Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-30 / 99. szám

12 DELMAGYARORSZÁG 1911 április 25 1911 dividualizmusnak azokat a rendszereket, melyek társadalmi szociálisztikus rendszer mellett elsősorban az egyén jólétére vannak tekintettel, ugy másfelől nem tekinthetjük szociálizmusnak az olyan rendszert, mely teljesen egyéni szervezet, teljes gazdasági szabadság; szabad verseny mellett a társadalmi érdeket akarja kielégíteni. Szóval a szervezet képezi a jellemző különbséget szociálizmus és individualizmus között, nem pedig az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. A szociálizmus e törekvésében vagy szem előtt tartja a fejlődés törvényeinek természetét, avagy egy ugrással tul akar jutni azon az árkon, mely a mai társadalmat az általa képzelt eszményi társadalomtól elválasztja. A szociálizmus különböző rendszerei főleg e tekintetben különböznek egymástól. A társadalmi elv teljes érvényrejutása vezet a kommunizmushoz, hol teljes közösség van munkában és élvezetben, mig a szűkebb értelemben vett szociálizmus csak nagyobb fokát jelenti a társas összetartásnak, például kifejezve a termelési eszközök közösségében. Tekintettel arra, hogy mekkora változást tételez föl az uj társadalom megalakítása a társadalmi intézményekben, de meg az emberek cselekvésében, gondolkozásában, érzésében, előáll az utópizmus, mely a képzelem segítségével átugorja azokat a nehézségeket, melyet az ekszakt gondolkozás a társadalomnak alakulása processzusában lát, szemben az észszerű szocializmussal. Az észszerű szociálizmus legnevezetesebb alakja a tudományos igényekkel föllépő úgynevezett tudományos szociálizmus, mely tekintettel arra, hogy jelenleg leginkább a termelési eszközöknek máris körülvette egy csomó férfi, akik nagyétü ember létükre sok állati meleget és hü alattvaló létükre rengeteg sok alázatosságot | sugároztak ki magukból. És mivel hazafias érzelmeik sehol sem tudtak belőlük kitörni, sem a feszes nadrágjukon keresztül, sem összezárolt mellényükön keresztül: igy izzadtságot verve ki rajtuk, fölfelé tolultak és meghúzódtak tétova szemeikben, amelyeket fejedelmi hasonmásukra függesztettek. A piszeorru ur beszédet mondott, amelyben kifejezte a legtulzóbb formában mindazokat az érzelmeket, amelyeket sem ő, sem senki más nem érzett. Ez ellen azonban senkinek sem volt kifogása. Ellenkezőleg, Xavér herceg a legnagyobb komolysággal hallgatott, amikor fölsorolták azokat a magasztos erényeket, amelyek őt és házát állitólag ékesítették, noha neki tulajdonképen jobban kellett tudni a dolgot. S ugyanigy hallgatott az egész ünneplő közönség, amely vagy jött a sörházból, vagy pedig odament s tudomásul vették, hogy ebben a pillanatban ők újból letették a hűségi esküt fejedelmük iránt és hogy hajlandók érte életüket és vérüket föláldozni. Erre valamit válaszolni is kellett. A magas védnök egyetlen tekintettel magához ölelte ezt az egész körülötte szuszogó és izzadó hazafiságot és igy szólt: — Ez a vidék, — kezdette — nagyon csinos. Ezen a vidéken szép lankák vonulnak végig és erdők borítják. De a szem termékeny földeket is lát, amelyek megjutalmazzák a földmives szorgalmát és ... és . .. — A királyi fenség éljen, — kiáltotta a magántulajdonból kivételére és közössé tételére fektet súlyt, kollektivizmusnak, antikapitalizmusnak, vagy főképviselője után markszizmusnak neveztetik. A szociálisztikus fölfogás különbsége legjobban jut kifejezésre azon két irányban, melynek egyike az állami kozializmus, az egész gazdaság vezetését az állam kezébe akarja letenni, mig a másik, az anarkizmus ép ellenkezőleg minden állami és hatalmi szervezetet meg akar semmisíteni; mind a kettő, tekintettel a kitűzött cél elérhetésére, az utópisztikus szociálizmus keretébe tartozik. Az ország mérnökei Szegeden. — A mérnökegyesület auatója. — (Saját tudósítónktól.) Magyarországon az utolsó harminc esztendő alatt lendült föl a közgazdasági élet, mert ezidő alatt lendült föl annyira a magyar kereskedelem, ipar és közgazdaság, hogy a külföld előtt tekintélyt és súlyt szerzett magának. A közgazdaság föllendülésében hatalmas faktorként jelentkezik az a műszaki tevékenység, amelyet Magyarország műszaki kara szorgalmával és tudásával kifejt és amely ma már nemcsak az országban, hanem szerte az egész világon elismeréssel találkozik. Technikusainknak ma már szük ez az ország és azért munkájukkal nemcsak Európában, hanem más kontinenseken Is közreműködnek nagy föladatok megoldásán és dicsőséget, nevet szereznek mindenütt a magyar névnek. Sajnos, a magyar technikusok nem foglalják el az őket megillető helyet a társadalomban, nem örvendenek annak a tekintélynek, amelyet különösen a nyugati államokban kollégáik már régi idö óta kivívtak maguknak. Nálunk, Magyarországon még mindig a jogászvilág dominál, ahol lehet kiszorítja a technikusokat csak azért, hogy azok bizonyos vezetőszerepre ne juthassanak. Pedig a technikusoknak egyetemi