Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-26 / 95. szám

1911 április 23 DELMAGYARORSZAG 19 nem engedett használatért dijat is szednek. Ennek következménye az, hogy nem.előfizetők a beszélgetéseket, az erre a célra a postahivatalban berendezett nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele helyett az előfizetők állomásán bonyolítják le. Ezek a visszaélések az előfizetők érdekeit sértik, Ugyanis a jogtalanul folytatott beszélgetések az összekötő telefonvonalakat annyira megterhelik, hogy a beszélgetésre jogosult előfizetők beszélgetéseiket csak nagyobb késedelemmel bonyolíthatják le; de másrészt igy a posta anyagilag is károsodik. Ennélfogva ugy a posta, mint az előfizetők érdekeire való tekintettel Remény postaigazgató körrendeletet adott most ki, amelyben meghagyja, hogy az a régi kedvezmény, hogy az előfizető állomását díjtalan igénybevételre másoknak is átengedheti, csakis a helyi forgalomra terjed ki. A környékbeli és törvényhatósági forgalomban tehát az előfizetői állomást az évi átalány fejében csakis az állomás előfizetője és ennek hozzátartozója, alkalmazottja használhatja és az előfizetői állomásokról mások által folytatott beszélgetések díjkötelesek. Ezekből önként következik, hogy az egyesületekben, társaskörökben, továbbá vendéglőkben, szállókban, kávéházakban és egyéb nyilvános jellegű helyiségekben berendezett távbeszélő állomásokról, az egyesületek, társaskörök tagjai, illetve az emiitett nyilvános jellegű helyiségekben megforduló vendégek beszélgetései is díjkötelesek. Dijazás alá esnek a kedvezményes diju távbeszélő állomásokról folytatott összes magánbeszélgetések is. Ugyancsak díjkötelesek azok a beszélgetések is, amelyeket valamely távbeszélő állomás előfizetője olyan egyénnel — nem előfizetővel — folytat, kit beszélgetésre más előfizető állomásához meghivatott. lilos az előfizetőknek idegenek üzeneteit átvenni és távbeszélőn közvetíteni. Az ilyen közvetítések is dijköteles beszélgetéseknek számittatnak. Az előfizetői állomásokról idegenek által folytatott, illetve az előfizetők által közvetített beszélgetések dijait a királyi postahivatalok, ha az tudomásukra jut, a felelős előfizetőktől szedik be. Amennyiben ezen dijak beszedhetők nem lennének, az érdekelt előfizető távbeszélő állomását fölmondják. — A zsidó nőegyesüle.; közgyűlése. A szegedi zsidó nőegyesület április 24-ikón, tegnap délután tartotta a zsidó hitközség szók. házának tanácstermében özvegy Holtzer Jakabné elnök vezetése alatt rendes évi közgyűlését. Az évi jelentést a közgyűlés tudomásul vette ós megadta az elöljáróságnak 1910. évre a fölmentvényt. Elparentálták dr Glanzer Mérné, Deutsch Emiiné és Deutscli Lipótné elhunyt egyleti tagokat ós részvétét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Tudomásul vette a közgyűlés özvegy Holtzer Jakabnó elnök rivériai útjáról való hazaérkezésekor fölajánlott négyszáz koronás adományát, továbbá dr Várhelyi Rósa Izsóné királyi tanácsosnó díszelnöknek a koronás arany érdemkereszt tulajdonosának ezer koronás, özvegy Márer Miksánó ezer koronás alapítványát, továbbá Winkler Bernátnó árvaalapi pénztáros kétszáz koronás adományát. Letárgyalta a közgyűlés az 1911. évi költségelőirányzatot és megválasztotta a megürült helyekre választmányi tagokul: dr Bernát Józsefnét, Lindenfeid Bertalannót,Tauszig Árminnót és dr Vass Ignácnét, a számvizsgálóbizottsági tagok sorában beállott üres helyre pedig Pataki Simonnét. A közgyűlés Barta Dezső dr ügyész indítványára hálás köszönetet szavazott az elöljáróságnak a közgyűlés, de különösen özvegy Holtzer Jakabné elnöknek az elért szép működési sikerért. — Egy szegedi