Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-07 / 80. szám

1911 II. évfolyam, 80. szám Péntek, április 7 Mzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal ^ Városház-utca 3. szám IV., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12-— negyedévre. R f— egy hónapra H 2 — Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre. R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 <—< Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Politikai átalakulás. Bár ellenzéki szónokok is nagy számmal vesznek részt a belügyi tárca tárgyalásánál kifejlődött vitában, mégis tagadhatatlan, hogy munkapárti szónokok tartják a vitában a lelket. Az érdekesnél-érdekesebbkérdéselcetamunkapárt szónokai vetik föl, bizonyságot szolgáltatva a párt szellemi színvonaláról s a párt kebelében élő jeles és harcképes parlamenti erőkről. A munkapárt szellemi és politikai fölénye kitűnt már a bankjavaslat tárgyalásakor is. Képzett, szép műveltségű, gyakorlati ismeretekben is eléggé gazdag fiatalsága a munkapártnak, ugy a parlamentben, mint a pártéletben derekasan megállja helyét. A párt régebbi jeles tagjai mellett ez a fiatalság vitte a szót a belügyi vitában is, kellemes feltűnést keltve a szaktudásával és gyakorlati ismereteivel. A nélkül, hogy névszerint fölsorolnók itt a munkapárt szónokait, általánosságban elmondhatunk szereplésükről annyit, hogy a vita hangversenyében a primhegedüt ők játszották s hogy becsületet szereztek fölszólalásukkal maguknak és pártjuknak. A gyermekvédelem, a községi közigazgatás javítása, a tüdővészesek dolga, a Fölvidék politikai és társadalmi helyzetének a képe, a gyülekezeti és egyesületi szabadság : mindezen kérdések — amiket munkapárti képviselők vetettek föl és világosítottak meg a legjobban — fontosak és érdekesek, méltók a közvélemény és a sajtó legteljesebb érdeklődésére. A meddő sérelmi politika hanyatlását mi sem bizonyítja inkább, mint az a körülmény, hogy az ellenzéki szónokok nagyrésze is a gyakorlati kérdések fölvetésével foglalkozott inkább, mint céltalan közjogi fejtegetésekkel. A gravaminális politika napjai meg vannak számlálva. Nem érdekelnek senkit. Nem keltenek föl káros izgalmakat. A nemzet beléunt sebei örökös mutogatásába. Dolgozni akar és haladni, vagyonosodni és művelődni, megsokasodni, mint az ég csillagai. Igazi függetlenséget akar : a léleknek és az anyagi jólétnek a függetlenségét. S mert minden korszak maga szabja meg céljait, az utat, mely céljaihoz közelebb viszi, az eszközöket, melyekkel azt eléri : vakon mi nem követjük elmúlt idők jelszavait, politikai módszerét. Nem kopizáljuk szolgailag a nemzeti ügy régen élt bajnokainak eljárását. A magunk lábán akarunk járni, a magunk utján, a magunk korszakában. S ahogy komikus volna letűnt idők ruházatában járni, annak sincs értelme, ha a nemzetet nem mostani szükségletei szerint szolgáljuk s nem a mai kor fölfogása és módszere szerint. Ami a képviselőházban folyik: agyakorlati és szakkérdések előnyomulása, — az csak szankciója a választási hadjáratnak, amely a nemzeti munka pártját diadalra juttatta s amely annál nagyobb pusztitást vitt végbe az ellenzéki pártokban, mennél távolabb állott programjuk az élet való szükségleteitől. A választásokon adott direktívát a képviselőház, annak minden pártja tartozik tiszteletben tartani, ha csak nem akar homlokegyenest ellentétbe jutni a nemzeti akarattal. Ez az oka, hogy a sérelmi politika hullámverései mindjobban elcsitulnak, hogy az embereket a jelen gondjai és a jövőnek a kilátásai érdeklik; hogy az ország belső kiépítésének, anyagi megerősödésének, kulturális haladásának föladata mindjobban előtérbe nyomul; a puszta jelszavak, csillogó ígérgetések, meg nem valósitható álmodozások apránként belejutnak oda, ahová valók: a multak lomtárába. Turbánok. Irta Mubeneacu Auguszta. Korán reggel erős kutyacsaholásra ébredt Ti már Sándor. A katnraszerü szobácska ablakából egy hegylejtőre látott, melynek havas fenyőfái közül kiemelkedett valami szürke kőépület keresztes homlokzata és Palakőfedelének