Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-28 / 97. szám
6 DÉLMÁGYARORSZAG 1911 április 28 mindiárt rossz, ha nem tetszik a függetlenségieknek. Ezért aztán be szoktuk várni, mit mondanak ők és ahoz alkalmazkodunk. — Mégis, amint hallottam, szakértők, akik a leégett épületet eddig megnézték, csak uj városháza építését tartják jónak. — Privátim nekem is az a véleményem, hogy föltétlenül uj városháza kellene. A régi nagyon rosz és veszedelmes állapotban van. A képviselőtestületben a hangulat az, hogy az első emeletet újra kell építeni, meg a tornyot rendbeliozni, aztán maradhat a régi. Hát most még nem tudjuk, hogylesz, várjuk a kereskedelmi minisztérium szakértőjét . . . (Kilenc kereskedő.) Eddig tehát ilyenformán áll a zentai városháza, na meg a katolikus templom ügye. Szóval nagyon rosszul áll az egész. Pedig valamit már okvetlenül tennie kellett volna a városnak. Legalább annyit, hogy arról a kilenc kereskedőről, akik a tüz miatt most a tönkrejutás előtt állanak, valamiképen gondoskodjék. A városháza épületében ugyanis az építkezések miatt kilenc kereskedőnek be kellet zárnia az üzletét. íme a névsoruk: Iiarstein Jenő órás, Szabados János mészáros, Bergel Mór sütő, Szláv Mityi borbély, Brigta Mór női ruhakereskedő, Deutsch Jakab sütő, Auslander Gyuía órás, Krászl József üvegkereskedő és Solymossyné, a zentai egyetlen különlegességi dohánytőzsde tulajdonosnője. Ezek az emberek most összetett kézzel várnak. Várják a tönkrejutásukat. Üzletük a város legforgalmasabb pontján volt, áruikat ós berendezéseiket jórészben tönkretette a füst és a viz és most nem tudják, mi lesz velük. A kereskedők között van azonban egy szerencsés eég, melynek az üzletét nem záratta le a város, ez a cég Bruckner Testvérek, vaskereskedósük van. Az ő üzletük nyitva áll a leégett városháza épületében, pedig az építkezések miatt épen ugy be lehetne csukatni, mint a többiekét ... A kitelepített kereskedők nem kapnak boltot, amerre meg esetleg kaphatnának, ott a város holt rósz. Kilenc egzisztencia várja, hogy a város valamiképen tegye lehetővé nekik a kenyérkeresetet, legalább egy ideiglenesen összetákolt bódé utján. A város egyik vezető embere, — a tanács tagja — ebben az ügyben ezt a nyilatkozatot tette munkatársunk előtt: — Ezekkel az üzlettulajdonosokkal rendben van a város. Május elsején a negyed letelt) addig kifizettek a házbért, elsején tehát kihurcolkodhatnak. Kárpótlást nem kapnak, ellenben szó lesz róla, hogy ideiglenesen valamiféle hódét építtetünk a számukra. — Történt már valami ebben az ügyben? — Még nem. De mondom, szó van egy ideiglenes bódéról-. . . Kilenc kereskedő pedig várva-várja a várós jótékony gondoskodását. Ha ugyan addig koldusbotra nem jut valamennyi, családostul együtt. Mert a tenyészbikák még most is fontosabbak. (Bűnbakot keres a város.) A tüzkatasztrófa után megindított hatósági nyomozás mindeddig nem tudta kideríteni a tüz keletkezésének okát. Már annak, hogy a tüz őrült gyorsaságú továbbterjedését mi idézte elő, vannak okai. A veszély korántsem lett volna olyan nagy, mint amilyen volt, ha gondoskodott volna a város az irattárak és a városháza egyéb tűzveszélyes helyiségeinek tüzmentesitésóröl, továbbá figyelme csak arra terjedt volna ki, hogy a padláson heverő ringy-rongyok és aktacsomók közé ne halmozott volna egyéb rendkívül könnyen gyúló anyagokat. Mert amikorra a tűzoltóság kivonult a tűzhöz, abban a pillanatba a tetőzet még nem is égett. De annál gyorsabban kapott lángra a padláson fölhalmozott, két kocsira való, kiselejtezett aktacsomé, ettől aztán a hozzá közel fölhalmozott négyszáz darab korteszászló. Igy egy pillanat alatt lángba borult az egész tető s növelte a veszélyt az ís, hogy a fazsindelyeket nem régen kátrányoztatta be a város. Ez elképzelhetetlen füstöt okozott. — De mindezek daoára — mondotta egy tüzszakértő munkatársunknak — legalább a templom menthető lett volna, ha a szerencsétlen toronyőr, lélekjelenlétét megtartva, a toronyból lemenekül. Ez azonban a menekülésre eleinte nem is gondolt, egyrészt mert a kátrány miatt eleinte csak füstöt látott, másrészt, mert az eset már többször előfordult, de sikerült a tüzet elnyomni. Megjegyzem, hogy ezelőtt egy évvel a városháza ugyanezen a helyen gyuladt ki. Már most tessék ezekután fogalmat alkotni a zentai városi állapotokról. Többszőr bebizonyosodott, hogy a városháza valóságos tűzfészek, amelynek egy szikra is elég. És mégis, nemhogy gondoskodtak volna tüzmentesitósröl, tűzoltó szerek beszerzéséről, de takarékossági szempontból nap-nap után behalmozták az aktacsomókat és a városi zászlókat a tűzveszélyes padlásba. Ezért pedig nem a tűzoltó testület vezetősége a felelős. A felelősség inkább a város tanácsára hárul. Mert az aktacsomókat és zászlókat bizonyára nem a tüzoltó-testület rakta halomba a tűzfészekbe. A város tanácsa azonban bűnbakot keresett. A tűzvészért a tűzoltótestület vezetőségét akarta felelősségre vonni, leócsárolta, meghurcolta, pedig a tűzoltótestület vezetőségének, ha akarja, már holnap semmi köze sincs Zenta városához. A város a felelősségre vonásával nagyon komikus helyzetbe kerülhet mindjárt, ha diszkréten eláruljuk, hogy sem a tűzoltófőparancsnok — a jelenleg szanatóriumban levő Heiszler Ferenc, — sem pedig a helyettes parancsnok, Teleky István dr, gimnáziumi tanár, nem kapnak a várostól egy krajcár fizetést sem. Még tiszteletdijat sem. És a város felelősségre akarta vonni őket, akik mar holnap megköszönhetik a megtisztelő bizalmat és agyőt mondhatnak Zenta város kitűnő képviselőtestületének. Végre aztán a tüzvészbizottság tegnap kisütötte, hogy a tűzoltóság vezetőségét nem lehet felelősségre vonni. Hosszas keresés után rájött, hogy nem lehet bennük bűnbakot találni. Sőt jónak látta kimondani, hogy senkiben sem. A bűnbak hosszas keresés után elveszett. (A város tüzoltószereket rendelt.) Eddig eljutván, elárulhatunk egyebet is zentai állapotokról. Tűzbiztonsági állapotokról és városi ügyvezetésről. Jó tudni, hogy Zenta városa évenkint hatezer és néhány száz koronát költ a tűzoltóságra. Ebből: fizetnek és ruháznak hat tűzoltót, fedeznek mindennemű javitási és egyéb költségeket, továbbá ugyanebből az őszszegből fizetik Felsőhegy község husz tűzoltóját. t Is ruházzák, itt is fizetik a mindennemű .séket. Hatezer ós néhány száz korona! Hogy mennyit törődik a legtüzveszélyesébb magyar város a tűzbiztonsággal, arra példák hosszú sora van. Nagyon emlékezetes még az újságolvasók előtt a zentai mozitűz, mely annakidején bejárta és fölháboritotta az egész magyar sajtót. A katolikus legényegyesületben mozielőadások voltak, a szűk, tűzveszélyes helyiségben meggyulladt a film, őrült kavarodás, menekülés, szerencsére azonban emberéletben nem esett kár. Akkor a