Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-26 / 95. szám

1911 II. évfolyam, 99. szám Vasárnap, április 95 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Q Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Q Városház-utca 3. szám <=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAN: Szerkesztőség 833 c=j Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Kereskedelem és agrárizmus. Elmondotta Szende Fái dr, az Omke főtitkára. Az OMKE két év előtt alakult. A mi szervezkedésünk igen nehezen tudott megindulni. Kossuth Lajos mondása, hogy a hosszú szolgaság nem szül hősöket, áll a magyar kereskedelemre is. Az évtizedes társadalmi háttérbehelyezkedés hozzájárult ahoz, hogy a kereskedelem akkor is, amikor bizonyos politikai súlyhoz jutott, nem létesített azonnal érdekcsoportot, amely kellő erélylyel képviselhette volna a kereskedelem érdekeit, mert mindig abból indult ki a régi emlék alapján, hogy örüljünk, ha békében hagynak. A kereskedők közreműködése nélkül nem lehet ebben a tekintetben semmi eredményt elérni. Azokban a fontos kérdésekben, amelyek a kereskedelmet foglalkoztatták, nem képviselhettük a kereskedők érdekeit, mert azt sem tudtuk, mik a kereskedelmi érdekeltségek kívánságai. Körülbelül tizenöt év óta hangzik a csatakiáltás, — és ez volt oka az OMKE megalakulásának is, — hogy Magyarországon kereskedelemellenes irányzat kerekedett felül. A törvényhozás is már körülbelül másféltized óta korlátok közé akarja szorítani a kereskedelmet. Ez az irányzat pedig nem muló jelenség, hanem állandóan tovább fejlődik. Az agráriusok túlkapásai a kereskedőkben is fölkeltették a szervezkedési hajlamot. A fogyasztási szövetkezetek oly fenyegetőleg támadták a kereskedelem eddigi pozícióját, hogy végre ők is megelégelték ezt és ennek az elkeseredett fölbuzdulásnak következménye volt az OMKE megalakulása. A történelem igazságos szemüvegén át nézve a dolgot, kétségtelen, hogy a várakozások részben beteljesedtek. Sok dolog működött közre, mely a szervezkedés lehetőségét megnehezítette. Egyrészt a kedvezőtlen politikai viszonyok, nagyrészben pedig az, hogy a nagy fölbuzdulás ellankadáshoz vezetett. Sajnálattal kell konstatálni, hogy az ország kereskedelmi közvéleményének jelentékeny része nem méltányolja azokat a célokat, amelyeket egy országos érdekképviselet megteremteni, megvalósítani igyekezett. Az OMKE. tevékenységéhez, hogy beváltsa azokat a reményeket, amelyeket maga elé kitűzött, sok apró munkár,a van szükség. A magyar kereskedelem és ipar a mostoha viszonyok dacára az utolsó évtizedekben jelentékenyen fejlődött. 1869-ben négy százalék volt a kereskedelmi lakosság száma, 1900-ban már husz százalék volt és a legújabb népszámlálás alapján meg fogja ütni a huszonöt százalékot. Ez a társadalmi osztály, amely negyedrészét teszi az ország lakosságának, pretenzió tekintetében annyira megnövekedett, hogy már azon társadalmi osztályoknak is tekintetbe kell ezt venni, amelyek eddig a maguk részére tartották fönn a politikai, társadalmi és gazdasági érvényesülést. Az a számtalan panasz, mely a képviselőválasztások alkalmával az Omkehez érkezett, meggyőzött arról, hogy a titkos szavazásra elsősorban a kereskedőknek van szükségük. Magyarországon a munkásság politikai öntudathoz jutott. Ez is megváltoztatta a kereskedelemmel szemben tanúsított magatartást. A munkások elégületlensége az agráriusok ellen irányult. Azon társadalmi osztály, mely uralmon van, az elégületlen elemek rohamát, amely ellene irányul, igyekszik levezetni. Igy fejlődött ki a kereskedelemellenes irányzat, mert el kellett hitetni, hogy minden bajnak oka a kereskedelem. A kereskedelemellenes irányzat ennélfogva oly hatalmas arányokat öltött, hogy Magyarországon ilyenre még nem volt példa. És napról-napra növekedik. Vannak sokan, akik azt mondják^ hogyha v vannak is töi vények, melyek a kereskedelem ellert irányulnak, ez csak átmeneti