honvédíőhaduagy tragédiája. Nagykikindai távirat alapján hirt adtunk már arról, hogy Okanovics Sándor volt honvédfőhadnagy tegnap reggel öngyilkosságot követett el. Okanovics főhadnagy utoljára Szegeden szolgált, hol egy becsületügyi eljárás következtében megfosztották tiszti rangjától. Ugyanekkor régi szívbaja és neuraszténiájae is erőt vett rajta és ezért elhatározta, hogy véget vet életének. Nagykikindára utazott, hol senki se ismerte. Megszállt a Nemzeti-szállóban, nadrágszijjával az ágy lábához kötötte nyakát és megfojtotta magát. Mikor a szálló személyzete reggel Okanovics szobájába ment, már halva találta. — Akik Temesvárt porlik. Temesvárról jelentik: A várost a Grünwald testvérek vállalkozó cég egymillió korona kártérítés erejéig pörli, mert állítólag a csatornázásnál a talajminőségben megtévesztette. Kedden volt az előzetes helyszíni szemle. — A főnyeremény. Tegnap, mint már hirül adtuk, egy lugosi mérnöki rajzoló ügyvédje utján Írásban följelentést tett egy fővárosi osztálysorsjegy főelárusitó, a Gaedicke-cég ellen, mert ugy véli, hogy megkárosították. Wanderlich Kornél a 33378. számú nyolcadsorsjegygyei négyszázezer koronát nyert az április tizediki sorshúzáson. Kell tehát kapnia negyvenezer koronát. A sorsjegy árát április hó kilencedikén Lúgoson postára tette a Gaedicke-cég számára. Ott meg is kaptak és el is fogadták. Wanderlich azonban nem kapta meg a rá eső negyvenezer koronát. Ehelyett megjelent nála április 16-án, húsvét napján a Gaedicke-cég alkalmazottja, aki hosszas egyezkedés után rábírta, fogadjon el négyezer, iLletve, tekintettel a rögtöni kifizetésre, háromezer koronát, mivelhogy az ő sorsjegye csupán negyvenezer és nem négyszázezer koronát nyert. Utóbb azután Wanderlich megtudtaa dolgot ós akkor följelentést tett. A budapesti főkapitányság megindította a nyomozást. Lúgoson kihallgatta a rendőrség Wanderlich Konrádot, aki megismételte a följelentést és átadta a föladóvevónyt, amely szerint ő a húzás előtti napon postára tette a sorsjegy árát, négy koronát. Ezt visszaküldték neki azzal, hogy későn érkezett, azután pedig már manipulált a két alkalmazott a háromezer koronával. Erre tanuképen kihallgatták Wanderlich testvéreit is. A főkapitányság mindezek alapján szerdán délelőttre mint gyanúsítottakat megidézte a Gaedicke-cég budapesti igazgatóit, Bach Hermant ós Fischer Simont. Nekik kell tudni, hogy kik jártak Lúgoson, hogy a cég megbízásából jártak-e és hogy egyáltalán mi történt. Érdekes, hogy a cég a négy koronát április 10-én elfogadta és csak tizenharmadikán, a húzás után küldötte vissza minden megjegyzés nélkül. Ez föltűnt Wanderlichnek, irt a cégnek, s az ő állítása szerint csakesttfán utazott hozzá a két ember az állítólagos kisebb nyeremény hirével és a háromezer koronával. Beszélnek arról, hogy az elárusitócég polgári útra terelné a dolgot, azon a címen, hogy a pénz későn érkezett. Ámde a föladó a húzás előtti napon adta föl, tehát olyankor, amikor egyáltalán nem is sejthette, hogy nyer-e a sorsjegye vagy nem. — Fulics Ivátő tragédiája. Szomorn, talán mindörökre kifürkészhetetlen a tragédiája ennek a furcsa nevü embernek, akit kedden két angol detektiv hozott Londonból Budapestre, a főkapitányságra. Két hónappal ezelőtt egyik londoni utcán összeesett. Fölszedték, bevitték a prefektusra s mikor magához tért, próbáltak vele beszólni a világ minden nyelvén, de az ismeretlen férfi nem felelt. Etelt is ugy kellett belekényszeríteni, mert teljes apátiába volt. Hosszas kutatás után egyik zsebében levólboritókot találtak, mely Budapestről volt föladva, a cimzése Fulics Ivátónak szólt, Kanadába. Volt nála egy Kanada—Liverpool—Hamburg — Budapestre szóló körutazási jegy is. Két hónapig kísérleteztek az őrültnek is, a némának is látszó emberrel, most aztán elhozták haza. Ha ugyan Budapestről szakadt idegenbe. A titkát a budapesti főkapitányságon sem tudták kiszedni belőle, pedig mindenféle tolmácscsal megpróbálkoztak. Végülrendőrorvosi tanácsra ki vitték a Lipótmező egyik cellájába. A szerencsétlennek, ugy látszik tragikus meghibbanás történt vagy az agyvelejében, vagy a beszélő szerveiben. Az élet szolgál néha ilyen titokzatos, szomorú emberfigurákkal. — Fábián László halála. Aradról írják: Fábián László, aki Aradmegyének tizenöt éven keresztül volt főispánja, hétfőn este elesett az utcán s kedden reggel agyvérömlésben meghalt. Az elhunyt élénk részt vett a megyei közéletben, József főherceg vadászatainak is állandó vendége volt, aradi törvényszéki elnök korában pedig a Ráday Gedeon által elfogott betyárokon Ítélkezett. Szerdán temetik. — Bezárták a kolozsvári dohánygyárat. Kolozsvárról jelentik: Ma reggel ezerháromszáz munkás fölvonult a kolozsvári állami dohánygyárhoz, hogy szokása szerint munkába álljon. De nem lehetett: a kapuk zárva voltak és a gyáron kivül ós belül néma csönd. Ennek a furcsa meglepetésnek súlyos előzményei vannak. Sok és keserves zúgolódás után a mult hót csütörtökjén talpra álltak a kolozsvári dohánygyár munkásai és Írásban közölték követeléseiket a gyár igazgatóságával. Követeinek nyolc órai munkaidőt, három koronás napi bérminimumot ós több jóléti intézkedést. Csütörtökön az igazgatóság átvette a munkások irásos követelóseités azt mondta: várjanak. A munkások vártak, a gyárigazgató pedig sürgős jelentést tett Lukács László pénzügyminiszternek, aki azonnal leküldteKolozsvárra Haracsek miniszteri tanácsost. A miniszter kiküldöttje kérte a munkásokat, hogy várják be a szokvány-bér javítást, ami május tizenötödikén életbe lép. Addig végezzék rendben a munkájukat, ne lázadozzanak ós ne amerikázzanak, amint ezt az utolsó időben tették. A munkások hallgatag tudomásul vették az intő szót és ma reggel munkába akartak állani. Eddig rendben van. Csak az a különös, hogy a gyár igazgatója igy adja tudtul, miért nem engedte be — ő — a munkásokat a gyárba. Az igazgatóság ezeket mondotta: — A munkásokról mi tudjuk, hogy nem jó szándókkal, hanem az amerikázás gondolatával akartak munkába állani. Ezt akarta lehetetlenné tenni a gyárigazgatóság és ezért zárta be a dohánygyár kapuit a munkások előtt. Hogy most mi következik, nem tudjuk. Tény, hogy csak a munkások belátása ós engedékenysége szerezhet békét. Ezeket az igazgató mondotta, ami különös, mert nem szeretet vagy legalább jóakarat, de gyűlölet ós gyanusitás cseng ki nyilatkozatából. Érdekes, hogy a főkapitány nyilatkozata szerint a munkások nyugodtak, nincs még sztrájktanyájuk se és a miniszteri kiküldöttben bíznak, bizonyosra veszik, hogy visszatérhetnek már holnap a dohánygyárba. — Földbirtokos és katonatiszt. Szömbathelyró'l jelentik : Tegnapelőtt délután az itteni Kovács-szálloda kávéházában a helyőrség egyik közkedvelt kapitánya, Vasquez Odo már másfél órája tartó ós izgatott beszélgetésben volt morülve egy uriasszonynyal, mikor belopott a kávéházba Fuchs József dúsgazdag földbirtokos, ki most mint tartalékos önkéntes-káplár szolgál. A földbirtokos civilben volt. Mikor a kapitány meglátta, gyorsan odalépett hozzá. Valamit mondott neki és ezt kérdezte : — Igaz-e ez ? A kérdezett még nem is válaszolhatott, mikor a kapitány lovagló ostorával háromszor az arcába vágott, majd mikor Fuchs kifelé ment, hogy az előcsarnokból fölmenjen a lépcsőn a M villamos vasúti legyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala.