Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-08 / 81. szám

1911 április 7 DÉLMAGYARORSZAG 5 hitték és ugy is hirdették félhivatalos konstantinápolyi híradásaikban, hogy a mozgalom kis, helyi jelentőségű és hogy gyorsan fogják elfojtani. Viszont Cetinjéből nagyon is fölfujták az eseményeket. A valóság pedig az, hogy a szkutari vilajeti albán mozgalom átharapódzott a szomszédos monasztiri vilajet Debar vidékére ós koszovói vilajet Ipek, Pláv és Guszinye környékére is. Ha a törököknek nem sikerül hamarosan győzniük, akkor általános albán fölkelés várható. Én nem hiszek a mai konstantinápolyi ós cetinjei táviratokban jelzett „nagy albán vereségben". Igaz, hogy Boljelinac Iszó és Battns Iszmail albán vezérek Podgoricából, Montenegróból visszatértek Albániába, de nem azért, hogy visszavonuljanak és csöndesek maradjanak, hanem azért, hogy tovább agitáljanak és szervezzék az általános albán fölkelést. Szegedi szabadkőművesekről a képviselőházban. — Polónyi Gáza belügyi uiíája. — (Saját tudósítónktól.) Polónyi Géza pénteken órákig beszélt a szabadkőművesekről. A leghevesebb támadást intézte ellenük. Érdekes, hogy mellette sokan kiáltottak közbe a szabadkőműveseket sértő kijelentéseket, ellene pedig kevesen. De ennél is érdekesebb az, hogy Polónyi Géza erős kirohanást intézett a szegedi szabadkőműves páholyok ellen. A szegedi Árpádpáholyról beszélt Polónyi Géza. Örömmel konstatálta, hogy a nagyon katolikus Szegeden a szabadkőművesek torzsalkodnak, gyöngülnek és éles ellentéteket támasztott a páholy tagjai között a szekularizáció és a választójog kérdése. A konzervativebbek, a többség, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ez a két kérdés nem kulturális kérdés. Polónyi olyasfélekép fejezte ki magát, hogy ez a konzervatív állásfoglalás érthető is, mert „a progresszívirányzat és a forradalom, akár véres, akár békés, sohasem a jóllakott vidékről indult ki." UgyJátszik, Polónyi Géza nagyon jóllakott vidéknek tartja Szegedet és nem fél innen induló forradalmi kezdeményezéstől. Érdekes, hogy a folyosón úgyszólván semmi viszhangja sem támadt a szabadkőmives-vitának. Általában kényes kérdésnek tartják s nem szívesen beszélnek róla. Nem csinált azonban most sem titkot a fölfogásából Justh Gyula, aki Polónyi beszédének egész ideje "alatt az egyébként üres folyosón tartózkodott. Az ujságirók megkérdezték tőle, miért nem hallgatja Polónyit? Justh Gyula igy válaszolt: — Hallgattam egy darabig, de mikor azt mondta, hogy most pedig áttér a szabadkőművesekre, rögtön otthagytam. Az ilyen beszédet nem szeretem még hallani sem. Én nem vagyok szabadkőműves, de az ő humánus jellemüket, jótékonyságukat összetartásukat nagyrabecsülöm. Például kellene, hogy szolgáljon az egész magyar társadalom előtt. És most, amikor más, nagy föladataink volnának, előáll Polónyi s a szabadkőműveseket támadja Ezt én nem tudom helyeselni. Nem is sokáig maradt Justh Gyula a Házban: amikor déltájban hallotta, hogy Polónyi még mindig a szabadkőművesekkel foglalkozik, fölvette a télikabátját s eltávozott. Csak a néppárt örvendezett Polónyi beszéde után a folyosón. Tagjai azt hangoztatták, hogy ideje volt az országot fölvilágosítani erről a titkosan szervezett hatalomról. Különben a belügyi költségvetés tárgyalását ma som fejezte be a képviselőház. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, aki tárcájának elintézése után tudvalevőleg újra Bécsbe megy a védőjavaslatok dolganak végleges elrendezése céljából, ma korán bejött a Házba, hogy kivárja a belügyi vita végét s megtehesse nagy érdeklődéssel vart nyilatkozatát. A mai ölés első szónoka, Polónyi Géza azonban egymaga három óra hosszat beszélt s utána még három uj szónok jelentkezett, ugy, hogy a miniszterelnök beszédére csak holnap kerülhet rá a sor. Parisban. Irta Brilller Gyula (I.) Hosszú távollét után, nem röstellem bevallani, szinte szorongatott szívvel vártam a viszontlátást. A francia metropolis, a világ fővárosa, mint azt az ottani idegenek mondják, még mindig a régi, szép asszony módjára kifiirkészhetlen. A világ pénz ós szellemi arisztokráciája csak a Divat királynő őfelsége székhelyébon, Párisban van otthon. Mi szegény proletárok megelégszünk a fény és pompa sugaraival, de mi is jól vagyunk ott. Mindjárt megérkezésem első napjaiban ugy beleszoktam a párisi életbe, mintha csak napok előtt kerültem volna onnan el, pedig itt sok mindenféle történt azóta. Erről a sok mindenféléről szeretnék egy szerényen körvonalozott vázlatot bemutatni. Már a vonaton Avricourttól—Párisig tapasztaltam egy igen kellemes ujitást. Avricourtban ugyanis a vámvizsgálat következtében nem tudtam annyi időhöz