tűzoltótestület azzal a kéréssel fordult a közgyűléshez, hogy hasonló veszélyek megakadályozása céljából szerezzen be a város legalább egy Minimaxot. A közgyűlés diktátorai azonban a közismert kiszólással leszavazták a tűzoltóság kórelmét. A közismert kiszólás rettenetesen ostoba. Mert a képviselőtestület azt hiszi, hogy nagyon is sokat áldozott már a tűzbiztonságra. Hogy a mult év december hetediki közgyűlési határozattal áldozott, ez tény. Tizennégyezernégyszázkét koronáért Köhler István budapesti gépgyárában megrendelt egy szerkocsit, tolólétrát ós sok tüzoltószert. A szállítási határidő utolsó napját 1911 március tizedikében állapította meg a város a céggel. A megrendelésről a tüzoltótestületet hivatalosan értesiette ugyan, ellenben a szállítási határidőt nem tartotta szükségesnek közölni. Elérkezett március tizedike. A megrendelt szerek nem jöttek meg. Eltelt két hét. Nem jöttek meg. Március huszonkilencedikén Teleky István dr tűzoltóparancsnok privát levélben, anélkül, hogy a szállítási határidőről hivatalosan tudomása lett volna, megsürgette a szerek szállítását. Nem jöttek. A város azonban egyetlen sürgető levelet nem irt a gyárnak, ami következtetést enged arra, hogy a szállítási határidőt még csak skontóban sem tartották. Pedig bizonyos, ha a szerek határidőre, esetleg valamivel később is, de még a tűzvész kitörése előtt megérkeztek volna, akkor a zentai tüz most nem fajult volna országos botránynyá. Most már bizony sürget a város. Pünkösdre minden Zentán lesz. És lesz ünnepélyes fölszentelés, muzsikaszó, dinom-dánom, tánc. Hajnal Gyula. Indítvány az összeférhetetlenségi törvény eltörlésére. A képviselőház mai ülésén jelentette be az elnök az összeférhetetlenségi itólőbiróságnak Lévay Lajos báró ügyében tegnap hozott határozatát, amely szerint a bíróság kimondotta, hogy Lévay esetében nincs összeférhetetlenség. A Ház a bejelentést a házszabályok értelmében tudomásul vette s igy Lévay báró összeférhetetlenségi ügye végleg befejeződött. Ebből az ügyből kifolyólag azonban most már magának az összeférhetetlenségnek a kérdése fogja foglalkoztatni a képviselőházat. Ugyanis Szmrecsányi György néppárti képviselő a Ház mai ülésén megfelelő indítvány keretében törvényjavaslatot adott be az összeférhetetlenségi törvény eltörléséről. A javaslat megokolása a kővetkezőket mondja: — Az 1901. évi XXIV. tőrvénycikk megalkotásával a törvényhozás bölcsesóge azt célozta, hogy a képviselőház tagjai törvényhozói kötelességeiknek minden jogosulatlan, megokolatlan s törvényhozói állásukkal össze nem egyeztethető előnyök keresésének ós élvezésének mellőzésével feleljenek meg. Az egész ország osztatlan közvéleménye megelégedéssel ós megnyugvással fogadta a törvényhozásnak e bölcs és nemes s a közélet megtisztítását célzó elhatározását. A törvény életbe lépte óta a képviselőháznak a házszabályokban meghatározott bizottságai egy évtizeden át szinte az aggodalmassággal határos lelkiismeretességgel és figyelemmel szereztek érvényt ugy a törvény betűjének, mint pedig szellemének. A bizottságoknak e tőrvénytisztelő gyakorlatával szemben azonban a jelen országgyűlés képviselőháza összeférhetetlenségi itélőbizottságának többsége tegnap Lévai Lajos báró országgyűlési képviselő összeférhetetlenségi ügyében oly Ítéletet hozott, mely arra enged következrészere egesz evre hirdetést ad fel, :; az hirdethet ::