Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-27 / 96. szám

16 az embernyi betűkkel irja ki ízléstelen cégtáblákon: áruház. Mindenki többet sejtet, mint amije van, mindenki többet mutat kifelé, mint amilyen értékű belülről, mindenki a tessék-lássék hive, a nagyzolás embere — sokszor babért nem ismerve. S a jellemrajz aztán lefelé az alkalmazottakra is ráillik. Kereskedősegéd : egyenesen becsületsértés. Ma mindenki magántisztviselő, hivatalnok,intéző, cégképviselő, be nem jegyzett üzletvezető, főnökhelyettes. Jól esik a lelkeknek, ha többnek látszanak, mint amennyit érnek. Csak azt felejtik el, hogy az ilyen magaviselettel devalválják egyéni értéküket. Lenyomják a mesterségüket. S ha egyszer mégis, mint lehet tudni, kérnek valamit a társadalomtól, hát soha sincs erkölcsi sulyuk, semmit sem érnek el, mert senki sem becsüli őket igazi értékük szerint. S ezek a bajok meglesznek mindaddig, mig igaz, férfias önérzet nem költözik a magyar kereskedők lelkébe. Bukás fölfelé. Simán és csöndben nagy változás készül az angol kabinetben. Arról van szó, a Daily Express értesülése szerint, hogy Asquith miniszterelnök liurne helyére Haldane jelenlegi hadügyminisztert fogja kineveztetni lord-kancellárrá és egyidejűleg Haldane megkapja a peerséget. De tévedés volna azt hinni, hogy Haldane becsvágya megy ezzel teljesedésbe. Szó sincs róla. A hadügyminisztert Asquith el akarja távolítani, mert reformterveit a konzervatívok ellenzik. Hogy ki Jesz az uj hadügyminiszter, az nagy kérdés. Asquit ugy szeretné megoldani a válságot, hogy lord Kitchenert legalább tanácsadóul nyerje meg. Ma minisztertanács volt és már holnap végbe fog menni az alsóház szine előtt a minisztercsere. megint lejött. Csakhogy ezzel nem volt a dolog elintézve. Mivel nem vettem róla tudomást, közvetlenül az orrom előtt repült el és egy csattanással leesett a kéziratomra. Itt azután elkezdett sétálgatni, mint hogy ha nem is lett volna már papirolló a házban. Megkísérlem barátságos uton elintézni a dolgot, gondoltam. És igy szóltam hozzá: — Menj, ne piszkitsd be magad a téntával. Hisz javadat akarom. De süket fülekre találtam. — Nem mondtam már, hogy ne menj a papirosra, — szóltam újra. — Ez durva papiros, fogalmazásra való, könnyen szilánk mehet a lábaidba. Ugy látszott, nem félt ettől. — Látott már valaki ilyen makacsságot, — kiáltottam fölháborodva. — Talán nem szilánkos ez a papir? Nem, neki legkevésbé sem látszott szilánkosnak. — De most már nem törődöm veled, más papirost veszek. De amikor más papirost vettem, elrepült. Napok és hetek multak. Megszoktuk egymást, egymással dolgoztunk ós megosztottunk bánatot és örömet. Számtalan szeszélye volt, de én elszenvedtem azokat. Érthetően tudomásomra adta, hogy nem szenvedheti a huzatot és ezért csukva tartottam ajtót, ablakot. Mindazáltal" egyszer eszébe jutott, hogy leszökjön az asztalról és egyenesen a esukott ablakot ostromolta, minthogy ha ki akarta volna azt törni. — Ha valami dolgod van künn, akkor eredj ezen az uton. És kinyitottam az ajtót. De itt nem akart kimenni. — Ki akarsz menni vagy nem akarsz kiDÉLMAGYARORSZÁG Németek kivándorlása. — A népszámlálás eredménye Temesmegyében.— (Saját tudósítónktól.) Temesmegye alispánjának jelentése most jelent meg nyomtatásban. Ennek a jelentésnek egyik legfigyelemreméltóbb része az, amely a népszámlálás adatait tartalmazza. Ezen adatok szerint Temesmegye lakosságának németnyelvű része erősen fogy a kivándorlás révén. A jelentés adatait itt ösmertetjük: Ez év első napjaiban megejtett népszámlálás alkalmával kitűnt, hogy a lefolyt tiz esztendőben Temesmegye lakossága szaporodott ugyan, de nem oly mértékben, amint azt remélhették és várhatták. A vármegyének a népszámlálás időpontjában jelen volt polgári lakossága (katonaság nélkül) 398.167 és mivel 1900-ban a vármegye lélekszáma (katonaság nélkül) 396.404 volt, a szaporodás mindössze csak 1763. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Temesvár szabad királyi városhoz átcsatolt Mehala község 1900-ban még a vármegyéhez tartozott és a mostani népszámlálás alkalmával a volt Mehala község (Temesvár-Ferencváros) [lakossága már Temesvár szabad királyi város által íratott össze; ha tehát Mehala község lakosságát levonjuk az 1900. évi népszámlálás eredményéből és így hasonlítjuk össze a tiz év előtti népszámlálást a mostanival, kitűnik, hogy a jelenlegi vármegye lakosságának tényleges szaporodása 7951 vagyis 2 3 százalék, ami az 1890— 1900 közti népszaporodási százalékkal szemben szintén jelentéktelennek mondható. Elszomoritóan nagy a távollevők, vagyis azok száma, akik legnagyobbrészt bucsut mondtak a hazai földnek és elmentek idegenbe, hogy ott a tengeren tul keressék boldogulásukat. Mig az 1900-iki népszámlálás idején — a mehalaiak levonásával — mindössze csak 944 (0'2 százalék) volt a távollevők száma, az idén 22.780 távollevőt irtak össze, vagyis a távollevők az összlakosságnak 5'6 százalékát teszik ki. Eszerint most több mint huszonnégyszer annyi van távol, mint tiz év előtt. Három járásban a lakosság fogyott, még pedig a vingai járásban 2565 lélekkel (7'0 százaiókkal), az ujaradi járásban menni? — kérdem tőle. — Egy-kettő. De semmi válasz. Erre becsaptam az ajtót. Hamarosan megbántam haragomat. A légy egy napon elröpült. Megleste, amikor reggel a szobaleány bejött és kilopódzott az ajtón. Tisztában voltam abban, hogy ezt boszuból tette és sokáig tűnődtem azon, hogy mitévő legyek. Aztán kimentem az udvarba és kiáltottam : miattam elmaradhat, csak rajta, nekem nem hiányzik. De hasztalan volt, nem tudtam visszacsábítani s epedtem a légy után. Kinyitottam mindent, ami csak kinyitható volt és kitettem a kéziratomat az ablakba, ahol esőnek és szélnek volt kitéve. Hadd lássa, hogy érette minden áldozatra kész vagyok. Megkérdeztem a gazdasszonyomat is, hogy nem látta-e a legyet, újra behintettem a hajam szeszszel és csábítottam, a legjobb barátomnak, udvari legyemnek neveztem'csakhogy hízeleghessek neki — de minden hasztalannak bizonyult. Végre másnapon délelőtt visszajött. Nem egyedül jött, magával hozta a szeretőjét az utcáról. Afölötti örömömben, hogy ismét láthatom, megbocsátottam neki mindent, sőt egyideig kedvesével szemben is elnéző voltam. De ami sok, az sok. Mindennek van határa. Eleinte letelepedtek, pillantásokat váltottak egymással, egymáshoz dörgölődztek, de hirtelen olyan módon támadt rá a szeretője, hogy elpirultam. — Mit csináltok itt mindenek láttára ! ? — szóltam és rájuk pirítottam. — Csak ne olyan szabadon, ha ilyesmit csináltok! De ez nem ,tetszett a légynek, hátravetette a fejét és érthetően tudtomra adta, hogy én valószínűen csak féltékenykedem. — Én féltékenykedem! — ordítottam. — Erre féltékenykedjem? Nem, barátom. 