogy a polgári pártok embereit, mint gyilkosokat, tolvajokat ós gazembereket kezeli s csak akkor kezd el moralizálni, mikor a felsőbb osztályokkal van dolga. Házasságok, házassági viszonyok beállításában Strindberg olyan, mint egy férfiú, aki az utcán pőrére vetkőzik: mindig a maga házassági ekszperimentumait szellőzteti ez a sokszor házasodott ember. Szavai a dühöngő patriótáéi, aki a lázongó asszonyt felelősségre vonja. Olyan sokat foglalkozott mások lerántásával, hogy végül irói működése is föloldódik, szétzüllik: „Minden semmivé lesz. Körülötted csak leégett házak. Keresgélj a hamuban, — tanácsolja Strindberg, — s hütelen asszonyok hajtőire ós leveleire fogsz akadni. A fák elátkozottan hervadnak tönkre, miért? Mert a gyermekek ellopták a gyümölcseit s bünüket ártatlanokra tolták. Feleséged ellopja a háztartási pénzedet, a gyermeknek vizestejet ad, hogy ő tejszínhez jusson s a fia segítségével feltöri a férje pénzesszekrényót. S a gyermekekkel foglalkozó öreg leány egy hajszállal sem különb a tolvajnál. Szürke hamueső árad azokra a szerencsétlenekre, akik ennek a Szodomának a romjai között bolyognak." Heidenstams drasztikusan végzi: Fenyegetni akarnak minket és kényszeríteni, hogy rabszolgamód térdre boruljunk és imádjuk Strindberget, mintha egy természetfölötti nagyság volna. Nem valami tisztes kivánság. Már az a passziója, hogy mások után szalad ós a hajuknál fogva rángatja őket, nagyon kicsinyes és nagyon kifelé számitó valami, amit nagy egyéniségeknél, tehát nagy Íróknál és művészeknél nem igen találunk. Elég nekik magukkal törődni. Strindberg detronizálta Bellmannt, pálcát tört Björnson fölött s azt mondotta, hogy olyan törpéken, - mint Ibsen és Wagner, tul kell tennünk magunkat. Nem kell félnie. Sirok beomlanak, idők elmúlnak ós fájóan fogjuk megtanulni, hogy végül is mindenen tul kell tennünk magunkat. De elfeledi a legfontosabbat. Strindberg, a pusztulás költője, szégyenkezve gondolhat arra, hogy akin először tul kell tenni magunkat, ö maga — ő ós az a föloldódás, mely a tiszta semmibe vezet. Igy. Heidenstam tehát tud olyan durva lenni, mint amilyen durva és kíméletlen szokott lenni a haragos szemöldökű Strindberg. Aki válaszolni fog ós a válasza tenorját sejteni lehet abból, amit Heidenstamról egyszer megirt. Az egész viaskodás pedig roppant kicsinyes mind a két részről. Mert Strindbergnek nem kellene olyan szőrszálhasogatónak ós minden áron bálványdöntögetőnek lennie, mint amilyen tényleg ós Heidenstamnak nem kellene ezt az ő hibáját olyan túlságosan észrevennie. Hiszen Strindberg azért mégis csak egyik legmarkánsabb egyénisége és leghatalmasabb irója a svédeknek. Ahoz pedig minden irónak joga van, hogy a világot, a világ erkölcsi züllését vagy az erkölcsi szépségeit máskép fogja föl, mint egy másik úriember. Sőt az irónak is, a másik urnák is muszáj ugy fölfognia mindent, ahogy a szellemi diszpozíciója parancsolja. S hogy Strindberg a házasságról irván, a maga szomorú tapasztalatait viszi pőrén a publikum elé ? Istenem, mindenki a tapasztalatait öltözteti filozófiába, okoskodásba, világnézetbe. Ezen már nem lehet segiteni. És Heidenstamnál előkelőbb a svéd publikum, mely a Nobel-dijból kinullázott Strindberget nemzeti ajándékkal készül meglepni. Nem a morózus kitöréseiért, miket nem kell észrevenni, hanem a zseniális alkotásaiért, miket lehetetlen észre nem venni. René. — Lapunk egyen példányai Budapesten, a Roiionczi-dohány tőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — A szegedi egyetem. Lázár György dr, polgármester tegnap éjjel érkezett liaza Budapestről, ahol a szegedi egyetem ügyében tárgyalt Balogh Jenő dr, közoktatásügyi államtitkárral. Az államtitkárt részletesen informálta a polgármester a szegedi egyetem ügyéről és a tárgyalás során Balogh Jenő dr a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Szeged áldozatkészségéről. Szóba került a tanácskozáson az az ankét is, amelyen Szeged megbízottai vesznek részt és megállapodás történt arra nézve, hogy lehetőleg még ebben a hónapban egy tizenhat tagu küldöttséget vezet Lázár György RÚNA ERNŐ REDŐNY-, ESSLINGENI JALOUSIA NAPELLENZŐ- ÉS VÁSZONREDÖNY-GYÁR BUDAPEST IZABELLA-UTCA 47. SZ. TELEFON 23—85.