fekete párkánya. Tűnődve nézegette a komor képet, mikor bátortalan kopogtatás után Kenyeres János lépett a szobába. — Azért jöttem, hogyha kedve volna früstök előtt óhomra járjunk egyet. Addig rendbe szedelőzködik a ház. Csöndesen lépegettek végig a pirostéglás ámbituson. A konyha felől frissen pörkölt kávé szaga terjengett. Az udvaron harciasan kukorékolt egy begyes sárga kakas, az istállóból meg hosszú bődülés hangzott. A kútnál erős parasztleány merte a vizet; felgyűrt ujju vörös karján kifeszültek az izmok, amint kiemelte a kútból a vedret. A szélső utcai ablaknál meglebbent a nagyvirágu ócska függöny és elmosódottan egy aranyos fej körvonalai tűntek föl. Hallgatagon mentek végig a falu főutcáján. Egy-két mogorva arcú paraszt halk köszöntésszóval elbaktatott mellettük: nehézkes csizmájuk alatt csikorogva porzott a hó. A tanító hirtelen mellékutra vágott. Hótól lelapátolt uton mentek föl a lejtőn, mikor egyszerre feltűnt előttük a piros kőkockákból épült urilak. Az úttól magas karvastagságú rudakból álló vasrács választotta el, melyeknek hegyére apró hósipkákat húzott a hóMegkerülték az épületet és hólepte fenyők közt haladtak fölfelé a hegyen, mig egyszerre csak a palafödelü szürke épület előtt álltak. — Ez a Szentilonai család temetkezőháza, mondta a tanitó. Nyáron nem ilyen szomorú a képe, mert a párkány alatt fecskék laknak és az egész tele van futórózsával. Még az ajtaját is befogja a rózsa ugy, hogy a László ur be se megy, mig le nem hervadnak a virágok. Lassan megkerülték a kőházat és a másik oldalon megindultak lefelé. A tejképű tanitó beszédesebb lett. — László ur szakasztott az apja formája, ölmagas, vállas, olyan, mintha vasból gyúrták volna. Azt hinné az ember, félkézzel leüti a megvadult bikát és gyökerestől kicsavarja a növendékfát. Az apja megtette. Vederből itta a legkomiszabb pálinkát és minden asszonyt megvert, mielőtt szerette volna. Ugy is hitták, hogy asszonyverő. Pogány lélek lakott benne. Mikor megházasodott, arasznyi csöpp asszonyt hozott a házhoz messze idegenbői. Ugy beszélik, valami rokonoknál nevekedett árva teremtés volt. De nagy famíliából való, olyan halovány finom, kiscsontu és ijedős, mint egy kanári. Azt is megverte azonmód, amint hazajöttek a lakziból. De csak akkor egyszer tette rá a kezét, mert az asszony szivgörcsöt kapott a nagy rémülettől. Csak addig élt szegényke, mig László urat a világra hozta. László ur a papoknál nevelődött, azt hittük, köztük is marad. De mikor az öreg nagyurat duhaj mulatozás közben szél érte, hazajött, kiseperte a házból a sok léhütőt, meg a töméntelen sikongató vászoncselédet és azóta nem mozdul semerre. — A faluba se jár? — Nagy ritkán leballag a templomba, jobbára korán reggel, mig egymaga lehet benn. Ám amint bevetődik valaki, már indul kifelé. A falubeliek közül csak Turbán bátyámékhoz látogat; néha kéthónapban egyszer, néha háromszor is hetenként. Könyveket, meg virágokat hoz a leányoknak. Egyszer ökrös szekéren hozta a réti virágot; vasvillával hányták le az udvarba és akkor három napon át térdig jártunk jószagu füvekben. Máskor virágzó orgonafákat küldött télviz idején. Nézze, most is a vadásza valamit viszen fölfelé az ámbituson. Az utca túloldaláról látták, amint a félig paraszti módon öltözött marcona ember vigyázva emelt magasra egy nádból font kosarat. A füstös nappaliban már teritett asztal várta őket. Turbán az asztalfőn elnökölt, előtte füstölt oldalas és egy üveg borovicska, mig a hervadtképü asszony a párolgó kávécsészét és mazsolás vajsárga kuglóf szomszédságában húzódott meg. A jegyző bicskáját élesitette a kenyérvágó kés pengéjén. Évi ragyogó arccal szaladt Sándor elé. Dicsekedve tárta föl a hatalmas dobozt, melynek rózsaszín ölében ezüstburkolatu cukros csemegék halmaza feküdt. — Nézze Sándor bácsi ez mind az enyém! Menjen be és nézze meg, mit kaptak a leányok. Sándor belépett a ripszbutoros utcai szobába. A foltos lapu tükör előtt állt Flóra egy kéve biboroskelyhü rózsával a karján. Erős fogával ketté harapta az egyik rózsa szárát