1911 április 23 736 lélekkel (2T százalék), a csákovai járásban 253 lélekkel (0 8 százalók). Legkedvezőbb a népszaporodás a két volt határőrvidóki járásban: a fehértemplomiban a szaporodás 3121 lélek (9.3 százalók), a kubiniban a szaporodás 3678 lélek (10 9 százalék). Ennek a két járásnak a lakossága jobban szaporodott, mint a többi kilencé együttvéve, — pedig a vármegye felső részében több uj telepítés volt. A telepitett uj lakosokkal együtt a szaporodás a vármegye felső járásaiban 4509 lélek, amiből levonva a három járásban mutatkozó apadást: 3554, kitűnik, hogy az ősi vármegyében mindössze csak 955 lélekszámmal emelkedett a lakosság. Fehértemplom rendezett tanácsú városban a szaporodás 397, vagyis 4 0, ami nem áll arányban a hazai többi városok lélekszámának szaporodásával. A vármegye 29 községében a lakosság több mint tíz százalékkal szaporodott. Ezek a községek : Giroda, Kissoda, Mosnica, Petris, Nómetremete, Mészdorgos, Babsa, Kistopolovec, Sztancsófalva, Dragsina, Ötvösd, Végvár, Cserna, Birda, Sósd, Skulya, Klopódia, Nagyszredistye, Podporány, Fürjes, Gajtasol, Izbiste, Kusics, Oresác, Párta, Dubovác, Gálya, Székelykev, Temeskubin. A vármegye 19 községében a lakosság száma több mint tiz százalékkal fogyott. Ezek a községek : Németszentmihály, Szakáiháza, Üjbessenyő, Kétfél, Kisszentpóter, Kistelep, Mercyfálva, Németbencsek, Orcyfalva, Varjas, Féregyháza, Szópfalu, Uj" bodrog, Allios, Altringen, Józseffalva, Lukarec, Fólya, Nagyszám. Ötven olyan község van, ahol a lakosság csökkenése nagyobb, mint a távollevők száma s igy ezekben a községekben kétségtelenül nem csupán a kivándorlás okozza a csökkenést, Ezek a községek: Németszentmihály, Kalácsa, Kistelep, Knéz, Mercyíalva, Németbencsek, Orcyfalva, Varjas, Zsadány, Féregyháza, Székesut, Szépfalu, Zádorlak, Ujbodrog, Allios, Altringen, Belotiüc, Charlottenburg, Dorgos, Hosszuszó, Kékes, Komeát, Zábrány, Bólinc, Budinc, Hissziás, Iktár, Jezvin, Józseffalva, Kiszetó, Lukarec, Sziklás, Sustra, Temeskirályfalva, Temespóterfalva, Hittyiás, Kádár, Rakovica, Törökszákos, Fólya, PetroDe erre még jobban hátravetette a fejét ós megismételte állitását. Ekkor fölemelkedtem és igy szóltam: — Veled nem akarok kikezdeni. Ez ellen tiltakozik lovagias érzésem; de küld velem szembe nyomorult szeretődet, azzal majd elbánok. És a papirolló után nyúltam. Most már gúnyolni kezdtek. Ott ültek az asztal sarkán, nevettek, hogy csak ugy rengett a testük és mintha azt mondták volna: — Haha, nincs nagyobb papirollód, valamivel nagyobb papirollód? — Majd megmutatom nektek, hogy nem épen a fegyver milyenségétől függ minden — feleltem. Egy szegényes vonalzóval rontok majd erre a fickóra. És megsuhintottam a vonalzót. Erre még jobban nevettek és a legérthetőbb módon tudatták velem kicsinylésüket. — Mit kezdtek már megint!? — szóltam fenyegetően. De ők nem vettek rólam tudomást. Nem látták végzetszerűnek a pillanatot, tisztátalan vágyakozással közelitettek egymáshoz ós ép újra ölelkezni akartak. — Ezt nem fogjátok megtenni! — kiáltottam feléjük. De mégis megtették. Ép a szemeim előtt. Ekkor" vége szakadt a türelmemnek, fölemeltem a vonalzót, amely mint a vili ám, lecsapódott. Valami szójjellocscsant, valami szótfolyt, jól irányzott csapásom mind a kettőt földre teritette. Igy végződött ez az ismeretség . . . Csak egy kis, közönséges, szürke szárnyú légy volt. És nem volt rajta semmi különös. De amig élt, sok vidám pillanatot szerzett nekem.