jutni, hogy a táviró-hivatalig mehessek, érdeklődtem tehát a jegyet ellenőrző kalauznál, hogy mikor ós hogyan pótolhatnám e mulasztásomat. — Mi som könnyebb, volt a válasz és beküldötte a facteur-t, egy jobbképzettségü málhahordót, aki utóbbi időben végig kisóri az ilyen ós hasonló megbízások elvégzése végett a hosszú útirányú vonatokat, amelyekkel mindenütt harmad osztályú kocsik és étkező kocsik közlekednek. * Parist csatangolás nélkül alig lehet elképzelni. Nekem is első dolgom a csatangolás volt ós utam először a nagy boulovardokra vezetett. Valamikor a trottin-ek és midinette-k ugy tanulták meg, a párisi suhancokkal egyetemben, a francia újdonságokat, hogy az utcán előadó vándorénekesek közé gyűlve, az uj chansonette-t az úgynevezett művészekkel együtt énekelték. A vándor truppok egzisztenciáját a tiz centimes zenés-szövegek elárusitása biztosította. Az utcai zene türt állapota is megváltozott. A párisi rendőrség sok bolygatásnak tette ki az ilyen vándor zeneművészeket, akik a sok kellemetlenség kikerülése végett már nem igen merészkednek többé az utcára és immár csak a julius 14-iki francia nópünnep napján, farsangkor és egyéb ünnepek alkalmával üthetik föl tanyájukat az utcákon. A népszerű dalok vonzóerejét ismerve találkozott vállalkozó szellem, vagy szellemes vállalkozó, aki a boulevard Bonnes-Nouvelles egyik tágas helyiségót bérelte ki, ahol — szabad bemenet mellett — állandóan és folytatólagosan ismerteti, minden nap reggeltől estig, egy zongorista ós egy énekművész segítségével, télen is nyitott ajtók mellett, a tiz centimes zenés szövegű füzet ellenében, az uj népénekeket. A közönség ebben a helyiségben is, mint hajdan a nyilt utcán, a zene után dúdolja az uj nótákat. Ezt az ujitást ugy ismertem meg, hogy az első sétám alkalmával a nagy boulevardon hazai nóták kellemes akkordjai hízelgőén érintették füleimet. A francia szöveggel előadott Ujjé a ligetben meg a Szabad-e betenni vonták figyelmemet a nótaboltra. * Mikor Szegedről Budapestre érkezünk csodálkozással tapasztaljuk, hogy mennyire el vannak terjedve a mozgófénykép vállalatok. Leginkább az ötlik szemünkbe, hogy a budapesti moziszinházak, amelyek aránytalanul nagyobb számban működnek, mint az itteniek, mind kivétel nélkül összehasonlíthatatlanul nagyobb látogatottságn ak is örvendenek, mint a sze gediek. Ha valaki a budapesti viszonyokat a párisiakkal akarja összehasonlítani, akkor fokozódott a meglepetés. A párisi kinematográfiát a budapestihez viszonyítani úgyszólván nem is lehet. A párisi mozgófónyképószet kiterjedettségérő 1 még csak megközelítőleg sem lehet fogalma t alkotni. A nagy körutakon nom lehet száz lépést tenni, hogy déltől éjfélig elöadásozó bioszkopokkal ne találkozzék az ember. A Parisiana, a fényes kiállitásu revuiről híres, a leggyönyörűbb díszletekben bővelkedő nagykörúti Café Concert óriási helyisége, valamint az ugyancsak a nagy boulevardok mentén lévő Cirque. d'Hiver, mozgófénykép-szinházakká vedlettek át. A sok uj mozi-szinház mellett, még az összes párisi kabarék is egy-egy, legalább husz percig tartó mozgóképet adnak le. Hogy jellegzetes fogalmat szerezzünk a párisi mozgófónykópészet közkedveltségéről fölemlítem, hogy amidőn nemrégiben a JohnsonJeffries amerikai bokszolok matche-je került Párisban a szinpadot pótló fehér vászonra, abban a bioszkopban, amelyben legelőször adták elő, a legolcsóbb (egyfrankos) helyen, öt frank beléptidijat kellett fizetni. Osztom Molnár Ferenc nézetét, hogy a jövő szinháza — a mozi. (Folytatjuk.) Ferrer szelleme. Madridból jelentik: Ferrer szelleme még mindig kisért a parlamentben. Forró napja volt a Canalejas-kormánynak tegnap Í3. Leroux fulmináns támadást intézett a konzervatív párt ellen, amelynek lelkiismeretén szárad a martir Ferrer kiontott vére. — Ne mondják nekünk, —igy kiáltott Maura felé a radikális párt szónoka — hogy törvényesen ítélték el és vitték vesztőhelyre Ferrert. A vár sáncai között a régi kormány, amelynek szelleme most is ur a sötét lelkeken, a szabad gondolkozást akarta megölni. Ezért volt a veszett sietség. Önök félnek a nép ébredező öntudatától, most pedig reszkessenek, mert az ártatlanul kiontott vér égre kiált boszuért. Halálsápadtan hallgatta Leroux kegyetlen vádbeszédót a volt miniszterelnök, aki ott ült vele szemközt az első sorban, Canalejas miniszterelnök mögött. A Ferrer-vita még sokáig fog tartani. A hatalmak Montenegró ellen. Londonból jelentik: A nagyhatalmak közölték a portával, hogy követeik utján Cettinjében erélyes fölszólalást tettek. Megintették Montenegrót, hogy szigorúan őrizze meg semlegességét, mert ellenkező esetben a következményekért magára vessen.