képzettségük folytán kialakult egyéni kvalitásuk és intellektualitásuk sokkal magasabb hivatásra predesztinálja őket, mint aminőt jelenleg elfoglalnak. Ez azért van igy, mert a technikusoknak komoly hivatásuk és elfoglaltságuk miatt nem állott módjukban olyan társadalmi réteget alkotni és olyan akciót kifejteni, amelyre szükségük lett volna. Fölismerték a műszaki köröknek a törekvését a kormány tagjai is és a jelenlegi miniszterelnök, Héderváry Károly gróf nagy súlyt helyez a mérnököknek országszerte kifejtett tevékenységére és nem egyszer hangoztatta, hogy a legközelebbi közigazgatási reformnál különös súlyt fektet a mérnökökre. Az a pozíció, amelyet a mérnökök a közigazgatásban most elfoglalnak, szégyenletes, nevetséges és elavult. Ezt kell és ezt fogják reformálni. Magyarországnak ezidőszerinti egyik legkiválóbb államférfia, Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter az országos műszaki tanács lótesitésére alkotott törvényjavaslatot rövid időn belül a képviselőház elé terjeszti és ezzel egy hatalmas, hiányt pótló műszaki intézmény keletkezik, amely minden műszaki kérdésnek bírálója és irányitója lesz. A Magyar Mérnök- ós Épitészegyesület negyven éves fönnállásának utolsó éveiben már bizonyos tekintélyt és súlyt szerzett a technikusoknak. Nemcsak a fővárosban működik ez az egyesület, hanem messze vidékeken is alapit fiókosztályokat, amelyek hivatva vannak az egyes vidéki városokban élő technikusokat csoportosítva működési terüket biztosítani. Igy került sor arra is, hogy Szegeden a százhúsz mérnök és építész közül mintegy száz megalapította a Magyar Mérnök- és ÉpitószEgyesület szegedi osztályát az anyaegyesületnek védnöksége alatt. Az alakulást országos ünnepség keretében tartják meg. Ez a jelentősége annak a nagyszabású avató ünnepnek, amelyet a szegedi osztály május tizennegyedikén tart meg. Jelentős eseménye lesz ez a városnak is, mert az ünnepen Magyarország minden nevesebb technikusa résztvesz. Eljönnek Szegedre azok is, akik nem tagjai az egyesületnek, de tényezői a magyar vidéki városoknak. Szeged örömmel üdvözli a vendégeket, akiknek alkalmuk és módjuk lesz meggyőződni arról is, hogy az közbe korán, idő előtt, rendet bontva, Schlegel ácsmester, aki minden lében kanál volt. — És buja legelők ... — folytatta Xavér herceg, de az éljen a hagyományos lelkesedés tüzét fölgyújtotta és a zugó vagy talán menydörgő éljenzés elfojtotta a beszédnek a tőzsgyökeres nép szarvasmarháira vonatkozó részét. A védnök meghatottan mosolygott. Kivitték a kocsira, jobbkózről ült a piszeorru, balfelől a legkövérebb tarka szarvasmarhatenyésztő. Keresztül kocsizott zászlódiszben álló utcákon, amelyek teli voltak kiabáló emberekkel, kegyesen köszöngetett jobbra-balra, látta, az embereknek érte dobogó sziveit, a diadalkapukat, amelyek ráborultak és igy érkezett meg a disztérre, ahol a hü háziállatok ép olyan hangosan bőgtek, orditottak és vinnyogtak, mint az alattvalók, noha nem tudták miért van ez a nagy ribillió. Itt Xavér herceg megpillantotta mindazokat, akiknek ő védnöke volt. Vastagnyaku bikákat, akik haragosan néztek rá. Gyapjas birkákat, akik szelíden tekintgettek védnökükre; barna, sárga, fehér teheneket, akik kéjesen emelgették a hátukat . . . A piszeorru buzgőp magyarázott, de ha lett volna ott jobb emberismerő, mint aminők a hercegek lenni szoktak, azt könnyen észrevehette volna, hogy a mozgékony tisztviselő sem ért jobban a dologhoz, mint a védnök, aki az állatban csak eleven ennivalót látott. Az élelmiszer-kiállitáson is inkább magára gondolt Xavér herceg, mint a tenyésztés és termelés dolgaira. Amikor káposztát látott, rózsaszin füstölt sertéshúsra gondolt, a zellernél libapecsenyére, a burgonyánál, a fejedelem és nép számára egyaránt kedves vesepecsenyére és a retket besózva, a hagymát meg pirítva látta. Amikor végül még meglátogatta a tyúkokat, akik kemény és lágy tojással, ökörszemmel és rántottéval látják el az embereket és a látottak fölött való megelégedésének adott kifejezést, tulajdonképeni föladatát be is végezte már a királyi fenség. De egy újkori szokás még nem engedte megnyugodni a herceget. Az egész népet demokratikus törekvés hatja át. Azok az idők, amikor iskolai olvasmány lett abból, ha egy fejedelem megszólított egy egyszerű embert, elmultak. S ma az egyszerű ember szólitja meg nyájasan a fejedelmet. Egy zünzingi bádogosmester volt olyan merész, hogy sörszagot árasztva maga körül, nyájasan eképen szólt: — Nézze csak, királyi fenség, irja alá ezt az anzikcot, hadd örüljenek otthon a porontyaim. A piszeorru szigorúan el akarta kergetni, de a herceg barátságosan mosolygott és ráirta a nevét a gyűrött lapra. Most gyönyörű pillanat következett. Ott állott szemtől-szembe egymással a fejedelem és alattvaló és a derék bádogosmester eltalálta az igazi népszínmű hangját, amikor igy szólt: —•' Királyi fenség . . . Isten uccse, berámáztatom ... Be én. S maj' meglátja, száz