állapot; amelyek politikai okokra vezetnek vissza, a koalíciót állítván oda. A régi rendszer összeomlott és egészen uj pártalakulások következtek beOlyan férfiak jutottak kormányra, akik a kereskedelmet az életből meritett Beszélgetés Reinhardt Miksával. (Fővárosi munkatársunktól.) Csöndes, nyugodt, azok számára, akik nem ismerik, szinte félénk Reinhardt Miksa a színpadon kivül. Amint a dunaparti nagy szálló negyedik emeletének egy kis szalónjában szembenülök vele és nézem fekete fejét, a szemével mintha kedvesen kérlelne, hogy ne faggassam olyan kérdésekkel, amelyekre csak udvariassági frázisokkal felelhetne. — ... mert a nyilvánossággal — mondja halkan, majdnem szemérmesen — csak a szinpad közvetítésével tudom magam megértetni. Ezért kerülöm el, ha csak lehetséges, odahaza is az intervjukat és nem irok a mesterségemről cikkeket. Ha olyan gondolatom vagy eszmém támad, mely a színpadon egy vagy más okból nem ölthet testet, arról igaz, irok, de csak magamnak. Évek óta írom a memoárjaimat és ezekbe rejtem az olyan mondanivalóimat, amelyekre egyszer talán kiváncsiak lehetnek a szakemberek. — Budapest számára csak van valami külön mondanivalója? Reinhardt mosolygott, egy kicsit mintha meghányta-vetette volna magában, hogy mondja-e el, amit gondol. — Szeretném, — kezdte — ha elhinnék két vallomásomat. Először azt, hogy a pesti vendégjátékaimnál egyáltalában nem akarom kamatoztatni azt a véletlent, hogy Magyarországon születtem. Az én magyarságom már csak az a nosztalgia, amelylyel minden érző ős érzékeny lélek arra a helyre gondol, ahol született és azokra az évekre, amikor gyerek volt. Azután azt, hogy a budapesti vendégjátékaimnál semmiféle anyagi érdek nem vezet, nem is vezethet. A jövedelem fele tudvalevően nem az enyém ős a budapesti vendégszereplősek költségei olyan nagyok, hogy a reámeső jövedelmi részből ezek a költségek sohasem fedezhetők. Elsőrendű erőimmel jövök mindig, akik utazási költséget, pótlékokat kapnak és egyik berlini színházamban a budapesti vendégszereplés ideje alatt is játszanak. Aki valamelyest ért ezekhez a dolgokhoz, annak nem kell bizonyítani, hogy a budapesti vendégszereplés számomra nem üzlet. — Tehát? — Hogy miért jövök mégis Budapestre és miért jövök szívesen, örömmel és mindig izgalommal? Mert azon az egészen benső, titkos ragaszkodáson kivül, melylyel mint magyarszületésü ember szeretem ezt a várost, idevonz az, hogy a budapesti közönség a legrokonszenvesebb megértője a mi művészeti törekvéseinknek. Ez a közönséglólek tökéletes rezonancia a mi produkcióinkhoz. Itt állandóan nemcsak megértésnek örvendhetek, de már elégtételeket is kaptam. Csak két előadásunkra emlékeztetem: a Hauptmann-főle „Friedensfest"-re és a Shaw „Arzt am Scheidewege" cimü darabjának az előadására. Odahaza is, máshol is ezekkel félreértettek bennünket. Budapesten megértettek. Mert csodálatos a kontaktus művészeim és a Vígszínházban ülő közönség között. Valósággal megható. Ezt még soha, sehol sem tapasztaltam és mindennél nagyobb és értékesebb jutalom, hogy épen ama törekvéseimet értik meg Budapesten, amelyek a legfontosabbak, amelyekre rátartós vagyok. De ezek titkok. Szubjektivitások. Beszéljünk másról. — Nem mondana valamit a magyar szerzőkkel való összeköttetéséről? — Szivesen. Mert e körül is lehetnek félreértések. Fölösleges erősítgetnem, hogy az uj magyar drámairodalmat a legnagyobb érdeklődéssel figyelem. De roppant bántana, ha azt az iparkodásomat, hogy magyarok is szóhoz jussanak berlini színházaimban, ugy magyaráznák, hogy az vagy „hazafias" fölbuzdulás (aminek a művészetben egyáltalában nincs helye), vagy pedig üzleti politikából kedveskedni akarás azért, mert idejárunk Budapestre vendégszerepelni. Ilyen szempontjaim sohasem voltak, sohasem lesznek. Nekem nagy gyengém a fölfedezési vágy. Ujat és ismét ujat, mindig ujat szeretnők találni és nyújtani. A színházi produkció élete egy est és szerintem a